Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-12-03 / 230. szám
Vasárnap Megttlenik e* lap minden nap, hétfőt kévéve. Félévi előfizetés a' két fővárosban házhozhordással borit. nélk. 6 frt 30 kr, a' kiadóhivatalból elhordva 6 ft,postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 frt. 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtd-utczai szabadsajtdudvarban 683. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min(• '4 kONYV^J r A a 4 J PESTI 230« December 3. IS 48. k. postahivatalnél. — Az ausztr. birodalomba ’s egyéb külf. tartományokba kíldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főposta - hivatal utján történhetik. ■ Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy 4-szer hasábozott apró betüjű sörért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 pengő kr szállittatik. Előfizetési felhiyás. Közelgvén az uj év, tisztelettel figyelmeztetjük a t. ez. közönséget, miszerint a „Pesti Hírlap“ 1849-iki első félévi folyamára az eddigi föltételek szerint előfizethetni. Megjelennek ugyanis e lapok hetenként hatszor. Előfizetési ára félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 0 ft 30 kr, a kiadó-hivatalból elhordva 6 ft, postán hetenként hatszor küldve 8 ft, kevesebbszer küldve ? ft 12 kr pengőben.— Előfizethetni Pesten a „Pesti Hírlap kiadó-hivatalában“ (szabadsajtóutcza, szabadsajtóudvar 53. sz.) és minden posta-hivatalnál. Landerer és Heckenast, a „Pesti Hírlap“ kiadói. -¡fi* Hivatalos rovat. A honvédelmi bizottmányhoz Ordódy őrnagy úr következő megkeresést intézett: „Elnök úr! Katonai becsületem van megtámadva, amit ezennel kérek, azt tőlem megtagadni nem lehet. E hó 23-kán kelt folyamodásomban az országos honvédelmi bizottmányt arra kértem, hogy miután Simunich serege elébe nem kerülhetésemnek oka saját hanyagságomban s erélytelenségemben rejleni, nem tudom, kik által állíttatott, engemet minél előbb, ha lehet azonnal hadi törvény eleibe állíttatni kegyeskedjék. Mert ha hibás voltam, kell hogy vegyem érdemlett büntetésemet, és kár a lazának illy vészes perczeiben egy egész dandár vezérletét tovább is kezeimben hagyni, ellenben ha igazolandom magam , követelem, hogy rágalmazóim, rablói katonai becsületemnek, lakóijának, legyenek azok bárkik. Legyen tehát elnök úr olly kegyes, ezen kivánatomat teljesittetni, hozzáadván még azon kérésemet, hogy haditörvény elébe , ha lehet azonnali állhtatásom alkalmával essék a hazában egy fölhívást közhírré tétetni, melly szerin mindenki, ki eddigi hadi működéseim ellen alapos váddal képes fellépni, azt az ellenem rendelt hadi törvény előtt tenni hazafiai szoros kötelességének ismerje ; maradván elnök urnak alázatos szolgája, Ordódy i. k. őrnagy. Novemb. 24. 1848 Nádason“ Ennek köetkeztében a honvédelmi bizottmány Görgey tábornok ezér úrhoz a vizsgálat elrendelése iránt, a szükséges felúlítást megtévén, felhív egyszersmind mindenkit, kinek Erdódy őrnagy úr ellen vádjai lennének, azokat a neveit tábornagy által rendelendő vizsgáló bizottmány előtt j óval vagy írásban — de nem névtelenül — előadni. A honvédelmi bizottmány egyszersmind kötelességeit ismeri kijelenteni, hogy Ordódy őrnagy ur ellen ,mint kifogása nincs , s kérelme alapjául csak azon kósza ízeket veheti, mellyeket a nép magának, az ellenség im remélett menekülése miatt, méltó boszankodásában ,remt, mellyek azonban ép olly természetesen a magáik semmit szemére nem hányható polgárkatona hazafi ,letét igen megfogható fájdalommal töltik el. Kelt Pásra, november 30-án 1848. Az orsz. honvédelmi bizottány. Kossuth Lajos, elnök. — A tudományt harczok között sem szabad felejtetik , sőt azt ápolni mindenkor kötelességünk, minél jgy a Pest-Buda hatóságának, úgy a sánczolási munkák írül felállított ügyelőknek meghagyatik, miként szigorú gyárattal legyenek a munka közben itt-ott találandó őiségekre és tárgyakra, legyenek azok egyes nagyobb, jobb réz, vas, kő, anyag stb. eszközök , vagy gyűrűk, tüzek, fegyverek, edények stb. azokat a leshely és móly£ pontos feljegyzésével foglalják le a muzeum számára, s az académia titoknokának (Borz-utcza 222. sz. alatt) igenek róla jelentést. Pesten, november 30-án 1848. orsz. honv. bizottmány elnöke, Kossuth Lajos. —ö felsége utólagos jóváhagyása reményében, az izágos honvédelmi bizottmány rendeletéből, Répásy Mihály 6-ik huszár sorezredbeli ezredes , november 1- jétől őrnagy vezárré, és a hadügyministérium utonszási és pótlovazási osztályigazgatójává és a magyaréi összes lovasság felügyelőjévé neveztetik ki. — Mésáros Lázár, hadügyminister. — Ő fölsége utólagos jóváhagyása reményében, az rzágos honvédelmi bizottmány rendeletéből , Racs Instantin, csajkás kerületi ügyész százados, őrséyi czimmel ruháztatik fel. Buda , nov. 11-én 1848. Mészáros Lázár, hadügyminiszer. — A honvédelmi bizottmánynak f. hó 19-én 3285-ik óra alatt kelt s a 164-ik számú „Közlönyben“ olvas(5 nyilt rendelete kapcsán, arról tudósittatnak a társhatóságok , hogy a Budapesten felállítandó intézetbe élendő sérvitézek, minden zavar és panaszok elmellői tekintetéből, csak e hadügyministériumnak eleve íít bejelentés s ennek nyomán szinte innen kiindó rendelés után szállíttathatnak Budapestre , időiben pedig a törvényhatóság kebelében ellátandók, it Budapesten, dec. 1-jén 1848. Mészáros Laár, hadügyminister. Sülley Imre, a 47 dik zászlóalljhoz kinevezett önvevő segéd, ugyanezen minőségben a 6-dik huszárkidhez december 1-jétől áttétetik. Budapest, november ní. 1848. Nádosy Sándor, ezredes. — Hogy kórodáinkban a betegápolókban eddigelé tapasztalt hiány pótoltassák : a közoktatási ministérium rendeleténél fogva, a pest tudományos egyetemnél nyilvános népszerű lecrkék fognak a betegápolás felett tartatni ; meghagyjuk ennélfogva a honvéd zászlóaljjparancsnokságoknk, miszerint zászlóalljaikból a betegápolásra egy-egy alkalmas , magyarul értő egyént, az említett tanfolyam hallgatására jóelőre jelöljenek ki, kik mihelyt a tanfolyam megkezdésének ideje közhirré fog tétetni, azonnal ide felküldendők lesznek. Kelt Budapesten, nov. 30 án 1848. Nádosy Sándor, ezredes. hivatal»« rétit. Pest, dec. 2-án. Mióta harmiczadosok , vámolók és rendőrszolgák helyett táborok ügyelnek a határszélre, a közlekedésre és szállításra, azóta a magyar tournistica Robinson Kruse életét folytatja. Egészen elszigetelve van a világtól, csak magára támasztodhatik, és elrémül, ha magához hasonlót lát, mint , midőn Péntekkel, a vademberrel találkozott. Mi is tehát nem kissé ijedtünk meg egy csomag hírlapon , melly szerencsés volt, sok viszontagság és kannibál kinoztatás után, elványolt külöves, egészen blazirozott s életunt alakban, megérkezni szabad k. Pest városának „Szabadi ajtó“ nevet viselő utczájába. A váratlan vendégek közt a feketesárga Wiener Zeitungból is való egyetlen szám, t. i. a november 19-ki. E. félhivatalos vezérczikkében a bécsi események indokait nyomozza, s azt igyekezik bebizonyítani, hogy az osztrák főváros minden forradalmait a magyar csinálta, s hogy e nemzet ügyessége, ravaszsága és pénze kiapadhatlan. Lássuk, miként tükrözik vissza magukat egy feketesárga lélekben azon események , mellyek márczius 13-tól kezdve octóber 30-áig Bécsre vonták Európa szemeit, s e város számára Németország szabadságharczának történetében — bár hogyan végződjék az, igen tiszteletre méltó helyet mutattak ki ? A Wiener Zeitung szerint Bécs nem lehetett megérve, s nem bírt hajlammal a politikai mozgalmakra. De a magyarok, kik az osztrák birodalom romjain akarták függetlenségüket fölépíteni, e hű és csendes kedélyű várost megzavarták. Idegen vidékekről s többnyire Budapestről beköltözött zsidók által izgatták a népet. Goldmark, Fischhof, a demokrata párt tekintélyes és köztiszteletben álló egyéniségei, úgy rajzoltatnak le a Wiener Zeitung által, mintha a megvesztegettetés gyanúja alatt volnának, sőt Schwarczer az Oesterreichische Zeitung szerkesztője is, ki Doblhoff ministériumának tagja volt, s ellenünk kézzel lábbal működött, ezen társaságba soroltatik. A zsidó agitátorok Löhnert, Borroscht, Schuselkát vakeszközül használták. E híres embereknek nem volt annyi belátásuk , hogy észrevegyék, mikép ők a magyar separatismusra működőknek csak darabantjai, csak uszályvivői, csak drótbábjai. Illyen elemekből állott, a Wiener Zeitung szerint, az osztrák túlzópárt. Hogy e körülmények közt egymást érték a rázkódások , semmi csoda. S könnyű megérteni, miért vont belőlök hasznot egyedül a magyar? A császárnak Innsbruckba vonulása is a magyarok számára gyümölcsözött. E félreeső városban lelt legkívánatosabb alkalmat az arczátlanul vakmerő Batthyány Lajos gróf, az osztrák ministerek tudta nélkül, s cselek, ármányok és insinuátiók által kicsikarni azon rendeleteket, mellyek Magyarországnak a birodalombéli kiszakitását még határozottabbá, még bevégzettebbé tevék. E kierőszakolásokban a gróf hű segédre talált a jóérzésü, de higeszti Eszterházy herczegben. Midőn az udvar Bécsbe visszatért, a magyarok már minden democratai dlubbokat, minden anarchicus elemet magukhoz vontak. A külügyi ministérium volt a corruptió eszköze, a lázítás tűzpontja. E ministériumnak hivatalnokai egyenként arietocraták voltak, születéseknél s többnyire érzületeknél fogva is; azonban democratai álarctot vettek föl, és a legtúlzóbb követelések, a legábrándosabb nézetek mellett izgattak. Emissáriusaik folytonos ingerültségben járták a polgárokat. Nem volt dlubb, csoportozat, egyesület, hol a külügyministérium tagjai vagy bérletiei ne játszották volna a főszerepet. A megvesztegetések nagymestere Pulszky Ferencz vola, ki rendesen 100 aulistát tartott zsoldban. Azonban e hallatlan agitátió daczára is, Bécsben a jó szellem, mindinkább felül kezdett kerekedni. Az értelmesebbek belátták , hogy a magyarok a demagógia álarcza alatt a birodalom szétbontásán működnek. Az ausztriai monarchia egységéért lángoló Jellachich báró, a horvátok hős leánja, naponként több elismertetésben részesült. Midőn pedig a magyar képviselőház bizottmánya az osztrák birodalmi gyűlés által érdeme szerint fogadtatott, s a visszautasitásban a józanabb gondolkozásnak diadalma kétségtelenné vált, s a magyar ágensek levezetve valának, és Bécs átértette helyzetét, s örömmel üdvözölte a törvényhozásnak eljárását, melly a birodalom valódi érdekeit felfogni és erélylyel képviselni tudta. Hogyan történhetett tehát, hogy kevéssel utóbb Latour gróf, ki e politicának éltető szelleme volt , ki az olaszországi működéseket vezette, s a birodalom egységére legtöbb hatálylyal munkálkodott, a legiszonyúbb módon legyilkoltatok? Megfejtheti-e ezt, néhány companiának Magyarországba indítása? Képzelhető-e a bécsi közvélemény illy gyors fordulata? Miként lehet fölfogni, hogy a többség, melly annyi józan értelmet tanúsított, rögtön elveszítse öntudatát, s egy iszonyú anarchiának s annyi kannibáli bűnnek eszközlője lehessen ? Lehetetlen e szempontból kimagyarázni a bécsi lázadást. Mi volt tehát annak valódi oka? A magyar pénz, a magyar cselszövény. Eufeloniába esett népnek érdekében állott, hogy Bécs utczái is a Lamberg gyáva meggyilkolásához hasonló bűnnel fertőztessenek meg. Érdekében volt, zavart támasztani a fővárosban, hogy a kormány figyelme ibe vonassák. A Wiener Zeitung ezen bölcs deductió után, helyeket nevez meg, honnan a Bécsbe érkezett Batthyány gr. és Pulszky Ferencz a lázadást vezették. Windischgratz hivatalos lapja szerint ők annyi pénzt pazaroltak az aulára, a munkásokra s az anarchikus népsöpredék megvesztegetésére, hogy azt gondolná az ember, miként e két férfiú legalább is Candid lámáit, mellyek gyémánt kövekkel valának terhelve, kerítették kezekre. Olvasóink e rövid kivonatból láthatják, mekkora belátással és őszinteséggel bír az olmützi reactió hivatalos közlönye. Szerinte két vagy három idegen zsidó indította meg azon forradalmat, mellynek minden lüktetései, márczus 13-ától kezdve oct. 6-áig, olly analógok voltak Németország mozgalmaival, hogy a kivonatokra, a kivitel eszközeire és az eszmék színezetére nézve sem különböztek. Szerinte három zsidónak vak eszköze volt a képviselőház baloldala, melly a frankfurti, berlini és a többi német parlamentek baloldalához annyira hasonlított, hogy ott is, ha következetesek akarunk lenni, egypár zsidót kell keresnünk, kik a Waldeckeket, Jacobikot, Blumokat, Venedevokat és a többi baloldali notabilitást, mint a Marionette-bábokat, titkos ülhelyeikből dróton mozgatták. Szerinte a magyar táblabiró megannyit a bób, kinek zsebéből milliomok kukucsálnak ki; a volt udvari canczellária tagjai megannyi Pozzo di Borgok és kicsiny Talleyrandok; a magyar kormány olly önző , mint a fenicziai volt, olly ügyes, mint az angol, s olly alattomos, mint az orosz igazgatás , mellynek emissáriusai és vakeszközei, a Wiener Zeitung pártjánál hallatlan erélyivel működnek. Honnan magyarázza meg a Wiener Zeitung, hogy a reactiónak Lembergben szintén az aulával volt baja, s azt kellett megsemmisíteni, lefegyverkeztetni. Tán Pulszky ott is 100 tanulót fizetett. Honnan fejti meg e bölcs lap, a melly a cholerát a megmérgezett kutaknak tulajdonítaná, mint a liptói nép, a földingyet egy nagy kigyó mozdulatának, mint a lapponiai halász, és a fellegszakadást egy gattaboncne dik