Pesti Hírlap, 1879. április (1. évfolyam, 90-118. szám)

1879-04-08 / 97. szám

^ Budapest, 1879._______________________97. szám._________________________Kedd, ápril 8. Előfizetési árak: Hirdetések: Egész 14 Ért­é­kr. kiadóhivatalban Wtatnak fai Budapest, nádor-ntd­rt 7. is., S^X^W' 7 minden közlemény intézeodB. hoga az előfizetések és a lap ___ __ Bérmentetlen levelik csak la­aaétkidldésére vonatkozó felazó­ ])A | T r[V] T7~ \ T "VJ" A T40­ \ P M­ 1jB’tzK' '•/ mer* keiektől fogadtatnak el. lamlának intézendök­. A 11VJ11 XI 1UVX • Kiíratok Tímea nem adatnak. és szombaton a képtár , vasárnapokon OK­I.képxomÜT éSXen társulat tárlata, tön­ megtekinthető. Közvágóhíd a soroksári NAPTÁR LÁTNIVALÓK. d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, sstfát­ h&s.) Magyar tudományos út végén & vám mellett. Városházák :­ Kedd: katholikus: Maria. Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-térsaját-ház.) régi a városház-téren, az új a Lipót­protest&na • Demeter. Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmúzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. bz. a.Városi vigadó (redoute M * ’ csütörtökön a természet-és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Sirályi vár és várkert az aldunasoron. állatkert a város­. görögorosz: István.____________kedd, és pénteken az ásványtár. szerdán Nyitra, vas­árn., szerd. én pánt. 9­1-ig.______Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. A mai szám tartalma: A „MEGIRATLAN SZÖVETSÉG“. — POLITIKAI hírek. — Garibaldi Rómában. — Az uzso­rások szövetsége. — Budapest főváros ÜNNEPÉLYE A KIRÁLYI PÁR EZÜST-MENNYEG­­ZŐJE ALKALMÁBÓL. — POLITIKAI SZEMLE. — Szegedért. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Színházi csevegés. — Táviratok. — Napi hírek. — Törvény­széki csarnok. — Tisza-szabályozási civó­­dás. — Közgazdasági hírek. — Színházak és mulatságok. — Szinlapok. — Vonatok indulása. — Vízállás. — Tárca : Fesztelen levelek. — Regény: Két férj neje. (Folyta­tás). — Vegyes. — A budapesti érték­tőzsde. — Hirdetések. A „megiratlan szövetség.“ Az 1854/5-iki keleti háború óta Magyar­­országon azon bámulatos könnyelműséggel, mely népünket jellemzi, senki se gondolt a keleti kérdésre, mint olyanra, mely még ben­nünket is érdekelhet s esetleg bonyodalmakba keverhet. Amióta 1854-ben Anglia és Fran­ciaország síkra szálltak Törökország megvé­dése s a muszkák visszaverése végett, rájuk, különösen az előbbire bíztuk egész gondját a keleti kérdésnek. A muszkával — igy okos­kodott Magyarországon még öt esztendő előtt ezer ember közül 999, — majd elbánik az angol! De hát mit tett az angol? A párisi béke óta az egész angol köz­vélemény, a kabinet termében úgy, mint a parlamentben s azon kívül, nagy átváltozáson ment keresztül.­­ „Viseltünk egy háborút Törökország megmentésére, és mi lett ered­ménye ? Az, hogy visszavertük a muszkát, de nem mA.nlA.ft.n­k mea­ Törökországot. A szultán egy peuingit sem vallon­te reformigéretei­­ből; a török igazgatás ép oly rossz, kényurt és erkölcstelen, mint volt azelőtt; az ország évről-évre süllyed s a serailban a muszka kö­vet, Ignatiev tartja zsoldjában a minisztere­ket, markában a szultánt s a legfőbb hatal-­­­mat. Miért áldoznánk meg, ha csak egy font­­ sterlinget s egy skót „felföldit“ is, a porta fenntartásáért.“ Így okoskodtak az angolok a keleti bo­nyodalmak kitörésekor. Ez magyarázza meg a „bolgár kegyetlenségek“ címén keletkezett mozgalmat, melynek élén a szabadelvűek ve­zérei álltak Gladstoneval ; ez az angol kor­mány ingatag, kétértelmű magatartását a há­ború előtt és háború alatt. Fenyegetett szó­val, és fenyegetése üres szó maradt. Fegyver­kezett s a távol Indiákról szállította hadse­regeit Európába, és ismét visszaszállította őket annélkül, hogy csak egy puskát is el­sütöttek volna. Csakugyan két lélek lakozott az angol kormányban, két irányban oszlott meg a közvélemény: az egyiket, az oroszba­rát irányt a liberális párt, a másikat, az oroszellenest a királyné, Beaconsfield lord s a toryk képviselték. Meglehet, hogy az oroszellenes párt már régóta felülkerült volna, ha monarchiánkban határozott támaszra talál. De Ausztria-Ma­­gyarország politikája ép oly ingadozó volt. A német és orosz császárság közé szorulva s fenyegetve mindkettő által, Andrássy gróf nem bírta, vagy nem merte magát határozott fellépésre elszánni, főkép, miután Angliában sem bizhatott. E két hatalom kölcsönös és indokolt bizalmatlansággal tekintett egymásra, —­es­e bizalmatlanlag nem utolsó ima­ van Oroszország sikereinek. A berlini kongresszus úgy látszik, for­duló­pontot képez a két áll­m egymás iránti viszonyában. Andrássy gróf és Beaconsfield­­­lord személyesen találkoztak, órákon át együtt­­ küzdöttek, napokon át együtt dolgoztak egy­mással, és e személyes érintkezés, — miként már közvetlenül a kongresszus után, beavatott egyénektől hallottuk, — a lehető legjobb ha­tással volt a két ország nemzetközi viszo­nyaira. Ausztria-Magyarország és Anglia első miniszterei személyesen megismerték s becsülni tanulták egymást, s mint egymás tisztelői és bizalmas politikai barátai váltak el. És abban, ami azóta történt, monarchiánk és Anglia csakugyan karöltve jártak egymással. A budai trónteremben, pesti parlamentben s az angol parlamentben egyiránt határozott hangon proklamáltatott programmként a berlini szer­ződés szigorú végrehajtása, s Andrássy és Beaconsfield egyetértőleg járnak el azóta mindenben, a balkánfélszigeti bizottságokban megbízottaik által úgy, mint közvetlenül az arab-táblai és kelet-ruméliai kérdésekben. Londoni követünk gr. Károlyi Alajos toasztjában, mely európai feltűnést okozott, nyíltan proklamálta az Ausztria-Magyar- és Angolország közti szövetséget, hozzá­tévén, hogy az ily érdekegységen alapuló, bár meg­­iratlan szövetségi szerződés többet ér az alá-­­ irt, de fejedelmi szeszély által diktált szerző­­­­déseknél. Teljesen igazat adunk gr. Károlyinak,­­ s annak, kinek megbízásából e szavakat , s mondá: csak azt kívánjuk, hogy e szövetség a pesti hírlap tárcája. Fesztelen levelek. — Bécsi levelezőnk heti­ krónikája. — Bécs, ápril hó 6-án. Nem születtem szerencsés csillag alatt, máskép bizonyára ott volna a nevem, és mint az öröklő nélkül a minap itt meghalt hason­nevű aranyműves örököse, most én dughatnám zsebre a különféle milliókat! Furcsa ember volt Ott uram. Ismertem őt. A szerencse­asszony ismert szeszélyességében csak úgy tucat számra vágta fejéhez a haupttreffereket, hanem­­ nagy egykedvűséggel fogadta a százezreket és évek óta szentesített szokása szerint naponként hat forintot költött. Két évvel ezelőtt, egy, a lakása közelében álló bér­kocsiban egy vendég értékpapírokat és na­gyobb összeg pénzt felejtett. A fiakkeres er­ről a rendőrségnél jelentést tevén, egy detek­tív Ott urambátyámnál tett kérdést, vájjon nem ő veszté-e el a kocsiban talált hitelpapí­rokat. Majd hogy ki nem dobta a buzgó biztost, mert azzal gyanitá, hogy ő fiakkerrel szokott járni! A „szegény“ Ott egész vagyonát egy­kori mesterének akarta hátra hagyni, ki őt mint aranyműves-legényt hozta ide Németor­­szágból; de mestere elébb szállt a sirba, nint ő maga, és így most a fiskus készül a hátramaradt négy milliócskát elnyelni. Megle­­het különben, hogy maholnap Németország­­ban egy éhes diurnista, ki szerencsés az­t 11 levet viselni, megálmodja, hogy az elhaltnak negyedik ízben unokaöcscse, és ez talán nem lesz büszke, az örökséget elfogadni. 11­­-o 11 fog találkozni örökös , de ott 11 nem találkozik. Eleinte a sok ár nélküli pénzen a bé­­csiek nagyon törték a fejeket és röstelték, s hogy nem találkozik élelmes örökös, ki an­nak a rongyos négy milliónak a nyakára tudna hágni, de utoljára belátták, hogy nem célszerű, ha az ember oly milliókkal foglalkozik, melyeket magáénak nem vallhat. * A­ki nem akar azon gyanúba kevered­ni, hogy nem jó bécsi, az most a császári pár ezüstlakodalmának megünneplésével fog­lalkozik. Egész Bécs nagyban készül az ün­nepélyre, mely a maga nemében páratlan lesz. A burg külső kapuja előtt ácsolják és faragják már az állványokat, a tribünhelye­ket nagy ázsióval árulják és a Ringre szóló egyes ablakot a nagy menet megszemlélésé­hez száz forinttal bérlik ki. A votív templom tudvalevőleg ápril hó 24-én fog föszentel­­tetni. Környékét máris serényen szabályozzák leromboltattak és a sivár­ tér, mely előtte el­­nyújtózott, két hét alatt nagyszerű parkká lesz átalakítva. Filigrán tornyai a templom­nak, melyet kővé vált költészetnek szeretnek elnevezni, oly gráciával emelkednek az ég felé, mintha csak angyalok, nimfák és zefirek lehettek volna a föld színére. Az ünnepélyt rendező bizottságnak leg­­­­nagyobb bajt szerzi a nagy díszmenet. Előbb a polgárság nagy része támasztott ne­hézségeket, mely nem akarta, hogy a frakk megszégyenítve kizárassék a parádéból és most, miután a frakk elleni anathéma vissza vonatott, a bárónál kezdődő nagy urak kez­denek alkalmatlankodni. Az ifjú hercegek, grófok és bárók ugyanis, kik vadászcsopor­tot rendeznek, nem igen akarnak a csőcse­lék nép közé elegyedve megjelenni a menet összeállításánál, hanem a Schwarzenberg tér­­nél akartak az arra vonuló vonathoz csatla­kozni. A rendező bizottság ezt ellenezte , a kékvérű gavallérok pedig nem akartak engedni. De egy magasrangu udvari tisztvi­selő — úgy hallom a főudvarmester, Hohen­lohe bg.— értésére adta a gavalléroknak, hogy a császár rész néven venné, ha az ünnepély rangmegkülönböztetésére szolgálna okot, — és azóta engedékenyek a különféle hercegek és grófok. JAma italic.

Next