Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)

1879-09-12 / 251. szám

és kipréselheti a szavazógép elfogadását, sőt felter­jesztheti szentesítés végett . Felségéhez is azt, de az 1608. k. e. I., 1647. V., 1790—1. XXVI. törvénycikkeket egy szentesített újabb törvény szét nem zúzhatja. Azon kétoldalú szerződéseket, a magyar alkotmány sarkalatos törvényeit semmiseknek nyilvánítani csak mindkét fél beleegyezésével lehet. E törvények védbástyái nélkül ma Ma­gyarország egy egyszerű provincia lenne, s e törvények fogják még esetleg későbbi zivataros napokban hazánk függetlenségét megmenteni. A kormánynak nem szabad ama három ponton túl menni, a protestánsoknak nem sza­bad ama három pontot ignorálni. Mindkét fél részéről óvatos higgadtság, komoly megfonto­lás vezet a célhoz. Türelem az egyház irá­­­nyában, méltányosság a kor követelményeivel szemben legyen vezérelve a kormánynak és a protestáns egyháznak is. S akkor elkerüljük a „kultúrharcot”, mire semmi körülmények közt s jelenleg teljes­séggel nincs szükségünk. Az okkupációról eddig kevés hir érkezett. A csapatok akadálytalanul tova haladnak, csak a nagy hőség által szenvednek sokat. A török hatóságok mindenütt a legnagyobb tartózkodást tanúsítják s rokonszenves fogadtatásról szó sincs. Ha a megszállás békésen megy végbe, az okkupárt részekben két gyalogezred s egy va­dász-zászlóalj marad hátra helyőrségként. Bosznia s Hercegovina közigazgatásának szervezése tárgyában Andrássy gr. sürgetése folytán, a két kormány között kompromisszum s ennek alapján törv. javaslat létesült. E ja­vaslat négy pontból áll, melyeket a P. L. is­mertet. Az első pont kimondja, hogy Bosznia s Hercegovina kormányzata, az 1867. XII. t. c. értelmében közös ügyet képez (!) s mint ilyen a közös kormány resszortjába tartozik. A má­sodik pont kijelenti, hogy a közös kormánynak a két okkupáit tartományt illető minden tanács­kozásában, a két országos kormány, képviselői által részt venni tartozik. A harmadik s a ne­gyedik pont különbséget tesz az okkupárt tar­tományok „rendes folyó kiadásai“, s „az ál­landó beruházások“ között, a­minek az építke­zések, vasutak stb. Az előbbiek a delegációk hatáskörébe tartoznak, az utóbbiak a parlia­­mentek illetékességi körébe. A P. Lloyd hely­teleníti e javaslatot, és kisegítőül azt ajánlja, hogy a tervezet egyes részleteinek módosítása mellett, a delegációk hatásköre csak rövid időre, legföljebb két évre terjesztessék ki az okkupált tartományokra, t. i. addigra, míg e tartományok tárgyában végleges intézkedés tör­ténhetik. A közös minisztertanács, mely Bécsben szept. 23-án tartatik, meg fogja állapítani az 1880-diki közös költségvetést. A közös pénzügyminiszter állásának megin­gatásáról szóló híreinket bécsi félhivatalosak megcáfolták, a hírt azonban újólag megerősíti a „National Zeitung” levelezője. Szerinte e hír nyílt titkot jelez, melyet eltagadni nem lehet. Herrskrdelm­i tárgyalások Németor­szággal. Egy berlini lap megerősíti, hogy az osz­trák magyar kormány lépéseket­ tett Berlinben egy ke­reskedelmi szerződés megkötése iránti tárgyalásokra. Berlinből az első kérdésre már válaszoltak és Német­ország csakis azon feltételt kötötte ki, hogy a tárgya­lások Berlinben tar­ ta-­sanak, mibe az osztrák magyar kormány már bele is egyezett volna. Megemlítésre méltó, hogy az os­tr.-magy. vámkonferencia a tárgyalások alatt követendő eljárás felett még nem egyezett meg, pedig e nélkül a tárgyalásokat meg el lehet kezdeni. A delegációk legközelebbi ülésszaka rövid lesz. Ezt írja a „Neue freie Presse,“­éti meg­jegyzi, hogy a delegáció három havi indemnityt fog megszavazni, a költségvetést pedig csak az 1880-as ülésszakban fogja tárgyalni. Az á­lami bevétt­ek rolytonosan jól folynak be. A június és augusztus havi pénztári ered­ FFSTZ HI RT...A 73 mény mintegy 4 millióval haladta meg a múlt év megfelelő időszakának eredményét. Szeptem­ber kilenc első napjában is 70 ezer írttal több folyt be mint a malt évben. A büntető törvénykönyv 1880. január 1-én lép életbe. Ez időpontot szándékoznak fel­venni az életbeléptetési törvény első §-ába. Csak rendkívüli okok halaszthatják el az életbelépte­tést. Ily rendkívüli ok volna, ha a ház nem tárgyalhatná kellő időben az életbeléptető tör­vényjavaslatot. Arról az eszméről illetékes kö­rökben letettek, hogy az anyagi büntetőtör­vénykönyvekkel bevárják az eljárási kódexet, jóllehet ez is készen van. E hó végén összeül az igazságügyminiszter által összehitt enquet. Ha ez simán letárgyalja az új életbeléptető törvényjavaslatot, még októberben a ház elé kerül. A kezdetben tervezett három havi határ­időre most már nem lesz szükség, mert par­l­amenti választások nincsenek küszöbön, me­lyekre pressziót lehetne gyakorolni a büntető­törvénykönyv által, a bírákról és ügyészekről s általában jogászainkról pedig feltehető, hogy a büntető és rendőri kódexet már betanulták , Így tehát az életbeléptetés, az illető törvény le­­tárgyalásától számított rövidebb határidő alatt is megtörténhetik. A Tészsörvény meghosszabbítására vonatkozó­lag a „Köln. Ztg.“ pesti levelezője a következőket írja: A hadügyminisztériumban teje szájjal hangoztatják a legborzasztóbb fenyegetéseket azon szerencsétlenek el­len, akik akár a bécsi akár a pesti parlamentben az új védtörvényre vonatkozólag a hadi létszámot, szolgálati időt módosítani, vagy pláne a 800 ezernyi létszámot redukálni akarnák „Ily emberekkel mondják , akik a létszámot leszállítani kívánják, a császár nem fog pak­­tálni soha.1* Hogy kik ellen szólanak e fenyegetések azt alig lehet elgondolni, miután a magyar parlamentben a védtörvény ellen elő­reláthatólag csak a szélsőbal fog szavazni. Mint kormánykörökben beszélik, mindjárt az országgyűlések összeülésekor be fog terjesztetni egy törvényjavaslat, melyben a hadsereg hadilétszáma 860 ezer emberben további tíz évre meghosszabbíttatik. A védtörvény többi részeire nézve csak később fognak megkezdődni a tárgyalások, melyeknek tárgyát az egy­évi önkénytesekre vonatkozó intézkedések némi módosí­tásai fogják képezni. Az ágostai egyház konventje. — (Saját tudóellónkról.) — Hosszú sor bérkocsi vonult fel ma reggel 9 órakor a három utcára néző lutheránus os­kola kapui elé, s a kocsikból mentés, kardos, attiilás urak, fehér nyakszalagú evangélikus papok és tisztes polgári öltözetű világiak szál­lottak ki. Az emeletes teremnek nagy T alakú zöld asztala csakamar megnépesült részint azok­kal, kik a kocsikon jöttek, részint velünk, kik mint helybeliek csakúgy gyalogszerrel jöttünk meg. A nagy­­ közepén öreg karszékbe ült Prónay Dezső báró, a „legidősb“ kerületi fel­ügyelő, (körülbelül 35 éves férfi) mellette bal­ról Geduly, Karsay, Szeberényi és Czékus su­­perintendensek , jobbról a világi felügyelők fog­laltak helyet. Mi többiek aztán csaknem zsúfo­lásig teleülttik a termet; köztünk voltak Győry Vilmos, Ballagi, Hunfalvy, a kis Pulszky, Ivánka, Erdmann, haller bölcsész és mások. Az egész nap ünnep volt, de az is lehet, hogy harc kezdete. A vezért megválasztottuk, a templomban áldást kértünk, s azzal neki­láttunk a munkának. Ez még eddig a kezdet. Prónay báró az öreg karszékből hirdette ki a június elején beadott szavazatok eredmé­nyét. Egyetemes főfelügyelővé néhai Zsedényi helyére Radvánszky Antal báró választatott meg, 554 szavazatból 448 cal. Erre egy 12 tagú küldöttség hívta meg a derék öreg urat a gyű­lésbe, s az öreg úr meg is jelent sárga atlasz atillában, nagyprémű bársony mentében, s a hozzá intézett kérdésre, hogy hajlandó e el­fogadni a felügyelőséget, kijelentette, hogy igen. Erre bevonultunk a templomba s az oltár előtt, meggyujtott gyertyák között történt meg a felesketés. Geduly szuperintendens Karsay és Czékussal oldalán az oltár lépcsőin állott meg s kenetteljes beszédben intette az öreg urat köte­lességeire, melyeket az úgy is tudott. S aztán a szokott kérdéseket tette fel: — Akarod-e egyházunkban a törvényszabta választás által részedre jutott főfelügyelői tisz­tet elfogadni ? — Akarom! — Fogadod e, hogy az egyház javát elő­mozdítod és rajta nem uralkodól ? —• Fogadom! mondá Radvánszky szilárd hangon. Arra letérdelt a lépcsőre, Szeberényi su­­perintendens is fölment az oltárhoz, mind a­­ négy püspök rátette kezét a felesketett fejére­­ és Geduly áldásával fölavattatott Radvánszky­­ báró az evangélikus egyház magyarországi fő­felügyelőjévé. Az áldás után Geduly püspök elmondotta a „Miatyánk“ ot könyv nélkül. Az öreg úr, ki életében annyiszor elmondotta az ur imáját, e­l­­hibázta a szöveget. Senki sem vette ezt kö­zülünk ómennek a tanácskozásra, tudván, hogy ily kis lapsus h­ogvae az igazi értek­űen mit sem változtat. Ne is legyen a tanácskozásban na­gyobb hiba, mint az úr imájában volt! * * * A fölszentelés után felmentünk ismét a ta­nácsterembe. Prónay b. ismét elfoglalta a nagy széket, s a folyó ügyek elintézése után felké­rette a felszentelt főfelügyelőt, jelenjék meg és foglalja el helyét. Radvánszky báró zajos éljen­zések közt lépett be a terembe, s Prónay üd­vözlő beszéde után átvette a főfelügyelői pecsé­tet, melyet Zsedényi készíttetett, s az elnöki széket. Prónay beszédét több helyi zajos éljen­zés szakította félbe, különösen azon helynél, mi­dőn kijelentette, hogy Radvánszky megválasztá­sában kezességet lát arra nézve, h­gy az egy­házban az autonómia leple alatt hazafiatlan üzelmek nem fognak előfordulni. Radvánszky báró erre elfoglalta az el­nöki karosszéket, és szépen kidolgozott hosszú beszédet tartott. Elején önmagáról emlékezett meg, ki 1828 ban választatott meg az egyete­mes közgyűlés aljegyzőjévé. Jelenleg a legmaga­sabb egyházi hivatalt foglalja el s ez félszáza­dos hivataloskodásának jubileuma. Áttérve a konvent teendőire, a hitfeleke­­zetek egyenjogúsítását megállapító 1848. XX. t. c. érvény­esitését tartja első kívánalomnak. A protestáns egyház nem kér kegyelmet, hanem jogait követeli, s hogy az egyház és állam közti viszonyok szabályozva még nagy­részt most sincsenek, így a vegyes házasságok kérdése, azt egyedül a törvényhozás hibájának tartja. A vegyes házassági válóperekben a köl­csönösség hiányát konstatálja, s kívánatosnak tartja, hogy a protestáns félre is saját egy­háza bírósága legyen illetékes. Beszéde többi részében beligazgatási kérdéseket érintett, s tiszttársai támogatását kérte. A f­őfel­ügy­elő­t aztán a szokásos módon üdvözölte Péchy Tamás kerületi felügyelő he­lyett Bánó József, s a különböző főesperesek , mire az öreg ur köszönetet mondott, holnap reg­gel 8 órára kitűzte a tanácskozás kezdetét s a gyűlés szétoszlott. Tehát veni sancte spiritus ! ___________________ Egy m­­­­ág­­. 1-T70 s­ej­.ffthiber 12 A debreceni orsz. konvent (Saját tudósítónktól.) Debrecen, szept. 9. T. szerkesztő ur! Ne tessék a „konvent“ szótól nagyon megriadni. Csepp rokonsága sincs ennek se Paris városával, se 1793-al. Egyszerű hivatalos műszó ez, mely származik a rómaiak egyik legbékésb jelentőségű igéjéből, a convenio-ból, s ez tudvalevőleg annyit jelent, hogy én össze­jövök. Furcsán hangzik ugyan, ha valaki, ilyen szándékot jelent ki magáról, mert vele nyíltan beismeri, hogy becses individuuma nincs együtt. Ámde egészen más, ha oly testület mond­ja, melynek tagjai szerte élnek az országban önálló hivatásuk szerint s az évenkint egyszer tartani szokott összejövetelen (konventen) bizo­nyitják be, hogy ők a közös testhez tartoz­nak. — Ilyen a magyarországi református konvent. A négy egyházkerület püspökei, felügyelői, a főtanácstagok s a kerületi képviselők a­z­ autonomikus jogokat ilyen konventeken gyako­rolják, hol szóba kerül és határozat tárgyát ké­pezi minden ügy, mely az egyházat s ennek önkormányzatát illeti. Rendes időkben a róla szóló tudósításom alig foglalna magában egyebet, mint az évi költségvetés számadatait, a statistikai kimuta­tásokat egyházak és iskolák állásáról, a val­lásalapok mivoltáról, osztandó segélyezésekről s jutalmakról, ma azonban nem ily­esk­i-biri dol­gok kerültek a nagytiszteletű zöld asztalra.

Next