Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)

1880-09-12 / 253. szám

11. évf. 263. szám.­­603) Vasárnap, szeptember 12. Budapest, 1880. Előfizetési árak • képes heti melléklettel együtt­­ Egész évre........14 frt — kr. Felévre...............7 „ — ,, Negyedévre.... 3 „ 50 „ Egy libra.......... 1 „ 20 „ —o — Egyes száma heti melléklet nél­kül helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. A képes melléklet külön­­ egész évre.....................4 trt félévre.........................2 „ negyedévre................... 1 „ Egyes sz­ám ftr» & kr. Százalék nem adatik. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Jgg| SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEtsS^' Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. I. em., 4 ajtó, kova a lap szellemi részét illet) minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-ntea 7. sx.. bova az előfizetések és *. lap Mfe küldésére vonatkozó felszólalni^^ intézendők. Hirdetések. a kiadóhivatal­ban vétetnek fel. N A P Ti R. LÁTNIVALÓK. képtár, vasárnapokon d. e. 10­1-ig felváltva szett társulat tárlata. (Sugár-nt, saját dig megtekinthető.­­ Közvágóhíd a s* Vasárnap katholikust C 17 Má­ .. ... , a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig 1 ház) — Magyar tudományos aku- roksári-ut végén a vám mellett. — Város m­ntentán. • Csor­na , Nemzeti múzeum. (Muzeum-kurut.) minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos f­­iéb­ila. (Ferenc József-tér saját ház.) — ház a régi a városház-téren, az ut a Lipóti ** ‘ Sx • Nyitva : d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- i Iparmuzeum­. (Sugár-ut, a képzőmüvé- utcában 24. sz. a. - Városi vigadó „ görög-orosz: Mária a természet- és néprajzi-tár.; kedden és pénte- u..-van. Nyitva: vasárnap, szerdán és pénte­­szeli társulat háza.) - Királyi vár és (redoute) az aldunasoron. - Állatstreifl ken as ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. - Országos képzőmüvés várk­ert Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: Boszniából előre! — Politikai hirek. — A lengyelek programmja. — Föv. ügyek. — Tud. és írod. — Szín­ház és müv. — Sok hűhó semmiért. — Ünnepélyek Hágában. — A főv. tanács és a magyar nyelv. — Napi hirek — Sport. — Törv. csarnok. — Közg. hirek. — Szinlapok. — A budapesti érti. — Tárca: Blaháné Emsben. — A mellékleten : Regénycsarnok — Törv. ér­­tesitő. — Hirdetések. Boszniából előre! Jön a hir, hogy újra okkupálunk. Ha az angolok, vagy az oroszok Törökországban partra szállnak, a mi hadaink is megindulnak Boszniából Mitrovicába, de Törökország belse­jébe a Saloniki felé vezető úton. Azt hisszük, ez csak fenyegetés akar lenni Londonba és Szent -Pétervárra, hogy ne mer­jenek erőszakhoz nyúlni a montenegrói, vagy görög határkérdésben, mert különben Ausztria- Magyarország is doboltat és masírozik. Mi vagyunk közelebb, ők messzebb. Nekünk mindig van negyvenezer disponíbilis katonánk; Angliának nincs tízezer. Oroszország fegyveres beavatkozása a nyílt háborúra vezetne, monarchiánknak ellen­ben a berlini szerződés szerint jogában áll az egész Novibazar kerületet megszállani s ez ellen senki kifogást nem tehetne. Ha tehát Haymerle külügyminiszter orosz és angol collé­géit figyelmezteti a berlini szerződés ezen szin­tén még teljesítetlen pontjára s tudtul adja a vállalkozó szellemű uraknak, hogyha ők megte­szik az első lépést, mi megtesszük a másodikat; a diplomáciai presszió ezen neme ellen annál kevésbé van kifogásunk, mert erősen hisszük, hogy az angol kabinetre ez argumen­tum hatni fog s az európai flotta a szokásos barátságos üdvlövéseken kivül ágyúit ennek folytán el nem süti. Mert azt Anglia nagyon jól tudja, hogy akármennyire akarná is, hadseregeink útját a Balkán félszigeten nem állhatja. Tehát óvakod­ni fog azok bevonulását provokálni. Reméljük azonban, hogy a fenyegetés, mely Bécsből világgá bocsáttatik, csak feltéte­lesen áll, és semmiesetre nem árul el okkupá­­lási szándékot terjeszkedési vágyból. Elég nekünk az a Bosznia, a­ki van, nem kell nekünk hozzá új Bosznia. A novibazári albánokkal verekedni semmi kedvünk, az oro­szok ellen, kik Bulgáriában vannak, nem ezen az úton kell menni, ügyetlen hegyi ösvény ve­zet a novibazári szoroson végig, azon mehet egy hadtest, de nem egy hadsereg ; háborút vi­selni ezen szűk lyukon keresztül, oldalt fenyegetve Montenegro és Szerbia által, képtelenség. Bosznia nem képezheti stratégiai alapját egy keleti háborúnak; se fekvése, se közlekedési eszközei, se földe, se népe nem arra valók. Ha komolyan háborút kellene folytatnunk a keleti örökség miatt, annak útja a Duna és bázisa déli Ma­gyarország. Mindig úgy volt, mindig is úgy lesz. Ha a Keletre akarunk jutni, Belgrád annak a kulcsa. Parádéból okkupálni pedig se kedvünk, se pénzünk. Tudjuk már, hogy az drága és rosz mulatság, vérbe, pénzbe és csapataink egész­ségébe kerül. Uj magláji támadások ellen biz­tosítva kell lennünk s nagyobb csapatok mozgó­sítása iszonyú költséges. S hogy az újon elfog­lalt területek sem szolgálnak hasznunkra, azt most már Tisza Kálmán is beláthatja, ki a debrecenieknek azon tanácsot adta, hogy mű­­ipari cikkeket készítsenek és vigyenek eladni Boszniába. Alig képzelhető népszerűtlenebb fogalom a monarchiában, mint az okkupáció. Annak kiterjesztését senki nem kívánja. Arra el va­gyunk készülve, hogy a keleti kérdés miatt háborúnk lehet Oroszországgal, nem óhajtjuk , de belátjuk, hogy előbb - utóbb elkerülhetlen , hanem azt a riszálást, hogy ma egy bosnyák hadjárat, holnap egy albán, holnapután egy macedóniai, azután egy bolgár, és így tovább , hogy soha se legyen békénk és megnyugvá­sunk, vérünk meg pénzünk fogyjon, hasznunk pedig ne legyen belőle, hogy dicstelen hadjára­tokban emészszük magunkat diplomáciai baklö­vések miatt, erre a nemzetnek nincs egy csepp hajlandósága. A jelen helyzetet is diplomáciánk eszte­­lensége okozta. Nem kellett volna Gladstone meghívására a második berlini értekezletre el­menni , aztán nem kellett volna a flottademon­strációba beleegyezni, Gladstone süljön fel indít­ványaival, vagy cselekedjék maga, saját sza­kállára. Ezt nem teheti, mert Anglia népe őt visszatartja. Most itt van az ostoba demonstrá­ció, és félnünk kell, hogy harci események kö­vetik, melyek minket is újabb kellemetlensé­gekbe bonyolítanak. Principiis obsta, a kezdet­ből fejlődnek a következmények. Vigyázzunk tehát, nehogy elhamarkodva egyet lépjünk határainkon túl, mert azt senki nem tudja meg­mondani, hogy hol állapodunk meg? Lám, Andrássy gróf, ilyen a berlini béke­­ Az osztrák-magyar-német-oláh szövet­ség egy bukaresti lap szerint a következő pontozatok­­ból áll: „Románia szövetséget köt Ausztria-Magyar­­országgal és Németországgal, és kötelezi magát arra, hogy conflictus esetében ezekkel karöltve jár, legyen az akár Keleten, akár más állammal, mely Románia szomszédságában fekszik.“ „Ausztria-Magyarország és Németország kötelezik magukat arra, hogy a román terület integritását bizto­­sítandják, elismerik és garantírozzák Romániának király­sági rangját, és támogatni fogják, hogy a többi hatal­mak is ily minőségbeni rangfelemelését elismerjék.“ Az Állami rendőrség szervezése, az összes felszereléssel évenként 550.000 forint több kiadást fog okozni. E fontos intézményre semmi áldozatot sem tartunk Bóknak, ha ugyan célirányosan fog beren­­deztetni. Az igazságü­gyminiszter legutóbb rendeletet bocsátott ki, melynek alapján a feltételes szabadlábra való helyezés intézménye azonnal effektuálható lesz. A „PESTI HIRLAP“­TÁRCÁJA. Blaháné Emsben. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — — Budapestről Bécsbe utaztam — kezdé Blaháné elbeszélését, a­hol azonban nem időz­tem, s a legközelebbi vonattal Nürnbergbe mentem . . . Itt a bájos művésznő hangos kacagással szakitá félbe szavait. — Ugy­e barátom, igy kezdődnek az útleírások ? . . . Nem, én még­sem igy fogom önnek nyári élményeimet elmondani, hanem a mint szivem súgja . . . össze­vissza . . . nem törődve összhanggal, sorrenddel . . . hanem átugorva az unalmasat, kellemetlent, s hossza­san időzve a feledhetlen, szép emlékű helyek­nél!.. . így például Nürnbergről nem tudok egyebet mondani, mint azt, hogy ebben a szép német városban nem igen jól mulattam. Voltam ott színházban is, vagyis jobban mondva nyári színkörben. Valami operette-félét adtak, sörözők és jóízűen falatozók nagyobb gyönyörűségére ! . . . Engem undorított a művészet ilyen lealá-­­ zása és csakhamar elhagytam a dohányfüstös arénát és a gyermekjátékok városától is rövid idő múlva s könnyű szívvel vettem búcsút. — Frankfurt — tudja az a majnaparti — már egészen más benyomást tett rám ! Min­den ház, mintha kertben lenne, úgy körül van véve virágokkal, fákkal, bokrokkal! . . . Aztán a színháza! — Úgy veszem észre, hogy minden várost színháza után ítélik meg ... de van is abban valami ! — Milyen előadásokat láttam ott ! A színház kicsi és jelentéktelen, színpada nagyon szűk . . . úgy hogy bámultam, midőn Wilt vendégszerepléséről hallottam, hogy az a terjedelmes nő eltért azon a kis helyen, s hogy a deszkák nem szakadtak le alatta. Első este ■ Faustot hallottam, kitűnő, összevágó előadás­­i­ban.! . . . azoktól lehetne opera-rendezést ta­nulni. Minden kardalnok öntudatosan játszik, s az a zenekar, s az az öszhangzat! . . . Másnap az „Ibolyafalót'' adták, melyet szintén ismerek a nemzeti színházból. Szintén mintaszerű elő­adás volt ... de összehasonlítva a budapesti­vel, a mienké marad az elsőség ... A­mint az a tót káplár lépett a színpadra, . . . eszembe jutott Újházi, a­ki a nemzeti színházban re­mekel ezen szerepben, kacagásba törtem ki, s­­ kacagtam az egész este, . . . nem azért, mintha az a német olyan jól játszott volna, hanem mi­vel folytonosan Újházit láttam magam előtt az ő utánozhatatlan komikumával . . . — Frankfurtból Koblenzbe kerültem! . . . Juj, de kellemetlen csúnya város! Olyan kihalt, olyan komor . . . mint egy óriási kaszárnya !­­ . .. De a katonák, azt már meg kell adni, a német katonák, egytől egyig, szép, szálas legé­­­­nyék. És hogyan vannak azok ruházva . . . nem­­ ám olyan kopottan, foltosan, rongyosan mint a­­ mieink, hanem fényesen, csillogón, tisztán ! . . . Aztán nincsenek ám azok olyan heringmódra ! Mai számunk 16 oldalt tartalmaz, összeszorítva tizen-huszan egy dohos szobába, mint nálunk . . . hanem laktanyáik kellemes fekvésüek, kert közepén, virágok között . .. ott már élvezet katonáskodni. . . úgy megsajnál­tam ezeket a szegény, derék, jó magyar fiúkat, mikor rájuk gondoltam! — Végre Emsbe érkeztem ! Ah Ems! Tudja, ha ezen földi paradicsomra gondolok, ujjong, repes a szívem, könyben úszik szemem,é­s kacagnom kell az édes visszatekintésben ! . .. Már egyszer gyanúba vett, hogy e nagy lelke­sedésnek bizonynyal titkos rugója van ! Ne tegye ezt többé! az igaz, hogy bebarangoltam már jó darab földet ... láttam a tenger több pontját... Gyönyörködtem, midőn a végtelen vizsik fensé­ges nyugalomban terült el szemeim előtt!... Bor­zadtam, midőn vihar korbácsolta fel a hullámo­kat, s a cikázó villámot iszonyú dörgés kö­veté ! . . . Jártam Párisban, élveztem a müsz­­lés remekeit és a természet szépségei sokszor kibékítenek szivem nehéz fájdalmával ! . . . Ugy­e különös, hogy mindezek dacára sem fá­sult el még kedélyem, hogy mindezen élvek utáni is találtam mindennél is hasonlíthatlanul szebbet és kedvesebbet, s hogy még most sem­ vagyok annyira elkényeztetve, hogy ne ragad­jon magával az, a­mi szép ? . . . Ön fejét rázza ? . . Hiszen elhiszem, hogy sok hely hi­degen hagyott, meret szebbnek tartanak Ems­­nél . . . de sokat tesz a társaság is, a­melyben mozgunk és saját kedélyállapotunk ! . . . oly szerencsés voltam húgocskámmal olyan kis

Next