Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)
1880-09-12 / 253. szám
11. évf. 263. szám.603) Vasárnap, szeptember 12. Budapest, 1880. Előfizetési árak • képes heti melléklettel együtt Egész évre........14 frt — kr. Felévre...............7 „ — ,, Negyedévre.... 3 „ 50 „ Egy libra.......... 1 „ 20 „ —o — Egyes száma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. A képes melléklet külön egész évre.....................4 trt félévre.........................2 „ negyedévre................... 1 „ Egyes szám ftr» & kr. Százalék nem adatik. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Jgg| SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEtsS^' Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. I. em., 4 ajtó, kova a lap szellemi részét illet) minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-ntea 7. sx.. bova az előfizetések és *. lap Mfe küldésére vonatkozó felszólalni^^ intézendők. Hirdetések. a kiadóhivatalban vétetnek fel. N A P Ti R. LÁTNIVALÓK. képtár, vasárnapokon d. e. 101-ig felváltva szett társulat tárlata. (Sugár-nt, saját dig megtekinthető. Közvágóhíd a s* Vasárnap katholikust C 17 Má .. ... , a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig 1 ház) — Magyar tudományos aku- roksári-ut végén a vám mellett. — Város mntentán. • Csorna , Nemzeti múzeum. (Muzeum-kurut.) minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos fiébila. (Ferenc József-tér saját ház.) — ház a régi a városház-téren, az ut a Lipóti ** ‘ Sx • Nyitva : d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- i Iparmuzeum. (Sugár-ut, a képzőmüvé- utcában 24. sz. a. - Városi vigadó „ görög-orosz: Mária a természet- és néprajzi-tár.; kedden és pénte- u..-van. Nyitva: vasárnap, szerdán és pénteszeli társulat háza.) - Királyi vár és (redoute) az aldunasoron. - Állatstreifl ken as ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. - Országos képzőmüvés várkert Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: Boszniából előre! — Politikai hirek. — A lengyelek programmja. — Föv. ügyek. — Tud. és írod. — Színház és müv. — Sok hűhó semmiért. — Ünnepélyek Hágában. — A főv. tanács és a magyar nyelv. — Napi hirek — Sport. — Törv. csarnok. — Közg. hirek. — Szinlapok. — A budapesti érti. — Tárca: Blaháné Emsben. — A mellékleten : Regénycsarnok — Törv. értesitő. — Hirdetések. Boszniából előre! Jön a hir, hogy újra okkupálunk. Ha az angolok, vagy az oroszok Törökországban partra szállnak, a mi hadaink is megindulnak Boszniából Mitrovicába, de Törökország belsejébe a Saloniki felé vezető úton. Azt hisszük, ez csak fenyegetés akar lenni Londonba és Szent -Pétervárra, hogy ne merjenek erőszakhoz nyúlni a montenegrói, vagy görög határkérdésben, mert különben Ausztria- Magyarország is doboltat és masírozik. Mi vagyunk közelebb, ők messzebb. Nekünk mindig van negyvenezer disponíbilis katonánk; Angliának nincs tízezer. Oroszország fegyveres beavatkozása a nyílt háborúra vezetne, monarchiánknak ellenben a berlini szerződés szerint jogában áll az egész Novibazar kerületet megszállani s ez ellen senki kifogást nem tehetne. Ha tehát Haymerle külügyminiszter orosz és angol collégéit figyelmezteti a berlini szerződés ezen szintén még teljesítetlen pontjára s tudtul adja a vállalkozó szellemű uraknak, hogyha ők megteszik az első lépést, mi megtesszük a másodikat; a diplomáciai presszió ezen neme ellen annál kevésbé van kifogásunk, mert erősen hisszük, hogy az angol kabinetre ez argumentum hatni fog s az európai flotta a szokásos barátságos üdvlövéseken kivül ágyúit ennek folytán el nem süti. Mert azt Anglia nagyon jól tudja, hogy akármennyire akarná is, hadseregeink útját a Balkán félszigeten nem állhatja. Tehát óvakodni fog azok bevonulását provokálni. Reméljük azonban, hogy a fenyegetés, mely Bécsből világgá bocsáttatik, csak feltételesen áll, és semmiesetre nem árul el okkupálási szándékot terjeszkedési vágyból. Elég nekünk az a Bosznia, aki van, nem kell nekünk hozzá új Bosznia. A novibazári albánokkal verekedni semmi kedvünk, az oroszok ellen, kik Bulgáriában vannak, nem ezen az úton kell menni, ügyetlen hegyi ösvény vezet a novibazári szoroson végig, azon mehet egy hadtest, de nem egy hadsereg ; háborút viselni ezen szűk lyukon keresztül, oldalt fenyegetve Montenegro és Szerbia által, képtelenség. Bosznia nem képezheti stratégiai alapját egy keleti háborúnak; se fekvése, se közlekedési eszközei, se földe, se népe nem arra valók. Ha komolyan háborút kellene folytatnunk a keleti örökség miatt, annak útja a Duna és bázisa déli Magyarország. Mindig úgy volt, mindig is úgy lesz. Ha a Keletre akarunk jutni, Belgrád annak a kulcsa. Parádéból okkupálni pedig se kedvünk, se pénzünk. Tudjuk már, hogy az drága és rosz mulatság, vérbe, pénzbe és csapataink egészségébe kerül. Uj magláji támadások ellen biztosítva kell lennünk s nagyobb csapatok mozgósítása iszonyú költséges. S hogy az újon elfoglalt területek sem szolgálnak hasznunkra, azt most már Tisza Kálmán is beláthatja, ki a debrecenieknek azon tanácsot adta, hogy műipari cikkeket készítsenek és vigyenek eladni Boszniába. Alig képzelhető népszerűtlenebb fogalom a monarchiában, mint az okkupáció. Annak kiterjesztését senki nem kívánja. Arra el vagyunk készülve, hogy a keleti kérdés miatt háborúnk lehet Oroszországgal, nem óhajtjuk , de belátjuk, hogy előbb - utóbb elkerülhetlen , hanem azt a riszálást, hogy ma egy bosnyák hadjárat, holnap egy albán, holnapután egy macedóniai, azután egy bolgár, és így tovább , hogy soha se legyen békénk és megnyugvásunk, vérünk meg pénzünk fogyjon, hasznunk pedig ne legyen belőle, hogy dicstelen hadjáratokban emészszük magunkat diplomáciai baklövések miatt, erre a nemzetnek nincs egy csepp hajlandósága. A jelen helyzetet is diplomáciánk esztelensége okozta. Nem kellett volna Gladstone meghívására a második berlini értekezletre elmenni , aztán nem kellett volna a flottademonstrációba beleegyezni, Gladstone süljön fel indítványaival, vagy cselekedjék maga, saját szakállára. Ezt nem teheti, mert Anglia népe őt visszatartja. Most itt van az ostoba demonstráció, és félnünk kell, hogy harci események követik, melyek minket is újabb kellemetlenségekbe bonyolítanak. Principiis obsta, a kezdetből fejlődnek a következmények. Vigyázzunk tehát, nehogy elhamarkodva egyet lépjünk határainkon túl, mert azt senki nem tudja megmondani, hogy hol állapodunk meg? Lám, Andrássy gróf, ilyen a berlini béke Az osztrák-magyar-német-oláh szövetség egy bukaresti lap szerint a következő pontozatokból áll: „Románia szövetséget köt Ausztria-Magyarországgal és Németországgal, és kötelezi magát arra, hogy conflictus esetében ezekkel karöltve jár, legyen az akár Keleten, akár más állammal, mely Románia szomszédságában fekszik.“ „Ausztria-Magyarország és Németország kötelezik magukat arra, hogy a román terület integritását biztosítandják, elismerik és garantírozzák Romániának királysági rangját, és támogatni fogják, hogy a többi hatalmak is ily minőségbeni rangfelemelését elismerjék.“ Az Állami rendőrség szervezése, az összes felszereléssel évenként 550.000 forint több kiadást fog okozni. E fontos intézményre semmi áldozatot sem tartunk Bóknak, ha ugyan célirányosan fog berendeztetni. Az igazságügyminiszter legutóbb rendeletet bocsátott ki, melynek alapján a feltételes szabadlábra való helyezés intézménye azonnal effektuálható lesz. A „PESTI HIRLAP“TÁRCÁJA. Blaháné Emsben. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — — Budapestről Bécsbe utaztam — kezdé Blaháné elbeszélését, ahol azonban nem időztem, s a legközelebbi vonattal Nürnbergbe mentem . . . Itt a bájos művésznő hangos kacagással szakitá félbe szavait. — Ugye barátom, igy kezdődnek az útleírások ? . . . Nem, én mégsem igy fogom önnek nyári élményeimet elmondani, hanem a mint szivem súgja . . . összevissza . . . nem törődve összhanggal, sorrenddel . . . hanem átugorva az unalmasat, kellemetlent, s hosszasan időzve a feledhetlen, szép emlékű helyeknél!.. . így például Nürnbergről nem tudok egyebet mondani, mint azt, hogy ebben a szép német városban nem igen jól mulattam. Voltam ott színházban is, vagyis jobban mondva nyári színkörben. Valami operette-félét adtak, sörözők és jóízűen falatozók nagyobb gyönyörűségére ! . . . Engem undorított a művészet ilyen lealá- zása és csakhamar elhagytam a dohányfüstös arénát és a gyermekjátékok városától is rövid idő múlva s könnyű szívvel vettem búcsút. — Frankfurt — tudja az a majnaparti — már egészen más benyomást tett rám ! Minden ház, mintha kertben lenne, úgy körül van véve virágokkal, fákkal, bokrokkal! . . . Aztán a színháza! — Úgy veszem észre, hogy minden várost színháza után ítélik meg ... de van is abban valami ! — Milyen előadásokat láttam ott ! A színház kicsi és jelentéktelen, színpada nagyon szűk . . . úgy hogy bámultam, midőn Wilt vendégszerepléséről hallottam, hogy az a terjedelmes nő eltért azon a kis helyen, s hogy a deszkák nem szakadtak le alatta. Első este ■ Faustot hallottam, kitűnő, összevágó előadásiban.! . . . azoktól lehetne opera-rendezést tanulni. Minden kardalnok öntudatosan játszik, s az a zenekar, s az az öszhangzat! . . . Másnap az „Ibolyafalót'' adták, melyet szintén ismerek a nemzeti színházból. Szintén mintaszerű előadás volt ... de összehasonlítva a budapestivel, a mienké marad az elsőség ... Amint az a tót káplár lépett a színpadra, . . . eszembe jutott Újházi, aki a nemzeti színházban remekel ezen szerepben, kacagásba törtem ki, s kacagtam az egész este, . . . nem azért, mintha az a német olyan jól játszott volna, hanem mivel folytonosan Újházit láttam magam előtt az ő utánozhatatlan komikumával . . . — Frankfurtból Koblenzbe kerültem! . . . Juj, de kellemetlen csúnya város! Olyan kihalt, olyan komor . . . mint egy óriási kaszárnya ! . .. De a katonák, azt már meg kell adni, a német katonák, egytől egyig, szép, szálas legényék. És hogyan vannak azok ruházva . . . nem ám olyan kopottan, foltosan, rongyosan mint a mieink, hanem fényesen, csillogón, tisztán ! . . . Aztán nincsenek ám azok olyan heringmódra ! Mai számunk 16 oldalt tartalmaz, összeszorítva tizen-huszan egy dohos szobába, mint nálunk . . . hanem laktanyáik kellemes fekvésüek, kert közepén, virágok között . .. ott már élvezet katonáskodni. . . úgy megsajnáltam ezeket a szegény, derék, jó magyar fiúkat, mikor rájuk gondoltam! — Végre Emsbe érkeztem ! Ah Ems! Tudja, ha ezen földi paradicsomra gondolok, ujjong, repes a szívem, könyben úszik szemem,és kacagnom kell az édes visszatekintésben ! . .. Már egyszer gyanúba vett, hogy e nagy lelkesedésnek bizonynyal titkos rugója van ! Ne tegye ezt többé! az igaz, hogy bebarangoltam már jó darab földet ... láttam a tenger több pontját... Gyönyörködtem, midőn a végtelen vizsik fenséges nyugalomban terült el szemeim előtt!... Borzadtam, midőn vihar korbácsolta fel a hullámokat, s a cikázó villámot iszonyú dörgés követé ! . . . Jártam Párisban, élveztem a müszlés remekeit és a természet szépségei sokszor kibékítenek szivem nehéz fájdalmával ! . . . Ugye különös, hogy mindezek dacára sem fásult el még kedélyem, hogy mindezen élvek utáni is találtam mindennél is hasonlíthatlanul szebbet és kedvesebbet, s hogy még most sem vagyok annyira elkényeztetve, hogy ne ragadjon magával az, ami szép ? . . . Ön fejét rázza ? . . Hiszen elhiszem, hogy sok hely hidegen hagyott, meret szebbnek tartanak Emsnél . . . de sokat tesz a társaság is, amelyben mozgunk és saját kedélyállapotunk ! . . . oly szerencsés voltam húgocskámmal olyan kis