Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)

1880-09-01 / 242. szám

1880. szeptember 1. jelent meg : A sajtó és a jó modor, társadalmi cikk Borostyáni Nándortól. Egy második Ruy Bias. Lauka Gusztávtól. Egy nászéj. S. S.-től. Dalbokréta : Egy volt honvéd emléklapja. Költemény Sárosy Gyulától. — Tűnő nyár. Költemény Benedek Aladártól. — Mentség. Költemény Reviczky Gyulától. — Az én pi­cim. Költemény Dengi Jánostól. — Tornyosult. Költe­mény Mészáros Istvántól. — Tárca . Egy szeszély — két szív. Hevesi Józseftől. — Titkos Írások. Hajnal­kától. Szerkeszti Hevesi József­ oldott egy szíjat lábáról, mely alól egy négy krajcáros nagyságú fehér folt tű­nt elő. Széle tűvel körül volt szurkálva, s közepére kereszt volt totorírozva. — Mehetsz ! szólt az angol. A csapat visítva tovább vonult. Sir Hughe Rose pedig felment az angol követhez, aki sze­mélyes barátja volt, s ott is megtette a szüksé­ges intézkedéseket a lazzaronival kötött alkujára vonatkozólag.* Az edingburghi gyorsvonat a Tay hídján robogott keresztül. Egy első osztályú kupéban­­ egy egész nagyságában kiterjesztett, „Times“,­­ s mögötte sir Hughe Rose. Éppen most­­ akadt meg a szeme a következő római táv­­í­­raton : „A Rómából tegnap reggel elindult sze­mélyvonat összeütközött a Civita-Vecchiából jövő tehervonatiak Számo­s halott és sebesült.“ És itt elő voltak sorolva a halottak és a sebe­sültek, ez utóbbiak között „egy Pietro nevű agg koldus, ki lábán szenvedett erős sérü­lést, s azt minden valószínűség szerint ampu­­­ tálni kell.“ A „repülő skót“ legközelebbi vonata már­­ London felé röpítette a nemes angolt, másnap a Calais felé gőzölgő hajó fedélzetén fújta szét havannája füstjét, harmadnap Felső-Olaszország derűs­ége mosolygott felette, s a negyedik nap reggelén betoppant az örök városba. A pályaudvarból egyenesen a Szent Lélek kórházhoz hajtatott, ahová, mint értesült, a sebesülteket vitték. Már a kapu alatt éktelen ordítás ütötte meg füleit. Ösztönszerűleg a hang után indult, s benyitott egy homályos szobába. A szomszéd teremből hallatszott a bőgés. Egyszerre csak nyílik az ajtó, s két assistens lép ki kezükben egy tőből levágott lábbal. Sir Hughe Rose oda­rohan, s kiragadván kezekből a lábat a világos­ság felé tartja...................pokol! nincs ott a tátovirozott kereszt. A derék angolnak százszo­ros „goddam“, szilajabb, mint aminő valaha a hármas királyságban megszülemlett, tör ki torka mélyéből. A két elrökönyödött assistens elé dobta a lábát, s berohant a másik szobába. Ott a vérben nyöszörgő alak előtt megállott, viadori állásba helyezkedett, s mély hangon (mintha a tenger fenekéről hozná fel) így szólt: — Hálátlan gazember ? Hát nem tudtad úgy intézni, hogy a jobb lábadat zúzza meg a vasút? A csókos láb, a szent láb, a megvásárolt láb ott volt elválhatatlanul Pietro barátunk tes­tén, s a másik a hasznavehetetlen, a meg nem vásárolt ott hevert az előszobában. Sir H. R. kirohant a szobából, lerohant az emeletről, elrohant a vasútra, s három nap múlva Skóciában szüntette meg roha­nását. * Két hét múlva egy gondosan begöngyöl­­getett csomagot kapott a postán , Rómából. Szive remélni kezdett Tan Pietro belehalt az operációba, s ime most küldik az igazi lábat. Kibontásához fog. Legelőször is egy levél akad kezeibe, melyben barátjának, a követnek­­ titkárja tudósítja, hogy főnöke (a követ) távol­létében van szerencséje a megbízatást teljesíteni, s megküldeni a lazzaroni lábát. Föllélegzett a nemes sír! Tehát mégis. Kibontja a csomagot, keresi a keresztet .... nincs sehol ! Ötszáz tonna plumpudding ! hisz ez ugyanaz a láb, melyet ő Rómában a föld­höz vágott. Minek ez neki ? Hogy Skóciában mégegyszer földhöz vágja ? Szerencsétlen titkár! nem értette egészen főnöke megbízását. Azt hitte hogy mindegy akármelyik láb, csak Pietro viselte légyen, é­s elküldötte a bal lábat, gondosan bebal­zsamozva. Az eleinte boszankodó sir H. R. humo­rosra fogta a dolgot, kiállította a lábat a többi ritkaság közé, s alája írta nagy betűkkel. Ez az a láb, melynek­­ párját a pápa kétszer megcsó-­­olta A vén Pietro túl­élte sir Hughe Roset, aki valami gyarmati ■■­­ háborúban esett el. PE­STI HÍRLAP POLITIKAI SZEMLE. A török -montenegrói ügy olyan módon fejlődik, ahogy mi megjósoltuk. A hatalmak, mint Granville lord az angol alsó­házban tegnap bejelenté, válaszolni fognak a porta­l. hó 19-ei körjegyzékére, mielőtt a flotta­­demonstrációhoz nyúlnának. A hajók, melyek jelenleg Raguzában állomásoznak, azt az utasí­tást kapták, hogy egyelőre várakozó álláspont­nál maradjanak. A további instruc­iók felől a hatalmak még nem jöttek egyezségre egymással. A német hajók mindössze azon megbízást kapták, hogy húzzák fel árbocaikra a német lobogót, ily platonikus közreműködés azonban Gladstone szán­dékain vajmi keveset lendít. Arról úgy látszik egészen megfeledkezik Európa, hogy a portá­nak Dulcigno átadása esetén az albánokkal s a liga ellenállásával számolnia kell. A diplo­maták úgy ütik el a dolgot, hogy a szultán megbízottját, Itiza basát cselszövényekrel gya­núsítják. Persze az ilyest nem elég állítani, de be is kell bizonyítni. A görög kérdésben az ottomán kor­mány fontos válaszjegyzéket készül kiadni, melyben az általa teendő engedmények határa felől véglegesen nyilatkozni fog. Hogy ez enged­mények nem terjednek a berlini konferencia, határozatáig, afelett semmi kétség. Ez baj Gö­rögországra, de nem a hatalmakra. György ki­rály ugyan Berlinbe rándul s még egy kisér­­ ő SZÍNHÁZ és SülészetT“ * (A nemzeti színházban) ma estve Thomas „Hamletijét adták szép számú közönség előtt. Az előadás az által nyert különös érdeket, hogy Bartolucci Viktorine k. a. ma lépett fel elő­ször, mint szerződött tag. Gertrud királyné szerepét énekelte általános tetszés közt. Gratulálunk az igazga­tóságnak e szerencsés akvizícióhoz, de figyelmeztetjük, hogy a fiatal énekesnőt a magyar szöveg betanu-l­­ásában gondos és avatott mesterre bízza, nehogy úgy járjunk vele, amint Maleckyval. A kisasz­­szony ma már magyarul énekelt, de észrevehető volt, mennyire küzd a kiejtés nehézségeivel. A kiejtés a hangot befolyásolja, a kár volna a terjedelmes és szép, csengő alt hangért, ha a hibás ejtés megrontaná. O d r y a címszerepben s N e y a király’ szerepében megérdemelték a közönség tapsait, melyekben bőven részesültek. Maleckyné (Ofelia) ma nem volt jól dispo­­nálva; hangja vesztett üdeségéből a művésznő gyen­gélkedése alatt s még kíméletet, ápolást kíván. Sajnál­nék, ha operánk e tehetséges és szorgalmas tagjának művészi pályáján kora hanyatlás állana be. * (B 1 a h á n é) hosszú szabadságideje után ma a­,,Sárga csikó“-ban jelent meg újra a népszínház közönsége előtt. Utolsó fellépte óta bejárta Nyugat- Európa egy részét. Hosszabb ideig volt Emsben, meglá­togatta Amsterdamot, Seveningnél fürdőzött a tenger sós­­hullámaiban, — s végre haza jött fürödni a közönség kegyeiben, melynek ma — mint mindig — ugyancsak hatalmas hullámai zúdultak rá. — A ház zsúfolásig tele volt ; ott volt az a közönség, melynek távollétét nyáron át oly sajnosan sínylette a népszínház, s ezzel megnyílt a sarson. Blaháné újdonatúj toilettekben jelent m­e, s dalait, melyeket az ő kedves közönsége előtt oly­ régen nem énekelhetett, kiváló vervével és bravourral csattogta. Volt is taps falrengető, újrázás minden dal után, e lámpák elé hivás felvonások végén. Az előadás ment, mintha zsinóron rángatták volna . Blaháné heve a szereplőket is elragadta, s szerzett ne­kik sok tapsot. Blaháné egy gyönyörű értékes kamélia­csokrot kapott. * (B­ö­h­m Pál) szép, „Dinnyeszüret az Alföldön“ című nagy képét Trefort Ágoston közok­tatásügyi miniszter megvetette a múzeum számára. A múzeum képtára ezen kívül még két szép mű­vel fog gyarapodni, melyeket a szerencsétlen s oly korán elhunyt Paál László festett, mindkettő erdőrészletet ábrázol. * (A Theatre francaisenak) új tagja, Leroy kisasszony, nagy feltűnést kelt. Már egy év óta szerződött tag, először azonban csak ez évi aug. 27-én lépett fel Athalieban. A siker, melyet ara­­­­tott rendkívüli. Azt írják róla, hogy a világ első szín-­­ háza benne oly tragikai színésznőt nyert, kinek neve­­ csakhamar európai hírű lesz. * (A bécsi opera) hírneves énekesé-­­­nek, Becknek torokbaja oly komoly jelleget öltött, hogy a művész kénytelen volt hosszabb szabadságidőt kérni bizonytalan tartammal. Közelebbi ismerősei attól tartanak, hogy a kitűnő énekes nem is léphet fel többé a színpadon. * (Blaháné L. asszony) e héten még háromszor fog játvani a népszínházban, és pedig holnap, szerdán a „Piros bugyelláris“-ban, szombaton „Bonáné Marcsájá“-ban­ és vasárnap „A legény bo­londjáéban. * (,,A szép perzsalány“) a nép­színház első őszi újdonságából holnap fogják az olvasó­próbát megtartani s holnapután elkezdik a színpadi próbákat. A darab fényes kiállítással kerül szinre, a­mire a perzsa öltözetek tág tért nyitnak. A darabban van egy férfi és négy nagy női szerep, melyeket K­o­­máromi Mariska, Hegyi Aranka, Ajtai Zsófi és Sió Irma, amazokat Sólymos­i, Együ­d, Horvát V. és Kápolnai fogják játszani. Pest megye közgyűlése ma d. e. 10 órakor kezdette meg rendes évnegyedes közgyűlését, igen csekély részvétel mellett. A napirend első pontja, az alispáni évnegyedes jelentés a rendes adatokon kívül, különösen a Duna áradása által veszé­lyeztetett községek állapotáról és az ez iránt tett kellő intézkedésekről emlékezik meg. A közigazgatási bizott­ság féléves és a számonkérő szék jelentései tudomásul vétettek. Belügyminiszter az árvaszékhez kért 4 másod­osztályú jegyzői állomás felállítását nem engedélyezi, hanem a fennálló fogalmazói állomás fenntartása mellett utasítja az árvaszéki elnököt, szorítsa a hivatalnokokat a közügy érdekében nagyobb szorgalomra és munkál­kodásra. A nagykőrösi választás hosszabb vita után helybenhagyatott, s a felfolyam­odás visszavettetett. * A képzőmű­vészetek fejlesz­tése és pártolása tárgyában a mast megyegyülés egy bizottságot küldött ki, mely a képzőművészetek fontosságát méltányolván, jelentésében ezt fejtegeti és a képzőművészetek fejlesztésére nézve óhajtandónak véli, hogy a megyegyülés vegye kezébe a dolgot és járjon elő jó példával, és egyúttal ajánlja, hogy a megyegyűlés pártolása kifejezésére egyszer mindenki­­ra 1000 frtot adjon e célra, mint pártoló tag, ezenkívül belép rendes tagul és vesz 10 részvényt (a 10 frt), 3 évre 300 frt Ezzel egyidejűleg felhívás intéztetik a megyei tisztviselőkhöz, az egylet rendes tagjai közé leendő sorakozás végett; jutalmul évenkint a képző­­művészeti társaság által adandó gyönyörű mű­lapok szolgálnak. A megye által nyerendő mű­lapok (évenkint 70 db) a vidéken fog kiosztatni iskolák és ilyen épüle­tek díszítésére. — (Éljen !) Helyesléssel fogadtatott. Előterjesztetett még az alispán jelentése a Katze­r-féle ház megvételéről, mely jelentést he­lyeslőig vette tudomásul a közgyűlés, mint oly jelen­séget, mely azt constatálja, hogy a megyénél felesleges kiadásokat nemcsak hogy nem csinálnak, de sőt a legnagyobb mértékben törekszenek takarékoskodni. A házat 57 ezer frton vette meg az alispán a második árverésen. Végül felolvastatott az alispán jelentése a megye székházának kijavíttatása iránt, midőn a kért összeg, 2700 frt megszavaztatott.* A megye bizottsági tagjai a holnapi közgyűlésre [ kitűzött két fontosabb ügyben ma délután értekezletet­­ tartottak Halász Boldizsár elnöklete alatt. So­­­­mogy megyének átirata fölött a nemzeti zászló megsér­­­tése ügyében az értekezlet azon nézetének adott kifeje­­­­zést, hogy hiszi, miszerint ez ügyben a kormány a­­ vizsgálat befejeztével a kellő elégtételt megadni fogja, s minélfogva az átlrat tudomásul vétetik. Hosszabb vitát­­ vett fel a szolgabirák (Ráday, Pajor, Szúnyog)­­ sikkasztása ügyében keletkezett legutóbbi belügyminisz­­­­teri leirat, melyben a megye bizottságának felelősségére­­ történik utasítás és utasíttatik a megye a kártérítési felelősségnek a mulasztók elleni megállapítására. H­a­­­­á­s­z Boldizsár sajátságosnak tartja, hogy a belügy­miniszter a főispán felelősségéről nem tesz említést, holott törvény szerint a legnagyobb ellenőrzésre volt kötelezve. S­z­a­p­á­r­y István gróf főispán kijelenti, hogy őt a miniszter külön feleletre vonta s ő nem is húzza ki magát a felelősség terhe alól akár mint főis­pán, akár mint a megye bizottsági tagja, a mennyiben ő mulasztást követett volna el. Dr. S­z­i­v­á­k Imre hosszabb beszédben fejtegeti az ügy jogi és administrativ oldalát. Nincs kimondva a törvényben, hogy hason esetekben a megyei bizottsági tagok egyénileg felelősek s e tekin­tetben a miniszter hivatkozása a megyei törvény irány­elvére meg nem állhat. Azon elv pedig, hogy a megye azért feleljen tisztviselőiért, mert az választotta őket, azon következ­tetésre vezet, hogy a pénzügyminiszter fizesse meg az általa kinevezett tisztviselő által elsikkasztott adókat. Az egyéni felelősség van a törvényben kimondva és ezen elv nem magyarázható oda, hogy azon ügyekbe, melyekbe a bizottsági tagok egyénileg be nem folytak, azon sikkasztásokért, melyeket egyes egyének elkövet­­t­ik, a megyei bizottság legyen felelős. Különben a fele­lősség kérdése közigazgatási úton meg sem oldható.­­ Más kérdés az, váljon a miniszter által elrendelt vizsgá­lat teljesítendő-e­vagy sem ? Erre határozottan igennel felel, azért mert nem akarja magát identifikálni azokkal, kiket talán terhel mulasztás és azért, mert ha nem is lehet közig, után kimondani a kártérítési kötelezettséget, ki lehet deríteni azokat, kik ellen esetleg a bírói eljá­rást meg lehet indítani. Halász Bálint s többek felszólalása után az érte­kezlet elfogadta Sziták nézetét s megbízta őt, hogy a holnapi közgyűlésen az értelemben tegyen indítványt. Ezzel az értekezlet véget ért.

Next