Pesti Hírlap, 1881. december (3. évfolyam, 331-360. szám)
1881-12-01 / 331. szám
utatta az 1869-ki lázadás, melylyel az általános katonakötelezettség behozatli megkísérlését fogadta. Akkor is rabndákról beszéltek eleinte. Aztán kiderült,gy a rablóbandák megöltek néhány ezer emlét a hadseregnek, elköltöttek tizenkét millió forintot s végre is kapitulálni kellett az osztrák fegyvereknek s oly békét kötni, mely legkevésbé se volt mondható dicsőségesnek. Az osztrák generálisok és államférfiak úgy találták, hogy a bochezek leverése nem volna ugyan lehetetlen, de nem fizetné ki magát. Tartsák meg privilégiumaikat, míg majd hajlandóbbak lesznek résztvenni a rendes katonai szolgálatban. Az icsek és vicsek készítsék elő őket reá. Előkészítő lépések nélkül akarni keresztülvinni a rendszabályt, politikai hiba volt- Nyolcvan évig civilizálta az osztrák a mór- rákokat, mégis ilyen vallomást kellett tennie. Azóta itt tizenkét év telt le, melyről azt hitték, hogy bölcsen felhasználtatott. Az előkészítés munkájának egy évtizedet szenteltek. S ez alatt megszállották Hercegovinát és lekötelezték a — jámbor naivitás — Montenegrót. Hiszen épen azért kellett Bosznia és Hercegovina, hogy a keskeny dalmát tengerpartnak „Hinterlandja“ legyen. Most hát már meg van ez is. És mi az eredmény ? Az, hogy néhány községben, mely 1869-ben ellenállt, az újoncozás most békésen végrehajtatott ugyan, de Krivoscsie és vidéke ellenáll s fegyvert szegez ránk épen az a terület, mely határos a most már osztrák Hercegovinával és a lekötelezett Montenegróval, honnan a lázadás táplálékát veszi, erkölcsi biztatásban, bujtogatásban, pénzben, fegyverben és szövetségesekben, így sültünk fül e ponton is keleti politikánkkal. . Pest megye fölirata a tisztikarvetésének emelése tárgyában már elküldetett a belügyminiszterhez A fölirat a járandóságok emelését, többi közt az állam és a főváros által az elsőrendű életszükségletet képező cikkekre vetett fogyasztási adókkal s a főváros és az állam hasonrangu tisztviselőinek aránytalanul jobb dljazásával s ezen fölül nyugdíjképességével indokolja. A fiumei kérdés megoldásáról az Ellenőr azt a hírtózza, hogy a kormány, mihelyt a horvát országgyűlés összeül, úgy ezt mint a magyar országgyűlést föl fogja szólítani a törvényszerűi regnikoláris küldöttségek kirendelésére. Konstantinápolyból e hó 25 ikéről jelentik, hogy a szambai effendiket a boszniai katonatörvény nagy izgalomba ejtette. A hivatalos „Vakít“ napról napra újabb borzalmak hírét hozza Boszszállították a jegyek árát öt dollárra. Mindez nem használt semmit, sőt a második hangverseny alkalmával a jegyeknek alig egy harmada kelt el. Ezt nem lehetett abbahagyni. Meg kellett menteni legalább a becsületet. Michigan államban néhány héttel ezelőtt roppant erdőégések pusztítottak, amelyek által számos ember hajléktalanná vált. Ezeknek javára az Egyesült Államokban mindenfelé gyűjtéseket rendeztek és Patti Adelina oly nagy.Mi volt, hogy harmadik hangversenyének ■s jövedelmét felajánlotta a leégetteknek. Utalommal a belépti jegyek árát ismét fel leszállították, és valószínűleg a további hangversenyek alkalmával sem fogják ismét fölemelni. Bármi legyen is ezeknek eredménye, az álmodott milliókból már semmi sem lesz. Valószínűleg az amerikai nőkre számított újítás volt az, hogy Patti a hangverseny minden száma után öltözéket változtatott. Úgy látszik több ruhát hozott magával, mint amenynyit hat estén bemutathatott volna, azért jött erre a sajátságos gondolatra. Ha Pattiról van szó, Nicoliniról is kell beszélni. Különösen a nagyon kiváncsiak voltak reá, és amidőn a színpadon megjelent, sa■átságo5 '■* .cm irható mozgás támadt a nézőiben éneke eléggé tetszett, amit leggas C-jének köszönhet. A társulat ég „succes d’estime‘!-i sem voltak PESTI HIELAF 1881 december 1 mából és Hercegovinából, el nem mulasztván hozzájuk tenni, hogy az ottani népesség rokonszenvez a fölkelő csapatokkal, — amit különben legalább Hercegovinára nézve, saját félhivatalos forrásaink sem tagadnak. A dalmát fölkelés, Triesztből jelentik . Ami hét zsindár, aki a most már teljesen szétrombolt Dragaj erődöt odahagyta, haditörvényszék elé fog állíttatni. Hirlik, hogy Jovanovics helytartó a krivoscerebeliek vezéreivel közelebb Cerkvicében találkozni fog. Csikós tábornok eddigelé Zárát még nem hagyta el. A raguzai dandárparancsnokság székhelye onnan Kattaróba tétetett át. — Krajnából számos csendőrt parancsoltak le a Boccába ; csaknem minden állomáson kapott egyegy ember haladéktalan indulási parancsot. E rendszabályt Stájerország egyik részére is kiterjesztették. Három püspök. (Angyelics, Sztojkovics és Zsivkovics.) Egy bécsi lapnak írják Karlovicból: Az újvidéki „nemzeti választási bizottság“ által kiadott jelszó mindenfelé s különösen a városokban diadalmaskodván, Angyelics bácsi püspök a választásnál alig számolhat többre mint 12, legfölebb 15 főre menő kisebbségre a75 képviselő közül. Angyelicscsal szemben az ellenszenv leginkább onnan keletkezett, hogy a többség egyenesen neki rója föl Ivacskovics patriarchának az egyház vezetésétől való rögtönös elbocsájtatását, akinek helyét azután Angyelics foglalta el mint helyettes, majd pedig későbben — Ivacskovics halála után — mint adminisztrátor. Neki róvják föl azt is, hogy az adminisztrátor évi honoráriuma 24.000 írtra emeltetett föl, mely eddigelé hallatlan összeg a mely a kongreszszus hozzájárulása nélkül utalványoztatok, jóllehet az egyházi vagyon kezelése a kongresszus jogkörébe tartozik. Félnek továbbá attól is, hogy Angyelics megválasztása az egyházi autonómia megnyirbálását s egy despotikus püspöki uralkodást vonna maga után, melynek tartama alatt a világiak kirekednének az eddigi befolyástól. Fokozza végül az idegenkedést Angyelics személye iránt az is, hogy ő a kormánynak kinyilatkoztatatott jelöltje s következőleg a nemzetiségiek részéről ugyanazon ellenzéssel kell találkoznia, melylyel maga a kormány s ennek politikája találkozik. E tekintetben a nemzetiségi párt a helyzetet ki is zsákmányolta, a minthogy Mieics Szvetozár is fölhasználta e választási harcot halványuló népszerűsége helyreállítására. Angyelics pártja ezzel szemben jobbára az egyházi reakcionáriusokból áll, akiket részben az adminisztrátor személyes tekintélye, részben a papi hatalom szeretete, avagy egyéb körülmények gyűjtöttek egy közös táborba össze. Angyelics mellett azonban annál nagyobb kilátással lépett föl Zsivkovics Teofan károlyvárosi püspök, jóllehet a kongresszus tagjai közül többen szívesen szavaznának Sztojkovics Arzén budai püspökre. Sztojkovicsot 1874 ben egy ízben már megválasztották patriarchává, akkor azonban a korona visszautasította a választást. Azóta pedig Sztojkovics, — amint állítják — visszanyerte az uralkodó bizalmát. A budai püspök különben már 78 éves ember s bizonyára maga sem óhajtja megválasztatását. Különben Zsivkovics károlyvárosi püspök volna Angyelicsen kívül az egyetlen főpap, aki a szerb egyházban a rendet és törvényességet fönn tudjá tartani. Népszerűsége széles alapokon nyugszik s eddigi érzületéből következtetve, bizonyára féken tudná tartani a nemzetiségi ábrándozók, a pansztáv és szociálkommunista rajongók túlkapásait. A kattarói püspök került negyedik jelölt gyanánt szóba, de ennek megválasztásáról már csak azért sem lehet szó, mert csakis a karlovici metropolitaságba osztott püspökök választhatók, Kattaró pedig nem ide tartozik. Bárhogy üt ki a választás, nem lehet föltenni, hogy a korona annak ellenére a „kinevezés“ jogát igénybe venné. Az egyházi gyülekezet szabad választási joga már 1690 óta meglehetős mély gyökeret vert s bizonyára nem a mai időpont az, mely ezen jog fölfüg gesztésének vagy eltörlésének kedvezne. De alig is lesz szükség ily különös rendszabályra. A kongresszus többsége eléggé ismeri a helyzetet s minden bizonynyal óvakodni fog úgy a jobb, mint a baloldali végletektől, szárnak átnyújtani, tegnap Bismarck herceg által fogadtatott. A kancellár lekötelező szívélyességgel tüntette ki a grófot, megjegyezve, hogy húsz éves miniszterelnöksége alatt soha oly bizalommal, oly lojalitással nem viseltetett egy nagykövet iránt sem, mint épen Saint-Vallier iránt, akit mindenkor a császár is kitüntetett kegyével. A nagykövet közölte a herceggel, hogy utóda de Courcel báró lesz, s midőn a kancellár azt kérdezte tőle : „ismeri-e utódját ?“ mire Saint-Vallier azzal válaszolt, hogy legjobb barátai közé tartozik, a kancellár örömének adott kifejezést : „Akkor, monda, nincs szükségem egyéb dicséretet is hallanom ; szavai teljesen meggyőznek, hogy utódja ugyanazon politikai irányt fogja követni s itt szívesen fogadtatni.“ Az udvarnál a nagykövet hihetőleg csak a császárné Berlinbe érkezése után fogja bucsulátogatását tenni. A francia kabinet tegnap minisztertanácsra gyűlt össze, melyen bejelentetett a szenátorválasztók választásának eredménye. A reakció pártja több megyét vesztett ismét A Seine-departement 71 küldöttje közül 47 gambettista, a többi intransigens és reakcionárius. A minisztertanácson szóba került az a kérdés is: vájjon nem kellene-e az államnak az ellenszegülő lelkészek és főpapok ellen a fizetés elvonásának vagy felfüggesztésének büntetését alkalmazni ? A legújabb pétervári merényletre vonatkozólag szenzációs hírek merülnek fel. A pétervári közönség egyáltalában nem ad hitelt a Sankovszki merénylettevőről elterjesztett hivatalos adatoknak. Azt mondják, hogy már három hó előtt jelentették fel a rendőrségnél mint gyanús egyént, de akkor lakását megváltoztatta s a merénylet napjáig folyton Pétervárott lakott. De sőt a rendőrségnek már arról is volt tudomása, hogy a veszedelmes ember rosszban töri a fejét, azért pár nappal a merénylet előtt ugyancsak elkezdték kutatni úgy őt, mint állítólagos elcsábítóját, Melnitzkit. De nem találták, miből látható, hogy a rendőri felügyelet, mely alatt Melnitzki lopás miatt állott, nem igen szigorú lehetett. A lakosság most attól tart, hogy Pétervár nagy ostromállapot alá vettetik. Legérdekesebb azonban az a hír, hogy a merénylet tulajdonképen Ignatieff ellen terveztetette csak a véletlen okozta, hogy Cserevi a tlnok ellen hajtatott végre. Ignatieff belügyminiszter ugyanis épen akkor, mikor Szankowski a palotába jött, akadályozva volt az ülésteremből távozni, s helyette Cservin ment ki a mellékterembe, hol a merénylettevő, Ignatieffnek vélve őt, rásütötte pisztolyát. Más verzió szerint jól tudta, hogy nem Ignatieff az, kire lő, de hát, hogy legalább ne hiába vállalkozott légyen, Cserevinre is rá lőtt. POLITIKAI SZEMLE ^ A francia köztársaság berlini nagykövete Saint - Aa 1ter gróf, a ki addig fogja a követség ügyeit vezetni a német fővárosban, a mig alkalma nem lesz visszahívó levelét a csá Bismarck újabb nyilatkozatai. — A német kir. gyűlés nov. 29-iki üléséből. — A kancellár a tegnapi ülésen négyszer is felszólalt. Látszólag jelentéktelen tárgy, a birodalmi gyűlés költségvetése, nagy vitát idézett elő. Bickert kétségbevonja a Bismarck féle választási statisztika helyességét s azt kívánja, hogy a birodalmi gyűlés saját ügye gyanánt dolgozza ki önállólag a maga választási statisztikáját is. Egyúttal visszautasítja a pártjára alkalmazott „szecesszionista“ gúnynevet, holott az tisztán liberálisokból áll. Midőn erre Bismarck fentartotta a maga adatai hitelességét . Eckert pártját szabadkereskedők pártjának nevezte, Eickert kijelente, hogy e nevet büszkeséggel fogadja el. Hiszen egykor a kancellár maga is vezetője volt a szabadkereskedőknek. Csakhogy ezek nem tudnák oly gyorsan változtatni meggyőződésüket. Bismarck igen keserű hangon felelt, hogy mindig csak az ő személyét támadják s múltjával igyekeznek ellenmondásba hozni. Személyét közönyösnek kívánja tekintetni, ha javaslatai jók. Hiszen tizenöt évig hagyta más, jóknak vélt, kezekre a közgazdasági vezetést , csak akkor vette át ő maga, mikor látta, hogy a szabadkereskedelmi rendszer kiszivattyúzza az országot. Azt óhajtom, hogy ha majd nemsokára haladópárti kormányuk lesz, az tíz évig ne változtassa nézetét, de hiszen akkor nem is érdemli a „haladó“ nevet. Aki halad, az a birodalmi kormány. Richter arra emlékeztet, hogy a kancellár 1875-ben a balpártot a szabidkereskedelem radikális ke-resztülvitelére hívta fel. Talán csak azután kezdte ta