Pesti Hírlap, 1882. szeptember (4. évfolyam, 240-269. szám)
1882-09-11 / 250. szám
Budapest 1882. IV. évi 250. (1331) szám *____________ Hétfő, szeptemberi 1. Szerkesztési iroda: Előfizetési sorai. ^ »idozat« 7. »., I. tett* *." »T*« é».........................Iáért ka. éjin Epj folTi a lap szellemi részét életé misém*' Félém V a — • Pll ________ ____ Hl |B|| nj »a „hfkL mm m közlemény intézendő. Melyedém 8 a 68 a fepsl Pgl fSB IwgS Hérmentetlen levelek caak Mgj hóra .........................1 a 88 a ’*111^glS,a |fi| Éli [111* fall Cvjji líra kezektől fogadtatnak el. Egye* Mám helyben 4L kr. Bpjp lg i|| Ifi |||| jÉjPjffl v.,,xa ***** ^ ________ ffli lllj III ||S p|| ||| Bj III g|| ftij ill Budapest, nador-itta 7. síia, .. .Kamtomig ti» tii?*mb' ein» Ql «fan WMm fSf Si ffl I H H Hl §8 « ei«»wtfcek■»>»».■***. .... hL ■■ »«SB« fm sa esi hi ms es Bennna wm ««*&• vanatkea« foi««*ia»i4»ke»‘er ‘»pm appu eej-nttegen erre.....................MM. /"ToiIn7^Wvitélárre . . lé Hirdetések POLITIKAI NAPILAPosa * . látnivalók. d „ MráEra a gyűjtemények társulat tárlat», (lagémt, saját ház.) — KSszígóUd a soroksárlat végén, ■ Töm Kom. kath.: Emil Jácint Tortana Beats* mostam. (Man.......MM) Taimnelyfke; a klayztár pedig minden nagya tdományos akadémia. (Verena Jémesett. — Városkái a régi a Társakéi, II protestáns : Pronis és János S Irén: 4. a. »—1 éráig, kétfitn ée esd- hétkés napon é—1-ig. — Onságos képtár Kel-tér, saját káé.) — Sp&mnisua. (Sugár- tér«, aaaj a Lipét-ateában ft. so. a. — „ Gürög-oross ■ Sándor, János, Pál tértékén a tara beast és aáprsjaitár. (Baaterkány-ééte) as skálámén galetájá- at, a káreétaérésaeti társulat kása.) — Várni rigádé (redoate) as aldaaaaerea. -e m__^ | keádon la pénteken aaáaránytár; saaréán kan. Kyitra : Taeáraay, saeráán és pén- Királyi tár és ttekert Budán, aa adrer Abitkirt a_Tö rpsligetkop. A mai szám tartalma: A rémkép. — A király ulja. — Az egyiptomi harctérről. — A tiszvesztári bűnügy. — Tíz kihivis egyszerre. — Egyletek és intézetek. — A drezdai antiszemita kongresszus. — A magyar reformátusok zsinatja. — Táviratok. — Napi hírek. — Közgazdaság. — Tárca. Román közmondások. — A mellékleten — Az Este ezred fogadtatása. — Az első magyar halászati kiállítás. — Színház, zene, képzőművészet. — Levelek a szerkesztőhöz. — Vegyes. — Regény-csarnok . A méltóságos asszony. (33 közt.) — Kivonat a hivatalos lapból. A rémkép. Hinni akarjuk, hogy a debreceni zsinat eredménye megnyugtató lesz. Az állam és a protestáns egyház közt nem támad ellentét. A korona javaslatait a zsinat nem utasítja vissza, habár az egyoldalú felekezetiség mindent elkövet az összeütközés felidézésére. A siker érdeme kétségkívül a zsinat józan többségéé lesz. De bőven kijut abból azon kiváló férfiaknak is, kiknek főszerepük volt a szellemek vezetésében. Nem avatkozunk abba a vitába, mely a debreceni zsinat ügye felett a sajtóban, s a szószéken napirenden volt, s van jelenleg is. Az egyház és állam közti jogviszony nehéz problémáját sem akarjuk egy hírlapi cikk keretében megoldani. A protestáns egyházak autonómiáját tiszteljük, sőt tisztelünk és tiszteletben tartani kívánunk minden autonómiát. De csak azon pontig, amíg a magyar állam érdekeivel és feladataival ellentétbe nem jut. Ezen ponton túl minden autonómia túlkapás, gát a magyar ügy utján. S mint ilyet a kor szelleme ostromolja azt. A kik védik, s tollal kezükben, ékesszóval ajkukon a résen állnak, lehetnek derék hívek, igaz hazafiak, de a magyar állam feladataival, a magyar politika eszközeivel nincsenek tisztában. Amikor a helvét protestáns egyházról van szó, akkor legkevesebb ok és alkalom lehet a magyar érdekek veszélyéről beszélni. Ez az egyház az, mely leginkább azonosította magát ez érdekekkel. Ennek az egyháznak autonómiája volt az, melynek védfalai közé a magyar ügy menekült, s az önkény ellen nem sikertelen harcot vívott. De azért erre az egyházra, erre az autonómiára nézve sem tehetünk kivételt. Mert kiváltságát joggal igényelhetnék a többi felekezetek. Igényelhetné az evang. protestáns egyház. Pedig semmi sem válik oly könnyen politikai intézménynyé, mint az egyházi autonómia, ha az állami hatalomnak arra nincs kellő befolyása. A szerb egyházi szervezet egész a legújabb időkig politikai propaganda volt. Az evang. egyházról ismételten felmerültek a többékevésbé jogos panaszok, hogy autonómiájának hátterében a pánszlávizmus lappang. Ily körülmények közt a magyar állam semmi felekezeti érzékenykedés miatt sem mondhat le felügyeleti és ellenőrzési jogáról. Követelheti és követelnie kell, hogy a jogkörébe eső rendeletek végrehajtassanak. Hogy tehát az azok elleni felirati jog abszolút vétójoggá ne fajuljon. Követelheti és követelnie kell a felekezeti iskolákra való befolyást. Meg kell szabnia azon minimumot, melyen alól az ily iskolák színvonala nem sülyedhet. Nem csak a magyar állameszme, de egyátalán a modern állameszme nevében joga van ehhez. A korszellem feltétlenül az egyenlősítés, a középkori privilégiumok lerombolása felé tör. Legelőször az egyéni kiváltságok estek áldozatul. Most arról van szó, hogy a testületiek jussanak összhangba a modern állami renddel. E kívánságoknak tehát nem lerombolása, de az új eszmékhez és viszonyokhoz való szabása az irány. Ezzel az iránynyal szemben hasztalan hivatkoznak a protestáns, vagy bármely autonómia túlzó hívei a múlt tanulságaira. Az állam jogkörébe kapásukat hasztalan akarják igazolni egy rémkép felállításával. Ez a rémkép az, hogy a magyar szabadságnak még szüksége lehet a különféle autonómiák védfalára. Az abszolutizmus elől ide menekülhet. Nem vitatkozunk arról, váljon képzelhető-e Magyarországon még abszolutizmus, vagy épen idegen zsarnokság. Arról sem beszélünk, hogy a helyi és felekezeti autonómiák védfala vajmi gyenge utalom lenne ott, ahol a nemzet ellenállási ereje megtörött. Ugyanazon győztes hatalom, mely eltiporta a nemzetet, nem fog megállni a helyi és vallási önkormányzat salva guardiája előtt. Elismerjük, hogy az ily autonómia a nemzeti ügy érdekében hasznos lehet. Még a legzsarnokabb hatalom is szereti önkényét a jogosság színében feltüntetni. Abban áll a jog felségének hatalma és varázsa, hogy az önkény ritkán meri nyíltan megtámadni. Többnyire kerülő utakat választ. Kétségtelen tehát, hogy a nemzet ellenállása, egy borzasztó katasztrófa után, melyben a parlament, szabad sajtó és honvédelem elveszett, bevonulhatna a különféle autonómiák útvesztőjébe, hogy ott guerilla harcot folytasson. De ezt az elméletet mindenre lehet alkalmazni. Ha a magyar politikának még mindig az abszolutizmus és idegen elnyomás rémképét kell szem előtt tartania, akkor örökös mozdulatlanságra van kárhoztatva. Akkor nem oldhatja meg feladatait. Úgy ahelyett, hogy előre haladna, vissza kell lépnie. Modern alkotások helyett visszafelé kell reformálni intézményeinket. Akkor kár volt a 48. előtti megyét lerombol- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Román közmondások. *) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A nép szelleme egyebek közt röpke mondásaiban, példabeszédeiben is él. Ezekben nyilatkozik a nép józan esze, mint a közmondások nagymesterénél, Sancho Panzánál, bolondos gazdájával szemben. Ezért összegyűjtött közmondások mindig bizonyos józanságot hirdetnek; nem a nép poézisének, hanem moral-filozófiájának útjelzői. Mint a népmondák, népmesék és népballadák, a közmondások is gyakran több népnél azonosak. Ezek többnyire oly általános elemi igazságok kifejezői, hogy egyik nyelv a másikból önkénytelenül átkölcsönzi. Melyik európai nyelven ne volnának meg ily közmondások: A ki másnak vermet ás, maga esik bele. — Az alma nem messze esik a fájától. — Nem mind arany, a mi fénylik.— Uj seprű jól seper. — Munka után édes a pihenés. — Kezdetben minden dolog nehéz. — Addig jár a korsó a kútra, mig eltörik. — Eső után köpenyeg. — Kéz kezet mos. — Szeget - szeggel. — Verd a vasat a mig meleg. A kis füzetben, mely a fenti címet viseli, szintén megtalálhatók ezek a közös és ősrégi szentenciák. Hiszen nem egy közülök, mint pl. Meztelen születtem, meztelen halok meg. A ki nem dolgozik, ne egyék. Meglátjuk a szálkát a más szemében s a magunkéban nem a gerendát stb., már a bibliában is meglelhető. Vannak ismét közmondások, melyeknek egy az értelmük, de különböző nyelvek vagy egy és ugyanaz a nyelv is különbözőleg variálják azokat. — Teszem azt az eszmét, hogy „jobb valami, mint semmi,“ a román közmondások közt a következő változatokban találhatjuk meg: Jobb egy nyúl a nyárson, mint kettő a mezőn, jobb ma egy sólyom, mint egy hétig veréb; jobb egy veréb a nyárson, mint ezer a kerítésen. Jobb egy élő paraszt egy holt királynál. A „két dudás egy csárdában meg nem fér“ meg a „sok szakács elsózza a levest,“ szójárást füzetünkben a következő változatokban találjuk: Két csónakban ülni nem lehet. Ahol két meny van, ott a ház sepretlen. A hajó két kormányossal elsülyed. Ami azonban a kis füzetet becsessé teszi, az az a sok tősgyökeres, eredeti ötlet, mely egészen román észjárás és honi termék. Még a francia moralisták, egy La Bruyére, egy Montaigue se röstelkedhetnének ily maximákért. A gyümölcsnélküli fára senki sem dob követ. — A nap nap s mégse tudja megmelegíteni az egész világot. — A telt kalász meghajoltan áll. — Jobb kis gazdának, mint nagy szolgának lenni. — A rövid szerelem hosszú sóhajtás. — A harag vége a sajnálkozás kezdete. — A gyöngy a tenger fenekén van, a dög felette úszkál. — A gyertyát nem a vakok, hanem azok számára gyújtják meg, akik látnak. — Olyan nőt végy, akit te szerettél és nem mások. Tréfás hasonlatokra, humoros ötletekre is elég példa van. Ilyenek: A részeges, ha hídra lép, behunyja a szemét, hogy ne lássa a vizet. Mást gondol a részeges, mást a korcsmáros. — Ha éget az üszők, még apád szakállára is elhajtod. — A megújított szerelem olyan, mint a melegített étel. — Mit használ a betegnek az arany ágy. — Ne nyald, a mit leköptél stb. Tárgy szerint legtöbb közmondás az aszszonyokkal, a pénzzel és a borral foglalkozik. A biróságot több közmondás elmésen gúnyolja . A bíróság olyan, mint a tövis bozót, hová a juhok a farkas elől menekülnek s nem tudnak úgy kijönni, hogy gyapjúk egy része ott ne maradjon. — A biró olyan mint a kígyó, sohase jár egyenesen. A megtorlás elmélete, melylyel a román népet vádolják, a füzetben csak egy-két jelentéktelen mondással van képviselve, de az önszeretet tanát sűrűn látjuk hirdetve. Íme néhány példa: Téged sajnállak, de magamért meghasad a szivem. — Mi közünk a világgal? A vi- *j Román közmord sok. Irta: Moldovina Gergely. Koszmr 1882. Mai Mámnak 12 oldalt tartalmas