Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)
1882-10-09 / 278. szám
A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Utazás Palóciában. Irta Mikszáth Kálmán. VI A CSODÁLATOS HALASTÓ. Vadkerten ebédeltünk meg, úgy ahogy lehet. A gyomorhurutról ott nincs fogalma senkinek. A konyha csak vasgyomrokat ismer. Sertéskaraj, bőrös sertés, sonka, sertéskotlett, sertéspörkölt stb. Ha a szép tehetségű Noé palócz ember lett volna, egyéb állatot hihetőleg nem vesz be a bárkába. S az milyen nagyfontosságú aktussá változott volna át a mai napokra ! Meg lenne oldva vele a zsidó kérdés: az orthodoxok nem tudnának mit enni. A korcsmáros jó kinézésű magyar ember, valóságos szenvedélye a vendéglátás. Ha nincs fizető vendég az „ivó“-ban, ki magának ingyen vendéget. Mert azt mondja, hogy egész életén át részeg emberek között lévén, ezeket úgy megszokta, úgy eltanulta az észjárásukat, hogy a józan emberek iránt bizonyos ideges szánalmat érez s ezek olyan különöseknek, visszataszítóknak látszanak előtte, mintha viaszból volnának, nem is tud velük beszélni. A feleségitől is azért vált el, mert nem ivott. Egy szóval, hogy társasága legyen, minden este praeparál magának néhány embert, akármibe kerül is. Mialatt e foglalkozása folytán átszűrt életnézeteit Barkó úr előadta, nagyon sajnálkozott, hogy az étlapja nem tetszik. Meg is tudakozta megütközve milyen országból szakadtunk ide ? — Én magam erre a tájékra volnék való. Őszülő fejét meg is csóválta s mélyen elgondolkozott. — Hiszen kérem volna itt, volna ám itt tyukhus is . . . mégis főztük az isten adtát, hanem beiz az szegény szint vallott. Utitársam nem értette ezt a palóc illustrációt s már épen rendelni akart a tyúkból, mikor megmagyaráztam neki, hogy a tyuk vörössé változott holtteste az a színvallás, a mellett, hogy nem rendes halállal múlt ki. — Ámbátor — mondá a leves után jóakaratulag — ha épen épen . . . Szórakozottan feltette tányérom mellől a késemet s elkezdi vele a körmeit vagdosni. — Nini, mit csinál a késemmel korcsmáros úr ? A legtermészetesebb hangon viszonzá: — Röviditem magamat. Ez a bolond köröm az a melyik megnő magától, se öntözni nem kell, se megkapálni. Higyyék meg urak, hogy az egész teremtésből csak a köröm van kifundálva okosan . . . Becsületemre mondom, hogy csak a köröm ... De miről is beszéltünk csak . . . — Hogy hát ha épen épen. . . — Aha! Ha mondom épenséggel olyan kákabélyek az urak, isten foghatok ám én halat is ha szeretik... — Halat ? Bravo! És hol fogja itt a halat ? — Hol ? A kertemben a halastóban. — Hát az is van! kiáltam csodálkozva. — Már hogy ne volna — mondá Barkó uram öntelten. No, hanem erre aztán fel is ugrott az én piktorom egyszeribe, mert egyetlen alkalmat sem akart elmulasztani, ahol a természet szépségeiben gyönyörködhetett. Egy halastó a tündér Palócországban! Elő azzal a vázlat könyvvel, a kufferból. — Minek az a könyvecske? szólt Barkó úr kifelé indulva. — Arra, hogy le akarom rajzolni. — Mit ? A halat ? — Dehogy! A halastavat. — Hát idehozassam ? kérdé Barkó ur. — Mit ? A halat ? — Es dehogy ! A halastavat. — De istenem, miféle halastó lehet az ? Hát az bizony olyan halastó volt, hogy Barkó uram beásott a porhanyó kerti földbe egy három akós hordócskát s abba beleeregetett tavasszal egy csomó hitvány halat, hadd gyarapodjanak szaporodjanak ott, ha ráérnek... a szentlélek nevében. S azok meg is nőttek ott unalmukban akkorákra, hogy — mint Barkó uram mondá, — ma már az Atlanti tengernek se derogálnának. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz. 49, Bae Xatrodaae ée« YiaMnv. 0' IV. évt 278. (1359 ) Szám Hétfő, október 9. Szerkesztési iroda: Kaltiaptitet, tároratoi 7. u., S. taSik jB Hl ka rá a lap KeUemi rfenét illat# mim4mB hhahi I Bibim m r pTI MIDI AD j fii 11 nini sí a ää i kV II I IBI InHl téméflk. POLITIKAI NAPILAP .UatmvaiOK. d. e. 10—1-ig MrlMra • gjaftanfepek Urániát ürUU. (•mg4r-*, eajat Ui.) — 15*mg4hld a aorokeeriat régén, a Wtas Htmttti maliim. (Maaaam-Mrut.) Talametpika , a kaagrife pádig randan Magyar tudományos akadémia. (»«mm Jé- melle**. — Vítosha a régi a ránokhfcs. *n*ra: 4. a. »—1 Mig, kétEJn ée caO- WétMmepen a—V-ig. — Otradgoa képéé* aeetl-tér, tájt* Ma.) — Iparműre am. (Ságit- térem, maj a Idpét-ataibam lé. am a. tartókén a térréceae* ée néprajel-tár. (K Beier ka«7-*VU) atkaé'miri palotája at, a kép afoarteaetl téranUt kiaa.) — Virtu rigaié (reáomte) aa aHuaaraaam. — _________koédca és péntolwaia-pémjtár: Mwéfnn kon. Nyitn : Trénay, szerdán ég pém-_ Kirild vár és Krkert Budán, az undvai Allátfont a Tárpeligetben, ám tartalma: Mit l, disztika ? — Politikai szemle. — Fővárt ilóvilág Szerbiában. — Zsidó észene legujabb. — Napi hírek. — Táviratok. — Tárca . Utazás Palóciában. Omih Szarajevóig. Bismarck azo*TMa. ~ földi útja. — Párisi csalók. — Egy araról. — Magyar utazó Déloroszországban. 6 arab legenda. — Szinház, zene, képzömügény-csarnok: Cordova. (Folytatás.) — P átok. — Vegyes. — Kivonat a hivatal«. — Tárca. Utazás paróciában. «= —«■- ■- ===^======^= Mit a bűnügyi statisztika ? Azt n a, hogy Magyarországon a bünettek évről 3 szaporodnak. Ehhez most szaporodik a büntető bíróságok dolga zaporodik oly mérvben, melyre •— a felső birói fokokon — nincs példa Európában. Büntető ügy volt a kir. törvényszékek előtt: 1875- ben 37,137, 1876- ban 38,803, 1877- ben 38,767. Kihágási ügy volt a királyi járásbíróságok előtt : 1875- ben 97,588, 1876- ban 100,694, 1877- ben 105,687. Tehát úgy a büntető ügyek, mint a kihágások évről évre szaporodnak. Az elsőkre nézve csak az 1877-diki év képez kivételt. A legutóbbi évekről még nem készült el a bűnügyi statisztika. De ha a felebbviteli törvényszékek ügyforgalmából ítélni lehetne, akkor óriási szaporodásra kellene következtetést vonni. A büntető ügyek a két felső bíróságnál már túlhaladták a polgári perek számát. A budapesti kir. táblánál a múlt évben volt 58,400 büntető ügy, míg 1875-ben csak 36,444. A szaporodás több,mint 50 százalék ! A kir. Curiánál 1875-ben csak (!) 9346 büntetőper volt. Az idén már az első félévi eredmény majdnem elérte ezt a számot. Június végéig beérkezett 8494 ügydarab. Háromezer háromszázhetvenkilenccel több, mint polgári per! Az év végén lesz még egyszer ekkora ügyforgalom. A felső bíróságoknál különösen a Curiánál a hátralék a büntetőperek e növekvésének arányában szaporodik. Curiánk elmerül, ha meg nem mentik. Most azonban a kérdést nem perrendtartási oldaláról akarjuk tárgyalni. Fontosabb a társadalmi kérdés. A büntetőperek szaporodása társadalmunk korhadását jelenti-e? Ha igen, úgy a baj felettébb nagy annyira, hogy perrendtartással nem lehet rajta segíteni. S mert a hetvenes évek közepétől a büntetőügyforgalom a felső bíróságoknál több mint 50, közel 100 százalékkal növekedett, ha ebből az első bírósági ügyforgalom hasonló mérvű növekvésére lehet következtetni, akkor a baj óriási. Akkor a büntetőperek az első bíróságoknál megközelítik a 100 ezret, a vétség- és kihágási ügyek a járásbíróságoknál a 200 ezeret. Vagyis Magyarország népe többé nem fel- és alperesekre, hanem panaszosokra és vádlottakra oszlik fel. A magyar nemzet egyik része a vádlók, a másik része a vádlottak padján ül. Szerencsére, amit a bűnügyi statistika mond, az nem a szent igazság. E statistika növekvése nem jelenti szükségkép a társadalmi bajok elharapózását. Ami pedig a felsőbírósági ügyforgalmat illeti, ez egyátalán nem mutatja a bűnügyek, tehát a bűntettek szaporodását. Csak azt jelenti, hogy alsó bíróságaink gyengén ítélnek, vagy hogy a vádlottak a felsőbíróságoktól várnak kegyelmet. Egyik, vagy másik ok, vagy mind a kettő fennforog. S mind a kettőből az következik, hogy büntető judikatúránk nem kielégítő. Erre mutat, hogy a felebbezett ítéletek közül ugyanannyi, vagy több megváltoztatik, mint amennyi helybenhagyatik. Nem csak bűnügyi statisztikánk, hanem a felebbezett ítéletek elintézési módja is páratlan a világon. A Curia és a kir. tábla ügyforgalma tehát társadalmi állapotaink megbírálásához semmi adatot sem ad. Az első bíróságok bűnügyi statisztikája szilárdabb támpontot ad. Ha itt ugyanoly arányban növekednék a büntetőperek száma, mint a felsőbíróságoknál, akkor aggódnunk kellene. Több: kétségbe kellene esnünk. Azt mondaná akkor a bűnügyi statisztika, hogy Magyarországon számtani arányban növekszik az elszegényedés és a tudatlanság. Azt mondaná, hogy nem csak nem haladunk, de határozottan viszszaesünk. De a közoktatás eredménye, bár egy sereg községben még mindig nincs népiskola, a régi állapothoz képest határozottan kedvező. Miként növekedhetik tehát a büntettek száma ? Vagy nem növekszik, vagy a statisztika és az élet közt nincs oly szoros összefüggés, mint a statisztikusok képzelik. Valóban a büntető ügyek száma 1877 végén már esni kezd. Valószínű, hogy a haladvány lefelé megy, míg a megelőző években felfelé