Pesti Hírlap, 1883. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1883-03-09 / 68. szám
2 halálozás folytán megszűnik, a fizetés beszüntetése alkalmával a tiszti biztosíték feloldása iránti eljárás hivatalból lesz megindítandó. Azon esetre, ha a tiszti biztosítékot térítmények terhelnék, mihelyt a térítmény összege megállapíttatott, a biztosítéknak térítménymentes része azonnal kiszolgáltatható, valamint a kiszolgáltatás ellen nem képezhet akadályt az sem, ha olyan alaki nehézségek forognak fenn, melyekből az államkincstárra nézve anyagi károk nem háramolhatnak. Ez esetben a tiszti biztosíték az alaki nehézség elintézése előtt is, minden további intézkedés bevárása nélkül, azonnal feloldható s kiszolgáltatható teend. Németek a szászok ellen. A német birodalmi sajtó komolyabb része, mint már arról korábban is megemlékeztünk, kelletlenül fogadja az erdélyi szászoknak ellenünk irányzott árulkodásait s csak imént volt rá eset, hogy Bunsen úr az ő professzortársaival együtt félhivatalos megrovásban részesült. Berlinből távirják, hogy a „Germania“ mai száma szintén a szászok bujtogatásaival foglalkozik s megrója, hogy a Schulverein könnyelmű emberei ezeknek jelölve, egy Németországgal barátságos kormány ellen izgatnak, egy kivándorolt töredék kedvéért. A magyar kormány — a német lap szerint is — igazságosan, legálisan és mérséklettel jár el a középiskolai törvény dolgában. Egy Oláh hírlap, a temesvári „Luminatoriulu“ megtámadja az általa egyenként megnevezett román nemzetiségi képviselőket, amiért ezek a középiskolai törvény megtámadását elmulasztván, kötelességüknek eleget nem tettek. Argumentumjai közül álljon itt a következő: „A magyar uraknak félázsiai csordáját érvekkel nem lehet megszelídíteni stb.“ Karagyorgyevics Péter herceg cettinjei vendégszereplése már nem sokáig szúrja a diplomácia szemét. Az exotikus trónkövetelő március 11-én elhagyja a montenegrói fővárost, ahonnan nem magyarországi birtokaira, hanem egyenesen Párisba utazik. — A bécsi, berlini, szentpétervári és belgrádi diplomata urak tehát ettől kezdve nyugodtan alhatnak. — Európa békéjét nem fenyegeti többé veszedelem. Az albán törzsek, mint a félhivatalos bécsi közlöny jelenti, mind ellenségesebb állást foglalnak el a török fönhatósággal szemközt. Skutari mohamedán lakosai folytonos izgalomban élnek s szerfölött tartanak a hegyi törzsek szövetkezésétől, mely a porta hatalmát az egész tartományban semmivé tehetné. A rosi és sállá törzsek boszuállásától Skutariban annyira tartanak, hogy Abdi pasa, a város válija jónak látta a török népesség közt fegyvert és lőszert osztogatni szét. A pulati kath. püspök újból figyelmeztette a pasát, hogy a hegyi lakókat ne haragítsa föl; a pasa azonban egyre küldözi kemény rendeleteit a hegyek közé, melyek jobbára foganat nélkül maradnak. POLITIKAI SZEMLE. L’Etendard cím alatt e hó közepén új politikai lap indul meg Párisban, melynek nemzetközi jelentősége lesz. Legalább a programra a latin nemzetek orgánuma gyanánt hirdeti. Kiveszszük a programaiból a következő tételt : „Arról van szó, hogy az egész latin világ a szláv faj támogatásával lépjen sorompóba a germanizmus túlhatalmasodása ellen. Hazánk előtt e dilemma áll: lenni, vagy nem lenni. Ez minden latin népet egyenlő mérvben érdekel s és úgy alkalmazható Svéd-, Dán-, Belga-, Holland-, sőt Oroszországra is. Ami annyit jelent, hogy midőn a francia érdekeket védelmezzük, a külföld nagy részének támogatására számítunk. Azon senki se csodálkozzék, hogy a lapot aránylag oly kis tőkével alapítjuk, mert a szerkesztőség úgyszólván felesleges lesz s munkatársaink és levelezőink többsége nem igényel díjazást; boldogoknak érzik magukat s büszkék reá, hogy ily kiválóan hazafias műben közremunkálhatnak.“ A lapot alapító társulat igazgatótanácsában következő nevekkel találkozunk : Denheim-Brochocky gróf, Tuppu t i marquis, az olasz király volt segédtisztje ; Castell ar Emil, a spanyol köztársaság volt elnöke ; Türr István tábornok ; Méziéres, a francia akadémia tagja, a németellenes tüntetéséről híres hazafi liga alelnöke; továbbá Lockroy, David, Tenot, Sarlat francia képviselők. A dunai konferencia tegnapi ülésén elfogadta az angol részről előterjesztett kiegyezési javaslatot a Kila-kérdés műszaki ügyeire nézve. Minthogy ezzel az értekezlet minden reá bízott ügyet elintézett, munkálatai tényleg be vannak fejezve, s néhány nap múlva meglesz az utolsó ülés is, melyen a jegyzőkönyvek fognak elkészíttetni. A Times dublini közlése szerint a rendőrség nagyon jól tudja, ki a „Numero Egy“, csakhogy hatalmi körén kívül esik. Nem is oly régen Dublinban volt, hanem sikerült távoznia mielőtt Carey leleplezéseit tette; származása szerint ia egy ideig Kingstownban lakott, hol nejének bérháza volt, utóbb azonban Londonba költözött ; de téves az a hit, mintha e címénél fogva kiváló állást foglalt volna az összeesküvők közt; nem volt a „legyőzhetlenek“ vezére avagy feje, hanem egyik szervező, ki mint ilyen magasabb rangú volt más ügynöknél, de egy felsőbb hatóságnak szintén alárendelve. A rendőrség most leginkább azokat igyekszik kinyomozni, akik az eszközöket — pénzt és fegyvereket — szolgáltatták az összeesküvőknek merényleteik végrehajtására. Ezek közt úgy látszik, egyik legtevékenyebb ember volt Sheridan, kinek kiszolgáltatása iránt most folynak a tárgyalások az északamerikai kormánynyal; arra nézve ellenben nincs bizonyíték, hogy Byrne közvetlen részt vett volna a bűnös tervek bármelyikében. Spanyolország déli részének szociális állapotai mit sem vesztettek válságos jellegükből. Madridi sürgönyök szerint az anarchista izgatás Andalúziában mind nagyobb területre hat ki s legveszélyesebb a helyzet Xeresben és Arcosban ; itt még a vasúti közlekedés is veszélyeztetve van; tovarobogó vonat ellen már többször intéztek különböző merényleteket s egyes utasok meg is sebesültek, úgy hogy ma már alig mernek az emberek útra kelni. A hatóság elég gyors és erélyes fellépésének eddig kevés a látszatja. A szultán kádétt bocsátott ki, melyben elrendeli, hogy Mekka és Medina szent városok valamennyi hivatalnoka visszakapja a 10 százalék összeget, mely fizetéseikből két év óta, az akkor elrendelt pénzügyi intézkedés alapján levonatott. A porta külön küldöttje visszi ez összeget, valamint a hátralékos fizetéseket a szent városokba, úgy látszik, nagy oka van a portának, hogy kedvében igyekezzék járni a mekkai és medinai hatósági közegeknek, mert az onnét Konstantinápolyba érkező hírek folyton igen veszélyesnek rajzolják a lakosság elégedetlensége miatt a helyzetet. Magyarország haladását, mert egy erős és egységes Magyarország Európa szívében ép oly biztosítéka a keleti népek szabadságának, amint a köztársasági haladás a Nyűgat jogai védelmének biztosítéka. Magyarország nem új állam, nemsokára megünnepli fennállásának ezredik évfordulóját; történetének minden lapján véres betükkel vannak följegyezve a zsarnokság ellen vívott korszerű háborúk, melyeknek más nép bizonyára áldozatul esett volna, de a magyarok szívósan ragaszkodva önállóságukhoz, győztesen küzdték végig a harcot. Remek beszéde után dr. Schlesinger emelte poharát Lionvillere s az egész társaság oda sietett Lionvillehez, hogy megszorítsa kezét. Szóltak még Ghassin, Chodzkievics a lengyel-magyar barátságra, Türr a „Grande nation“-ra s még többen. Az estély éjfél után egy óráig tartott. Arányi Miksa: Az emlősök vándorásai. (Brehm Alfréd második fölolvasása.) — A »Pesti Hírlap« eredeti tárcája — Az emlősök vándorlásáról tartotta ma este második felolvasását a trónörökös egykori vadásztársa. Rövid bevezetésében az emlősök vándorlásának okát kutatva, az állatoknál is ugyanazon rugókat véli feltalálhatni, mint az embereknél, t. i. a szükséget, a nyomort vagy pedig a jobb lét biztosítására való törekvést. A művelt világ által tapasztalt első nagyobb mérvű és rendszeres emlős-vándorlást az 1729-ben kezdődő mindenki által jól ismert patkány-vándorlás képezte, mely a régi, sokkal szelidebb s az emberre nézve koránt sem oly kellemetlen patkányfajnak majdnem teljes kipusztulásával ért véget. E patkány 1732-ben érkezett Európába, 1750-ben Közép-Németország érezte az új jövevény kellemetlenségeit, mely 1763 ban már otthoniasan érezte magát a francia világváros óriási -— csatornáiban. Több mint egy századig örvendett a rágicsáló betörő az elődje felett vívott teljes győzedelemnek, de úgy látszik, neki is nemsokára ülni fog végső órája. Már hallani hírét a Zanzibar felől érkező új s a mostaninál még nagyobb, még rettenetesebb patkány fajnak, mely egyszerre csak itt fog teremni Európában, házi patkányaink nagy veszedelmére s az emberek nem kis rémületére. De a patkányoknak eddig tapasztalt vándorlásai inkább csak sporadikus jelleggel bírnak. Sokkal rendszeresebb alakot öltenek más állatfajok vándorlásai, így pl. a bramánok gyömölcséréskor szent áhítattal néznek elébe négylábú isteneik, két ind majomfaj megérkezésének. És a várva várt vendég nemcsak hogy nem marad ki, hanem soha még csak nem is várat magára. Akár a napját lehetne előre meghatározni, amikor eljönnek a majmok, hogy kivegyék a maguk részét a gyümölcsszüretből, a jámbor bramánok örömére és a maguk élvezetére. Azonban e vándorlás is csak a véletlenségben leli okát, mert ha pl. nem tartana szüretet a hindu, nem is tenné meg vándorlását a majom. Hasonló véletlennek tulajdoníthatni rendesen egyes farkashordák hirtelen betörését oly területre, hol egészen ismeretlenek. A rendszeres vándorlások körébe azonban csak olyanok számíthatók, melyek bizonyos meghatározott időszakban mindig ismétlődnek s mindig ugyanazon körülményben lelik indító okukat : a szükségben, mert csakis a szükség az, mely a máskülönben rest és egyszeri tartózkodó helyéhez ragaszkodó emlőst új hajlék fölkeresésére bírja. Ily rendszeres vándorlásokat tapasztalhatunk Alsó-Ázsiában az ottani végtelen síkságok óriási lónyájai közt. És e vándorlásra két körülmény szolgáltat okot. Midőn a fiatal csikók a termékeny nyáj szolgáltatta be legelőn meghízva, neki szilajkodnak, s nem igen tűrhetik többé a nyáj öreg vezetőjének komor parancsszavát ; elválnak tehát a nyájtól s ezerszámra menő csordákban messze vidékre, vándorolva külön nyájat alkotnak. Az uj szabadság öröme azonban csak kevés ideig tart. Megérkezik a tél s vele együtt beáll az ínség. Az éhező állatok mind előbbre vonulnak termékeny vidékek fölkeresésére. Minél tovább haladnak, annál nagyobb mérveket ölt a nyomor, mely csak új serkentésül szolgál a tovább bolyongásra, így tart az heteken, hónapokon át; a csak nemrég oly szép szilaj állatok csontvázakká soványodnak s százával esnek a nyomukban lévő farkasok áldozatául, mig végre újra föléled a természet s ismétlődik az uj nemzedéknél a szülők sorsa és csapása. Mily óriási területekre terjed a vad bivalyok vándorlása az amerikai prairiekben ! Síkságokon, a legsűrűbb erdőn s a legmagasabb hegyeken át előre kijelölhető egyenes irányban teszik meg rendesen ismétlődő útjukat sokszor Kanadától egész Mexikóig a bivalyok óriási csordái, miközben ezrével hullanak a szegény állatokat kizárólag pusztitási vagy PESTI HÍRLAP. 1883 március 9. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. — II. Nap. Márc. 8. — A mai folytatólagos közgyűlésen csak kevés biz. tag jelent meg. Mindenekelőtt elnöklő főpolgármester jelenté, hogy a tegnapi szavazás eredményéhez képest 1. oszt. árvaszéki jegyzővé Unger Jenő mint egyedüli jelölt választatott meg. A napirend során Viola tanácsnok előadta, hogy a Stefánia-út további kiépítése miatt a városligeti nagy vendéglő mellett levő közjátékház lebontandó volna. E tanácsi javaslat elfogadtatott. A regale-kivető bizottságba kiküldetnek: elnök Havas Sándor, rendes tagok Gardos Károly, Radocza János, póttagok Egenhofer Péter, Nagel Ármin , a felebbezési bizottságba pedig tagokul dr. Hoffmann Pál, Stern Adolf, Prückler László, Schimmer György. A acházai tűzkárosultaknak a tanács javaslatához képest egyhangúlag ezer forintot szavaztak meg. Ebering József nyug. budaujlaki plébános 200 frtos alapítványt tett szolgálati jubilaeuma alkalmával s ígérte, hogy halála után ezen összeg 500 forintra emeltetik föl. Célja ez alapítványnak budaujlaki szegénysorsú katholikusok segítése. Az