Pesti Hírlap, 1883. augusztus (5. évfolyam, 211-213. szám)
1883-08-01 / 211. szám
1983. aumisztis 1. PESTI HÍRLAP. 3. feir. Iszékre bízom Ennek ellenében, még pedig tudományosan áll egy Dr. Fellefár Emil nem gondolja, hanem mert górcsőn nézte, górcső alatt pedig nincs titok, pozitive mondja, hogy azon ruhán, melyet a hulláról levettek, beivódva, beszüremkedve találtattak előre haladt feloszlásban levő emberi hulla nyomai. Ez egyszerűen fizikailag lehetetlen a folyóvízben, de még ha megengedném is, hogy a ruha alsóbb rétegeiben, amelyek a testet közvetlenül érintik, ez lehetséges , egyáltalában sem én, sem senki más, akinek erről fogalma van, meg nem engheti azt, hogy a 3-ik vagy 4-ik rétegű ruhába is beivódott legyen a folyóban. Ez ellen azt mondhatja a t. védő úr, hogy hát hol van a hemoglobin és a hemoin ? Scheuthauer tanár úr, amint igen élénken emlékszem, egyáltalában nem mondta pozitivitással, hogy ezt a ruhából a Tisza hullámai ki nem moshatták, hanem arra nézve csak hitről beszélt. De ezen hitet is aligha el nem veszti, ha betekint az iratokba, figyelvén arra, hogy ezeket a ruhákat nem egyszer, nem is kétszer, hanem isten tudja hányszor kimosták. Még van egy, amit mint laikus is használhatok és ez az, — mire úgy dr. Scheuthauer, mint Eötvös védő ur oly sokat fektetett, s melyből következtetni akarják, a hullának vizbefulását és azt, hogy a hulla heteken át, illetőleg a végtárgyalás folyamán kitüntetett időben, vagyis 79 napig volt a vízben, — ez a hajzat hiánya. Ha igaz az, amit Eötvös védő úr tegnap itt világosan megmondott, hogy ezen ügynek kimenetele, sorsa, e hajakon függ, akkor meg vagyok győződve, hogy e hajszálak a vádlottak padján ülőket, a méltó büntetéstől soha meg nem mentik, mert nincs oly tudós, aki megcáfolhassa, hogy a hajakon látható sérülés csakis metszés következménye lehet A mikroskop, a górcső bebizonyította számtalanszor, megcáfolhatatlanul, hogy egyenletes metszés a hajon nem támadhat máskép, mint ollóval, vagy más éles metszéssel. De odáig megy a górcső, hogy a metszés különfélesége szerint meg tudja határozni, mikép történt a metszés, de hogy törés egyenletes felületet hozzon létre, azt sem dr Scheuthauer sem más bebizonyítani nem fogja. Az igen tisztelt védő úr a fősúlyt a csontokra fekteti. Azt mondja, hogy eltekintve mindentől, ez oly tudomány, mely nem hipothézisben tévedez, hanem pozitív alapja lévén, erre fekteti a tudomány okszerűleg biztos következtetéseit. Bocsásson meg védő úr, ez nem így van. Én ugyan e dolgokkal soha sem foglalkoztam, de köztudomású dolog, hogy épen a csontképződés tana ma még nem tudomány, hanem igen is a tudomány legkezdette, midőn egynéhány specialista rávetette magát, és midőn dr. Scheuthauer is beismeri, hogy abban ő nem tudós. Méltóztassék összevetni dr. Scheuthauer itteni beszédét írva beadott véleményével. írásban januárban azt mondja, hogy egyátalán nincsenek tapasztalatok arra nézve, hogy várjon tesz-e a csontok fejlődésében különbséget a nem. Most hallott nyilatkozatában pedig határozottan kimondja, hogy igenis tesz különbséget, sőt az újabb tapasztalatok szerint azt is meg tudná mondani, hogy az a csont, melyet látott, 141/a évestől való. Köszönöm én az ily tudományt; az a tudomány, mely három hónap alatt annyira változik, az nem tudomány, az képzelődés. Nincs jogom kétségbe vonni, hogy az igen tisztelt védő úr, mint maga mondá, azon szempontból indult ki, hogy a t.dadai hulla csakugyan nem Eszter hullája, és e tekintetben látva hiányait az eredeti látleletnek, mely a szemlekor felvétetett, körülnézett, tekintélyekhez fordult, és ezekkel közölte dolgát. Hát ha a t. védő úr csak az igazságot kereste, kérdem, hogy a közegészségügyi tanács nagy tekintélyű s nagy hírnevű tagjának, dr. Kovácsnak véleményében miért nem nyugodott meg akkor, midőn az úr, Trattler és társainak véleményét megerősíti ? Igen nagy fontosságú volna a védelem szempontjából, ha igaz lenne az, ami annyiszor elmondatott, hogy az előrehaladott rothadásnak egyik majdnem egyedül biztos bizonyítéka az, hogy az agy folyó állapotban találtatott. Megengedem, hogy agy lenne, ha véletlenül éppen dr. Scheuthauer itt ki nem nyilatkoztatja, hogy ez csak azon esetre áll, ha bebizonyíttatik az, hogy azon hulla már 79 napon át a vízben volt, mert ha ez be nem bizonyíttatik, ha az derül ki, hogy ezen hulla kevesebb ideig volt a vízben, akkor az agy nagymérvű rothadása betegség következménye is lehet. Hogy ily bizonyítékokkal lehessen ezen szegény feláldozott lány azonosságát bebizonyítani, ennél megvallom még inkább elhiszem azt, hogy az igen. tudós tanár úr inkább meg tudja egy csontból határozni, vájjon az Napóleons históriailag ismeretes fehér lovának, vagy pedig egy budapesti konfortábli gebének csontja. Mondom, inkább s ezt hiszem el, mint okoskodása folytán elhigyjem azt, amit oly páthoszszal mondott, hogy a hulla mégis Eszter vola. Eötvös Károly védő úr szónoklatának egész erejével felhívott minket ana, hogy az agnoskálásnak egyik főmódja az, hogy az agnoskálandó hulla ruhájában legyen, mert szerinte a ruha a fő, miről az egyént megismerhetni. Hát erre egyszerűen azt mondhatnám, hogy nem a ruhát, hanem a holttestet kell felismerni, de hivatkozhatom arra is, mire vezetne, ha a bíróság csakugyan ezt tekintette volna a felismerés fő kellékének ? Bizonyosan tudomása van a védő úrnak úgy, mint nekem azon esetről, mely múlt évben vagy két éve a Csallóközt rémületbe ejtette. Találtak egy összemarcangolt hullát, mely egy bizonyos ismert ember ruhájába volt öltözve. Rémület szállt meg mindenkit, mozgásba jött a rendőrség, a hatóság, de nem találtak semmit, egy nő a ruha után férjének agnoskálta a hullát, reá borult és sírt. A vizsgálatot beszüntetik, tettes nincs, a dolog abban marad, de azon rémes história kevés idő alatt furcsa fejlődésnek indult. Az a kétségbeesett asszony, aki a hullában saját férjére ismert, megjelent a biztosító társulatnál és 20.000 forintot vett fel, melyet férje biztosított az özvegy számára. A bánatos özvegy elkezdett utazgatni, ez feltűnt a rendőrségnek, mert hiába veti szemére a védelem akár a vizsgálóbírónak, akár a rendőrségnek, hogy gyanakodás nélkül nincs vizsgálóbíró, nincs rendőr, vagy ha van, kontárul teljesíti kötelességét. Most felébred a gyanú és megtalálják a nőt kedves légyottban élő férjével. Ez volt következése annak, hogy a hullát ruhában agnoskálták. Még egyet mondott védő úr és ez az, hogy az én kötelességem, mondjam meg hát, ki volt az a hulla ? Ez először furcsa kérdés s én visszavághatnám azzal a kérdéssel, hogy mondja meg a védő úr, ki az a csongrádi hulla vagy ki az a tíz, száz, vagy nem tudom hány, mely évenkint a Tiszán ismeretlenül végig úszik, és ismeretlenül elvesz. De legyen meggyőződve védő úr, hogy ha nekem megengedtetik az a befolyás, mely megilletett volna, ha a vád fentartatik, úgy amint annak fentartani kellett volna, akkor a védő úr ma azon hullának provenienciájában, annak a hullának csontjaival nagyon foglalatoskodhatnék. A hullausztatás minden megkívántató kellékkel ellátott bizonyíték jelenléte folytán bizonyított tény; védő urak előadásai ellenben csak nekik tetszhető hipothézisek akkor, ha kétségtelen a helyessége azon dátumoknak, hogy Hersko jul. 6., Smilovics jul. 15. illetőleg jul. 18., Vogel 20. illetőleg 19 én hallgattattak ki s az összebeszélés lehetősége egyáltalán ki van zárva. De hát e tekintetben két körülményre lett, mint kiválóan döntőre hivatkozás. Egyik az, hogy Szavinec vallomásában azt mondja, nem tudják, hol kötnek ki, ebből azután azon következtetés folyna, hogy lehetetlen volt a hulla átadása olyan tutajosoknak, kikről az sem tudatik, hogy hol állnak meg. Ez látszólag nagyon szép, nagyon helyes, de csak látszólag, mert úgy a vizsgálat folyama, mint itt a végtárgyalás alatt világosan kiderült azon körülmény, hogy ez az ügy lefolyása korántsem volt olyan nagyon magára hagyva, de a zsidók által folytonos figyelemmel tartatott, ugyan mondják meg nekem az igent, védő urak, hol ebben az a véghetetlen csodálatos dolog, hol van az a lehetetlenség, hogy 2—3 mértföld területen figyelemmel kísérjék a tutajosok haladását, megállapodását , mikor az a tutaj nem is szokatlan helyen, hanem Tárkányban kötött ki, ahol rendesen szokott. Arra pedig, hogy Tokajtól Eszlárig mi történt, csak Groszbergnére kell hivatkozni. Elment Nagyfalu felé, és ott akarta a tutajokat bevárni, miután azok véletlenül a kis Tiszába vettettek, várta mindaddig, mig azok onnét kiérkeznek. A mivel tehát a vádat megdönteni akarta a védelem, azt határozottan megerősítette. Megerősödik ez azzal is, hogy Hersko első kihallgatása alkalmával, melyre oly sokszor méltóztatott hivatkozni, határozottan tagadta a Ladánynál való megállást. Ha Ladánynál csak úgy álltak meg, mint Tokajban, mint Váriban, miért volt szükséges eltagadni ? Dacára annak, hogy a vád alig időzött Scharf Móric vallomásánál, indokolván azt azzal, hogy a tek. törvényszék azt úgyis elejtette az által, hogy Scharf Móricot esküre nem bocsátotta, a védelemnek igen nagy része mégis azzal foglalkozott és ebben lehetetlen nem látni egy jelenséget, a melyet Eötvös J. védő úr bizonyosan precízebben fog megjegyezhetni, hanem melyet én laikus létemre csak fixa ideának nevezek. Ez a fixa idea abban nyilvánul, hogy a védelem előtt Scharf Móricot okvetlenül megkínozták és okvetlenül kitanították. Eötvös: Az igaz. Szalay : És annyira ezen nyargal a védelem e tekintetben, hogy a végtárgyalás folyama alatt megkísértette ezt ugyan tanukkal is igazolni, de miután a kísérlet hiábavalósága kiderült, miután azon tanult, akik Scharf Móric megkinoztatásáról beszéltek, mind hamisaknak bizonyultak, itt a tek. törvényszék színe előtt ebben mégis meg nem nyugszik, de folytatja ismétlését, hogy megkinoztatott, csakhogy most már más útra tér, nem pozitív tényeket emleget, hisz azokkal megbukott, emlegeti azt, hogy Schart Móric fák árnyékától ijedt meg, borzalmas benyomást tett ifjú lelkére, midőn Eszlárról a kényelmes kocsin Nagyfaluba utazott. No hát sem én, annál kevésbbé pedig a tek. törvényszék a Móric gyermek vallomásának megingatására ezt az indokot elfogadni sohasem fogjuk, mert épen a védelem azon igyekezete, hogy tanú által megdöntse az ő vallomásának helyességét, nem sikerülvén, ezen kísérlet meghiúsulta az ő vallomását megerősíti. De ha egyáltalában valami szükséges volna annak erősítgetésére, lehetett volna-e nagyobb erősséget csak gondolni is, mint hogy Magyarországnak említettem három legelső védője órákon át kifáradt abban, hogy ezt a gyereket csak egyetlenegyszer is zavarba hozza ; az nem sikerült, mert ő való tényeket mondott. De hát azt mondják, hogy meggyűlölte apját, meggyűlölte vallását, sőt e tekintetben az igent védő úr tegnap még felolvasta előttünk prófétai ihlettel áthatott azon beadványát, melyet a nagym. m. kir. belügyminisztériumhoz intézett. Eötvös: Egy évvel ezelőtt. Szalay: Bocsásson meg nekem, ha azt mondom, hogy nagy nevét, fényes tehetségét az a beadvány nem igazolja, a prófétából augur lett, hisz amit az igen t védő úr következtetett, azt a gyerek nem tette meg soha, sem apját, sem anyját nem vádolja, sőt ellenkezőleg, mindazon hiány, mindazon hézag, amely vallomásában előfordul, azért és onnan ered, mert apját védi. És ha lehetetlennek is tartja a t. védő úr, én nem estem annyira kétségbe még a zsidóságon sem, dacára, hogy oly nagyon emlegeti az én ádáz gyűlöletemet, hogy abban a zsidó gyermekben is fel ne támadhatott legyen az emberiségnek egy szunynyadó szikrája, hogy meg ne utálhatta légyen, amit látott, és ne iparkodjék kivergődni azon posványból, amelyben fogantatott. Itt keresem, és itt találom ének, törvényszék, és azt hiszem, megtaláltam a Scharf Móric vallomásának nyitját. Nagy köszönettel tartozom a védelemnek, hogy engem egy fontos körülményre figyelmeztetett, és ez gondolom Csordásnénak (a nevet nem tudom biztosan) azon asszonynak vallomása, ki arról tanúskodik, hogy elmenvén a zsidó templom mellett, ott két zsidót leskelődni látott. Ezt a t. védelem természetesen annak az igazolására hozza fel, hogy ketten leselkedvén, elképzelhetetlen az, hogy Móric a kulcslyukon benézhetett volna. Hát ha ez így volna, elfogadom, hogy helyes az okoskodás és a következtetés, csakhogy nem úgy van, épen Adamovics plébános úr és a tanú közt lefolyt párbeszédből derült ki az, hogy ez az asszony 11 óra tájban ment el a zsidótemplom mellett, vagy közvetlen 11 óra után; amit tehát a t. védő urak a végből hoznak fel, hogy Molse vallomása igazságának lehetőségét kizárják, az nem más, mint a bűntettre való előkészület volt. Igenis oda állott két zsidó, hogy lássa, mikor jön a leány. Friedmann védő úr azt mondja, esztelenséget nem lehet a zsidókról feltenni, tökéletesen helyes, egyik főtulajdonsága a zsidónak az eszesség, már arról aztán nem tehetek, ha egy nagyon híres német erről azt mondja, hogy „Eintagverstand.“ Vagyis a zsidók véghetetlen éles észszel kikombinálják a rövid időn bekövetkezőket, de nem bírnak azon tehetséggel, hogy a következményekkel számoljanak, így történt itt is. Az mondatik tehát, hogy lehet föltenni azt az esztelenséget, hogy fényes nappal minden elővigyázat nélkül elkövettessék e borzasztó bűntett és hogy azután a boglyában a holttest elrejtessék, a nélkül, hogy őriztetett volna. Hát nem volt ez ezstelenség, tel. törvényszék, hanem inkább épen a bebizonyított tények igazolják a legnagyobb elővigyázatot. Húsvét előtti szombat nap volt, a férfilakosság mind munkában, a mezőkön, az asszonylakosság elfoglalva házi teendőkkel. Scharf József arról is meggyőződött, van e emberi számítás szerint lehetőség arra, hogy a szomszédok oda jöhessenek. Móric ismételten hírül hozta, hogy Bátoriéknál sütnek és dalolnak, amint Wolfner saját maga