Pesti Hírlap, 1883. szeptember (5. évfolyam, 241-269. szám)

1883-09-12 / 251. szám

Budapest, 1883. ______________________ V. évf. 251. (1691.) szám.____________________________ Szeda, szeptember 12 Előfizetési árak: ____ Kserkesztési iroda: ,*7. v_ RS n Budapeten, Vídor utca 7. u., Lnét 2T*4Tre................V * 111*111 fü KI kővé»kp •■ellem! részét Mmt6 miadmyeiárr*...................7 » g» ggja mmg. g9 BUfl hm Mg mi kömény intézendő. •egyredérre.....................3 „ 60 B §p3 BSEggjjf JftSnfifea S&g/ raj fjS| J|jfe £Bőrmentetlen levelek auk inner' kór» ................1 , ao , EjS gjllga !, r' nTniirn Ej ESTSIB f&a §É| kekektől fogadtatnak el. Kw Ar.ám helyben 4 kr. IjPBSr ||L. W* Fij tg §£ iLJp fi Héttők Ti»» nem «Utal* vwekea g kr. fjl BP® vKg. 13 . ' Sülj Ep PPtjaj ‘3 Bll Kiadóhivatal: -------- r! Oh E3 ftp Pl IrSj L. 1 1 .J fejj xa jE&J&l Wt Budapest, nádor-utca 7. Ilin, a »Kigrasomsg és 1 Nagrrilig* dal Ldj wfeS&F Rj faj lyj ||1 raj |lj faj ppatffB SHfpi 9 hord az «lefizetések és a lap «nézktt na-7 kljei lappal együtt Hi ■ ■■ H ■ HK ■■ H» délére T«natkozó felszélamli»k ír StT"::::::: S “ «SSL. POLITIKAI NAPILAP ässää, Százalékaim adatik ^i IlkJTJ. X t il A llJ ill ■ RUDOLF MOSSE-nél PARIS-ta*. ' 40, Rue Notre dame dee Vtetőire*. Mi lesz Horvátországgal? Zágrábban Bamberg báró parancsol, a szurony az úr. A zavargások kisebb-nagyobb mérvben még ismétlődnek , de végre is elcsillapodnak. Aggodalomra tehát e szempontból nincs ok. A zagoriai forrongás egészen szociális természetű, inkább irányul az egyátalán a rend, mint Magyarország ellen. Jobban fenyegeti a horvátokat, mint fenyeget minket. Drávántúli honfitársaink sorsa felett sem kell aggódnunk. Azon 40—50 ezer magyar, aki Horvátországban és a volt őrvidéken lakik, biztonságban van nem csak a szuronyok utalma alatt, hanem számánál fogva is, s mert a 80—85 ezer némettel, akivel együtt lakik, barátságban és szövetségben él. Aligha kell tehát attól tartanunk, hogy valamikép mi csináltunk zsidóüldözést, azonképen csinálnak a horvátok a Dráván és a Száván túl magyar-üldözést. Erősen hiszszük, hogy Horvátországban rend lesz, habár úgy, mikép Varsóban. De hát azután ? - Az ostromállapot végre sem tarthat örökké. Hogy Horvátországban a katonai uralom állandó ne legyen, az nekünk is nagy érdekünk. A hadi kormányzat költséges dolog. Ha egy népet katonákkal kell őriztetni, az pénzbe kerül. Azonkívül sem dicsőség, sem haszon nem háromolnék abból ránk, ha Szent István birodalmának egy tartományát, mint ellenséges területet, megszállva kellene tartanunk. A közszabadságoknak sem válnék javára az, ha az ország egy részében az alkotmány tartósan szünetelne. A jelenlegi helyzetből tehát ki kell bontakozni. De miként lehet kibontakozni ? A horvátok megtehetnék nekünk azt a szívességet, ami nekik is hasznukra válnék, hogy megjavulnának Legfőbb közös érdekünk et, s csakis ők javulhatnak meg, mi nem. Ha volna bennük politikai belátás, önmérséklet és józanság, meg is tennék. Hiszen láthatták, hogy Magyarország tekintélye előtt meg kell hajolniok. Támaszt nem nyernek sem fent, sem alant. Kamarilla, katonapárt többé nincs. A Dráva és a Száva mögül többé nem akarják megdönteni Magyarország alkotmányát és államiságát. Horvátország Magyarország ellenére nem érhet el semmit. Magyarországgal barátságban ellenben sokat javíthat saját sorsán. Rendezheti belügyeit. Betemetheti a korrupció feneketlen örvényét, melyből máris a szociális rémek törtek elő. Orvosolhatja igazságügyi és közigazgatási miseriáit. Enyhítheti, megszüntetheti iszonyú gazdasági nyomorúságát. De hátha a horvátok makacsan megmaradnak a rosszban, ha megjavulni nem akarnak ? Ha még mindig többre becsülik a nagyhorvát álmokat, mint a valóban elérhető javakat, s ha Magyarországban továbbra is ellenséget látnak, mely köztük és ábrándjaik közt áll ? Fájdalom, a javulásnak még kevés jele mutatkozik. A nemzeti párt nem mer, vagy nem akar fellépni a kiegyenlítés mellett. Azon horvát politikusok, kik Budapestre jöttek, keveset tehetnek a kiegyenlítésre. A további bonyodalmak eshetősége tehát egyátalán nem valószínűtlen, de minden magyarnak és minden horvátnak hazafias kötelessége, hogy küzdjön ellene. Fel kell világosítani a drávántúli patriótákat a testvérharc folytatásának végzetes következményei felől. Magyarországnak életkérdése, hogy a horvát álmok meg ne valósuljanak. Nagy Horvátország csak a monarchia és Magyarország romjain jöhetne létre. Tehát nem jöhet létre. Azon közjogi kapcsolaton sem tágíthatunk, melyben Horvátország tényleg van Magyarországgal. Horvát királyság, horvát állam a Drávántól azt tehet ez nem zárná ki, hogy a külföldi események is kellően méltányoltassanak az ország által követett politika szempontjából. A francia lapok azonban majdnem kivétel nélkül abba a hibába esnek, hogy kizárólag helyi érdekűek, hogy nem helyeznek súlyt a departementokban történő eseményekre, úgy hogy a párisi olvasó csak a legritkább esetekben van tájékozva a vidék mozgalmairól. Mikor pár héttel ezelőtt abban a szerencsében részesültem, hogy turini tartózkodásom alkalmával Kossuth fogadott, hazánk nagy fia tudakozódott a francia viszonyokról, melyeket különben a legapróbb részletekig ismert. A francia hírlapokról volt épen szó s Kossuth osztozott nézetemben, hogy roppant egyoldalúak s erre vonatkozólag a következő megjegyzést tette : Ha francia újságokból akarunk magunknak tökéletes képet szerezni az európai vagy csak a franciaországi helyzetről, néha 3 — 4 újságot kell olvasnunk , míg vegyen kezébe bármilyen magyar hírlapot, tökéletes tájékozást nyer nemcsak a magyarországi, hanem az egész világ mozgalmairól is; és mikor a francia írók által Pulszky Ferenc tiszteletére rendezett lakoma került szóba, Kossuth említi, hogy az estélyről szóló leírást már olvasta a Pesti Hírlapban s nagy örömmel hallottam, hogy Kossuth megelégedését fejezte ki a lap szerkesztése és rovatainak gazdagsága felett. Minden francia hírlap külön irányt követ, s rendszeres politikai újság oly értelemben, milentené, hogy Magyarország csak a Dráváig terjed. Elveszne ránk nézve Fiume, él a tenger, tehát Magyarország gazdasági jövője. Akik nálunk inkább meggondolatlan dacból, mint komolyan Horvátország szabadon bocsátásáról beszélnek, nem tudják, mit cselekesznek. Nem, Horvátországot már Fiume és a tenger miatt sem bocsáthatnák ki a magyar közjogi kapocsból. Nem csak békés után, de egy vesztett csata után sem. Azt a háborút, melyben Horvátországot elvesztettük, mindannyiszor újra kellene kezdenünk, míg a Dráva és a tenger közti földrészt újra meg nem hódítottuk. Az orosz hetven milliónyi nép, s mégis gyenge, tehetetlen, ha nincs tengere. Azért ontott annyi vért a Fekete tengerért. Mi nem csak ezeréves tradíciónkat, Kálmán, Zsigmond stb. királyaink magyar politikáját árulnók el, hanem egyszersmind jövőnket dobnók kockára, ha Horvátországot magunk és a tenger közé állítanók. Ezt világosan kell éreznie ebben az országban mindenkinek. Nyíltan ki kell jelenteni a horvátoknak. Ki kell jelenteni azt, hogy Magyarországra nem következhetik oly nemzeti szerencsétlenség, melynek nyomása Horvátország szabadon bocsátására bírhatná. Ki kell jelenteni, hogy ha a horvátok a legújabb keserű tanulság után is elszakítási vágyukat követik, akkor a magyar politika nem lehet más, mint a hatalmi kérdés felállítása Magyarország és Horvátország közt. Törvénytisztelők vagyunk, de van valami fontosabb a törvénynél is. Alkotmányos érzelműek vagyunk, de van valami drágább az alkotmánynál is. Szabadságszeretők vagyunk, de van ami szükségesebb, becsesebb magánál a szabadságnál. Ez Magyarország léte és jövője. Ha tehát a horvátok közvetett, vagy közvetlen támadásukat jövőre is ez ellen intézik, nőt mi értünk politikai napilap alatt, Párisban csak kevés van. Ennek oka nagyobbára abban a körülményben keresendő, hogy a francia újságok kis terjedelemben jelennek meg s talán Magyarországban a legkisebb s legkevésbé olvasott hírlap mellékleteivel együtt nagyobb terjedelmű, mint Páris legnagyobb s legjelentékenyebb hírlapja a „Temps“. Mellékleteket soha sem kap a francia olvasó közönség s ha mégis valami nagyfontosságú európai esemény, mint például az orosz cár koronázása kényszeríti a szerkesztőséget hírlapja nagyobb terjedelemben való kiadására, úgy árát az olvasó közönség fizeti meg, mert például a „Figaro“ rendes száma 15 centimébe, míg a kivételes melléklettel való kiadás 25 centimébe kerül. Ki fizetné meg Magyarországban a napilapok első, második, néha harmadik mellékleteinek árát ? Igaz, hogy ez magyar viszonyaink mellett alig lehetséges, mert mi előfizetés mellett szerezzük meg nagyobbára a szükséges újságot, melyhez aztán úgy hozzászokunk, hogy sokszor azt hiszszük, hogy a reggeli kávé nem izlenék, ha kedvenc hírlapunk nincs az asztalon, míg Franciaországban, jelesen Párisban az olvasó közönségnek csak kis százaléka előfizető, a közönség legnagyobb része a boulevardok kioszkjaiban s minden utca sarkán felállított újságot árusító bódéban veszi meg a lapot. De ne higgye senki, hogy minden nap ugyanazt, hanem a körülményekhez s napi viszonyokhoz képest mást mást. Például a „Temps“ "ThPEsti hírlap tárcája. Francia hírlapokról. — A „P e s t i H i r la p“ eredeti tárcája — Nem egy országból hangzott már a panasz, hogy a hírlapok mindjobban kilépnek abból a mederből, melyet a hivatás, jog és szokás kijelölt számukra, hiszen ilyenféle panasz már Magyarországban se ritka ; de ha valahol a világon lesz ez jogosultsággal, úgy bizonyára Franciaország az, hol nemcsak a közönség műveltebb része panaszkodik, de nem ritkán a komoly és hírneves politikusok határozott megdöbbenéssel említik: „Nous n’avons plus de presse, nous n’avons plus de journaux sérieux.“ Az angol, osztrák, magyar hírlapírási rendszer legjobbnak van elismerve, mert egyrészt leggyorsabban és legbővebben tudósítja az olvasót az egész világon előforduló események politikai és társadalmi jelentőségéről, másrészt, bár a magyar hírlap irányára nézve mindenekelőtt magyar, az angol angol érdeket tart szem előtt, és oly figyelmet fordít egész Európában és a művelt világon előforduló eseményekre, akár bírnak befolyással az illető ország politikájára, vagy társadalmi életére, akár nem ; az olvasó néha a szerkesztőség legnagyobb áldozatával a lehető legrövidebb időben és legrészletesebben kap tudósítást róluk. Franciaországban nem úgy van. A francia hírlap mindenekelőtt francia, nemzeti, jelle mai számunk 16 oldalt tartalmaz.