Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)
1884-05-04 / 123. szám
Vidéken 5 kr. ip® H j 9 M ÜI I í* íji fi Bv Kiadóhivatal: godapest, 1884. VI. évf. 123. 11922. szám. Vasárnap, május 4 frnmmmmmm—— i ■ ■ ■' • .......“ 1 ' 1,1 "" Előfizetési árak: ^Szerkesztési iroda: .......................14 fri — tar. Bja jjfjl kerá a lap szellemi részét illető AMtorre................................7 „ — p |||fi |p|| ftymn ||f|| közlemény intézendő. Segyedérre.....................3 * M a KH Mp £§3 Bjjfl EBiWwk Bérmentetlen levelek ptak fetlere kor*....................... 99| gn 9Sgngg| Q jshoa ■HTjq kezektől fogadtatnak el. ------ Bfl fea BB jffil Bffl fej feilt kJ gää tja ja pä itapw», tUoritea 7. ni». A él a Sagyvilig“ «1*4 (g|teEllll kjgjjr fgg g§ ül ü H fii HS VSK Üj hori m tmzelMuk *. »Upjietk» •*«»* ívre..............1» írt. Z fi'V/'X . POLITIKAI NAPILAP. Xiezolik Eta adatik W ^ 1 11 1 1 kk—ll ■ \ • VDrfl V aUDOLP MOSS*-nél PAJUS-b»*. * * -------- 40, Rue Notredam* des Victoire«. Mai számunk 16 sidart tartamaz. ■ . .11. nQMXv-jPitu lii.i i. —mag» Kulturpolitika. A mérsékelt ellenzék végrehajtó bizottsága koholmánynak jelenti ki azon levelet, melyet ma több lap közzé tett s melyet állítólag a mérsékelt ellenzék végrehajtó bizottsága intézett volna vidéki bizalmi férfiakhoz. Készségesen hitelt adunk a dementinek. A mérsékelt ellenzék egyetlen tagját sem tartjuk képesnek, hogy ily hitvány firkát aláírjon. Pártonkívüli állásunk feljogosít bennünket, hogy akármelyik párt, így a mérsékelt ellenzék hibáit is ostorozzuk ; de habár a mérsékelt ellenzéket sokszor megtámadjuk, nem teszszük fel róla, hogy képes volna olyasmire, amit eddig el nem követett egy párt sem. Kétségbe kellene esnünk a magyar parlamentarizmus jövője felett, ha egy országos párt, bár a választási küzdelemben, ily fegyverhez nyúlna, mely nem csak annak kezét piszkolná be, aki forgatta, hanem meggyalázná parlamentarizmusunkat is. Nem kétkedünk tehát, hogy a levél apokrif. De van annak egy pontja, ami jó részben megfelel a valóságnak, habár a levél, mint ilyen koholmány. A közzétett irat ugyanis biztosítottnak mondja az ellenzék jelöltjeire nézve a papság támogatását. A mérsékelt ellenzék, valóban, hosszú idő óta törekszik a papság támogatásának elnyerésére. Minél inkább kezdett kimagaslani a mérsékelt ellenzék soraiból Apponyi Albert alakja, annál nagyobb érdeklődéssel tekintettek az egyházi körök erre az ellenzékre. És Apponyi Albert a felmerült kultúrpolitikai kérdések felett támadt vitákban nem csak nem cáfolta meg a hozzá kötött várakozásokat, sőt inkább igazolta azokat. Mikor pedig a képviselőház és a felsőház ellenzéke közt létrejött a szövetkezés, melynek főfaktora Apponyi Albert gróf volt, akkor már kétség sem foroghatott fenn az iránt, mely irányba forduljanak vágyaikkal az ultramontán elemek. A főpapi kar testületileg nem lépett a koalícióba. Nyíltan csak az egy Samassa egri érsek csatlakozott ahhoz. A többi főpapnak van elég politikai belátása, hogy szükség nélkül nem kell — és főleg az egyház érdekében nem tanácsos — provokálni a kultúrharcot. Valamennyien a semlegesség politikájára határozták magukat, ami valóban legjobb politika az egyházra nézve. Mihelyt ugyanis az egyház beleveti magát a pártharcokba, kiteszi érdekeit a politikai küzdelmek esélyeinek. Támadásokat provokál, a győzelmi bérekben osztozik ugyan, de részesül egyszersmind az általa támogatott pártok vereségeiben is. Ha tehát a főpapság semlegessége őszinte, akkor a leghelyesebb magatartást választotta. Az alsó papság azonban nem egészen oly ment a harcias szellemtől, mint a magas klérus. A pártok közt meg van oszolva, de tény, hogy az alpapságnak épen ultramontán hajlamú része kizárólag a mérsékelt ellenzéket támogatja. Ultramontán részt említünk , mert a magyar papság sem a magas, sem az alsó fokon, egészében nem mondható ultramontánnak. Sőt nálunk vannak szabadelvű papok is, hazafias érzelmük pedig egyátalán kifogástalan. De igenis van egy rész klérusunkban, mely érzi az új idők érkező szellemét, s fegyverkezik e szellem ellen. Tudja, hogy a magyar törvényhozás nem kerülheti ki soká a modern állam igényeinek érvényesítését. Tudja, hogy a legóvatosabb, de a magyar állam érdekeit szívén hordozó politikai párt sem hagyhatja megoldalatlanul a házassági legisláció kérdéseit, a vallás- és tanulmányalapok vitás kérdéséről nem is szólva. Ez az előrelátó rész készül a jövő harcaira. Eddig nem csoda, hogy ultramontanizmus nem volt oly értelemben, mint van a nyugaton. Nem volt egyszerűen azért, mert Magyarország nem csinált kultúrpolitikát. De még nálunk is felütötte kámzsás fejét az ultramontanizmus, mihelyt csak a vegyes házasság kérdéseiről volt szó. A protestánsok egyenjogúsításába sem akart beegyezni, pedig ez még nem is kultúrpolitika. Ellenben mihelyt a magyar állam a modern igényekhez képest, a kultúrpolitika útjára fog lépni, megjelenik fekete köpenyével nálunk is a nyugati ultramontanizmus. El fogja állani a haladás útját még oly kérdésekben is, melyek a nyugaton még vita tárgyát sem képezik az állam és az egyház között. Próbálja meg csak bármely kormány megvalósítani akár csak a fakultatív polgári házasságot, majd kitűnik azonnal, van-e Magyarországon ultramontanizmus. Nem kétkedünk, hogy akkor is lesznek felvilágosodott derék papok, kik az egyház és állam érdekeit ki fogják egyenlíteni tudni, s nem feledik el, hogy a magyar politikát nem szabad az állam és az egyház közti harcokkal komplikálni. De bizonyos, hogy az a rész lesz hatalmasabb, amelyik már most kezd szervezkedni. Ez fogja kezében tartani az ultramontanizmus fekete lobogóját. S ez a rész ösztönszerüleg csatlakozik a mérsékelt ellenzékhez. Nem mint párthoz, hanem annak egyes egyéneihez. Zichy Nándor és Apponyi Albert grófok azok, kikhez vonzalma fűzi. Nem vitatkozunk a felett, jól van-e ez, vagy pedig nincs. Azt sem hiszszük, hogy a jelenlegi választások alkalmával a keletkező ultramontanizmus nagyobb erőkifejtésre képes legyen, habár egy csomó jelöltet felléptet és támogat. De egyet egész határozottsággal tudunk és ez az, hogy Apponyi Albert és Zichy Nándor e támogatást nem fogadhatják el viszont kötelezettség nélkül. Ha ez urak az ultramontán velleitások szövetségét elfogadják, ezek irányában obligóban lesznek, s oly gavallérokról, minek a liga tulajdonkép való fejei, nem lehet feltételeznünk, hogy szövetségeseiket rászednék. Egész bizonyos tehát, hogy az ultramontán színezetű párt alakulóban van, s nincs távol az idő, mikor a leplet, mely vajúdását most még fedi, le fogja dobni. A német birodalmi gyűlés centrumpártja be fog vonulni a magyar parlamentbe. A magyar Windthorst fogja azt vezetni. De egy szintén bizonyos. Ez pedig az, hogy Magyarországon ily párt nincs, nem lesz hivatva az uralomra. Egyes politikai kombinációkban szerepelhet, mint ad hoc szövetséges. Bismarck is így használja a klerikálisokat. De vezérszerepet nem játszhatik másutt sem, legkevésbbé pedig nálunk. Magyarországon csak oly pártok hivatvák a hatalomra, melyek a magyar állameszme megszilárdítását, a magyar állam kifejlesztését tűzik ki célul. Minden oly párt ellenben, mely az állami hatalmat megbénítja, vagy épen kiszolgáltatni kész, s mely a stagnációt, vagy épen a visszalépést írja zászlajára , számíthat arra, hogy a közvélemény egyetlen szélrohama elsöpri. Amely pillanatban tehát bármely politikai párt felekezetű jelleggel lép a magyar politika színtérre, mely tehát a kultúrpolitikát dobja áldozatul a szövetségeseinek, az a párt,bárki legyen is vezére, ugyanabban a pillanatban lemond parlamenti missziójáról. Annak a pártnak nincs jövője Magyarországon. ________________________________ Bécs és Belgrád. A trónörököspáncok legutóbbi Belgrádban tartózkodása alkalmából a következő táviratok váltottak Belgrád és Bécs közt. I. Ő császári és apostoli királyi felségének Bécsben. Éppen most szerencsésen megérkeztünk. Ő felségeik és a nép igen szívélyesen fogadják. Csókoljuk kezét Rudolf. II. Ő császári és királyi fenségének, Rudolf főhercegnek, Belgrádban. Szives köszönetem a táviratért és az örvendetes hírért; kérlek fejezd ki ő felségeiknek őszinte üdvözletemet s köszönetemet a barátságos fogadtatásért, melyben részesültetek. Örvendünk a holnapi viszotlátásnak. Ferenc József: III. Ő felségének, Szerbia királyának, Belgrádban. Nem találok szavakat, hogy érzelmeimnek kifejezést adjak azon szives és ünnepélyes fogadtatásért, melyben gyermekeim a szerb területen részesültek. Legforróbb köszönetem Felségednek és királyné ő felségének a barátság mindazon bizonyítékaiért, melyekkel őket kitüntették. Szívből rokonszenvezem azon érzelmekkel, melyeket Felséged kifejezni méltóztatott. Felséged óhajtásai teljesen megfelelnek az én óhajaimnak. Ferenc József: A horvát báni tábla elnökváltozásáról a hir. lap mai száma a következő két kir. kéziratot teszi közzé: I. Semélyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, Klobucarics Károlynak a horvát-szlavón báni tábla elnökének, nyugdíjazása alkalmából, sok évi jeles és eredményteljes szolgálata elismeréséül, Ferenc József rendes nagykeresztjét adományozom. Kelt Bécsben, 1884. évi április hó 27-dikén. Ferenc József, s. k. B. Orczy Béla, s. k. — II. Klobucarics Károlynak, a zágrábi báni tábla elnökének jól kiérdemelt állandó nyugdíjazását saját kérelmére jóváhagyván, Rusnov Antalt, horvát-szlavon-dalmát minisztériumom minisztertanácsosi címmel és jelleggel felruházott osztálytanácsosát, a zágrábbi báni tábla elnökévé a rendszeresített illetményekkel ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1884. évi április hó 27-én Ferenc József, s. k. Bedekovich Kálmán, s. k. Gróf Khuen-Héderváry Károly, s. k. Változások a hadseregben. A hadsereg rendeleti lapjának ma kiadott száma jelenti, hogy Scholze Ármin ezredes, térparancsnok Zágrában nyugalomba helyeztetik, továbbá Hinke János sorhajó-kapitány a matróz hadtest parancsnokává neveztetett ki. A főrendiház hármas bizottsága ma délben Vay Miklós dr. koronaőr elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta és elfogadtaa Fiume város