Pesti Hírlap, 1884. június (6. évfolyam, 151-179. szám)
1884-06-30 / 179. szám
Budapest, 1884. VI. évf. 179. 0978.) szám. Hétfő, június 30. Előfizetési érák: Egész évre . . . 14 Irt — kr. félévre .... 7 »7 » Negyedévre ? . 8 » 50 » Egy bóra. ... 1 * 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Musst, mácittea 7. tt. Slulit, hová az előfizetések és a lapr■átküldésére vonatkozó felszólamlások intéződök.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda: Mapella, Tatar-utca 7. sz., S emelet hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csek ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Páriában, 40, Rue Notredame des Victoires. A pártok. ,A választási harc leginkább megviselte a függetlenségi pártot. Számban jelentékenyen megfogyott, nevezetes emberei közül megbuktak sokan. Eötvös Károly megbukott Budapesten és Veszprémben. Helfy Ignác szintén többször bukott, s tegnap kisebbségben maradt Szentgotthárdon. Az idei választások egyátalán hajszát képeztek a nevezetes emberekre. Valamennyi párt több kitűnő emberét, táborkarának jeleseit hagyta a csatatéren. A kormánypártból kibukott négy celebritás. A mérsékelt ellenzék minden vesztesége súlyos, mert neki csak nevezetes emberei vannak. Közkatona ott nem eshetik el, mert valamennyi tábornok. De Bittó István tán mégis generalissimust generálisok közt, « Bittó mégis megbukott. És mig a kormánypárt behozhatja a pótválasztásoknál nevezetes embereit, a függetlenségi párt, valamint a mérsékelt ellenzék veszteségei reperálhatlanok. Nincsenek pótkerületeik. ‘J Károlyi Sándor grófot, a mérsékelt ellenzék új Agrárius szerzeményét, két helyen választották ugyan meg, de Bittó alkalmasint mind a két helyen keresztülvihetetlen. Így tehát a mérsékelt ellenzéknek nem lesz Bittója, a függetlenségi párt pedig kénytelen meglenni Helfy és Eötvös nélkül. Bittót sajnálnék, ha megmaradt volna a szabadeszmék hívének. — De évek óta dúlhatott úgy az országban, mint a közszellemben a leghevesebb vihar annélkül, hogy Bittó érdemesnek tartotta volna csak egy szóval is kijelenteni, hogy a Deák-tradíciókból megőrizte a liberalizmus és demokrácia eszméjét. Pedig neki hivatása leendett a mérsékelt ellenzéken. Szilágyi Dezsővel együtt hatalmas ellensúlyt képezhetnek vala Apponyival szemben. Bittó nem tud jól dikciózni, de annál nagyobb mestere a szónak Szilágyi Dezső. Ketten együtt azon üllőt és kalapácsot képezhették volna, mely közt Apponyi retrográd törekvésének szét kell vala morzsoltatnia. Akkor ők mondhatták volna Apponyinak: démettre ou soumetre. Most meg van fordítva a szerep. Akkor meg lehetett volna csinálni a valóban liberális oppoziciót, melynek hiánya parlamentarizmusunk legnagyobb baját képezi, most már lehetetlen. Apponyival szemben nincs más, mint Szilágyi Dezső és Pulszky Ágoston. A feudálisultramontán szövetség Apponyi és nem Szilágyi számára választott. Nem sokára elérkezik tehát az idő, mikor Apponyi alternatíva elé állítja Szilágyit:alávetni magát, vagy a pártból kilépni. Ez a vasgyúró athleta bizonyára az utóbbit választja, de arra az ütésre, melyet ekkor a feudális páncélra fog mérni, meg fog emlékezni Apponyi. Ha Bittó a liberális eszmék hive marad, mint Szilágyi s a választásoknál meg nem bukik, erre nem kerülne a dolog. De így jobb, ha Bittó kívül marad, mert bent ő is csak Apponyit erősítené, a mérsékelt ellenzékről tehát biztosan meg lehet jósolni, hogy kis liberális csoportja kiválik belőle. Szilágyi Dezső bárhová megy, mindenütt számot fog tenni, s reméljük, mindenütt a liberalizmus ügyének szenteli hatalmas erejét. A függetlenségi párt esetleg szintén válságba kerül. A retrográd elemek túlsúlya fenyegeti ezt is, arról nem is szólva, hogy a közjogi kérdésben, a magyar függetlenség hermeneutikájára nézve, meg van oszolva. Ha most főemberei kimaradtak, még nagyobb zűrzavar törhet be soraiba. Irányi és Mocsáry ott vannak ugyan, de köztudomású tény, hogy a függetlenségi pártot nem egyedül ez a dualizmus tartotta együtt. S ép a szabadelvű árnyalat az, mely a két függetlenségi celebritás kibukása által érzékeny veszteséget szenvedett Pedig a függetlenségi pártnak ép a liberális kolorit képezhetné létokát Ha valaha párt hivatva volt az eszményi szabadelvűség zászlajának lobogtatására, úgy ez a függetlenségi párt Nemcsak szélső ellenzék, hanem egyszersmind a magyar szabadság magna chartájára, a 48-ra hivatkozik. Ez a párt hirdethetné, hogy a 48-iki eszmék letéteményese, s továbbfejlesztője. Követelhetné az 1848-iki eszmék nevében a szabadelvűség, a jogegyenlőség és demokrácia érvényesítését a végkövetkezményekig. Hogy ezt nem tette, sőt hogy a retrográd törekvések betörtek soraiba, ennek tulajdoníthatja veszteségeit. És még nagyobb veszedelem is fenyegeti. Azon veszedelem, hogy a 48-ik eszmékkel ellentétbe kerül. De e veszélyből menekülhet, lehet igazán radikális, valóban szabadelvű ellenzék és ekkor megkapja azt az eszményi lendületet, azt a nemes koloritot, melyhez kiindulási pontjánál fogva jogcíme lehetne. Kövesse Irányi Dánielt. Ne csak a tiszteleti, hanem a valóságos vezérszerepet tegye e kitűnő férfiú kezeibe, ő igazi 48-as, mert valóban szabadelvű és hive a jogegyenlőségnek, demokráciának. Az ő zászlója legyen a függetlenségi párt zászlója. Az ő nemes liberalizmusa legyen a függetlenségi párt politikája. Ez a l k .PESTI HÍRLAP* TÁRCÁJA. A leghíresebb magyar fürdő. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Magyarországon minden falusi gyerek azzal bő fel, hogy van itt egy szép város Budapest, amely azonban nem elég magyar. Van egy nagy tősgyökeres magyar város Debrecen, amely azonban nem eléggé szép és végül van egy híres fürdő, a mely szép is, magyar is s ez Balaton-Füred. Erről a három helyről egész regék kelnek a falusi házak csöndes, árnyékos tornácai alatt. — Színművek, regények, versek segítenek megszőni a fantáziának a csodás képet felőlük, azoknál, a kik még nem látták egyiket sem. A fényes Budapest átszelve a fejedelmi folyam által, Mátyás várának lábainál, tündöklő palotasor, Gellértnek kopasz orma, a tündérsziget a Duna közepén és a többi meg a többi. De az öreg Debrecen sem bolondság! Az csak olyan ugyan ehhez képest, mintha egy szép cifra dáma mellé valami ripacsos, izmos, tenyeres-talpas Erzsókot állítanának, de ha mégis ez a mi igazi városunk az ő nagy búbos tornyaival, a homokbuckás Hortobágyával és a cívisek szörnyen vastag nyakával. Amazt (t. i. Budapestet) megbámulja a magyar ember, emezt (Debrecent) respektálja. Mert ha nicsenek palotái, de vannak virtusai. Mikor a Bach világban arról tudakozódtak azok a bizonyos irányadó körök: nem lehetnee Debrecenben is behozni tannyelvül a németet, azt adta feleletül a városi magisztrátus: „Bizonytalan a századok lefolyásában azon időpont elérkezése, midőn ugyanis arról lehetne tanácskozni, hogy mikor lészen célirányos a német nyelv behozatalának lehetőségéről való gondolkozás.“ ... Hát lehet-e ennél szebb nemzeti stílus ? De minthogy most sokkal melegebb idő van, mintsem a városokat akár bámulja, akár respektálja az ember, nézzük meg az ország harmadik csodáját, Füredet. Annyit már tud minden ember róla, hogy a regényes Balaton partján fekszik s hogy a hullámzó Balaton az igazi jou-jou tenger. Mintha haloványzöld gyűrött óriási végselyem lenne kiterítve a felséges völgyben, melynek berkeiből, nádasaiból szinte előlépni várjuk Kisfaludy regéinek alakjait. S ott kell lennie a legszebb ponton öreg Tihanynyal szemben a híres Fürednek, hova a leányok már piciny korukban odaálmodják magukat: anyjuk, nagyanyjuk is ott volt boldog, onnan ment férjhez. Képzelhetetlen pompa lehet ott. Egy előleg a paradicsomból a magyarok számára. Ott is van az a Balaton-Füred, ahova képzeljük, de nem olyan szép, mint ahogy gondoltuk. Én részemről nagyon sajnálom, hogy megnéztem, jobb szerettem volna, ha a képzeletbeli Füred maradt volna meg. Mert az igazi nem felel meg a legszerényebb várakozásnak sem. Sok jót tett már eddig is a Balaton egylet, de még ez mind igen kevés, csak arra nézve is, hogy Mehádiát utólérjék. Hátha még elgondoljuk, hogy az egyetlen európai kinézésű táncterem és az egyik vendéglő, a jobbik, csak most két három év óta épült fel, igazán csodálkoznunk kell, hogy mit szerettek meg itt annyira a negyvenes évek nagy urai. Talán Bizayt? Mert Bizay úgy odatartozik Füredhez, mint akár valamelyik ismerős kerek. A Balaton tagadhatatlanul tündériesen szép, de ez a természet bőkezűsége, ami aztán egyéb van, az nem áll azzal arányban egy csöppet sem. Sőt még a Balaton szépsége sincs kiaknázva: a vendéglők főszobái mindenüvé inkább nyújtanak kilátást, mint a Balatonra. A sétány kicsiny s az sincs jó karban. Dísznek, pompának semmi nyoma, ha csak a Kisfaludy Sándor szobrát nem vesszük annak, mert az csakugyan bőkezűséggel van megalkotva : egy vég gácsi posztó mindenesetre van az öreg uron, kin több rendbeli öltöny és köpenyeg lóg le (hát még lájbk mennyi lehet rajta ?). Általában ruha dolgában nem fösvények a magyarok elhalt nagyjaik alakjának megörökítésénél ! Árnyékos hely igen kevés van, comfort fa vendéglőkben nincs. Kirándulási hely volna egykettő, de ezekhez jutni nagyon nehéz. Tihanyban hajó csak úgy megy, ha nagy társaság verődik Hal Rómánk 12 gidait tartalmaz.