Pesti Hírlap, 1884. november (6. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-21 / 321. szám

■ispaat, 8884. «I, esi. wu. Előfizetési árak: ____ Szerkesztési iroda: ^ félévre .... 7 » — s tmmnt jtm*. mfWHs» Ra m E __ _ __ hová a lap szellemi részit S*y hóra. ... 1­9 20 » EgfOffiP feTfi IjJ Ep9sj|ij j|l) ta O gljga intézendő. Egyes szám helyben 4 kr. ItSI iS n tlrill U llkálf H mim fs&J Bérmentetlen levelek csak Vidéken 5 kr. B&t gp B B It II] Hf gl AMIS fjtrs"r ismert kezektől fogadtatnak eL _ , ... — , M esi W 4M B Il Pl B pH ffia Uri Ea flSySI §9 Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik IBs&gSl Mgsp Ra­g Eli ul fcj Hi fej ragga ES _____ -------- TM TM ■* *■ “ Hirdetések Kiadóhivatal: ....... .­­ ... ... i. r , „ m­itorul a kiadóhivatalban vétetnek Ml» « J.«Stoki.i.. POLITIKAI NAPILAP/#®^ SSatíaa szétküldésére vonatkozó felszó- 1 ULll I llmi XM\L •43,^7^ ') Párisban, 40, Rue Notredam* ramlások^intézendők. __________des Victoires. sk polgárság és az arisztokrácia Angliában. Nagy fontosságú tény történt Angliában. Gladstone és Salisbury kibékültek. A polgárság és arisztokrácia egy fontos pontban megegyezett a liberalizmus tranzitált a konzervativizmussal. Gladstone az általános szavazati joggal szinte egyenértékű választási reformjavaslatot terjesz­tett be, melyet a felsőház következetesen visz­­szautasított. A közvéleményben e miatt valósá­gos forradalmi izgatottság volt. A nagy városok polgársága százezerével meetingezett, s fenye­gette a lordokat. A felsőháznak vagy engednie kellett, vagy létét kockáztatta. Az előbbit választotta. Engedett. De nem feltétlenül kapitulált. Viszont engedményt csikart ki a liberalizmustól a választó­kerületek beosz­tására nézve. Azt, hogy a 10 ezer lakos alatti városok beolvasztatnak az illető gróf­sági kerü­letekbe. Ez bizonyára nevezetes engedmény a li­­beralizmus, de legkivált Gladstone részéről. Ha ugyanis a választási reform minden ily kikötés nélkül keresztül megy, annyi leendett ez, mint a konzervatíveket örökre leszorítani az aktív politika színteréről. Annyi, mint még a reményt is elvenni a lordoktól, hogy valaha jelentékeny befolyást gyakoroljanak Anglia közügyeire. Még­­a lehetőség is ki volna zárva arra, hogy a konzervatívok Angliában valaha kormányra ke­rülnek, ha a választási reform a kerületek új beosztása nélkül megy rala keresztül. Képzeljük, bár nálunk csak megfordítva­­lehet képzelni az esetet, hogy a városok és a megyék közt nagy ellentét van, s egyik nagy párt a megyékre, a másik a városokra, egyik a földbirtokos, a másik az ipar és kereskedelmi elemre, a polgárságra támaszkodik. Nálunk azon párt, mely a városokban gyökereznék, egyál­talán nem számíthatna többségre, mert az ösz­­szes magyar városok még egy negyedrészét sem választják a magyar képviselőháznak. Még az esetben sem, ha a kormányon levő párt meg­szüntetné azon igazságtalanságot, hogy a váro­sok kevesebb képviselőt válaszszanak, mint la­kosságuk, műveltségük és gazdagságukhoz ké­pest megilletné őket. Mert habár ez igazságta­lanság megszűnnék — s bizonyára meg kell szüntetni — egyelőre a legjobb akarat mellett sem lehetne a városi képviselők számát 100 és néhányon túl emelni, vagyis legfölebb az összes képviselők számának egy negyedrészéig. Ha tehát p. o. a szabadelvűpárt képvisel­né a megyéket és az ellenzék a vá­rosokat — de nálunk e különbség nincs meg — akkor a szabadelvűpárt bizonyos lehetne benne, hogy kormánya állandóan biztosítva van. Az ellenzék pedig bizonyos lehetne abban, hogy habár csupa lángész f­oglalna helyet soraiban, kormányra még­sem kerülhetne. Angliában a helyzet, mint említettük, meg van fordítva. Ott a városok nem kevesebb, mint 389 képviselőt küldenek, tehát az összes szám­nak több, mint felét. Körülbelül az az arány áll fenn ott a városi és grófsági képviselők, mint a városi és grófsági lakosság közt. A vá­rosokban lakik az összes lakosság 65%-a. Ahol a polgári elem ily túlnyomó hatalommal bir, ott ennek van módjában nagylelkűnek lenni, s a konzervativoknek ajándékokkal kedveskedni. De nem tett-e Gladstone és a polgári elem oly túlságos engedményt, mely megboszulná ma­gát, s a konzervatívok a kerületek új beosztása után nem verhetik-e meg a liberálisokat? Az arisztokrácia nem ül-e majd ismét a polgárság nyakára? Korántsem. Hiszen csak a még meg­maradt rettenek beolvasztásáról van szó. Ezek­­ pedig eddig sem küldtek csupa liberális képvi­­­­selőt. Sőt az arisztokráciának e kis városok közt még számosban volt feltétlen rendelkezési joga, valamint a liberális-radikális pártnak is vannak vidéki kerületei. A lordok épp attól tartottak, hogy elvesztik e retteneket, ha a szinte átalános szavazatjog a munkás elemet mind az urnák elé vezeti, úgy remélik régi el­­dorádóikat megtarthatni, ha e kis városokat a vidéki testületekbe olvasztva, a bérlőkkel lesza­vaztat­ják a munkásokat. A pártok hatalmi viszonyai lényegesen nem változnak, habár a rottenek beolvasztása következtében, a nagy városok szükségkép több képviselőt kapnak. Minden alku dacára tehát Gladstone és a liberalizmus fognak nyerni Vagyis, amitől a konzervatívok tartanak, mégis be fog következni. Az angol polgárság oly hatalmas, hogy domináns szerepét többé, bár ideiglenesen sem vesztheti el. Mily különbség Anglia és Magyaror­szág közt! A 15*­. városi elem nálunk még csak ez­után lesz politikai tényezővé, akkor, midőn An­gliában a város már megeszi a grófságot, mi­kor oly óriási városok támadnak ott, melyek maguk felérnek egy-egy birodalommal. Pedig addig a liberalizmus jövője állan­dóan nem lesz biztosítva nálunk sem, míg mö­götte gazdag, hatalmas és nagy számú polgár­ság nem fogja képezni a háttért. És azért polgári elemünket mesterségesen is fejleszteni kell. Míg Angliában a polgárság oda jutott, hogy mindent abszorbeáló hatalmi terjeszkedése bizonyos szelíd gátokat igényel, nálunk a városok fejlesztése kell, hogy alapté­tele legyen a liberalizmusnak._________ Jk »PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Él­­ még Bizély? — A P­esti Hírlap eredeti tárcája. — Minthogy utazó ügynöke vagyok egy nagy kereskedő háznak, úgyszólván egész életemet a vasúti coupékban töltöm. Vonalam Pest és Miskolc közt van, nagy ritkán egész Sátoralja­újhelyig is eljutok, úgy ismerem már ezt az egész környéket, mintha a saját angol kertem lenne, melynek hol egyik, hol másik pontján gyönyörködhetem, ha kastélyom . . . akarom mondani coupém ablakából kinézek. Ha az ember megszokja, nem is unalmas az utazóélet. A jövő században már valószínű­leg lesznek olyanok, a­kik egész életükben utazni fognak. Készíttetnek egy coupét s attól csak egy bizonyos dijat fognak fizetni a vasút­társaságoknak, hogy tetszés szerint kapcsolhas­sák a vonatokhoz. Házakat nem fognak építeni a jövő században, hanem csak családi coupé­­kat, (legalább a fundust meg lehet majd gaz­dálkodni) s a família ott fog lakni az örökön­­örökké szaladó coupéban. Hanem ez még ha lesz is, soká lesz,­­ most csak úgy van, hogy mi szegény párnak töltjük ott életünket, s űzzük az unalmat a hogy lehet, többnyire olvasással, morfondírozás­­sal. A változatosságot legalább az képviseli a vonat monoton dübörgése között, hogy egy egy utazó kiszáll s egy-egy uj alak beszáll. Az em­berek újak, de a beszélgetés az örökön-örökké a régi. Hosszú tiz év óta mindég ugyanaz.­­Oh ah! már a gondolatára is ásítok. — Hám, no . . . Kutya idő van odakünn ! (Rendesen ez az első megszólalás télen a hideg miatt, nyáron a meleg miatt.) — Az ám, az idő kellemetlen — felel erre az utazók közül valamelyik. — Rossz esztendőnk lesz . . . hm . . . Nagyon rossz esztendőnk lesz. Ez a harmadik észrevétel. — Es ni, milyen csinosak ezek a koupék! Ez a Tolnay Lajos egy igazi nagy ember! — Hm persze ... A legelső ember Euró­pában ezen a téren — Az ördögbe, olyan vasúti politikát csinált . . . hogy megverte vele a németeket. — Többet tett, mint Rákóczy Ferenc, mert azt a németek verték meg. Hova utazik kegyed ? — Pestre. — És honnan utazik, kérem ? — Kassáról. — Ah, Kassáról? Tehát odavaló ura- Ságod ? — Ott lakom már régóta. — Brávó! Akkor hát meg tudja nekem mondani, él e még Bizéty Misi? A kérdezett rendesen hangos, jóizű haho­tára fakad ilyenkor. — És bizony ... ha csak tegnap este meg nem halt. Még élve láttam délután a Schalkház előtt. Szokás szerint ilyen kérdésekből és feleletekből szövődnek a vasúti diskurzusok. Néha egy kis politika is belevegyül s más egyéb, de ez alig változtat valamit azok egy­hangúságán Mit érdekel az engem, mint idegent, ki hová megy, honnan jön, vagy az afféle, hogy él-e még a Bizeti Misi. Bánom is én él e, nem él-e, ha nem ismerem. Azonban tiz év óta annyiszor fordultam meg ezen a vonalon, s annyiszor jött velem kassai ember s annyiszor kérdezték az utazók: ,,Meghalt-e már Bizéty Misi?S hogy végre egé­szen megragadt a fejemben ez a név, hogy ki az ördög lehet az a Bizéty, a­kinek mindenki a halálára várakozik. S az is nevet a ki kérdez, s az is moso­lyog hozzá, a ki feleli: — És még a kópé . .. Nem fog az meg­halni uram soha sem. Nem fog meghalni? És mégis mindig a halálát várják. És épen az ő halálát Kassa ösz­­szes lakosai közül. Teringette, hiszen már hét év előtt is ezt kérdezték kassai lakosoktól az utasok! Mindinkább furcsábbnak, csodálatosabb­nak tűnt fel nekem a dolog, minél tovább gon­dolkoztam rajta. Egy alkalommal, noha nem szokásom, kérdést intéztem egy Bizétyt emle­gető öreg úrhoz, hogy „ki az a Bizéty?“ mire az mogorván rám nézett és azt felelte indi­­gnálódva: — Azt voltaképen csak Kassán lehet megtudni. Minthogy pedig én azt Miskolcon kérdez­tem, ennélfogva nem is tudtam meg, míg a sors egyszer úgy két év múlva azt akarta, hogy a cég egy főbenjáró ügyben kiküldjön Kassára Útközben mindenfelé találkoztam kassaiak­kal s folytonosan eszemben volt Bizély. Még azt Mai szántunk 14 oldalt tartalmaz. »■ «Wiimav^-1 •— -—■» - ~ ■■ .......*-—*’«Wvi.Wr...4aMBSS

Next