Pesti Hírlap, 1886. november (8. évfolyam, 303-331. szám)
1886-11-02 / 303. szám
s forint árát, ami szintén nem jövedelem, aztán külön javaslatot fog beterjeszteni az orsz. kiállítás deficitjének pótlására, ami szintén 10.300 ezer s a katonák beszállásolási díjára nézve is megközelíteni készül az országgyűlést egy fél milliócskányi póthitellel, kiderül, hogy kicsi híján ötvenkilenc millió a valóságos deficit, vagy harmadfélszer annyinál is több, mint, amennyit a pénzügyminiszter bevall. Pedig a beruházások tétele apasztva van s ha Szapáryn állana, holnap már megkezdenék a koplalás politikáját és restringálnánk minden kiadást, amely hazánk fejlődésére szükséges és hasznos. De menjünk tovább az összehasonlításokban. Az osztrák pénzügyér, tekintve a szomorú gazdasági viszonyokat, helyénvalónak látja kevesebbre venni föl a jövő évi rendes bevételeket, mint voltak ez idén, mintegy két millióval. A mi pénzügyminiszterünk, akire nézve pedig ugyanazok a nyomott gazdasági viszonyok még nagyobb mértékben fönnállanak, a jövő évi bevételeket kilencedfél millióval többre számítja az ideieknél! A mi pénzügyminiszterünk, hogy a rendes budgetet minél kedvezőbb színben tüntesse föl, rég követi azt a szemfényvesztést, hogy az extraordináriumba utal minden oly kiadást, mely nem fordul elő minden évben ugyanazon címen. Oda csap minden kis reparatúrát, apró pótépítkezést, készletbeszerzést, fentartási költséget stb., nehogy a rendes rovatot rontsa vele." Tudjuk, hogy ez úgy az adófizetők zsebére, mint az államköltségre nézve teljesen közönyös, rendes vagy rendkívüli kiadás, meg kell azt fizetni, fedezetet kell keresni rá. A rövidlátókat kápráztatni azonban jó fogás s igy sikerült Szapárynak tavai az államköltségvetés rendes rovatából a deficitet elenyésztetni, sőt még bevételi többletet is mutatni föl. Az osztrák miniszter restel ily fogáshoz nyúlni. Tudja jól s Ausztriában is tudják, hogy az u. n. rendkívüli kiadások régen rendesekké lettek, melyek csak részleteikben különböznek, évről-évre, főösszegükre nézve azonban nagy állami és társadalmi érdekek veszélyeztetése nélkül nem redukálhatók jelentékenyen. Azért Dunajevszky az ily kiadásokat a rendes rovatba igtatja s a rendkívülibe csak a nagy középitkezések költségét veszi föl, melyek aztán csakugyan nem ismétlődnek évről-évre. Látjuk e főbb vonásokban ide vetett váza kertbe megy unokáival és bujósdik játszik a kis Györgygyel. Ez egy nagy fa mögé rejtőzik, a király úgy tesz, mintha keresné és nagy a gyermek öröme, ha nem találja meg azonnal. Ez évben csak egy vasárnapot töltött a király Münchenben. Nagy mise volt a palota kápolnájában, melyen ő is megjelent. A mise után gyalog sétált az egy kilométer távolságban fekvő Schwabing helységbe. Útközben többször beszélgetésbe ereszkedett Münchenbe menő falusiakkal és tudakolta tőlük hogylétüket. A derék földiek, akik nem ismerték a fejedelmet, egészen fesztelenül válaszoltak kérdéseire. Mikor visszajött Schwabingból, egy öreg földművelővel beszélgetett, aki nagyon szomorú volt, mivel oly roszszul folytak dolgai, hogy nem tudta családját eltartani. Münchenbe indult, abban a reményben, hogy ott munkát talál. A király az öregnek az egyetlen húsz márkás aranyat adta át, melyet zsebében talált és az öreg folyton hálálkodott még, mikor már a hercegi palota elé értek. E pillanatban tisztelgett az őrség és az öreg nem tudott hova lenni bámulatában, míg egy katona meg nem magyarázta neki, hogy ki volt az a jótevő, aki őt oly egyszerű szavakkal vigasztalta. Fájdalom, a boldogság napjai gyorsan múlnak. A búcsú mindig kények közt találja a fejedelmi családot, ha a király ismét visszatér Bécsbe, ahol a kormányzás gondjai várnak rá, latból eléggé, hogy Ausztriában, noha a beruházások összege ott is megszűnt emelkedni, s az állami bevételek fokozódásához sem fűznek vérmes reményeket, a pénzügyi kibontakozásnak útja eltorlaszolva nincs s Ausztria pénzügyi helyzete eléggé kedvező arra, hogy ott az egyensúlyt az államháztartásban remélni lehessen. Nálunk már erről az egyensúlyról senki nem beszél. Félnek e szótól, mint a prezentált váltótól a fizetni nem tudó s folytatják azt az esztelen gazdálkodást, amely idáig vezetett s amely érvénybe fogja sodorni az államot, ha még idejekorán fönn nem tartja a lejtőn valami előre nem látott elementáris erő. Ily körülmények között, ahol az állam pénzügyi helyzete az ország közgazdasági állapotának is hű kifejezője, Ausztriának Magyarország által való kiéléséről, kizsákmányolásáról beszélni, valóban olyan vállalkozás, melyhez bátorsága csak a nevükre érdemes — Luegereknek lehet. Szállítási adó. Bélyegemelés. Postaportó. Szeszadó. Gróf Szapáry pénzügyminiszter expozéjában bejelentette, hogy a kormány már az 1887. évre a szállítási adó felemelését, az illeték- és bélyegfokozat részleges felemelését és a portamentesség korlátozását életbeléptetni szándékozik. Többoldalú téves feltevésekkel szemben — írja a Bud. Gorr. — arra utalunk, hogy e rendszabályok valószínű eredménye még nincs felvéve az 1887-ki költségvetési előirányzatba és eszerint annak mérlege — minthogy az előirányzat bevételi és kiadási tételeinek realitása minden kétségen felül áll — körülbelül 2 millió forinttal leszen kedvezőbb, mint ahogy az előirányzat azt feltüntette. — A szállítási adó felemelésére és az illeték- és bélyegfokozat módosítására vonatkozó törvényjavaslatok már december elején be fognak terjesztetni a képviselőház elé. A portamentesség korlátozását illetőleg már huzamosabb idő óta folynak tárgyalások mindkét fél kormányai között s valószínűleg közelebb be is fognak fejeztetni úgy, hogy ezen intézkedések Ausztriában és Magyarországon egyidejűleg fognak életbe léphetni. Az 1,000,000 frtnyi jelentékeny bevételi kevesebblet, melyet a pénzügyminiszter a szeszadónál előirányzott, oly nagy hiányt involvál, hogy a kormány a bevételek ezen visszaesésének mielőbb gátat akar vetni és az osztrák kormánynyal egyetértőleg oly intézkedéseket óhajt tenni, melyek a szeszkivitel újbóli emelésére alkalmasak. A bécsi sajtó a magyar költségvetésről kedvezőtlenül nyilatkozik. A kormánypárti Presse a már ismert adatokból is megállapítja, hogy a magyar állam háztartásinak megszilárdulása jelentékeny lépést tett visszafelé. Ez, — úgymond, — nem fogja meglepni azokat, akik figyelemmel kísérték a Magyarország nemzetgazdasági és pénzügyi életét állami önállása óta. Azt hiszi, hogy a magyar államférfiak önismerete s az elkövetett hibák fölismerése hozná csak meg a javulást. A legmesszebb menő takarékosság s azönmaguk iránt való teljes őszinteség volna amaz eszköz, mely a magyar pénzügyeket jobbra fordítaná. — A N. Fr. Presse megállapítja, hogy Magyarországon a budget igen kellemetlen benyomást okozott s méginkább az, hogy Szapáry gr. terveit a jövőre nézve teljesen a homályba burkolja. PESTI HÍRLAP A hercegprímás jubileuma. A pápa — mint Esztergomból sürgönyzik — következő levelet intézte a hercegprímáshoz jubileuma alkalmából: Kedvelt fiunk, üdvöt és apostoli áldást! Nemsokára ismét fel fog virradni ama szerencsés nap, a melyen ötven év előtt a szent áldozatot bemutatandó, az oltárhoz járultál. A mulandókor ezen nem csekély tartama alatt annyira kitűntél papi és főpásztori erényeid által, hogy sok és nagybecsű érdemet szereztél magadnak nemcsak az egyház, hanem az emberi társadalom körül is. És azért legkevésbé sem kételkedünk, hogy a magyar nemzet, melynek főpásztorai között az első helyet foglalod el, ez örvendetes esemény alkalmából sietni fog irántad való szeretetének, ragaszkodásának és nagyrabecsülésének világos tanujeleit nyújtani. E közös örömben mi is részt veszünk kedvelt fiunk, akik különös jóakarattal viseltetünk irántad. A miért is forrón kívánjuk, hogy Isten épen és sértetlenül tartson meg és buzgón kérjük őt, hogy még évek hosszú sorával nyújtsa meg életedet, hogy a nagynevű esztergomi főegyházmegye bölcseséged, 1886. november 2 szereteted, tudományod és buzgóságod gyümölcseit még sokáig élvezhesse. Továbbá pedig szeretetünk jelét is óhajtván nyújtani, ezen levelünkkel együtt küldjük Neked drágakőbe vésett arcképünket. Végül teljes szívből adjuk apostoli áldásunkat néked kedves fiunk, az esztergomi egyházmegye papságának és népének, valamint az összes magyarországi híveknek. Kelt Rómában Szent-Péternél, 1886. évi szeptember hó 21-én, pápaságunk kilencedik évében. Leo p. p. XIII. s. k. Ezenkívül a következők üdvözölték táviratilag a hercegprímást: Ferdinand toskánai nagyherceg, Hohenlohe herceg és neje, Andrássy Gyula gr., Széchen Antal gr., Paar gr., Krispolit Marquis Rómából, Zichy Gábor gr. és Zichy Ludovika grófnő, Lönhart püspök a saját és az erdélyi hívek nevében, Bogovics, Friedler és Schilkavszky ezredesek, Munkácsy Mihály a párisi magyar egylet nevében, Forgách Sándor gr., Jászberény városa, a göröi beteg- és papsegélyző egylet, a pozsonyi izr. hitközség, a hódmezővásárhelyi katholikusok, a berlini magyar egylet, a Pester Jüdische Zeitung szerkesztősége, a zákányi hívek, a turóc-veresai hívek, Flandorfer Ignác Sopronból, Podraczky orvos Bécsből, a piszkei hívek. * A főváros templomaiban tegnap ünnepelték hálaadó misékkel a hercegprímás jubileumát. Délelőtt 9 és fél órakor ünnepi szent beszéd tartatott a budavári plébánia templomban; 10 órakor nagy hála mise „Te Deum“-mal. A mise végén a „Dics hymnuszt“ adták elő Bogisich Mihály préposttól. — A ferencvárosi plébánia templomban is zenés mise tartatott „Te Deum“-mal, amelyen előadták Hanisch J. R. G-dur miséjét, Gosdigiani „Beatus vir“-jét, és Weisz Lőrinc „Ave Maria“-ját. A belvárosi főplébánia templomban szintén hálaisteni tiszteletet tartottak. Az isteni tisztelet alatt előadatott Szautner Zsigmond nagy „Missa academicá“-ja. Itt megjelentek a főváros polgármesterei és tanácsosai is, valamint számos bizottsági tag. * Az orsz. központi kath. legényegylet, amely testületileg vett részt a belvárosi plébánia templomban tartott nagy misén, este 6 órakor az egyesületi díszteremben gyülekezett össze, ahol az ünnepélyességet az egyleti dalegyesület nyitotta meg. Ezután szavalat és ünnepi beszéd következi, amely alatt leleplezték a bíboros főpap és fővédő olajba festett arcképét. Végül az ünnepelt életrajzát olvasta föl a másodelnök s az ünnepiesség a „Pápai hymnusz“ eléneklése után véget ért. — A budapest-jobbparti kath. legény egyesület szintén disz-estélyt rendezett. Az elnöki megnyitó beszéd után, Bogisich Mihály „Dics-hymnusz“-át adta elő a dalkör a ezután többen szavaltak s a dalkör több dalt énekelt el. A kolera. A tiszti főorvosi hivatal jelentése szerint szombat déltől vasárnap délig 1 betegedés és 6 halálozás, vasárnap déltől ma délig pedig öt újabb betegedés, egy haláleset fordult elő. A legutóbbi két nap alatt eszerint a kolera a fővárosban annyira apadt, hogy ha az időjárás ilyen állandó száraz és hideg marad, a járvány teljes megszűnése rövid idő alatt várható. Tegnapelőtt szombaton egy kolerás beteget sem vittek be a barak kórházba. Ellenben gyógyulva elbocsátottak ötöt, meghalt öt, ápolás alatt maradt 68, tehát tízzel kevesebb mint a megelőző napon. Gyors haláleset nem fordult elő. A régi betegek közel meghaltak: Rózsa Teréz 9 éves leány, kis fuvaros-utca 8 sz. Korbácska Lajos 16 éves vasöntő tanuló, külső út 1002 sz. Janik Pál 18 hónapos fiú Nádor-utca 84 sz. Mikula Tamás 56 éves napszámos, Kálvária-tér 1 sz. (istálló), Kapás Ferenc 52 éves szolga, István út 3 sz. Tegnap vasárnap, újból történt 5 kolera megbetegedés, kiket a barak kórházba vittek. Kettő közülök vidékről hajón jött a fővárosba, még pedig Kis Sándor 46 éves földmives Tóthfaluról Fagyas András zöldséges hajóján, Sebők József 60 éves napszámos pedig egy nap előtt érkezett Budapestre s a Petőfi-téri mohácsi hajóállomásnál betegedett meg. Ugyancsak tegnap a Rottenbiller utcai hajléktalanok menhelyében megbetegedett Lux Károlyné szül. Vilcsek Mária 60 éves napszámosnő s a külső váciúti Lincer-féle szeszgyárban — hol a kocsisok és napszámosok családjaikkal együtt az istállóban laknak — Peterdi Sándorné szül. Pálinkás Katalin 40 éves napszámosnő. Gyógyulva elbocsátottak a kórházból 8-at. Gyors elhalálozás nem fordult elő, a régi betegek közöl is csupán Arnold János 42 éves lakatossegéd (Madách utca 33. sz.) halt meg. A fertőző betegségek mai állása a következő : kolera 63, apadás 15; himlő 276, emelkedés 10; hagymáz 13, apadás 2 ; vörheny 22, emelkedés 1. Beteglétszám a barak kórházban 351, apadás 7; a balparti kórházakban 1615, apadás 34. Tegnap éjféltől ma délután 2 óráig még nem vittek egy kolerást sem a kórházba, ami ismét azt mutatja, hogy a járvány szünőben van. Az orvosi tapasztalat alapján felállított