Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)
1889-02-01 / 32. szám
a Belpolitikai hírek. — jan. 31. ’■ Vidéki mozgalom a véderő-javaslat ellen. Szombathelyen tegnap a véderőjavaslat tárgyában nagy értekezlet volt, melyen Ernuszt Kelemen elnöklete alatt nyolcszáz választó vett részt. Az értekezlet a 14. és 25. szakaszra vonatkozólag élénk aggodalmaknak adott kifejezést és egyhangúlag elhatározta Varasdy Károly képviselőt felszólítani, hogy e szakaszokat határozottan ellenezze. — A privigyei szabadelvű párti választók — mint távirati utón értesülünk — mai napon tartott értekezleten elhatározták, hogy dr. Krajcsik Ferenc képviselőjüket táviratilag felkérik, foglaljon állást a véderő-javaslat 14. és 25 .§-a ellen és azokat ne szavazza meg. A táviratot harminchárom tekintélyes választó írta alá. — Besztercebányán is tartottak tegnap népgyűlést, melyen elhatározták, hogy Balásy Gyula képviselőt táviratilag felszólítják, szavazzon a 14. és 25. §§-ok ellen. Horvát egyházi nyelv Fiuméban. A M. Állam a következőket írja : Fiuméban január 27-én ment végbe Malle Bernardin ujonan kinevezett kanonok ünnepélyes beiktatása. A királyi kinevező okmányt az eredetiből magyarul, a köznép számára pedig olasz fordításban olvasta fel Gábor Gyula, a fiumei állami főgimnázium derék hittanára, ki nemcsak ezen minőségben kitűnően tölti be nagy mérvben exponált helyét, de a Fiuméban lakó magyarajkú katholikus híveknél is — mintegy 700 lélekszámmal sernvedetlen buzgósággal és minden dij nélkül végzi a lelkészi teendőket. Erre igen kellemetlen meglepetésül egy más pap által horvát nyelven lett közzétéve a zenggi püspöknek meghagyása, melyben a királyi parancs végrehajtása elrendeltetik. Miután az újonan kinevezett kanonok a tridenti zsinat által előirt hitvallást elmondotta, a káptalani prépost által felruháztatott a kanonoki jelvénynyel és stallumába bevezettetett — A templomi ünnepélyen jelen volt Zichy Ágost gróf, fiumei kormányzó is, ki magas, de kényes hivatalát teljes fontosságában felfogja és koránál ritka higgadtsággal ügyes, tapintatos kézzel mindig hazafias szellemben vezeti Fiume összekuszált ügyeit. Egyházi és hazafias szempontból nagyon kell sajnálni, hogy Fiume lelki dolgokban a horvát rengi püspökséghez tartozik. Az ezen körülményből eredő sok más visszásság mellőzésével csak az legyen itt felemntve, hogy Fiumében, ezen közvetlenül Magyarországhoz tartozó városban, naponkint a káptalani és plébániatemplomban a nagy énekes szentmise — a többi rendes szertartás megtartása mellett — horvát nyelven mondatik az illető pap által . Jól megjegyzendő, hogy ez a mostani közönséges horvát nyelv, nempedig valami ószláv dialektus, mint az több egyesült görög egyházban a törvényes engedély mellett megtartatott." Fiume helyzetét és viszonyát úgy az egyház, valamint az állam részéről végre mégis csak rendezni kell és mennél későbben fog az megtörténni, annál nehezebb lesz a dolog. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék február 1-jére tervezett értekezletét bizonytalan időre elhalasztotta. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A Habsburgok gyásza. — A ,,Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Egy szörnyű pillanat végzetes tette-e, véletlen baleset-e, vagy pedig rettentő végzet, melyet senki sem sejtett a nagy remények vérmes álmai közt, amelyek annyi dicsőséggel, annyi sikerrel kecsegtettek az életéhez fűzött jövőben ? Melyik a vigasztalóbb ? Melyik a felemelőbb és megnyugtatóbb a nagy csapásban, mely olyan váratlanul sújtott le ? Nem tudjuk. De az ellobbant nemes élet utolsó fényénél egy tekintetet vetünk a múltba vissza s keressük az analógiát, mely magyarázatot adna a megfejthetlenhez. És a dicsőség, a ragyogás, a lény és pompa mellett, mely a büszke dynastia hagyományaiból elénk sugárzik, mindenütt ott találjuk a halál kisérő árnyát, mely bevonja sötétségével az élet képét. Nagy katasztrófákban, megrázó szerencsétlenségekben, megdöbbentő véletlenekben valóban nem szegény a Habsburgok évezredes története. I. Rudolf császár második fia, Hartman, így jégzajlásnál veszítette életét 1281. decz. 20-án tizenhárom nemes úrral együtt, mikor nem messze Schaffhausentől, a Rheinau szigetére akartak átkelni. A szerencsétlen ifjúnak már anyja is sajátságos körülmények közt múlt ki, a szó szoros értelmében az anyai epekedés vitte sírba, mikor leánya, Klementin hercegnő követte Anjou Károly magyar királyt mint férjét Magyarországba. A szerető anyát ez időtől fogva mély bánat sújtotta le, melybe bele is halt. Temetésének egy egykorú leírása érdekes képét rajzolja az az időbeli fejedelmi temetési szertartásoknak. „Beleit kivették s az üreget homokkal és kavicscsal töltötték meg. Azután bekenték arcát balzsammal s az egész testet viaszos ponyvába borították, melyre aztán drága selyem ruhákat adtak rá. Erős bükkfa koporsóba tették aztán a halottat, mellén keresztbe tett kezekkel, s igy vitte Bázelbe két dominikánus, két minorita barát s annyi nő, a hány három kocsira felfért.“ Mikor 1356-ban földrengés dúlta, fel Bázel városát, a fejedelemné koporsója is összezúzódott, de a hulla sértetlen maradt. 1510-ben felnyitották a koporsót; arany korona volt fején s drága nyaklánc függött mellére. De mikor, 1770-ben újra felnyitották, úgy a korona, mint egyéb drágaságok eltűntek volt már; a fej zöld vánkoson nyugodott. A Habsburg-család ama tagjai közt, kik baleset vagy véletlen halálok miatt múltak ki, a legmeghatóbbak egyike Burgundi Mária sorsa. E magas nő I. Miksa császár neje és Merész Károly leánya, rendkívül kedvelte a vadászatot. 1482. márc. 16-án is ép vadászaton volt férjével, mikor leesve a lóról, súlyosan megsérült. Nehogy férjét aggodalomba ejtse, eltitkolta baját s női szeméremből később sem vallotta azt be, mikor már baja mind fenyegetőbb jelleget öltött, míg végre egy lázroham véget vetett életének. Rejtélyes és gyors halál ragadta el II. Rudolfot, Prágában tartózkodása alatt 1290-ben. Ennek fia, János saját nagybátyját, Albertet ölte meg Bruckban, 1308. május 1-én. A meggyilkolt holttestét a wettingeni kolostorban helyezték örök nyugalomra, míg végre VII. Henrik király Nasszaui Adolf holttestével együtt a speyer-i székesegyházban jelölt ki neki nyugvóhelyet, hol az élétkikben egymással halálos gyülölségben álló két király egymás mellé lett eltemetve. Henrik király maga is jelen volt a temetésen, úgy a két özvegy királyné is, sírva és panaszkodva, míg Henrik király neje forrón fohászkodott, hogy mentse meg őket az ég hasonló sorstól. Nem ez volt az egyedüli sötét bűntény a Habsburg-ház krónikájában. Zsigmond Ferencz augsburgi püspöknek, Lipót főherceg fiának a 17-ik században saját orvosa, Agricola nyújtotta a méregpoharat. Ha nem is méreg által, de ellensége boszujától üldöztetve halt meg Kellemes (Placidus) Henrik is, ki megnyerő szépségével ritka hősiességet párosított s részt vett bátyja, Szép Frigyesnek a bajor Lajos elleni harcaiban. A mühldorfi csatában foglyul ejtetve, mint fogoly János cseh király kezei közé jutott, ki annyira elkínozta, hogy fogsága következtében meghalt 1327-ben. Harc, járvány és ragály is kiszedte a maga áldozatait a Habsburgok sorából. Albert, magyar király tudvalevőleg 1439. okt. 27-én Neszmélyben túlságos dinnyeevés következtében beállt vérhasban pusztult el. Katalint, Dicső Lipót leányát 1348-ban a Bécsben dühöngött pestis ragadta el. IV. Ferdinánd, a magyar király 1654. juli 9-én, ép úgy I. József császárnét. ápr. 17-én a himlőnek estek áldozatul. PESTI HÍRLAP 1889. február 1. Országgyűlés. I. Rudolf trónörökös halála alkalmával ma az országgyűlés mindkét háza rendkívüli ülést tartott. Gyászkeretű falragaszok hirdették mind a két ülést, amelynek kizárólagos tárgyát a gyászeset bejelentése képezte. Úgy a főrendek, mint a képviselők fekete ruhában jelentek meg az ülésen és minden arcról mély meghatottság volt leolvasható. A képviselőház folyosóin, melyeken máskor az ülés előtt élénk mozgás és zajos élet uralkodik, ma komoly csend uralkodott és a képviselők már jókor elfoglalták helyöket a teremben. A ház előtt az utcán nagy néptömeg állott, de a legkisebb rendzavarás sem fordult elő. Péchy Tamás képviselőházi elnök magyar gyászöltözetben néhány perccel 12 óra után foglalta el az elnöki széket és a jegyzőkönyv hitelesítése után a meghatottságtól remegő hangon jelentette be a királyi családot és az országot ért csapást. . Beszédét az egész ház pártkülönbség nélkül, állva hallgatta végig és a haláleset alkalmából az elnök által javaslatba hozott intézkedéseket egyhangúlag helyeselte. Néhány perccel később a főrendiházban hasonló jelenet folyt le. Itt az elnöki emelvény és az ország címere fekete lepellel volt bevonva. Vay Miklós b. elnök a fájdalomtól elfojtott hangon tette meg gyászjelentését, melyet a főrendek szintén állva hallgattak meg. Rendkívül megható volt Andrássy Gyula grófot látni, a ki gyöngélkedése dacára is eljött az ülésre és a ki annyira nem birt érzelmein uralkodni, hogy arcát zsebkendőjébe rejtve, zokogva roskadt vissza ülőhelyére. A képviselőház ülése jan. 31. Pechy Tamás elnök az ülést déli 12 órakor megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök: A jegyzőkönyv tanúsága szerint méltóztatott elhatározni, hogy csak holnap tartassák érdemleges ülés. Azonban tegnap az egész országban egy megdöbbentő rémhír terjedt el, melynek következtében száz meg száz képviselő mára ülést kívánt hirdettetni. Ezen hírnek hivatalos megerősítését nyervén a miniszterelnök úrtól, saját szívem sugallatát is követve, kötelességemnek tartottam mára ülést hirdetni, hogy ezen nagy szerencsétlenséget a háznak bejelenthessem. (Elnök és a képviselők felállanak.) T. ház ! Rezső magyar koronaörökös ő fensége élete világában, tegnap reggel , 7 órakor elhunyt és befejezte reményteljes életét Én azt hiszem, hogy akkor, midőn ily nagy szerencsétlenség éri szeretett koronás királyunkat és magyar hazánkat, akkor a t. ház rendes foglalkozását folytatni képtelen. Tudva azt, hogy a t. ház nemcsak az ész mérlegeléseit, hanem a szív sugallatát is mindenkor meg tudja és meg szokta érteni s a szeretet, a hűség és hála adóját le szokta róni, kérem a t. házat, hogy ezen rendkívüli nagy csapás folytán rendkívüli intézkedéseket tenni és elhatározni méltóztessék : először, hogy azon eljárásomat, hogy mára ülést hirdettem, helyeselni méltóztatik ; (Általános helyeslés) másodszor, hogy a ház szeretett koronaörökösünk elhunyta fölötti mély, lesújtó fájdalmának jegyzőkönyvben adjon kifejezést; (Általános helyeslés) harmadszor, méltóztassék megbízni a ház elnökét, hogy azt, hogy a t. ház felséges apostoli királyunk atyai és felséges királynénk anyai fájdalmát, a hazánkat ezzel ért nagy szerencsétlenséget mélyen érzi és siratja, a t. ház megbízásából és nevében a trón zsámolyánál bejelenthesse. (Általános helyeslés.) Méltóztassék elhatározni azt is, hogy a míg szeretett elhunyt nagy halottunk iránt a ház hódolatteljes szeretetének a végtisztességtételnél is kifejezést nem ad, érdemleges üléseit nem folytatja. (Általános helyeslés,) és hogy a ház elnöke azon tekintetből, hogy ezen végtisztességtételnél a ház miként és hogy képviselje magát, külön ülést hirdethessen. (Általános helyeslés,) végre, hogy akkor, amikor a végtisztességtétel befejeztetett és a ház is megtette kötelességét, a ház elnöke két nap elmúltával ülést hirdethessen a végett, hogy a ház miként rendeli folytatni további tanácskozásait. (Általános helyeslés.) Ha ezt a t. ház elfogadni méltóztatik, határozatkép kijelentem. (Helyeslés.) Még egy kijelentéssel tartozom, t. ház. Amint ez nagy eseményeknél szokás, most is különböző hírek terjedtek el az egész országban. Ezen hírekre vonatkozólag kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy azokból csak egy a való, az, hogy szívszélhüdés vetett véget a koronaörökös drága életének. A mindenható Úristen rendelkezéseiben meg kell nyugodnunk, de kérjük Urunk Istenünket, hogy adjon nagy halottunknak örök nyugodalmat és adja áldását drága poraira, hogy adjon forrón szeretett felséges királyunknak, királynénknak és az ifjú bánatos özvegynek erőt a nagy csapás elviselésére és megnyugvást; adjon szeretett hazánknak tört reményeire orvoslást. (Az elnök és a képviselők leülnek.) T. hát! Azt hiszem, hogy miután méltóztatott engem meghatalmazni arra, hogy az ez eset folytán bekövetkezendő további eljárás iránt ülést hirdessek, a mai ülésnek teendője nincs. E szerint tehát az ülést bezárom. III. A főrendiház ülése, jan. 31. Vay Miklós b. elnök az ülést déli 12 órakor a következő szavakkal nyitja meg: Méltóságos Főrenciek! Tudna-e valaki e lehető legkeservesebb, szívrepesztő, kiszámíthatlan horderejű gyászeseménynek tudomására lett jutása első pillanatában más érzésnek vállalkozni tolmácsául, mint a kebelrázó fájdalomnak adni néma kifejezést !’ De ha egytől egyig érezzük is azon a gondviselés által reánk mért borzasztó esemény kebelrázkódtató hatását és mélyen meghatva borulunk is annyi szép reményekre jogosítottt trón- s koronaörökösnek, Rudolf csász és királyi Fensége gyászravatalára, mi az a felséges szülők egyetlen, annyi kitűnő fényes tulajdonokkal megáldott, népeik egy-