Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-28 / 59. szám

1889. február 28. P­ES­TI HÍRLAP I. FEJEZET. A határokról, utakról és ültetvényekről. 1. §. A földbirtokok határai állandó jelekkel tüntetendők föl. A hol folyók, csatornák, patakok és erek képe­zik állandóan a határt, más megjelölés nem szükséges. 2. §. Saját határjeleit mindenki a maga költsé­gén köteles felállítani és fen­tartani. A közös határjelek tekintetében a község az egész határra, vagy egyes részeire nézve szabályren­delettel megállapíthatja, hogy a birtokos birtokának melyik részein köteles a határjeleket fölállítani s fen­­tartani. Ezen szabályrendeletek tárgyában, az 1886. évi xxI. törvénycikk 28. és 29. §§-aiban megengedett felebbezések eseteiben, a földmivelés-, ipar- és keres­kedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértő­leg határoz. 3. §. A határjelek és határjelzések körül föl­merülő kérdések elintézése a 95. §-ban említett első­fokú hatóságnál kérhető. Hű esetekben ez a hatóság szemlét tart, mely­hez az érdekelt felek és a helyi viszonyokkal isme­rős egyének, szükség esetén szakértők is meghívandók. Ez a hatóság a fenforgó sérelemre nézve a fe­lek közt a barátságos kiegyezést megkísérli és ha ez nem sikerül, határozatot hoz. A határjelek a kiegyezés, illetőleg a határozat értelmében azonnal felállítandók. Ezen elsőfokú határozat ellen közigazgatási útán felebbezésnek helye nincs, azonban a határozattal meg nem elégedő félnek jogában áll igényeit a bíró­ságnál érvényesíteni, addig mindazáltal, míg a bíró­ság ítélete jogerőre emelkedik, a közigazgatási úton hozott határozat érvényes. 4. §: A mezei dűlő utak jó karban tartása az érdekelt határrész birtokosainak kötelessége. A jó karban tartás költségeihez mindazok, akik abból hasznot húznak, hozzájárulni kötelesek. A hozzájárulás arányát a 95. §-ban említett elsőfokú hatóság állapítja meg, s ez alkalommal meg­határozza azt is, hogy az érdekelt község tartozik-e és mily arányban hozzájárulni a jó karban­tartás költségeihez. Ezen elsőfokú határozat ellen közigazgatási útón felebbezésnek helye nincs, azonban a határozat­tal meg nem elégedő félnek jogában áll igényeit a bí­róságnál érvényesíteni; addig mindazáltal, míg a bí­róság ítélete jogerőre emelkedik, a közigazgatási utón hozott határozat érvényes. 5. §. Mezei dűlő utakon a posta bármikor szál­lítható a nélkül, hogy ezért az állam az előállítás vagy jó karban tartás költségeihez hozzájárulni tar­toznék. Úgyszintén azok mentén az 1888. XXXI. t. c. által tárgyalt közhasználatú berendezések vezeté­keinek támszerkezetei is felállíthatók. 6. §. Ha új mezei dűlő utak kihasításának vagy a régi mezei dűlő utak széles­ítésének, áthelyezésé­nek, vagy megszüntetésének szüksége merül fel, az érdekeltek kérelmére vagy hivatalból megindítandó eljárás folytán, a községi elöljáróság az érdekelt bir­tokosokat tárgyalásra hívja meg, s ha az érdekelt birtokosok a tervezett útnyitás, szélesbités, áthelyezés vagy megszüntetés ellen kifogást nem tesznek, az út megnyitása, szélesbitése, áthelyezése vagy megszünte­tése iránt intézkedik. Ha azonban az érdekeltek az út megnyitása, szélesbítése, áthelyezése, illetőleg megszüntetése iránt kifogást tesznek, további eljárás végett a szükséges lépések a 95. §-ban említett elsőfokú hatóságnál te­endők meg. Ez a hatóság a tervezett útnyitás, szélesbítés, áthelyezés vagy megszüntetés iránt felmerült nehézsé­gekre nézve az érdekelt birtokosok között a barátsá­gos kiegyezést megkísérli, a­mi ha sikerül, az út megnyitása, szélesbítése, áthelyezése, illetőleg meg­szüntetése iránt intézkedik ; azon esetre pedig, ha a birtokosok megállapodásra nem jutnak, eljárását befe­jezi s az érdekelteknek tudomására hozza, hogy a szándékolt út közigazgatási úton ki nem jelölhető, nem szélesíthető, át nem helyezhető vagy meg nem szüntethető. 7. §: A birtokosok engedélye nélkül vett mezei dűlő utak, az érdekeltek kérelmére, a 95. §-ban em­lített elsőfokú hatóság által betiltandó!«. Ezen elsőfokú határozat ellen közigazgatási úton felebbezésnek helye nincs, azonban a határozatal­­meg nem elégedő félnek jogában áll igényeit a bíró­ságnál érvényesíteni; addig mindazáltal, míg a bíró­ság ítélete jogerőre emelkedik, a közigazgatási hatóság határozata érvényes. 8. §. A mezei dűlő utak jó karban tartása, hi­dakkal, esetleg árokkal való ellátására a községi elöl­járóság ügyel fel. 9. §. A közutak, ha már fákkal szegélyezve nem volnának, jelen törvény életbelépte után legké­sőbb 6 év alatt befásítandók.­­ Mennyiben lehet e tekintetben kivételnek he­lye, azt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­niszter a közmunka- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértőleg állapítja meg. A kiültetendő fáknak az úttestől és egymástól való ,távolságát a közutak­ és vámokról szóló törvény ha­tározza meg. A fák beszerzéséről, ültetéséről és fentartásá­­ról a közút fentartója tartozik gondoskodni. Az eset­ben, ha az útszéli birtokos vagy község a fákból nyerhető haszon fejében vállalkoznék, ezen kötelezett­ség reá ruházható. Ott, a­hol a selyemtenyésztés űzetik, vagy a­hol a selyemtenyésztés meghonosítása indokolt, az utak mentén lehetőleg szederfák ültetendők. A fáknak tőmagasságát a különböző fanemek tekintetve vételével a földmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi miniszter rendeleti úton állapíta meg. 10. §. Jelen törvény életbeléptetésétől számított három év alatt minden község köteles alkalmas fa­iskolát berendezni. A tagosítás alkalmával a községi faiskola cél­jaira kijelölt terület, csakis erre a célra használható fel és a már tagosított községekben e területen je­len törvény életbeléptetésének évében a faiskola, ha már berendezve nem volna, azonnal berendezendő. A­hol ilyen faiskola nincsen vagy az nem elég arra, hogy a szükségletnek megfelelhessen, a községi faiskola nagyságát, lehetőleg a községi határ kiterje­désének arányában, a községi képviselőtestület álla­pítja meg, ezen határozat azonban jóváhagyás végett a törvényhatósághoz felterjesztendő. Mennyiben lehet az ezen §-ban foglalt intézke­dések alól kivételnek helye, valamint azt, hogy meny­nyiben és mily feltételek alatt egyesülhet több egy­más mellett fekvő község egy közös faiskola berende­zésére és fen­tartására, a törvényhatóság határozza meg. A berendezés és fentartás költségei, valamint az alkalmazandó személyzet esetleges díjazásai a köz­ség által fedezendők. 11. §. A községi faiskolák művelési irányát, a törvényhatóság szabályrendeletben állapítja meg. 12. §. A községi faiskola első­sorban a köz­ségi tanköteles gyermekeknek a fatenyésztésben való oktatására szolgál. A faiskolából nyert csemeték a közutak, utcák, terek és terméketlen területek, valamint a község tu­lajdonát képező legelők befásítására, a futóhomok megkötésére, meredekebb partok, szakadások biztosí­tására és megvédésére szolgálnak. A község által nem igényelt csemeték a köz­ségi elöljáróság által eladhatók. 13. Éj. A községi faiskola kezelésére ott, a­hol külön e célra alkalmazott közeg nincsen, a néptanító méltányos díjazás és az eladott csemeték után oszta­lék adása mellett, kötelezhető. A­hol több néptanító van, első­sorban a köz­ségi vagy állami iskola tanítója, ilyennek hiányában azon felekezeti iskolai tanító bízandó meg, kit a köz­ségi képviselőtestület választ. A faiskola kezelésével megbízott néptanító kö­teles a községi tanköteles gyermekeket, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg kiadandó utasítás és tan­terv szerint, a fatenyésztésben gyakor­latilag oktatni. A faiskolákból nyert csemeték kiültetésére és a faiskolán kívül levő ültetvények gondozására a népta­nító nem kötelezhető. 14. §. A faiskolák a községi elöljáróság fel­ügyelete alatt állanak. Oly törvényhatóságok területén, hol selyemte­nyésztés űzetik, vagy a­hol a selyemtenyésztés meg­honosítása indokolt, a földmívelés-, ipar- és kereske­delemügyi miniszter elrendelheti, hogy a faiskolák he­lyes gondozásának ellenőrzésére és a szükséges okta­tás megadására, a törvényhatóság által faiskolafel­­ügyelői állások szerveztessenek. Ezen faiskola-felügyelők az alispán által nevez­tetnek ki és általa mentetnek fel állásaiktól. A faiskola-felügyelő tartozik a felügyelete alatt álló községi faiskolákat évenkint két ízben, egyszer tavaszkor és egyszer őszkor megszemlélni. Eljárására vonatkozó részletes utasításait a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter­től nyeri. Javadalmazása a felügyelete alatt álló faisko­lák látogatása után az alispán által meghatározandó és az illető községek által fedezendő napidíjakból áll. Az egyes közegek e címen mindazáltal 4 forintnál nagyobb összeggel évenkint nem terhelhetők meg. (Folytatása kör.) Törvénykezés. — Bírósági kinevezések. A király albirákká nevezte ki: a tenkei­­birósághoz: dr. Toperczer Sándor nagyváradi, a bánffy-hunyadi járásbírósághoz pedig­­ László Géza gyulafehérvári törvényszéki jegy­zőket. — Kokán vallomása, mint pótlólag jelentik, nem állott egyébből, mint hogy a 40,000 írtok el­­sikkasztója erős vádakat emelt a keresk. miniszté­rium egyes alkalmazottjai ellen, azonban ezek a vá­dak Kokán bűncselekményével okozatos összefüggés­ben nem állanak. — Elhalasztott sajtópörök. Rózsa Jenő­nek, Ákosi Sándornak egymás ellen becsületsértés és rágalom miatt,emelt­ sajtóvádját holnap tárgyalták volna a budapesti esküdtszék előtt, miután azonban a pörlekedő feleket’nem lehetett föltalálni, az eljá­rást március 14-ére halasztották. Csontó Lajos és halasi tanártársainak Hofmeister Juda ügyvédjelölt ellen becsületsértés és rágalom miatt indított sajtó­­vádjában a vádlott a vádlevél ellen kereshetőségi kifogásokat adott be, minélfogva a márc. 7-ére ki­tűzött eljárást elhalasztották s a kereshetőségi kifo­gások tárgyalási határnapja gyanánt március 5-két tűzték ki. — Egy szegedi pénzintézet baja. Szegedi tudósítónk Írja: E cím alatt jeleztem azt a kalamitást, aminek a szegedi takarék- és hitelszövetkezet kitéve volt két volt tagjának megtámadása által. Említve volt, hogy a földm.- és keresk. miniszter elrendelte a pénzintézet zálogosztályának megvizsgálását és ezzel Szeged város hatósága bízatott meg. Szluha főka­pitány a napokban fejezte be a vizsgálatot, mely ki­­derítette, hogy a miniszter elé jutott feljelentésnek sem­mi alapja nincsen A vizsgálat eredményét, amely szerint a megtámadott pénzintézet zálogosztálya teljesen rendben találtatott, a hatóság felterjesztette a miniszterhez, + — rehabilitált kereskedőit. Csalás bűntette miatt vonta felelősségre a budapesti törvényszék múlt évi március hóban Pollák Lipót Róbert és Kürschner Alfréd kereskedőket. Azzal voltak vádolva, hogy hi­telbe vásárolt árukat a végrehajtás foganatosítása előtt elrejtettek s ez által hitelezőiket jelentékenyen meg­károsították, továbbá, hogy egyik hitelezőjüket a töb­biek rovására előnyben részesítették, végül, hogy könyveiket hamisan vezették. A törvényszék mind a kettőt két évi fegyházra ítélte. A kir. tábla pótvizsgá­latot rendelt el, a­melynek befejeztével a ma tartott végtárgyaláson mindkettőt teljesen fölmentették. A közvádló is megnyugodott az ítéletben. — Elmebaj. Alter Adolf hosszabb időn át ab­ban találta örömét, hogy egyes rendőrtisztviselőkhöz sértő leveleket intézett. Egyszer aztán letartóztatták és átkisérték a kir. ügyészséghez. A vizsgálati fogság­,­ban azonban olyan magaviseletet tanúsított, mely­ megfigyeltetését tette szükségessé. A törvényszéki or­vosszakértők véleménye szerint Alter elmebajos, miért is átszállították a lipótmezei tébolyházba. — Sikkasztás. Werner Nándor kereskedő ügyében ma hozott ítéletet a törvényszék. Gerő An­tal dr. kir. alügyész fentartotta vádját s a törvény­szék Készíts Antal dr. védői meghallgatása után Wer­­nert hat havi börtönre ítélte. Az elitélt felebbezést jelentett be. — Ragadozó madár. A Madách-utcai rabló­­merénylet elkövetésével gyanúsított Palencsár Dávid gépsütő lopás és csalás miatt állt ma a törvényszék előtt. Éder József m. kir. államvasúti mozdonyvezető panaszolta be. Azt adta elő, hogy egy napon Palen­csár azzal az üzenettel állított be hozzá, hogy azon­nal jelentkezzék Langer főfelügyelőnél, mert a Bruck­­ból jövő udvari vonat elé kell mennie. Éder el is ment a főfelügyelőhöz, a­hol meggyőződött arról, hogy Palencsár­­ félrevezette. Hazamenet észrevette, hogy a gépsütő télikabátját s azzal együtt több érté­kes holmiját ellopta. A másik panaszos Szili Adolf dr., a­kihez Palencsár azzal állított be, hogy Langer főfelügyelő megbízásából jön, a­ki kéreti, hogy sies­sen a központi pályaudvarra, a­hol vasúti szeren­csétlenség történt. Szili dr. el is ment a pályaud­varra, de visszajövjet észrevette, hogy Palencsár meg­lopta. A törvényszék­ma Bucz Lajos dr. indítványá­nak meghallgatása után Palencsárt másfél évi bör­tönre és 50 frt pénzbüntetésre ítélte.­­ A ceglédi botrány ügye hosszas eljárás után ma végérvényes ítélettel fejeztetett be a kir. kúria V. büntető tanácsában Osztrovszky József elnök­lete alatt. Ez ügyben a pestvidéki törvényszék annak idején a következőleg ítélt: Persay Ferenc magáno­sok elleni erőszak és nyilvános becsületsértés vétsége miatt 4 havi fogházra és 100 frt pénzbüntetésre, Széll György volt országgyűlési képviselő 2 havi, Veres András 1 havi, Cseh János, Szághy Ferenc és Tóth István 14—14 napi, Holló Pál 4 heti fogházra ítél­tetett, míg Fiácz Géza és Szemnecz Emil ellen a to­vábbi eljárást megszüntették. A kir. tábla helyben­hagy a törvényszék ítéletét. Ma a kir. kúria Tom­­csányi Mór előadása alapján Széll Györgyöt a vád alól fölmentette; hasonlókép Szabó Ferencet is, a­kit különben az első bíróság is csak kihágás miatt ítélt 3 napi elzárásra; végül Veres András büntetését 1 hónapra szállította le, egyebekben pedig a törvényszék ítéletét helybenhagyta. — Jogtalan házalás. Deutsch Frigyes ügy­nök Vingán azzal próbált szerencsét, hogy különféle sorsjegyeket kinálgatott eladásra részletfizetés mellett. Minthogy azonban e cselekmény a részletügyi kihá­gásokról rendelkező 1883. évi törvénybe ütközik, a vingai járásbíróság a nevezett ügynököt 50 forint pénzbüntetésre ítélte. A vádlott felebbezett, de a kir. tábla Széll Farkas előadása alapján szintén megálla­pította a vétkességet, mindazáltal a büntetést 20 fo­rintra szállította le. — Búcsúzó törvényszéki elnök, Frideczky Lajos, a b.-gyarmati kir. törvényszék elnöke saját kérelmére nyugdíjaztatván, a b.-gyarmati kir. törvény­szék, a kerületi kir. járásbíróságok s a kir. ügyészség tagjai e hó 19-ikén vettek tőle búcsút. Frideczky va­lamikor Nógrádm­egye egyik alispánja volt, a bírósá­gok szervezése óta pedig mint a törvényszék elnöke igyekezett­ magát méltóvá tenni a köztiszteletre, mely­ben részesült. A bucsúzás alkalmával Újhelyi Boldig 11

Next