Pesti Hírlap, 1890. február (12. évfolyam, 31-58. szám)
1890-02-01 / 31. szám
Budapest, 1890. XII. évf. 31 (3988.) szám. Szombat, február . Előfizetési arab: Egész évre . . . lé frt — kr. Félévre .Ilic 7 » — » Negyedévre St . 3 » 50 » Egy hóra. ? V 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 fér. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sí, íivászló, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszíjamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Misien, a Gnox-utca 7. sz., 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jokes & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. „Életünket a cárért!“ Bármily természetellenesnek tűnjék föl is egy szövetség Francia- és Oroszország között, ez a frigy a kölcsönös érzelmekben tényleg már fönnáll. Franciák és oroszok egymás keblére borulva, megindítóan biztosítják egymást kölcsönös rokonszenvükről és érdekeik szolidaritásáról. Európának a legtúlzóbb republikanizmusra hajlandó nemzete, amelynek köréből kiindult a nagy forradalom, ölelkezik azzal a nemzettel, mely a legféktelenebb despotismust tűri meg maga fölött. Mindazon korlátok, melyek ily frigyet képtelenségnek tüntettek föl két évtizeddel ezelőtt, leomlottak a francia-német háború eseményei óta. El van feledve minden: a rég s a közelebb múlt véres háborúi; a rettenetes katasztrófa, mely I. Napóleon világhatalmát és vele Franciaországot az 1812-ki oroszországi hadjáratban érte; el van feledve a kozákok diadalmas bevonulása Parisba, ez a koalíció, melyet III. Napóleon hozott össze 1854-ben Oroszország megalázására. Senki sem látszik gondolni többé Franciaországban arra a félmillió francia harcosra, akiknek porladozó csontjai fölött az orosz paraszt nyomja az ekevasat a hősök vérétől termékenyített földbe. Senki sem látszik többé rokonszenvet érezni Franciaországban az orosz önkény áldozatai, a lengyelek iránt. El van feledve, látszólag legalább, minden itt és amott. » ’ ' t ’ Ki gondol még arra Franciaországban, hogy a napóleoni hadjáratok egyik legnagyobb r- 1 .rr-lü-...—miírri.i. T katonája, Ney tábornagy, a Moszkava melletti rettenetes ütközetben szerezte magának a „hősök hőse“ megtisztelő nevét ? Ki arra, hogy Peisser tábornagy nem is egészen félszázaddal később Malakora hercegévé lett Sebasztopol falai előtt ? Ki gondol a forrongásra, melyet az 1830— 31-iki és az 1863-ki lengyel fölkelések támasztottak a francia közvélemény körében? Ki arra a hévre, melylyel a francia nemzetnek nagy része sürgette akkor a fegyveres közbelépést Oroszország ellenében. Fátyol fedi mindezt. Nem beszél többé semmi a múltak eseményeiről, csak az orosz zászlók a párisi hadastyánok palotájában és a francia sasok a moszkvai Kreml fegyvertermeiben. Már Gambetta, a nagy néptribun, a köztársaság Bayardja s a szabadságnak lángoló ékesszólású előharcosa, odafordult rokonszenvével Oroszország és a „szláv ügy“ felé. És Boulanger, a diktátorjelölt, népszerűbbé vált Oroszországban, mint saját hazájában, mert amott még inkább föltételezték róla, hogy meg fogja csinálni a francia-orosz szövetséget. Mi maradt meg egy szabad nemzet büszkeségéből és önérzetéből a franciákban, vagy legalább azon részükben, mely minden alkalmat fölhasznál orosz rokonszenvének kitüntetésére ? Nem rendültek-e meg hosszú ideig minden este a Hippodrom falai azon egetverő tapsokra, melyekkel a francia közönség a cári himnuszt fogadta ? Nem hizeleg-e formálisan a francia sajtó nagy része Oroszországnak ? Van-e kárhoztató hogy a jövő választásnál föllépek képviselőjelöltnek. Készülök is azóta ernyedetlen szorgalommal. Lefekvés előtt a tükör elé állok és személyes kérdésben kérek szót. Azután élénken helyeslek, hatással szólok közbe a saját beszédembe és időnkint zajos derültségbe török ki, amiért komoly rendreutasítást provokálok a tükörbeli elnöktől. (A lábdobogásról meg a „hoch“-ozásról leszoktam, miután egyik sem szép dolog, aztán meg még nem is bizonyos, vajon nem kormánypárti programmal lépek-e fel.) A másik foglalatosságom az, hogy preparálom a kerületemet, már t. i. azt a jövendőbelit. Ezt a kerületet két év előtt fedeztem fel a mappán, ahol szemembe ötlött az ő isten háta mögött való fekvésével és 389 választójával. Azt a nagyságos urat, aki jelenleg viseli a kerület képét, sohasem látták szemtől-szembe a választói. Csak egy két tagból álló küldöttség dicsekedhetett ezzel, amelyik ide Budapestre házhoz szállította neki a mandátumot. A képviselő úr ugyanis igen egyszerűen csinálta a dolgot. A párt rekomendált neki egy kerületbeli „bizalmas embert“. Ennek az embernek pedig a jelölt úr küldött egy posta-utalványt, amelynek nagyjában következő volt a rózsaszínű tartalma: szava azon despotizmus számára, mely megtölti Szibéria vadonjait „politikai bűnösökkel?“ Van-e hangja azon veszélyek kiszínezésére, melyek a szabadság és a polgárisodás ügyét európaszerte fenyegetik a moszkovitizmus részéről? Nincs. E helyett a francia tőke csak azért látszik létezni, hogy segítségére siessen Oroszországnak. A százmilliók csak úgy hullanak a francia pénzpiacról a kölcsönt kölcsön után kötő orosz kormány pénztáraiba. Hála a francia tőkepénzeseknek, Oroszország konvertálhatja adósságait és megizmosodhatik pénzügyileg. Mit jelentsen ily körülmények között Stoffel ezredesnek elszigetelt hangja ? Valóban e röpirat, mely a francia nemzetet az Oroszország részéről fenyegető veszélyekre figyelmezteti, úgy fog elhangzani, mint a pusztában kiáltó szava. Van e röpiratban bizonyára sok megszívlelendő. De az, hogy Németország visszaadja Elzászt és Lotharingiát és megfoszsza magát attól a területtől, mely hegyvonalával és hatalmas váraival oly erős védfalát képezi a német birodalomnak nyűgat felé, az adott viszonyok között teljesen elképzelhetetlen. Bármily tiszteletreméltó és üdvösnek látszó intenciók sugalmazták is azt a tervet, ez idő szerint utópiának egyébnél nem nevezhető. Hogy mily kevéssé népszerű az a szellem, a francia-német kibékülés eszméje, melyet Stoffel ezredes hirdet, az eléggé kitűnik a tegnap Nizzában lefolyt oroszbarát tüntetésekből is. A francia közönség valóságos extázisba jutott. A gyakori oroszbarát tüntetések között egy sem emelkedett a delirium azon magaslatáig, mint a A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az én választókerületem. — A „P e s t i H i r l a p“ eredeti tárcája. — Rettenetes bakot lőnék, ha elárulnám, hogy hol van. Tetszik tudni, roppant sok a haragosom, meg az irigyem, még el találná halászni előlem valamelyik azt az aranyos kis kerületet. Ámde hogy félre ne értsenek, kérem. Nem vagyok én képviselő, csak az szeretnék lenni. Egy füzesabonyi tenorista — aki öt forint fejében egy órakulcsot meg egy hímzett nadrágtartót hagyott nálam zálogba — két palack bor közt bevallotta előttem, hogy nekem rokonszenves bariton-hangom van, amelylyel még Mező-Keresztesen is bizonyos hatást tudnék elérni a Szihalomból elillant színtársulatnál. Azóta föltettem magamban, hogy hangom van. Úgy tudom, Apponyi Albert is ezen kezdte a parlamenti carriere-jét. Van továbbá egy ambiciózus vidéki nagybátyám, (Apponyinak nincs!) a kinek ismét egy kis rader-kutyája, nagy köszvénye és fölösleges ezer forintja van, melyet már régóta az én választási céljaimra szánt. (A köszvényről és a kutyáról eleve lemondtam.)Mindez azt a tervet érlelte meg bennem, Szelvény. Posta-utalvány Föladó : Pagát Vendel. Osztrák ért. 1000 írtról, azaz Kerületem 380 Ezer forintról. hívének. Kormánypárti Programm. Feltétlen bi-Czim: Bütykös Barnabás községi jegyző urnak zalom Üdv Lubaházán. (Természetesen van annyi eszem, hogy álneveket választottam). A dolog simán ment. Az újságszerkesztő ellenjelöltnek, aki a kerület iránti jóakaratát nem akarta vagy tán nem is bírta készpénzben kifejezni, megéljenezték az ellenzéki programmbeszédét és egyhangúlag megválasztották Pagát Vendel urat, aki a posta-utalvány szelvényén fejtette ki elveit, röviden, de velősen. Nem tagadhatom, hogy bizony aféle intrika az, amit én azóta művelek, amióta elhatároztam, hogy a jövő öt esztendős ülésszakban én fogom képviselni a subaházi kerületet. Már két teljes esztendeje, hogy minden hónapban lerándulok Subaházára, az én kedves jövendőbeli választóim közé. Tavaly augusztus óta pláne olcsón szállít el oda a zóna. Ámde olyan huncut dolog az a zóna, hogy Subaházáról is csak olyan potom áron lehet fölrándulni Budapestre, aminek az a következése, hogy az én fővárosi szegény tanyámnak állan- Laptokosai száma 16 oldalt tartalmaz.