Pesti Hírlap, 1892. október (14. évfolyam, 271-301. szám)
1892-10-09 / 279. szám
1892. október 9. PESTI HÍRLAP lázasan kopogtattam az ajtón s midőn kihallatszott a „szabad“ (a mely az ő ajkáról hangzott el), hirtelen beléptem. A mama fölsikoltott, lelkem üdve szintén felsikoltott. És fölálltak mind a ketten. — Budapestről jön? kérdezte a mama. — Egyenesen onnan — válaszoltam én gyönyörittasan. És beszélni akartam tovább és hangoztatni édes szavakat, de hiába, mert a mama is, a lelkem üdve is — kifutott az ebédlőből, ijedten, elhalványulva. Én pedig költséget és fáradságot nem kimélve, utaztam vissza Budapestre és gúnyos kacagást hallattam, midőn újból elolvastam legutolsó levelének a hetedik oldalán foglaltakat, a melyben betegápolónak ajánlkozott. Egy úr, a ki fél a kolerától. — A szomszédom óvintézkedése. — Van nekem egy szomszédom, a ki azt hiszi, hogy a kolerára inklinálva van és a ki ennélfogva minden lehető óvintézkedést elkövet. Miután a szomszédom mind e mai napig nem került be a barakkkórházba, hát igen valószínű, hogy eljárása utánzásra méltó, ámbár az is igaz, hogy azok sem kerültek mind a barakk-kórházba, akik szilvát reggeliznek és bor nélkül isszák a szüretlen vizet. Elmesélem tehát, (esetlegesen követendő például) egy napi életmódját. Reggel nyolc órakor fölkel, az az első dolga, hogy a fürdőkádban lévő vízbe megfelelő mennyiségű sósavat önt és megfürdik. Mikor a karbolos lepedővel megtörülközik és forralt vízben az arcát is megmossa, valamint citromsavas vízzel a száját is rendbehozza: az inasának csenget, hogy vigye be neki a karbolos ruhát. Felöltözvén, átmegy a szalonjába, ahol már az asztalra van készítve a két gyorsforraló, a tea, a sonka, meg a zsemlye. A spirituszt mind a két gyorsforraló alatt meggyujtja s amig a víz abba a helyzetbe jön, hogy le lehet vele önteni a teát, addig a másik edényen megmelegíti, illetőleg süti és pirítja a sonkát és zsemlét is. Hogy pedig az esetleg éjjel lenyelt bacillusokat megölje, a reggeli készítés tartama alatt megiszik egy pohár konyakot, amelybe, hogy ne valami kellemes legyen, koleracsöppeket önt. Ha a reggeli készen van, akkor sublimátban mossa meg a kezeit s úgy tér a reggeliző asztalhoz, hogy a keze semmihez se, még a ruhájához se érjen. Nem valami különös jóétvágygyal ugyan, de mégis elfogyasztja a reggelit, amely után egy adomás könyvet vesz elő, hogy némi derültséget szerezzen s lehetőleg jó kedélye legyen. Az adomás könyv után a lapokat futja át s miután azoknak a kolera állására vonatkozó híreitől megijed, hát ismét egy pohár koleracsöppes konyakkal erősiti meg fölzavart idegeit. Kimenés előtt a karbolos keztyüdobozból egy pár uj keztyűt vesz ki s azt felhúzza, valamint fölhuzatja a cipőire is a kaluconikat, amelyek szublimát oldattal vannak megmosva. Azután távozik, meghagyván az inasnak a szellőztetést és a fertőtlenítést. Az utcán óvatosan kerüli a kövezet ama részeit, amelyek foltot mutatnak. Kikerüli a piszkos embereket és minden igyekezetét arra fordítja, hogy az orrán át jusson kellő levegőhöz. A hivatalba érvén, keztjüit leveti és azonnal megkarbolozza. A látogatókkal kezet nem szerít, illő távolba áll meg tőlük s megint az orrát veszi igénybe a levegő miatt. A hivatalos órák végével keztyüjét felhúzza, kalucsniját felhuzatja és a vendéglőbe megy, ahol szublimát oldattal mossa meg a kezét s a belső zsebéből kiveszi a tiszta selyempapírba csavart saját asztalkendőt, amely forralt és sósavas vizben volt kimosva. Ezzel készen lévén, a poharába vizet, abba citromsavat önt, de csak a végből, hogy a poharat az esetleges bacillusoktól megtisztitsa s hogy a kanalát, villáját és kését ebbe a vizbe megmoshassa. A vizet azután kiönti, hogy a helyébe ásványvízzel kevést vörös bor jöjjön. A leves elfogyasztása előtt a levesbe hőmérőt tesz s csak akkor kezdi azt kanalazni, ha a leves hőfoka olyan, a melyben a bacillus már nem élhet meg. A pecsenyéhez zsemlyeszeleteket pirittat, a melyeknek azonban a héjját levágja, valamint a felületét is, számítván arra, hogy a szakács, vagy pincér bacillusos keze hozzáérhetett. Ebéd után a számlát kiállíttatja s a karbolos bankjegyből nem fogad vissza semmit, mert a viszszaadandó pénzzel esetleg bacillusokhoz is juthatna. A szivarnak, amit szivartácájából vesz ki, a felső levelét lebontja és így gyújt rá. Mindennek megtörténte után karbolos zsebéből kiveszi a keztyűt, felhúzza (a kalucsnit ismét felhúzatja) és elmegy haza. A folyosón az inas már várja és leveszi a lábáról a kalucsnit, amiket ott a folyosón a szeme láttára mos meg szublimáttal. Szunnyad egyet, hogy azután sétálni induljon, megtétele után a kellő óvintézkedéseknek. Útja azonban csak olyan helyeken visz át, ahol koleraeset még nem történt Hogy pedig e tekintetben csalódás ne érje, hát végigtanulmányozza a koleraesetek kimutatását. A vacsorája épen úgy megy végbe, mint az ebédje. Ekkor is egyedül ül az asztalnál és ekkor is föláll, ha valaki mellé ül. Kevéssel éjfél előtt tér haza. Otthon, az egész nap kiállt aggodalmak és ijedelmek folytán a hideg rendesen kirázza, mi azonban igen jól esik neki, abban a tudatban, hogy utána forróság, izzadás következik, ami a kolera jelenlétét teljesen kizárja. De még jól esik neki azért is, mert ilyenkor mindig orvost hivat, aki káromkodva jön, de aki azután megnyugtatja, belédiktálván néhány pohár kitűnő konyakot, amelytől úgy alszik, mint a duda. . . . íme, a szomszédom napirendje, ami azt is igazolja, hogy a kolera Budapesten nem igen lehet valami veszedelmes, mert máskép ezt az embert nyakon csípné, ha igaz ugyanis az, hogy a félénkek felé igen szívesen nyújtogatja a markát. Egy elv diadala. Ma egy ember nagy feltűnést keltett a fővárosban a megelégedett ábrázatával. Ez olyan ritka tünemény manapság Budapesten, hogy a járókelők összecsoportosultak és álmélkodva mondogatták: — Ni, egy ember, a ki úgy látszik, elégedett. . . . Várjon ki ő és merre van hazája? Egy utcasarkon megszólították : — Uraságod úgy látszik, elégedett a jelen állapotokkal ? — Úgy van. — És ki ön, ha szabad kérdeznünk ? — Hogy ki vagyok? Nem sejtenék azt önök? — Gebhardt főorvos ? — Ah, hagyják el . . Az csak volt elégedett ember. Amióta a járványbizottság komolyan akcióba lépett a kolera ellen, azóta . . . hisz értenek engem, ugy e ? — Talán csak nem a közös hadügyminiszter? — De uraim, hiszen az kétségbe van esve — a magyar nyelv miatt! — No, akkor bizonyosan nemzeti szinházbeli művész, aki Bécsből jön ? — Elégedett nemzeti szinházbeli tag ? Képzelhető ilyesmi? — De a bécsi dicsőség . . . — Az igaz, egy kicsit megveregették a Halbassenből került művészek vállát odafönn ... és még most is veregetik. — Talán egy nagy hazafi, aki örvend, hogy a magyar huszár hamarabb ért Berlinbe, mint a német lovag Bécsbe? De hiszen a német még jobban lefőzött bennünket ! — Hogyan? — Azzal, hogy a hamburgi fekete huszár még gyorsabban belovagolt Budapestre, mint a mi vitézeink Berlinbe. — De hát kicsoda ön tulajdonképp? — Nos, hát megvallom, hogy én egy a régmúltból idelátogató szellem vagyok. — Ah, ah . . . csak nem az 1831-iki év szelleme, aki eljött gyönyörködni 1892-ben és a kelencházi kolerazendülésben ? — Az igaz, hogy ez is elég mulatságos . . . Clio majd ezt a címet adhatja ennek a zendülésnek: „A nép ostobaságának forradalma a hatóságok ostobasága ellen.“ De én mégsem az vagyok. * A kolera Budapesten. 11 járványbizottság ülése. A járványbizottság mai ülésén Gerlóczy Károly első polgármester elnök referált arról, hogy a tegnapi ülésen hozott határozatokat miként hajtatják végre. Gebhardt Lajos dr. tiszti főorvos jelenti, hogy a memutatkozás, így az elmúlt éjféltől marag 13 megbetesülés és 3 halálozás fordult elő. A tegnapi ülésen hozott ama határozattal szemben, hogy a Teréz- és Ferencvárosok tervezett búcsúin sátrak állítása tilos, Beliczay Béla, mint a mézeskalácsos ipartestület elnöke, kérvényt adott be az iránt, hogy a mézeskalácsosok este 9 óráig folytathassák az elárusítást, mert különben az exisztenciájukban vannak az illető mézeskalácsosok veszélyeztetve. A tiszti főorvos a kérelemhez nem járul hozzá. Kokesch Sándor kerületi elöljáró ellenben pártolja, oly alakban, hogy az elárusítás déli 12 óráig engedtessék meg. Sélley Sándor rendőrfőkapitány az iránt intéz kérdést, várjon az elárusítás tilalma csak e 2 napra szól-e, vagy pedig egyszer s mindenkorra. Az elnök kijelentette, hogy csak a két búcsúnapra, mert akkor nagy népcsoportosulás szokott támadni. Amennyiben a rendőrség főkapitánya célszerűnek látná, a korcsmák és pálinkamérések záróráinak korlátozása iránt a saját hatáskörében fog intézkedni. Abban a kérdésben, vájjon a házaló zsibárusok működése megtiltassék-e, Weisz Jakab dr. a mellett szólal föl, hogy a házalók ne tiltassanak el a keresetüktől, mert ezzel több ezer ember exisztenciája lesz veszélyeztetve ; szerinte különben sem lesz ezeknek módjukban az, hogy a kolerabetegek ruháival üzérkedjenek, mert ezeket dezinficiálják, sőt megsemmisítik. Ezzel szemben Gebhardt Lajos dr. tiszti főorvos a tilalom kimondását kívánja, mert bebizonyult tény, hogy Hamburgban is nagymértékben terjesztették a házalók a járványt a fertőzött ruhák széthordásával. A bizottság ezután határozatilag kimondotta, hogy a házaló zsibárusok (handlék) működése az egész főváros területén elliltassék. E határozat szigorú végrehajtása fölött a rendőrfőkapitány fog őrködni. A tiszti főorvosnál többen panaszkodtak ma, hogy midőn Budapestről el akartak utazni, a pályaudvarban nem vették föl a málháikat. Az elnök utal e tekintetben a közlekedési vállalatok hirdetésére, amely szerint az utasoknak valamivel előbb kell kimenniök a pályaházakba, hogy a málhák átvizsgálhatók s dezinfierálhatók legyenek. A „Ferkó“ nevű uszályhajón történt koleraeset miatt a járványbizottság e hajóra 6 napi vesztegzárt rendelt el, olyképen, hogy ez idő alatt a személyzetből senki a partra ki nem léphet. A hajót a parttól távolabb horgonyon kell tartani, az élelmiszereket csolnakon fogják a hajóhoz szállítani. A betegek szállításához nappal 12, éjjel 7 orvost, vagy orvosnövendéket rendelnek ki átmeneti intézkedésül, addig, amíg a központi szállítótelep be lesz rendezve. Verédy Károly budapesti kir. tanfelügyelő aziránt intéz kérdést, várjon az iskolák internátusaira is kiterjesztessék-e az oktatás megszüntetése, különös tekintettel arra, hogy bejáró növendékek is vannak; továbbá, hogy valamely internátusi növendék megbetegedése esetén ez az intézetben legyen-e ápolható, vagy a barakkba szállíttassék. A tiszti főorvos a bejárókra nézve kéri az oktatás megszüntetését, a második kérdést illetőleg pedig vizsgálatot fog tartani, hogy mennyiben felel meg egyik-másik intézet e tekintetben, hogy ott esetleg beteget is ápolhassanak. Szabó Alajos dr. kéri, hogy a vámházpalota helyiségeinek tisztítása rendeltessék el, mert most ott a szemét a szó szoros értelmében föl van halmozódva s ez a nagy közönségre, de a hivatalnokokra is ártalmas hatással lehet. A járványbizottság elrendelte, hogy a tisztogatást azonnal foganatosítsák. Kiosztották ez alkalommal a bizottság tagjai között a tiszti főorvosi hivatal szerkesztette füzetet, amelynek a címe ez: ,,Hogy viselkedjünk koleraveszély idején.“ Az ülés ezzel, több rendbeli kisebb jelentőségű intézkedés elrendelése után, véget ért. .A vöröskereszt-egyesület igazgató-választmánya és egészségügyi tanácsa ma délután tartott a budapesti kerületi vöröskereszt választmányokkal egyetemben, Csekonics Endre gróf elnöklete alatt értekezletet a kolerajárvány alkalmából létesítendő nép . — Hanem ? — A régi jocinkotai kántor szelleme. — És mit keres ön most Budapesten? — Eljöttem, hogy köszönetet mondjak a főváros magisztrátusának, hogy az én szent elvemet diadalra segítette. — És mi az uraságok elve? — Ember, ne igyál vizet!