Pesti Hírlap, 1897. február (19. évfolyam, 32-59. szám)
1897-02-01 / 32. szám
2 __ PESTI HÍRLAP 1897. február 1. mivel ez hatalmi kérdés s amellett Fiume rendőrsége jobb, mint akármelyik magyar városé. Az igy fölvett közhangulat azután a municipális választásoknál nagyon is érthetőleg demonstrált. Az eddig Ciotta ügyes vezetése mellett domináló u. n. liberális pártot teljesen megbuktatta a rappresentancában s a horvátok s egységével az autonóm párt jutott teljes diadalra. De az nem igaz, hogy ez a párt nem hazafias. Zömét és javát legkifogástalanabb hazafiak képezik. Maga Oelletich Miklós közjegyző is, aki jelenleg mint ad hoc elnök szerepel a municipium élén s kétségtelenül podesta lesz, a legmegbízhatóbb magyar érzelmű fiumeiek közül való; megbízhatóbb, mint akárhányan, akik a bukott sóit disant liberális párttal tartottak. Hogy az autonóm pártnak is vannak kétfelé néző hívei, az bizonyos , de nem többen mint a másiknak. Alapjában véve tehát Fiume hazafiasságát a helyi krízis nem ejti homályba. A fiumei horvát pártnak, t. i. Barcsics Erazmus tartománygyűlési képviselőnek és csekély számú embereinek támogatása azonban méltán kelt némi aggodalmat. A győzelmes autonóm párt bizonyosan vissza fogja utasítani azt »díjat«, amit ezért a fiumei horvátok kérnek. Hiszen a képviselőtestületbe sem eresztett be közülök senkit. Annál inkább el fogja utasítani azt a kívánságot, hogy Fiume Zágrábba is küldjön országgyűlési képviselőt, amihez a törvény szerint joga van, bár sohasem élt vele. De ebben az egész fordulatban mégis komoly figyelmeztetés van, amit röviden így kell kifejezni : Fiuméval nem szabad experimentálni. Megnyugtató, hogy rövid idő múlva Fiume kormányzót kap Batthyány Tivadar gr. jelenlegi képviselője személyében. Az új kormányzó nem tartozik a „reprezentáló“ kormányzók közé, akik ott a drága méltóságban magánjövedelmeiket is elkölthetik. Meglehet, az új s szinte kiáltó fényűzésre számított óriási kormányzói palotának csak egyik részében fog „lakni“, de a várost és népét régen, munkából és nagyon jól ismeri. Ha ehez még a podestakrízist is szerencsésen megoldják, olyan lesz az egész, mintha semmi sem történt volna, sőt némely olyan dolgok is „menni“ fognak, amelyek a mai állapotban szinte szóba sem hozhatók. Módot regisztrált a fáma Momus isten duhaj bacchanáliáin, melyek a régenskor minden bűnét és erkölcstelenségét mintegy megaranyozott keretben mutatják. Akkor egy fiatal és áldott állapotban levő hölgy esett áldozatául egy rúgásnak, melyet nem ugyan mint Poppea, császári férjétől, de egy valóságos vérbeli királyi hercegtől szenvedett el az álarcos bál tolongásában. Fontos politikai titkok, veszedelmes összeesküvések leleplezésére is nem egyszer szolgált alkalmas eszközül az álarc inkognitója, így rántotta le a fátyolt az orleansi hercegnő, a régens anyja, azokról a tervekről, melyeket bizonyos udvari körökben, Bouillon bibornokkal az élükön, ellene kovácsoltak. Egy megvesztegetett komorna elárulta a hercegnőnek ellenségei minden ármányait s ez megragadta a legelső alkalmat, hogy egy álarcos bálon, melyet a bibornok rendezett, az álarc ismeretlensége alatt pontról-pontra szemébe vágja házigazdájának ellene szőtt cseleit s mindazt, mit egy titkos öszszejövetelen fölötte végeztek. A bibornok zavart meglepetéssel hallgatta végig s leleplezve látván magát, fölkiáltott: „Ördöge van ennek a maszknak, hogy ezt mind tudja?“ Azután hozzátette: „Maszk, megfeledkezel a nekem tartozó tiszteletről.“ De a hercegnő tovább lebbenve, gúnyos mosolylyal vágta vissza: „Holnap majd megtudjuk, én tartozom-e tisztelettel, vagy ön?“ Az álarcos bálok zajos sokadalmába a farsang időtöltései közt kellemes változatosságotvegyítettek a Lajosok udvaránál a műkedvelő színielőadások is, melyekben maga a régens is nem egyszer közreműködött. Mellette Bourgogne hercegnő tűnt ki, akinek — írja az orleansi hercegnő—a korona minden ékköve díszítette termetét és ruháját, minden öltönye remek volt.“ Különben a régensség kora fényűzéséről már az is fogalmat nyújthat, hogy maga az egyszerűségében oly józan orleansi hercegnő is hétféle parfümöt tartott, melyeknek históriai érdekességű elnevezései itt következnek: „Spaton“, „Charmante“, „Charmion“, „Toutille“, „Stopville“, „ Mille-Millette-Millon“, és „Mione“. Paganini bűvös húrja halhatatlan emléket emelt a velencei karneválok százados hírének, melyből az olasz hév ömlengő lágysága, az olasz égalj verőfényes csillogása sugárzott ki, annyi év után. A pompásan stylizált paloták renaissance díszítményei hány zajos ünnepélyt láttak lefolyni, melyekben a galambősz szakállu agg dögé reszkető kezekkel adta meg a jelt a menet elindulására s az ókor istenei, nymphái és satyrjai, tritonai és faunjai megelevenedve allegorizálták a költők és művészek ihletett gondolatait. Smyrna és Bagdad minden szőnyege, Golconda gyöngyei s a sötét sikátoraikban füstölgő olajlámpa világa mellett dolgozó velencei csipkeverőnők aranynyal felmért drága rongyai, a kelet puha bíborával együtt, egyszerre pazarták kincseiket a régi velencei karneválok pompás feltárására. 1673-ban egy ilyen álarcos meneten 12 ifjú nemes jelképezte a négy évszakot. Mindenik kíséretében három lakás és mindegyik csoportnál két kürtös, díszruhában, magas tollbokrétákkal. Az egész menet egy négy tó által vont diadalszekeren foglalt helyet, ott ültek a zenészek is mindkét nemből, Marst, Vénuszt, az Irigységet és a Viszályt jelképezve. Négyszáz előkelő hölgy és beláthatatlan sokaság nézte végig a menetet. Jól illett az olasz szenvedélyesség lobbanó temperamentumához e ragyogó karnevál hátterébe az a pisztolylövés, mely egy ünnepelt operaénekesnő udvarlóját ugyanekkor leterítette, és abban a pillanatban, midőn egy gondolába akartak ülni. A gyilkos fegyvert a féltékenység adta merénylő, egy milánói marchese kezébe s művésznő, meg kell adni, nem vette a ma divatos közönynyel ezt a véres intermezzot, hanem tűzbe dobta hangjegyeit s kolostorba vonult. így írják az akkori újságírók, mert olyanok is voltak: legtöbbször egy-egy pap, ki postanapokon összejőve egyik-másik kereskedővel, lejegyezte magának, amit azok messze földről hírül hoztak, s aztán írásban tovább küldte; nem anélkül azonban, hogy lepecsételés előtt még egyszer föl ne olvasta volna csekély díjért azoknak, akik öszszejöttek, hogy megtudjanak egyet-mást a nagyvilágból. Így született meg a napi sajtó, mely lehetővé teszi ime, hogy a farsang thómájáról elmélkedve, visszahelyezzük magunkat századok előtti időkbe, napi eseményekbe, melyek ha csekély jelentőségűek is a nagy világtörténelmi katasztrófák mellett, de visszatükröztetik a régi farsang színét, hangulatát, illatát, mint egy ódon könyvbe préselt szál virág. —*• Az igaz, hogy mindez csak kínlódás és ezt a fiumeiek is jól érzik, de Horvátország igényeivel úgy áll, mint a kőfal s a provizórium a kormányzás egyetlen alapja. így is jó, csak a kormányzás harmonikus és népszerű legyen a a kikötőváros olaszai előtt, akiknek megtartása és kímélése elsőrangú hazafias érdek. Belpolitikai hírek. Miniszterek Bécsben. Bécsi sürgöny jelenti : Bánffy báró miniszterelnök, Lukács úr pénzügyminiszter és Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter vasárnap este Bécsből Budapestre visszaérkeztek. A miniszterelnököt és a pénzügyminisztert ő felsége a déli órákban kihallgatáson fogadta. Lukács pénzügyminiszter elutazása előtt Bilinski osztrák pénzügyminiszterrel hosszasabban tanácskozott. Popovics dr miniszteri tanácsos a bankalapszabályok letárgyalása céljából Bécsben marad. Az ezekre vonatkozó tanácskozások alkalmasint csak az osztrákmagyar bank rendes közgyűlése után lesznek végleg befejezhetők. A kereskedelmi tárca költségvetése a hét vége táján kerül napirendre a képviselőházban. Tárgyalásának rendjén a kereskedelmi miniszter, mint értesülünk, tüzetes felvilágosításokat fog nyújtani az államvasutaknál szükséges és célba vett beruházásokról, amelyek költségeinek fedezésére szolgáló hitelművelet tárgyában a kormány, mint tudva van, külön előterjesztéssel fog nemsokára a törvényhozáshoz járulni. Állami szolgálatba lépő tanárok. A pénzügyi és közoktatásügyi miniszterek egyetértőleg kijelentették, hogy a felekezetek, törvényhatóságok, községek és társulatok által föntartott iskolák részére szervezett nyugdíj- és gyámintézet kötelékében álló igazgatók és tanárok abban az esetben, ha állami szolgálatba lépnek át, az új állásukkal egybekötött díjköteles javadalmazásnak csupán ama többlete után tartoznak szolgálati díjat fizetni, amely után a járulékot még nem fizették le a nyugdíj- és gyámintézet javára. S viszont, akik állami alkalmazásból a fennebb említett tanintézetek valamelyikénél nyernek alkalmazást, a nyugdíj- és gyámintézeti járulékot fizetésüknek csak ama része után kötelesek fizetni, amely előzőleg szolgálati díj alá nem esett. Kaszinók közgyűlése. A főváros két előkelő társasköre,a Nemzeti kaszinó és az Országos kaszinó, tartotta vasárnap évi rendes közgyűlését, melyeken az évi jelentéseket olvasták föl és vették tudomásul, továbbá a választásokat ejtették meg. Az indítványok között a Nemzeti Kaszinóban Gsatáry Lajos tett némi tekintetben demokratikus jellegű előterjesztést, mely a kaszinó túlságos drágaságával szemben ennek a testületnek eredeti rendeltetését hangsúlyozza, de érdemleges határozatot nem hoztak. A közgyűlésekről a következő tudósításaink vannak : A Nemzeti kaszinó. A Nemzeti kaszinó vasárnap d. e. tartott közgyűlésén gróf Esterházy Mihály elnökigazgató indítványára a gyűlés elnökéül Szlávy József koronaőrt választották meg, a szavazatszedő bizottság pedig Szlávay János elnöklete alatt ült össze. A gyűlésen Ilk Mihály egyleti titkár terjesztette elő az igazgatóság évi jelentését, mely konstatálja, hogy a kaszinónak 1896-ban 2 tiszteletbeli, 731 rendes, 3 kedvezményes, összesen tehát 736 tagja volt. A múlt évi közgyűlésen nemzeti közművelődési célokra megszavazott 10,000 frtot 14 hazai kulturegyesület közt osztották ki. Az egyesületek közül a máramarosi és ungmegyei kulturegyesületek még nem vették föl az alapítványokat s az így visszamaradt 1300 frtot a jelen évi költségvetés terhére írták át. Elismeréssel emlékszik meg a jelentés arról, hogy gróf Zichy Jenő Pállik Béla festőművészszel megfestettette gróf Széchenyi István lovasképét s azt a kaszinónak ajándékozta. Az elmúlt évben 160,353 frt 47 kr volt a bevétel és 150,101 frt 76 kr a kiadás, tehát 10,251 frt 76 kr a pénztári maradvány. Ezután elhatározták, hogy a február 7-én tandó Széchenyi-lakomán az ünnepi emléke Szemere Miklós fogja tartani. Tárgyalták aztán Csatáry Lajosnak vében beadott indítványát. Az indítván a kaszinó, mely Széchenyi Istvánr.E tikott nagyobb mértékben eltér eredeti , tét nem volt és nem lehet egyéb, mintröbitieknek oly társaskörbe való egyesünn , tagjának mentős könyebben és jutányosabban szerezhető és vezetéket nyújtson és melyből a politika teljen kilegyen zárva. Tizenöt évig ez irányelvek tszteletben tartották, de a második tizenöt év alá - sajnos átalakulást kellett tapasztalni. Kifogásolja az indítvány, hogy az étkezés igen drága, a mulatságok, színházak és a kártya igen sokba kerülnek, ami csak oly klubokban lehet helyénvaló, melynek nincs más létfeltételük, mint a turf és a kártya. Nem bánja, ha éjfélen túl kétszeresen, vagy háromszorosan számítják az étkezést s ha a nagynyereségű játéknál nagyobb kártyapénzt vetnek ki, de egyébként szolid árakat kellene behozni. Régebben a nemzeti kaszinó tagjai az erkélyszékért egy forintot fizettek, most 4 forintot fizetnek egy támlásszékért az operában. A kaszinó