Pesti Hírlap, 1898. március (20. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-23 / 82. szám
1898. március 23. 17 **. ____________PESTI HÍRLAP jához s megkezdi munkáját. A szomszédban a politikai szerkesztő ül, más-más szobákban az irodalmiés művészeti-, a sport-, a színház-, a helyi-, s a közgazdasági rovatok szerkesztői. Tizennyolc szerkesztő (akit nálunk rovatvezetőnek neveznek) és négy reporter-hölgy dolgozik az illatos csendes redakcióban. Női reporterekat volt legnehezebb találni. Mintha csak ez a körülmény is azt akarná hirdetni, hogy nem igaz az a sok ráfogás, amivel az asszonyokat illetik. Hiszen a reporternek a hírhordás a kenyéré, s a titkok kiszimatolása. A Fronde alig tudottnőt találni, aki hírhordásra vállalkozik. A szedőteremben tizennyolc nő áll a szedőszekrények mögött. Naponta nyolc frankot keresnek, két frankkal kevesebbet mint a párisi nyomdák férfi szedői. Nők szedik a lapot, nők tördelik a kolumnákat, verik le a matricákat és öntik a laplemezeket. És lent a nyomdában is csupa asszony dolgozik. A házban csak egyetlen férfi van, az is csak éjjel érkezik: az éjszakai kapus. Reggelre ő is elhagyja a házat, s nem marad benne más férfias elem, csak az erős akarat, a bátor szellem s a lelkesedés és a munkakedv. A lapot madame Marguerite Durand de Váltás alapította. Fiatal, szőke, elegáns és igen szép asszony. Szig-vérig párisi nő. Wolff sok mindenféléről beszélgetett vele, a nagy politika, a Journalismus és az élet sok minden dolgáról, művészetről, irodalomról, s Durand asszony szellemesen, alaposan szólott róluk. Nagyon jól érti a mesterségét, hiszen már azelőtt is újságíró volt, mikor a Presse-nél dolgozott. Tapasztalatai alapján azt mondja, hogy a női szerkesztőséget békésen együtt tartani könnyebb dolog, mint ugyanakkora csapat férfit. Az egész ház csupa finomság, csupa tisztaság, csupa bájos előkelőség. Wolff azt mondja, hogy ez a hangulat úgy hatott rá, hogy szinte sajnálta, hogy nem lehet asszonyújságíró! Milyen jó idő volt az, mikor Achilles asszonyi ruhában elrejtőzhetett az amazonoknál ! De milyen szép idő az is, amikor vagy ötven nő a maga emberségéből szelleme, erejével a kenyerét is megkeresheti, a jövőjét is biztosíthatja , az asszonyi rabszolgaságból amunka függetlenségébe menekülhet. Vegyes. (Választási csel.) Franciaország új választásokra készül, s a jelöltek tőlük telhetőleg kihasználják saját céljaikra a reklám minden ismert és ismeretlen eszközét. Alfred Capus természetesen ezt a reklámhajhászást is kifigurázza a Figaróban : A péknél meglát egy rosszul öltözött embert, aki a bolt előtt ácsorog.) Csakugyan, ugyanaz az ember, aki tegnap itt volt. A pék: No mi az, kiről beszélsz ? A pékné: Várj csak egy kicsit . . . hallgass csak ... (A rosszul öltözött ember a bolt ajtajához lopódzik, kinyújtja a kezét és ellop egy zsemlyét.) Ez már mégis csak sok! A pék (suttogva): Igen . . én is láttam . . . A pékné: Tegnap is lopott egy zsemlyét .... ő volt, megismertem .... az imént csak azért nem mondtam, mert nem voltam benne biztos ... De most utána kiáltok ... (Ki akar menni az utcára.) A pék (visszatartja): Ne menj . . . maradj ... A pékné: De miért ne ? Esküszöm, hogy ő a tolvaj . . . A pék: Tudom. Egy hét óta mindennap lop egy zsemlyét* A pékné: S te ezt megengeded? A pék: Hogyne! A pékné: De miért ? A pék: Mert ezzel állok rajta boszutj A pékné : Nem értelek. A pék: Ez a szemtelen mindenáron azt akarja, hogy letartóztassák egy zsemlye ellopása miatt. A pékné: Ismered ezt az embert ? A pék: Nagyszerű reklám lenne neki ... De ebből ugyan nem eszik! . . . Inkább lopjon mindennap egy zsemlyét. A pékné: Még mindig nem értem, hogy miről beszélsz. A pék: Nos, ez az úr azt akarja, hogy képviselőnek jelöljék ! (A tűzföldiek imája.) Darwin a patagoniaiakat, vagyis a tűzföld lakóit az emeri kreatúrák legutolsóinak mondja, akik az ember nevet jóformán már meg sem érdemlik. Nyelvük alig nevezhető artikuláltnak, de Müller Miksa oxfordi tanár mindazonáltal bebizonyítja, hogy a tüzföldieknek 32,420 szavuk van, Giacomo Bove olasz kutató pgfijg azt, hogy nyelvük »édesen cseng a fülbe és tele van hangzókkal.« Még bámulatosabb a patagoniai vadak imája, mely némi világot dérit vallásukra, melyről eddig semmit se tudtunk. A tűzföldi ember igy imádkozik: »Oh szent atya! Oh nagy ember! Ez ország királya! Hozz szerencsét nekünk, oh jó barát, minden napra. Adj jó táplálékot, jó vizet, jó álmokat nekünk! Szegények vagyunk, szegényes ez a kis lakoma is, de oszd meg velem, ha tetszéseddel nem ellenkezik.Címe, így imádkozik egy nép, melyet Darwin az ördögökhöz hasonlít, melyek a »Bűvös vadász «-ban a színpadra rohannak. Nem valami bálványhoz, amulethez vagy elhalt rokona szelleméhez fordul, hanem a láthatatlan atyához, a jó baráthoz, az ország királyához, akinek legjobb falataikat ajánlják föl. Egy ily ima sokkal magasabb fokon álló népnek se válna szégyenére. (Chinai felségsértés.) A chinai hivatalos lap nemrég császári rendeletet közölt, mely a fölnégyelésre ítélt Wang-szió büntetését egyszerű lefejezésre változtatja. A világ joggal kiváncsi rá, hogy mit véthetett a copf birodalmának ez a boldogtalan tollforgatója, hogy ily kegyetlen büntetés érte. Európai fogalmak szerint semmit, chinai fogalmak szerint azonban súlyos felségsértést azáltal, hogy történelmi műveiben megnevezte több chinai császár nevét, ami a chinai etikett szerint a főbenjáró bűnök közé tartozik. A mennyei birodalom történetírói ugyanis csak azokról a császárokról írhatnak, kik egy már kihalt dinasztiához tartoznak. A szerencsétlen Wung-tzi a jelenleg uralkodó dinasztia több tagjának életrajzát írta meg és e vakmerősége miatt most nemcsak ő lakott halállal, de chinai logika szerint egész családját kiirtották. (A kuglijáték eredete.) A kuglijáték a régi németektől ered, akiknek az kedvenc tavaszi mulatsága volt, de már kevesen sejtik, hogy ennek az egészséges, vidám és idegerősítő sportnak eredetileg vallásos jelentősége volt. A kuglijáték ugyanis hajdan a régi bálványoknak a diadalmasan előnyomuló kereszténység által való szétzúzatását jelképezte. Egy ősrégi paderbomni krónika szerint a paderbomni kanonokok minden lazare vasárnapon a kolostor udvarán egy cölöpöt állítottak föl, amelyre golyókkal dobáltak. A sajátságos szokást ünnepélyes lakoma követte. Ugyanez a játék Hildeshainban és Halberstadtban is szokásos volt. Itt azonban már egy fabábról van szó, melyet „pogány“-nak neveztek. Ez a báb jelképezte a bálványt, melyet a jámbor keresztény kezek által dobott golyók feldönteni igyekeztek. A kolostorokból, hol a „pogánydobás“ általánossá vált, a játék kivonult a polgári körökbe és az egész világon elterjedt. A bábok elszaporodtak, az eredetileg egy pogánynak lassan kint nyolc „cimborája“ lett és vallásos szempontból nagy elismerés jutalmazta az olyan embert, aki egy dobásra mind a kilenc bábot porba sújtotta. A kuglizás ma is legfőbb szórakozása a szerzeteseknek és alig van kolostor, melynek saját kuglizója ne volna. (Adósság’csinálás egykor és most.) A szürke ókorban, amikor még nem voltak bankok és zálogházak, az adósságcsinálás is nehezebben ment mint most és a különböző népeknél a biztosítékadás más-más módjai divatoztak. A régi egyiptomaiak nagyon óvatos emberek voltak pénzdolgokban, de azért egész biztosan számíthatott megfelelő hitelre az, aki quasi szent zálog gyanánt atyja holttestét adta át a pénzkölcsönzőnek. Ha aztán az ilyen adós tartozását a lejárati napon pontosan ki nem egyenlítette, menthetlenül és visszavonhatlanul a közmegvetésnek esett áldozatul. A középkorban székében szokásos zálogtárgy az ember bajusza volt és nem egy megszorult lovag kapott csengő ércet, ha féróarcának ezt az ékességét elzálogosította. De jaj volt annak, aki adósságát pontosan meg nem fizette, mert örökre becstelen ember lett a világ szemében, ha bajuszát, bárha csak jelképileg történt is az elzálogosítás, veszni engedte. Manapság az egyszerű névaláírás is elég a legtöbb esetben a hitelező megnyugtatására és biztosítására. Az emberek egymás iránt való bizalma tehát az évezredek folyamán óriási előmeneteleket tett, mert hát micsoda végtelen különbség van az egyszerű névaláírás és egyiptomi múmiazálog között, melylvel az adós a visszafizetés biztosítékakép mintegy azt zálogosította el, ami neki itt a földön és a másvilágon a legdrágább és a legkedvesebb. Az egyszerű névaláírásra a »régi jó időkben« még az uralkodó fejedelmeknek is csak nagynehezen kölcsönöztek. (Csalás az urnánál.) Torre d’Annuunciata olasz városban letartóztatták a polgármestert és elődét, valamint hét más befolyásos városatyát, akik most mind hűvösön ülnek. Torre d’Annunciata egyike ama nagyszámú olasz községnek, amelyek csődöt mondtak. A városi kölcsön kamatait már évek óta nem fizetik, az obligációk törlesztésére pedig időnként a város sorsolásokat tart. A derék városatyák azonban úgy rendezték a dolgot, hol az egész sorsolás csak szemfényvesztés és komédia volt. Időről-időre olcsó áron fölvásároltak egy csomó kötvényt és a legközelebbi húzáson aztán mindig ezek a kötvények jöttek ki. Egy darabig egészen jól ment a dolog, amíg az érdekeltek a csalásra rá nem jöttek. Azután következett a botrány és a találékony városi potentátok letartóztatása. (Az állatok zenei érzéke) A londoni állatkertben nemrég kísérleteket tettek ar ránézve, hogy milyen hatással van a zene egyes állatokra. Legelőször is a Jack nevű fiatal orangutanggal tettek próbát. Ez eleinte nagy áhítattal hallgatta a hegedűszót, végre azonban a félelem látható jeleivel a ketrec hátsó részébe húzódott és elbújt. Lehet azonban, hogy csak a darab nem tetszett neki, mert amikor más darabokat húztak, újra előrement a rácshoz és nagyon komolyan és figyelmesen fülelt. Hasonlóan vielte magát Jack a flótahangokkal szemben is, amikor pedig dudálni kezdtek neki, az összes jelenlevők meglepetésére nagyon jó kedve támadt. A nagy majom ide-oda ugrált, szalmaszálakat dobált föl a levegőbe és cigánykerekeket hányt. A királytigris a hegedűszóra dorombolni kezdett, a furulyát azonban nem sokáig hallgatta türelemmel és egészen megvadult. Fölugrott a falra, ordított, végig futott a rostély mellett és kétségbeesetten csapkodta farkával a vaspálcákat. Ilyen magaviselet után a tigrist a dudaszótól jobbnak látták megkímélni. (Az Erzsébet-társaság.) Ez a londoni társaság célul tűzte ki, hogy Erzsébet királynő nagy udvari poétájának és színművészének hagyományait mind hivebben megőrizze. A minap tartott tizennegyedik közgyűlésen Lee Sidney elnök humorisztikus előadásban mindenféle adatokat hozott fel arról, hogy Shakspere művei mennyire terjednek a külföldön. Eredeti, drámai formájában legritkábban adják műveit Franciaországban, de annál gyakrabban adják itt a megzenésített Shaksperet, Rómeót, Otellót. A latin népek egyáltalán a drámákat »zenei mártással« szeretik betenni. Kelet- Európában Shakspere hatása évről évre fokozódik, és maholnap már Ázstriában is játszszák majd műveit. Hindu és japán nyelven már több drámája került bemutatóra. Magában Angolországban a Shakspere-kultusz hanyatlott, de most legújabban ismét fölkapták műveit. (Amerikai amazonok.) Minthogy a feszültség Spanyolország és Északamerika közt nagy és mind a két állam lázasan fegyverkezik, az Egyesült Államok hadi kormányzata elrendelte, hogy a 16 éven aluli gyermekeket és a nőket az összes megerősített parti helyekről el kell távolítani. Ezt azonban az amerikai nőmozgalom vezetői a nőkre nézve méltatlannak találták és New-Yorkban nagy tiltakozó gyűlést tartottak a hadügyminisztérium rendelete ellen. A hőslelkű amerikai nők egyben elhatározták, hogy New-Yorkban és más városokban női hadtesteket alakítanak, melyek permanens szolgálatra vállalkoznak a fenyegetett parti erődökben az őrség támogatása és élelmezése végett. (A cár yachtjai.) A »Sarkcsillag« nevű yacht, ha lehet hinni az orosz lapok leírásának, egyike a világ legértékesebb és legszebb hajóinak. Több mint tíz millió rubeljébe került a cárnak ez a gyönyörű yacht, de nem kevésbbé szép a cár kisebbik yachtja, a »Standard«, mely hat millió rubelbe került. A »Sarkcsillag« fedélzetei sajátságos módon vörös, fehér és fekete márványból vannak összeállítva, a főfedélzeten pedig nagy márvány szökőkút is van. A nap étteremben, amelynek csak a dekorációja 200,000 rubelbe került, kétszáz ember fér el. A kabinok és a cári család küvön helyiségei pazar fénynyel vannak berendezve. A személyzet a szolgák seregén kívül 400 emberből áll. Nagyon fényes berendezésű a »Standard« is, mely azokhoz a személyszállító gőzösökhöz hasonlít, melyek New York és Southampton közt közlekednek. _— (Krüger elsők szobra.) Rómában már bronzba öntötték Kruger elnök sokat emlegetett szobrát, melyet nemsokára útnak indítanak a vitéz boerok afrikai köztársaságába. A gigászi csoport középső szobra, mely az öreg Krüger Pál elnököt ábrázolja, négy és fél méter magas. Körülötte a talapzat négy sarkán négy óriási boer áll, kezükben puskával, melyet minden pillanatban készek elsütni. Arcukon a büszke elszántság és erő kifejezése ül és meglátszik rajtuk, hogy hazájuk szabadságát a legutolsó csöpp vérig készek megvédelmezni. Az emlék négy oldalán basreliefek vannak, melyek a népszerű elnök életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Kivonat a hivatalos lapból, Kinevezések. Az igazságügyminiszter a fogarasi kir. járásbíróságnál ideiglenes minőségben alkalmazott Szőke János aljegyzőt ebben az állásában végleg megerősítette. A közoktatásügyi miniszter Hoffmann Mór nagykanizsai államilag segélyezett polgári iskolai igazgatói címmel felruházott tanítót, Fodor Dániel zilahi és Speidl Ernő resicabányai államilag segélyezett polgári s Imecs János gyergyóalfalvi állami felső népiskolai igazgató-tanítókat, jelen minőségükben való meghagyásuk mellett, a IX. fizetési osztály harmadik fokozatába nevezte ki. Továbbá kinevezte a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter , Zsebők János hódmezővásárhelyi, Bertalan Sarolta nagykikindai, Orbán Nándor liptó-szt.-miklósi, Weidner Anna gyöngyösi, Omaisz János nagy-rőcei, Tóthi József szerb-n.-szt.-miklósi állami, Mikula Dezső szegzárdi államilag segélyezett községi, Neubauer Hermin nagybányai állami, Nagy László b.-gyarmati államilag segélyezett községi, Hantz Gyula bánffyhunyadi, Kresz Gizella fehértemplomi állami, Soós Amália deési államilag segélyezett községi, Ozsváth János