Pesti Hírlap, 1899. október (21. évfolyam, 272-302. szám)
1899-10-11 / 282. szám
18 PESTI HI 11 LAP 1899. október 11 Vegyes. — (Shakespeare utóda.) Shotteryben, Warwick grófságban, a minap halt meg Mrs Baker, aki Shakespeare feleségének, Anne Hathawaynek, egyenes leszármazottja volt. A nyolcvanéves öreg aszszonyt az angol Shakespeare-társaság tartotta el öreg napjaiban. Ugyanabban a házban lakott, amelyben Shakespeare felesége élt s kegyelettel őrizte halála napjáig azt az ágyat, amelyben Shakespeare született. Shakespeare egy karosszékét azonban eladta egy yankeenek. (Victor Bagó iratai) Hugo Victor hátrahagyott irataiból újabb kötet fog legközelebb megjelenni. Ebben a könyvben Hugo mint reporter és újságíró azokat a politikai eseményeket írja meg, amelyekben neki is része volt. A könyv jövedelmét arra a szoborra szánják, amelyet 1902-ben állítanak a Victor Hugo-avenuen a Hernani szerzőjének. (Marseille Jubileuma.) Franciaország legjelentékenyebb kikötővárosa, Marseille, legközelebb megünnepli alapításának kétezerötszázadik évfordulóját. Marseillet phoceai gyarmatosok alapították. Phocea abban az időben a földközi-tenger partjain a legjelentékenyebb város volt 150.000 lakossal. Ma már csak 6000 lakosa van Phoceának, amelyet a törökök Karadzsa-Fokiának neveztek el. Ez a városka ma olyan szegény, hogy útiköltséget sem szavazhatott meg bírájának a marseillei ünnepélyre. Athén és Róma polgármestere elmegy Marseille jubileumára. (Uj golyószóró.) A francia hadsereg számára a puteauxi arzenálban új golyószórót készítettek. A Hotchkiss-féle golyószóró kezeléséhez két ember szükséges: egy, aki tölti és egy, aki irányítja. Percenkint száz—hatszáz golyót lehet az új géppel lőni. A lövések gyorsaságát szabályozó készülék könnyű kezelése és az egész gépnek aránylag kicsiny súlya az új golyószóró lő előnye. Egyelőre csak az alpesi gyalogságot szerelik föl vele s csak azután a tengerészetet is. (Koránkelés mint a degeneráció fele.) Sok lusta ember bizonyára örömmel fogja hallani, hogy vannak, akik a koránkelést nem tartják dicséretreméltó dolognak, hanem azt és ellenkezőleg az elkorcsosodás jelének tekintik. Megfigyelték állítólag, hogy a koránkelés fanatikusai többnyire az idősebb emberek soraiból kerülnek ki és hogy e szokásuk nem erkölcsi, hanem testi okokból ered. Este korán álmosodni és az első kakasszóval ébredni az öregség jele, melynek valószínűleg az üterek megkeményedése és a véredény-rendszer nehézkes működése az oka. Ez a felfogás, melynek legelőször a British Medical Journal hasábjain adtak kifejezést, meglehetős nagy feltűnést keltett, de az egész világon sok orvosi tekintély megerősítette. Tudvalevő, hogy a degenerálódás jelei, mint amilyenek öreg embereknél mutatkoznak, az úgynevezett öreg népeknél is föltalálhatók és így az említett különös nézetet erősíti meg az is, hogy sehol a koránkelést olyan szigorúan nem veszik, mint Chinában, mely szokásán a mennyei birodalom lakóinak eddig az európai kultúra befolyása sem változtatott. A chinai császár kihallgatási termeit reggel két órakor nyitják ki, a kabinettanácsot pedig Ghánában hajnali három órakor tartják. Udvari ünnepélyeket akárhányszor már reggel nyolckor tartanak és délelőtt tíz órakor a császár napi tevékenysége véget ér. Ennél kellemetlenebbet mi persze el sem képzelhetünk. De ha meggondoljuk, hogy a dunaiaknál ez a szokás — a degenerálódás állítólagos jele — már egypár ezer év óta tart, akkor bajos elképzelni ennek a konzervatív birodalomnak a pusztulását. — (Szoborrá változtatott halottak.) Sajátságos hírt közölnek Amerikából, amelynek szavahihetőségét azonban maga a tudomány is megerősíti. Egy találósony philadelphiai polgár kedves oldalbordáját, amikor ez meghalt, galvanoplasztikai után rézszoborra változtatta és azt, akit esetében oly forrón szeretett, igy megóva az enyészettől, szalonjában a zongora és a jatékasztal közé állította. Az amerikai lapok ezt a hírt közölve hozzáteszik, hogy Amerikában kezd divatba jönni, hogy az ember drága halottait rézbe burkolva lakásában tartsa, ahelyett, hogy a sötét sírnak vagy a halottégető kemencének adja őt. E célra a holttestet a bebalzsamozáshoz hasonló módon praeparálják, azután tömény salétrom-ezüst fürdőbe helyezik és fosztor, valamint kéngőzök hatásának teszik ki. Az ily módon kikészített test nagyon jól vezeti a villamos áramot és most már csak galvanoplasztikai fürdőbe kell tenni, melyben lassankint rézrószecskék rakodnak le a bőrre és a test tíz nap alatt tökéletes bronzszoborrá válik. Ez az eljárás különben már nem új, mert egy francia orvos azt egy kis leány holttestével már évekkel ezelőtt megcsinálta és ilyen módon a halottnak a legkisebb részletekig is hű másához jutott. De mi lesz, ha a halottak e galvanoplasztikai megörökítését általánosan fölkarolják ? Minden családnak meg volna a maga családi szoborkiállítása és sír és halottégető kemence fölöslegessé válna. De mert az eljárás nagyon költséges, egy pár haláleset a kevésbbé jómóduakat csakhamar tönkretenné, a végrehajtó lefoglalná a családi szobrokat és az ember megérhetné, hogy jó nagyapjából vagy kedves anyósából közönséges rézust válik, amelyben szennyesruhát főznek. (Kívülről világított vasúti kocsik.) Sajátszerű berendezéssel látják el a párisi városi vasút batignollesi alagútját, melyben az áthaladó vonalakat kívülről fogják megvilágítani. E célra az alagút falain egy-egy méternyi távolságban és a vasúti kocsik ablakmagasságának megfelelőleg tíz gyertyaerejű villamos izzólámpákat alkalmaznak. De hogy az áramot ne pocsékolják, az egész berendezés úgy van megszerkesztve, hogy a lámpák csak akkor gyűlnak föl, ha vonat robog be az alagútba és nyomban elalszanak, mihelyest az alagutat a legutolsó kocsi is elhagyta. (Különös halászat.) A mennyei birodalom sok egyéb furcsaságai között a halászat egy különös neme érdemel fölemlítést. A cbinaiak egy madárfajta, a kormorán szelidített példányai segélyével halásznak. Bámulatos, mennyi halat hoznak föl ezek a madarak és pedig jó nagyokat, melyeket lenyelni nem képesek. Az ilyen halakkal a kormorán a parthoz úszik, hogy ott erőt vegyen rajta, de miközben egy prédáját lenyelni igyekszik, akárhányszor másik madár csap le oda és mialatt a két szárnyas a prédán marakodik, a hal sokszor elmenekül. A halász, hogy ezt megakadályozza, csolnakján folyton ide-oda evez a halászó madarak között és mihelyest azt látja, hogy valamelyiknek hal van a szájában, a halat egy kis háló segélyével madarastul együtt elfogja. A halász erre elveszi a kormorántól a halat, melytől az nem szívesen válik meg, kielégíti a madarat egy kisebb hallal és újra a vízbe dobja. Minden madárnak a nyaka tövére egy kis zsinór van kötve, hogy a halat le ne nyelhesse, hanem a torkán akadjon. A halász pedig látva, hogy a madár fuldoklik, csak megnyomja egy kicsit a nyakát és az elfogott hal kicsúszik. (Átlátszó plakátok.) A papírgyártás a fa rostjait és cellulozás részeit annyira földolgozza, hogy teljesen átlátszó papírt tud már produkálni, és pedig oly olcsón, hogy plakátokat is készítnek belőle. Londonban alakult is már egy részvénytársaság, amelyik ezen az üvegnemű papíron fogja a reklámhirdetéseket kitűzni. Az első, a hirdetővállalat megalakulását jelző reklám tíz méter hosszú és magas üvegplakát volt. Mögötte egy nagy sötét kamara állt, amelyből a legváltozatosabb mozgóképeket vetítették az üvegpapírra. A Gewerbeblatt szerint már Berlinben is vannak átlátszó plakátok, amelyek állítólag szebbek volnának a londoniaknál. (Hummel távolba író készüléke.) Caselli megcsinálta az első távolba iró gépet. Úgy működött, mint a lukas rosta, olyant is írt, amit a feladó állomáson soha sem írták le, el is feledték érte teljesen. Rickinson, londoni technikus találmánya egészen hasonló sorsra jutott, igaz ugyan, hogy ez jobb volt Caselliénél, de mivel pontokban vitte el az írást s a gépcsak akkor tett pontot, mikor akart, nagyon hiányos volt az írása. Amstart telefotográfia úgy fényképezte le a kézírást a messzeségbe, de mivel száz eset közül csak kétszer sikerült a fotográfia, találmányát sehol sem használják. Gray telefotográfja immár sokkal jobb volt az előbb említetteknél. Azon az elven alapult, hogy a papírlapba belevágta az írást s fémlapra helyezte el. Mikor aztán egy tünegy végig sraffozta a bemetélt papírt, azokon a helyeken, hol a tű fémhez ért, vezette a villamos áramot s a másik állomáson levő tű bemetszette a papírt. Gray találmánya, mivel metszett és nem irt, nehézkes volt, úgy, hogy szintén nem terjedhetett el, de alapelve már jó számmel is ezen a módon oldja meg távolba iró készülékét, de spanol papírra ír szigetelő tintával. Hummel találmánya teljesen megfelel a kitűzött célnak. Jelenleg New-York és Saint-Louis közt kísérleteznek vele s a newyorki aláírásokat, kézzel készített rajzokat Hummel készüléke teljesen élethűen lerajzolja. Egy hibája van csak s ez a lassúsága. Percenként akkora területet tud beírni, mint az ív papír tizenhatod része. Az igaz, hogy ezt bármily sűrűn írjuk is tele, lemásolja, de a mai sietős világban ez mégis kevés. Fontossága csak az üzleti világban lehet, ahol néha nagyon jó, ha táviratilag lehet kézírást szerezni egyes kényes ügyekben. Az a merész eszme azonban, hogy a telefonállomásokon beszélőt lefotografálnák és egy rajzoló készülék a hallgató előtt lepingálná azt, aki beszél. Hummel távolba iró és rajzoló készülékével kivihetetlen és némileg fölösleges is, mert a telefonon rá lehet ismerni a hangjáról is arra, aki beszél. Sok esetben jó volna ugyan, ha látni is lehetne a beszélőt és hallgatót, de ez nem a távolba rajzoló probléma megoldásával kapcsolódik, hanem a távolba látás problémájával, amit a múlt évben Szczepanik közelített meg oly érdekes módon. (Francia divatáruk.) Az amerikai nők Franciaországból kalapokat és mesterséges virágokat évenkint harminchat millió frank értékben szállíttatnak. A német hölgyek már kevésbbé díszelegnek francia kalapokkal, — ők erre évenkint csak három millió frankot költenek. Az angol hölgyek francia kalapszámlája körülbelül húsz millió frankra rúg. Törvénykezés. — Hogy lehet 500 forintot keresni? E fölött töprengett a Drechsler-féle kávéházban Kohn Izidor pénz- és házügynök, aki a leányát férjhez akarta adni, de a vőlegény az esküvő előtt három nappal kereken kijelentette, hogy ő addig feléje se néz az anyakönyvi hivatalnak, amíg 2000 forintban megállapított, de 1000 forintra lealkudott hozományt kézhez nem kapja. Kohn Izidor úgy gondolkozott, hogy habár a vőlegény 1000 forintot követel, de bizonyára megelégszik ötszázzal is, ha azt készpénzben kapja. És ezért törte a fejét azon, hogy juthatna annak az 500 forintnak a birtokába. A véletlen kedvezett neki. Egy Hagy Ignác nevű többszörös háztulajdonos fordult hozzá azzal, hogy szerezzen neki a házaira 30000 forint hitelt. Az ügynök a legnagyobb készséggel vállalkozott erre, természetesen előbb a financiális viszonyokkal igyekezett tisztába jönni. — Mennyit ér a Nagy úr három háza ? — Négyszázezer forintot ? — Mennyi a bankteher ? — Háromszázhúszezer. — És a többi adóság ? — Harmincötezer. — Az ön számítása szerint tehát még 15000 forint fölösleg van. Most már az a kérdés, mennyire becsülik a hitelezők az ön házait ? — Háromszázötvenezer forintra. — No akkor nem talál ön sehol olyan embert, aki egyetlen krajcárt adjon ingatlanaira, sőt ha valakinek ingyen akarja odaadni a három házat, az bizonyára a szeme közé kacagna. — Hiszen épen ezért fordulok önhöz. — Ez már más. Nekem van egy tőkepénzesem, aki föltétlenül megbízik bennem és az én információmban, s én rajta is leszek, hogy kieszközöljem a kivánt hitelt, de csak azzal a föltétellel, ha ön nekem 2000 forintot ad, mégpedig ezret a szerződés megkötésekor, a másik ezret pedig a pénz átadásakor. A háztulajdonos elfogadta a feltételeket és a következő órában az ügynök Nagy Ignácnak bemutatta az ő tőkepénzesét Sternhorn Kálmán dúsgazdag magánzó személyében. Sternhorn kijelentette, hogy hajlandó belemenni az ügylet megkötésébe, de előbb személyesen kíván meggyőződni arról, hogy mennyit ér az ingatlan és mennyi a teher rajta. Az ügynök megnyugtatta Nagyot: — Ezt csak bízza rám! És Kohn Izidor csakugyan szép simán elintézte a dolgot. Délután a tőkepénzes megkötötte Nagygyal az ügyletet és ez nyomban kifizette a provízió első részletét Kohnnak. Másnap délben a háztulajdonos előzetes megállapodás szerint fölment a Sternhorn lakására, hogy a pénzt fölvegye. A tőkepénzes helyett ennek a fia fogadta Nagyot, még pedig azzal a meglepő hirrel, hogy az ő atyja már négy hét óta Ostendeben tartózkodik. — Az lehetetlen, — szólt megütközve Nagy, — hiszen én tegnap beszéltem vele, sőt egy nagyobb hitelügyletet is kötöttünk. — Lehet, — felelt nyugodtan az ifjabb Sternhorn, — csakhogy az bizonyára más Sternhorn volt, mert az én atyámtól épen tegnap kaptam levelet Ostendéből. Aztán vele különben sem tárgyalhatott, mert ő, biztos tudomásom szerint, hitelügyletekbe nem bocsátkozik. A kétségbeesett háztulajdonos erre az ügynökhöz rohant, aki arcátlanul letagadta még azt is, hogy ő Nagygyal előző nap beszélt. A becsapott ember most már ügyvédhez fordult, aki csalás bűntette miatt följelentést tett Kohn Izidor ügynök és egy magát Sternhorn Kálmánnak nevező ismeretlen tettes ellen. Akármi lesz a per eredménye, annyi bizonyos, hogy a könnyen hivő háztulajdonos nem igen jut az ő ezer forintjához, mert az ügynök már férjhez adta a leányát, ami csak úgy történhetett, hogy a provízióból reá eső 500 forintot kifizette a vőlegénynek. — Uzsorás házaspár, Ötvös Nándor hírhedt pénzügynök nem egy kétes ügyletet bonyolított már le életében. Pénzt szerzett és adott a sajátjából, de természetesen uzsora kamatra. Így tett tönkre