Pesti Hírlap, 1901. október (23. évfolyam, 271-301. szám)

1901-10-26 / 296. szám

6 PESTI HÍRLAP 1901. október 26., szombat. Kálmán, Pápay titkár, Wenckheim Béla táró és Mandel szárnysegéd kíséretében. Ezek és a szegedi küldöttség a vasúti hídig­ mentek vele, amely hely­től nem messze egy ponton várakozott reájuk uzászkatonák által kormányozva. Tulajdonképen ezt kellett "­volna Vágónak kifejezésre juttatnia a képen, melynek keretei azonban korlátokat szab­nak az elbeszélő művész elé. Következőleg teljes művészi formába öltöztette a jelenetet mikor az egészet a vasúti töltés olyan helyén szorí­totta össze, ahonnan áttekinthető volt Szeged akkori legtipikusabb része, tudniillik a belvárosi szent Deme­­ter-templom környékén. Ezt festette meg reggeli hi­deg szürkületben, melynek az árvíz ad szomorú fes­tői hangulatot. Szegedre azért jött most az immár csaknem teljesen kész képpel, hogy a zamatos sze­gedi jelleget minden izébe bele­vegye. Különben is iparkodott Vágó munkájával a szegedi ember állás­pontjára helyezkedni, anélkül, hogy elragadtatta volna magát a divatos művészi irányzatoktól. Mint egy jó barátjának írja, ezt a képet tisztán a szegedieknek készítette azzal a lelkesedéssel, mintha ő is született szegedi volna, aki féltve őrzi meg a tradíciókat. Szinte hihetetlennek látszik, hogy mennyi mindent fejez ki ez az óriási vászon, amely dísze lesz a kul­túrpalotának, ahol Munkácsy Honfoglalásának legsike­rültebb vázlatával kerül szembe. Két részre oszlik az egész, az egyiken a pusztulás, a másikon a remény. A Tisza piszkos, kavargó hullámtengere romba dön­tött már mindent, házak úszkálnak részletekben, ge­rendákat hoz az ár, köröskörül a nyomor ta­nyája fedél nélkül maradt lakosokkal, akik tegnap még nem gyanították, hogy másnapra nem lesz hol lehajtani a fejeiket. És ekkor megjelenik a másik oldalon, a kiugró földnyelven a király, aki ki­mondja a híres szót, melyben benne van a megváltás, a munkára való fölhívással együtt: Szeged szebb lesz, mint volt! Ugyancsak itt említem föl Vágó Pál­nak, a lelkes művésznek egy érdekes tervét. Fölve­tette ugyanis azt az eszmét, hogy a kép alkalmas a külön kiállításra. Viszont ragaszkodik az egész vilá­gon respektált szerzői joghoz s igy disponál a jöve­delem hovafordítása iránt. Előtte mindenesetre képző­művészeti cél lebeg, azért a jövedelem kilencven százalékából műtermet akar építtetni Szegeden, ahon­nan máris számos tehetséges fiatal festőművész ke­rült ki, köztük Nyilassy Sándor, aki jelenleg is há­rom értékes művével vesz részt a Nemzeti Szalon kiállításán. * (Csokonai Lillájának arcképe.) A Csokonai Vitéz Mihály által oly gyönyörűen megénekelt bájos leánynak,­­ Lillának arcképét csakugyan megtalál­ták Komáromban. Szendrey Imre festőművész és tanár igen sikerült másolatot vett róla és ajándékba elküldötte a debreceni Csokonai-Kör részére, Komlóssy Arthur alelnök kezeihez. Szendrey a szép leánykát ábrázoló olajfestményt a kisebb eredetiről nagyítva, de csak mellképben, másolta le. Az eredeti kép ugyanis csak­nem egész alak, amint a szép leány szobája ablaká­nál kedves madarával, egy papagálylyal, játszadozik. Lillát 17—18 éves korában mutatja be ; dús, szőke haja magas frizurában övezi gyönyörű arcát, ég­­színkék szemei és vérpiros ajaka élénken idézik em­lékünkbe a költő leírását. A száz év előtti divat szerint kivágott fehér ruhát visel, melyből hattyú­­nyaka és gömbölyű vállai ingerlően emelkednek ki, míg a rövidre szabott derék szalaggal van össze­kötve. SZÍNHÁZ és zene. * (Rolli és Rolland), tulajdonképen de Soir* volle vicomte, szereti Diana grófnőt, des Lignis gróf feleségét, akinek — amint egy pár forró csókból csakhamar kiderül — szintén nem közönbös a fess huszárhadnagy. A vicomte énnek idején a grófnőhöz lopódzik, mialatt a gróf kis szökevény unokahugáért, Jeanettért, a vasúthoz ment. A gróf azonban vissza­tér s a grófné kénytelen a női pongyolába bujt Rol­­landot mint Rolli kisasszonyt bemutatni, aki az inté­zetből megszökött és nála keresett menedéket. A gróf persze mindent elhisz, sőt bele is szeret Rolliba, amit különben a kis Jeanette hallatlanul ostoba vőlegénye — a „Kis alamuszikból ismeretes Tom ikertestvére — is megcselekszik. Rolli azonban a harmadik fel­vonásban megunja ezt a kétéletű szereplést és összes hím- és nőnemű tisztelői közül a kis Jeanettet bol­dogítja. íme, ez a meséje ifj. Bokor József „Rolli és Rolland“­ c. énekes bohózatának, amely ma este ke­rült a Népszínházban bemutatóra. Itt mindjárt regisztráljuk a viccet, amely egy kis oázis a második felvonás közepén. — Ez vért kiván ! — kiált a sértettet játszó vicomre a megrémült grófra. — Vér, az nincs — feleli az —én vérszegény vagyok. Sajnos, nemcsak a gróf, hanem az egész darab vérszegény. Vér nélküli, lehetetlen alakok járkálnak három óra hosszat a színpadon. A gróf maga ijesztő példája a paralitikusoknak. Elhiszi, hogy a házában éjjel két szökevény kis leány keres menedéket, hogy a zárdában a lányok csizmában, sarkantyúval járnak, a feleségét arra akarja kényszeríteni, hogy egy ágy­ban aludjék Rolland­ Rollival, akibe végre is­­ sze­­relmes lesz. Holland eleinte lánggal ég a grófnőért, míg a második felvonás végén ki nem jelenti, hogy­­ Jeanettet szereti. Jeanette, aki szerző szerint maga az ártatlanság, „bundás kis báránykájáról“ egy oly brutálisan obszcén dalt énekel, amely mellett a kis bögréről és a kis kagylóról szóló nóták számba se jöhetnek. A darab zenéje kétségen kívül kedves, fülbe­mászó, ha a szerző járt utakon halad is és itt-ott a sajátjából vesz is kölcsön egyes részeket. A szereplőknek meglehetősen nehéz feladat jutott, hogy a vértelen alakokba egy kis életet önt­senek. Rolli és Rolland kettős szerepét Fedák Sári adta temperamentumosan és ahol kellett, komikummal is. Arról ő nem tehet, hogy gyakran túlságosan drasz­tikusan játszotta meg szerepét, ez már a vérében van. Bojár Teruska, akinek a grófné lehetetlen sze­repével kellett megbirkóznia, énektudásban és játék­ban is határozottan haladt, remek pongyolája na­gyon tetszett. Kápolnai Irén most is jól megállta helyét, Német, Kovács, Tollagi, Vidorné a szokott jók voltak. A közönség hűvösen fogadta az újdonságot és részben már a második felvonás végén csalódva tá­vozott. (S.) * (Az operaházban) holnap, szombaton, bér­letfolyamban (116. sz.) A zsidónő kerül szinre. A címszerepet Diósyné, a többieket B. Pewny, Alberti, Szendrői, Kertész, Váradi S., Mihályi és Ney B. játszszák. A III. felvonás táncegyvelegében Balogh Szidi, Schmidek Cammarano, Smeraldi és Pini lép­nek föl. * (III. Richard), Shakespeare tragédiája, hét­főn, e hó 28-ikán kerül újra szinre a Nemzeti szín­házban, ahol az elmúlt évi 19-ike óta nem adták. Margit királynő szerepében ez alkalommal ismét Já­szai Mari asszony lép föl, míg a többi szereplők kö­zül Jork hercegnét, Felekyné szerepét Fái Szeréna, Buckingham herceget, Bercsényi szerepét Gál Gyula s végül Hastings lordot Szigeti Imre és Bakó sze­repét Beregi Oszkár ez alkalommal először fogják játszani. * (A népszínházi bizottság) szombati ülésén határoz arra nézve, vajon további öt évre meghosz­­szabbíttassék-e a szerződés Porzsolt Kálmánnal, a színház jelenlegi igazgatójával, avagy irassék ki pá­lyázat a színház bérbeadását illetőleg. Amint értesü­lünk, a bizottság a Népszínház művészi és anyagi érdekeit úgy véli leghelyesebben előmozdítani, ha kerülve minden experimentálást, a jelenlegi bérlővel további öt évre meghosszabbítja a szerződést. Ez tényleg legméltányosabb megoldás is.­­ Porzsolt Kálmán annak idején 1897-ben eredetileg 10 évre kérte a Népszínház bérletét, mert tudta, hogy ennél rövidebb p. o. 4—5 év alatt egy irodalmi és művé­szeti programmot keresztülvinni és a megváltozott színházi viszonyok mellett olyan költséges színházi vállalatot, mint a Népszínház, kellően finanszírozni nem lehet. A népszínházi bizottság azonban az ala­pítvány szabályzata értelmében saját hatáskörében csak öt évre adhatja bérbe a színházat, épen azért Porzsolttal is csak öt évre kötötte meg a szerződést, de ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy ha Porzsolt sikerrel fog működni, az ajánlatában kitett határidőre meghosszabbítja vele a szerződést. Hogy Porzsolt megfelelt feladatának, az iránt semmi kétség, ahoz szó nem fér. A bizottság tehát csakis korábban tett ígéretét váltja be, midőn a pályázat mellőzésével a hátralevő 5 esztendőre meghosszabbítja Porzsolttal a szerződést. Ezt a nézetet vallja a bizottság tagjainak túlnyomó része; ezt vallja Kiéli István, a bizottság elnöke is, ki a Népszínháznak tulajdonképeni meg­alkotója (hiszen saját személyi hitelének lekötésével segítette azt fölépíteni) és akinek nézetét mindenkor irányadónak fogadja el a bizottság és a közvélemény. * (Hírek a Népszínházból.) A Katalin című eredeti operette, mely olyan nagy, szinte páratlan sikert ért el, hogy tizenötödször töltötte meg zsúfo­lásig a Népszínházát, a mai premiere révén csak ideig-óráig szólni le a műsorról. Az operett személy­zetének s nevezetesen Küry Klárának, kinek Ger­­mainje olyan mesteri alakítás, különben is szüksége van egy-két napi pihenőre. A jövő héten azonban újra megindul a Katalin-előadások sorozata, még­pe­dig egy újabb érdekességgel fűszerezve, amennyiben Katalin cárnő szerepét, melyet eddig Hegyi Aranka betegsége következtében a negyedik előadás óta Sem­­sey Mariska játszott, a főváros művészi köreiben ked­velt, széphangú énekesnő, Zilahiné­ Singhoffer Vilma asszony, fogja játszani felváltva Semsey Mariskával és a remélhetőleg hamarosan fölépülő Hegyi Aran­kával. * (Magyar színház.) Pénteken este a Ma­, gyár színházban Szulam­ithot adták igen gyér számú közönség előtt. És lehet, hogy ez volt az oka a sze­replők kedvetlenségének, mert olyan gyönge, ked-­­ vetlen volt ez a pénteki előadás, amilyet még a Ma*' gyár színházban keveset láttunk. Ha Sötét k­­a­j­aki Szulam­ithot adta, meg Abigail szerepében Dőry Margit valamelyes élénkséget nem vitt volna a szín-' padra, akkor igazán nem is lehetne az előadásról­ megemlékezni. Absolont Hegyi adta elég gyengén,­­ sok műpáthoszszal, de minden bensőség nélkül. Va­lósággal kin volt nézni, hogy milyen terhére van«*) nak a kezei a színpadon és járni sem muszáj val-­ cer-lépésekben. * (Ifj. Bokor József), az Almafa szerzője, az , 500 koronás pályadíjat, amelyet vígjátékéval nyert, visszaküldte a Vígszínházhoz, még pedig a következő­ levél kíséretében. A Pesti Hírlapban ellenem — illetve az­­ Almafa című vígjátékom ellen felmerült vádakkal szemben — valamint ugyanabban a lapban dr . Jókai Mórtól megjelent, engemet érdemem fölött megvédelmező cikkel szemben — nemkü­­­lönben a Budapesti Napló mai számában Roboz­­ Andor tanár úr tárgyilagos boncoló kritikája­ után — ide mellékelve visszaszármaztatom nyert­ pályadijamat azzal a megjegyzéssel, hogy ezt most már addig el nem fogadom, mig azt ugyan­azon pályabirák, kik azt az Almafának ítélték — újra elbírálván azt — a föntebb fölsorolt véle­mények után ismét nekem nem ítélik. — Örökké sértené önérzetemet annak a tudása, hogy olyan pályadíj birtokában vagyok, amely meg nem illet. Eddig is emelt fővel járhattam írótársaim között — ezúttal sem érzem, hogy olyat követ­tem volna el, ami arra késztetne, hogy ezt ezentúl ne tehessem. — Azt hiszem, ezen elha­tározásom jobban fog bizonyítani jóhiszeműsé­gem mellett, mint bármily végtelenségig űzött polémia. — ítéljenek. — Bpest 1901 okt. 25. «­«­­Kiváló tisztelettel ifj. Bokor József. A Vígszínház igazgatósága fölkérte a pályabí­rókat, hogy ebben az ügyben nyilatkozzanak. * (A Vígszínházban) Pálmay Ilka holnap, szombaton, folytatja vendégszereplését a Pillangó kisasszony címszerepében. Az est bevezetőjéül ezút­tal ismét az Almafa-t, ifj. Bokor József vígjátékát adják. Vasárnap este pedig Belasco szenzációs drámá­jával A szálka kerül s­zínre. A főszerepeket Csillag Teréz, Hegedűs Gyula és Góth Sándor játszszák. * (A Magyar szinház) igazgatósága keddre, e hó 29-ikére tűzte ki a Svnhákok (Die Landstreicher) bemutatóját, amelyet a dallamos, könnyed zene ba­rátai általános érdeklődéssel várnak. Ziehrer népszerű operettje azonfelül elsőrangú látványosságnak is ígér­kezik, mert egy jelmezes mulatság keretében pompás színes egyenruhákban az összes nagyobb nemzetek hadserege — természetesen női hadserege­k— fölvo­­nul, s a HL fölvonást egy nagyszabású, mozgalmas és tarka ballabibe fejezi be. A női főszerepek Szoyer Ilonka, Ledofsky Gizella, Margó Zelma, Turchányi Olga és Dőry Margit kezében vannak, a férfiak kö­zül Sziklai, Boross, Dalnoki és Szadai jutottak jó szerephez. A Svihákok premierejéig minden este a Vestaszüzek­et játszszák, amelynek eddig minden elő­adását telt ház nézte végig. * (A városligeti színkörben) vasárnap két előadást tartanak fél helyárak mellett. Délután fél négy órakor Szigligeti történeti színműve, H. Rákóczi Ferenc fogsága kerül színre, este 7 órakor pedig a Molnár és gyermeke, Marie szerepében Feld Irénnel. * (Magyar zeneszerző sikere Berlinben.) A berlini filharmóniai társaság előadta Major 3. Gyula magyar symphoniáját és Niels finn című balladáját; mind a két zeneműnek nagy sikere volt. * (Vilmos császár Lortsingról.) Berlinből jelentik, hogy a Lortzingemlék­bizottság a Lortzing­­emléktáblának a Hertzog-féle házon történt elhelye­zése alkalmából a német császártól a következő táv­iratot kapta: „Nagyon örvendtem, hogy a nagy zene­költőnek, akinek olyan sok szép és kedélyreható mű­vet köszönhetünk és akinek művei a német nép szi­vében tisztelethelyet érdemeltek ki, emlékét születési helyén külső jelzéssel is megörökítették és szerencse­­kivánatomat fejezem ki a bizottságnak a köszönetre­­méltó vállalkozásnak méltó végrehajtásáért.“ * (Eredeti kritika.) A moszkvai Rosszija szín­házi rovatában a lap kritikusa, Dorosevicz, a minap a következő színházi bírálatot írta: Nafta-források. Velicskó úr új darabjának ma volt a bemutató előadása a Moszkvai Kis Színházban. »Nagy botrány készült, szólt elége­detten egy hölgy az előadás előtt, mikor benyi­tott a páholyába. »Igen, azt mondják«, szólt kellemes izgatottsággal a lovagja, aki követte

Next