Pesti Hírlap, 1901. október (23. évfolyam, 271-301. szám)
1901-10-26 / 296. szám
6 PESTI HÍRLAP 1901. október 26., szombat. Kálmán, Pápay titkár, Wenckheim Béla táró és Mandel szárnysegéd kíséretében. Ezek és a szegedi küldöttség a vasúti hídig mentek vele, amely helytől nem messze egy ponton várakozott reájuk uzászkatonák által kormányozva. Tulajdonképen ezt kellett "volna Vágónak kifejezésre juttatnia a képen, melynek keretei azonban korlátokat szabnak az elbeszélő művész elé. Következőleg teljes művészi formába öltöztette a jelenetet mikor az egészet a vasúti töltés olyan helyén szorította össze, ahonnan áttekinthető volt Szeged akkori legtipikusabb része, tudniillik a belvárosi szent Demeter-templom környékén. Ezt festette meg reggeli hideg szürkületben, melynek az árvíz ad szomorú festői hangulatot. Szegedre azért jött most az immár csaknem teljesen kész képpel, hogy a zamatos szegedi jelleget minden izébe belevegye. Különben is iparkodott Vágó munkájával a szegedi ember álláspontjára helyezkedni, anélkül, hogy elragadtatta volna magát a divatos művészi irányzatoktól. Mint egy jó barátjának írja, ezt a képet tisztán a szegedieknek készítette azzal a lelkesedéssel, mintha ő is született szegedi volna, aki féltve őrzi meg a tradíciókat. Szinte hihetetlennek látszik, hogy mennyi mindent fejez ki ez az óriási vászon, amely dísze lesz a kultúrpalotának, ahol Munkácsy Honfoglalásának legsikerültebb vázlatával kerül szembe. Két részre oszlik az egész, az egyiken a pusztulás, a másikon a remény. A Tisza piszkos, kavargó hullámtengere romba döntött már mindent, házak úszkálnak részletekben, gerendákat hoz az ár, köröskörül a nyomor tanyája fedél nélkül maradt lakosokkal, akik tegnap még nem gyanították, hogy másnapra nem lesz hol lehajtani a fejeiket. És ekkor megjelenik a másik oldalon, a kiugró földnyelven a király, aki kimondja a híres szót, melyben benne van a megváltás, a munkára való fölhívással együtt: Szeged szebb lesz, mint volt! Ugyancsak itt említem föl Vágó Pálnak, a lelkes művésznek egy érdekes tervét. Fölvetette ugyanis azt az eszmét, hogy a kép alkalmas a külön kiállításra. Viszont ragaszkodik az egész világon respektált szerzői joghoz s igy disponál a jövedelem hovafordítása iránt. Előtte mindenesetre képzőművészeti cél lebeg, azért a jövedelem kilencven százalékából műtermet akar építtetni Szegeden, ahonnan máris számos tehetséges fiatal festőművész került ki, köztük Nyilassy Sándor, aki jelenleg is három értékes művével vesz részt a Nemzeti Szalon kiállításán. * (Csokonai Lillájának arcképe.) A Csokonai Vitéz Mihály által oly gyönyörűen megénekelt bájos leánynak, Lillának arcképét csakugyan megtalálták Komáromban. Szendrey Imre festőművész és tanár igen sikerült másolatot vett róla és ajándékba elküldötte a debreceni Csokonai-Kör részére, Komlóssy Arthur alelnök kezeihez. Szendrey a szép leánykát ábrázoló olajfestményt a kisebb eredetiről nagyítva, de csak mellképben, másolta le. Az eredeti kép ugyanis csaknem egész alak, amint a szép leány szobája ablakánál kedves madarával, egy papagálylyal, játszadozik. Lillát 17—18 éves korában mutatja be ; dús, szőke haja magas frizurában övezi gyönyörű arcát, égszínkék szemei és vérpiros ajaka élénken idézik emlékünkbe a költő leírását. A száz év előtti divat szerint kivágott fehér ruhát visel, melyből hattyúnyaka és gömbölyű vállai ingerlően emelkednek ki, míg a rövidre szabott derék szalaggal van összekötve. SZÍNHÁZ és zene. * (Rolli és Rolland), tulajdonképen de Soir* volle vicomte, szereti Diana grófnőt, des Lignis gróf feleségét, akinek — amint egy pár forró csókból csakhamar kiderül — szintén nem közönbös a fess huszárhadnagy. A vicomte énnek idején a grófnőhöz lopódzik, mialatt a gróf kis szökevény unokahugáért, Jeanettért, a vasúthoz ment. A gróf azonban visszatér s a grófné kénytelen a női pongyolába bujt Rollandot mint Rolli kisasszonyt bemutatni, aki az intézetből megszökött és nála keresett menedéket. A gróf persze mindent elhisz, sőt bele is szeret Rolliba, amit különben a kis Jeanette hallatlanul ostoba vőlegénye — a „Kis alamuszikból ismeretes Tom ikertestvére — is megcselekszik. Rolli azonban a harmadik felvonásban megunja ezt a kétéletű szereplést és összes hím- és nőnemű tisztelői közül a kis Jeanettet boldogítja. íme, ez a meséje ifj. Bokor József „Rolli és Rolland“ c. énekes bohózatának, amely ma este került a Népszínházban bemutatóra. Itt mindjárt regisztráljuk a viccet, amely egy kis oázis a második felvonás közepén. — Ez vért kiván ! — kiált a sértettet játszó vicomre a megrémült grófra. — Vér, az nincs — feleli az —én vérszegény vagyok. Sajnos, nemcsak a gróf, hanem az egész darab vérszegény. Vér nélküli, lehetetlen alakok járkálnak három óra hosszat a színpadon. A gróf maga ijesztő példája a paralitikusoknak. Elhiszi, hogy a házában éjjel két szökevény kis leány keres menedéket, hogy a zárdában a lányok csizmában, sarkantyúval járnak, a feleségét arra akarja kényszeríteni, hogy egy ágyban aludjék Rolland Rollival, akibe végre is szerelmes lesz. Holland eleinte lánggal ég a grófnőért, míg a második felvonás végén ki nem jelenti, hogy Jeanettet szereti. Jeanette, aki szerző szerint maga az ártatlanság, „bundás kis báránykájáról“ egy oly brutálisan obszcén dalt énekel, amely mellett a kis bögréről és a kis kagylóról szóló nóták számba se jöhetnek. A darab zenéje kétségen kívül kedves, fülbemászó, ha a szerző járt utakon halad is és itt-ott a sajátjából vesz is kölcsön egyes részeket. A szereplőknek meglehetősen nehéz feladat jutott, hogy a vértelen alakokba egy kis életet öntsenek. Rolli és Rolland kettős szerepét Fedák Sári adta temperamentumosan és ahol kellett, komikummal is. Arról ő nem tehet, hogy gyakran túlságosan drasztikusan játszotta meg szerepét, ez már a vérében van. Bojár Teruska, akinek a grófné lehetetlen szerepével kellett megbirkóznia, énektudásban és játékban is határozottan haladt, remek pongyolája nagyon tetszett. Kápolnai Irén most is jól megállta helyét, Német, Kovács, Tollagi, Vidorné a szokott jók voltak. A közönség hűvösen fogadta az újdonságot és részben már a második felvonás végén csalódva távozott. (S.) * (Az operaházban) holnap, szombaton, bérletfolyamban (116. sz.) A zsidónő kerül szinre. A címszerepet Diósyné, a többieket B. Pewny, Alberti, Szendrői, Kertész, Váradi S., Mihályi és Ney B. játszszák. A III. felvonás táncegyvelegében Balogh Szidi, Schmidek Cammarano, Smeraldi és Pini lépnek föl. * (III. Richard), Shakespeare tragédiája, hétfőn, e hó 28-ikán kerül újra szinre a Nemzeti színházban, ahol az elmúlt évi 19-ike óta nem adták. Margit királynő szerepében ez alkalommal ismét Jászai Mari asszony lép föl, míg a többi szereplők közül Jork hercegnét, Felekyné szerepét Fái Szeréna, Buckingham herceget, Bercsényi szerepét Gál Gyula s végül Hastings lordot Szigeti Imre és Bakó szerepét Beregi Oszkár ez alkalommal először fogják játszani. * (A népszínházi bizottság) szombati ülésén határoz arra nézve, vajon további öt évre meghoszszabbíttassék-e a szerződés Porzsolt Kálmánnal, a színház jelenlegi igazgatójával, avagy irassék ki pályázat a színház bérbeadását illetőleg. Amint értesülünk, a bizottság a Népszínház művészi és anyagi érdekeit úgy véli leghelyesebben előmozdítani, ha kerülve minden experimentálást, a jelenlegi bérlővel további öt évre meghosszabbítja a szerződést. Ez tényleg legméltányosabb megoldás is. Porzsolt Kálmán annak idején 1897-ben eredetileg 10 évre kérte a Népszínház bérletét, mert tudta, hogy ennél rövidebb p. o. 4—5 év alatt egy irodalmi és művészeti programmot keresztülvinni és a megváltozott színházi viszonyok mellett olyan költséges színházi vállalatot, mint a Népszínház, kellően finanszírozni nem lehet. A népszínházi bizottság azonban az alapítvány szabályzata értelmében saját hatáskörében csak öt évre adhatja bérbe a színházat, épen azért Porzsolttal is csak öt évre kötötte meg a szerződést, de ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy ha Porzsolt sikerrel fog működni, az ajánlatában kitett határidőre meghosszabbítja vele a szerződést. Hogy Porzsolt megfelelt feladatának, az iránt semmi kétség, ahoz szó nem fér. A bizottság tehát csakis korábban tett ígéretét váltja be, midőn a pályázat mellőzésével a hátralevő 5 esztendőre meghosszabbítja Porzsolttal a szerződést. Ezt a nézetet vallja a bizottság tagjainak túlnyomó része; ezt vallja Kiéli István, a bizottság elnöke is, ki a Népszínháznak tulajdonképeni megalkotója (hiszen saját személyi hitelének lekötésével segítette azt fölépíteni) és akinek nézetét mindenkor irányadónak fogadja el a bizottság és a közvélemény. * (Hírek a Népszínházból.) A Katalin című eredeti operette, mely olyan nagy, szinte páratlan sikert ért el, hogy tizenötödször töltötte meg zsúfolásig a Népszínházát, a mai premiere révén csak ideig-óráig szólni le a műsorról. Az operett személyzetének s nevezetesen Küry Klárának, kinek Germainje olyan mesteri alakítás, különben is szüksége van egy-két napi pihenőre. A jövő héten azonban újra megindul a Katalin-előadások sorozata, mégpedig egy újabb érdekességgel fűszerezve, amennyiben Katalin cárnő szerepét, melyet eddig Hegyi Aranka betegsége következtében a negyedik előadás óta Semsey Mariska játszott, a főváros művészi köreiben kedvelt, széphangú énekesnő, Zilahiné Singhoffer Vilma asszony, fogja játszani felváltva Semsey Mariskával és a remélhetőleg hamarosan fölépülő Hegyi Arankával. * (Magyar színház.) Pénteken este a Ma, gyár színházban Szulamithot adták igen gyér számú közönség előtt. És lehet, hogy ez volt az oka a szereplők kedvetlenségének, mert olyan gyönge, ked- vetlen volt ez a pénteki előadás, amilyet még a Ma*' gyár színházban keveset láttunk. Ha Sötét kajaki Szulamithot adta, meg Abigail szerepében Dőry Margit valamelyes élénkséget nem vitt volna a szín-' padra, akkor igazán nem is lehetne az előadásról megemlékezni. Absolont Hegyi adta elég gyengén, sok műpáthoszszal, de minden bensőség nélkül. Valósággal kin volt nézni, hogy milyen terhére van«*) nak a kezei a színpadon és járni sem muszáj val- cer-lépésekben. * (Ifj. Bokor József), az Almafa szerzője, az , 500 koronás pályadíjat, amelyet vígjátékéval nyert, visszaküldte a Vígszínházhoz, még pedig a következő levél kíséretében. A Pesti Hírlapban ellenem — illetve az Almafa című vígjátékom ellen felmerült vádakkal szemben — valamint ugyanabban a lapban dr . Jókai Mórtól megjelent, engemet érdemem fölött megvédelmező cikkel szemben — nemkülönben a Budapesti Napló mai számában Roboz Andor tanár úr tárgyilagos boncoló kritikája után — ide mellékelve visszaszármaztatom nyert pályadijamat azzal a megjegyzéssel, hogy ezt most már addig el nem fogadom, mig azt ugyanazon pályabirák, kik azt az Almafának ítélték — újra elbírálván azt — a föntebb fölsorolt vélemények után ismét nekem nem ítélik. — Örökké sértené önérzetemet annak a tudása, hogy olyan pályadíj birtokában vagyok, amely meg nem illet. Eddig is emelt fővel járhattam írótársaim között — ezúttal sem érzem, hogy olyat követtem volna el, ami arra késztetne, hogy ezt ezentúl ne tehessem. — Azt hiszem, ezen elhatározásom jobban fog bizonyítani jóhiszeműségem mellett, mint bármily végtelenségig űzött polémia. — ítéljenek. — Bpest 1901 okt. 25. ««Kiváló tisztelettel ifj. Bokor József. A Vígszínház igazgatósága fölkérte a pályabírókat, hogy ebben az ügyben nyilatkozzanak. * (A Vígszínházban) Pálmay Ilka holnap, szombaton, folytatja vendégszereplését a Pillangó kisasszony címszerepében. Az est bevezetőjéül ezúttal ismét az Almafa-t, ifj. Bokor József vígjátékát adják. Vasárnap este pedig Belasco szenzációs drámájával A szálka kerül színre. A főszerepeket Csillag Teréz, Hegedűs Gyula és Góth Sándor játszszák. * (A Magyar szinház) igazgatósága keddre, e hó 29-ikére tűzte ki a Svnhákok (Die Landstreicher) bemutatóját, amelyet a dallamos, könnyed zene barátai általános érdeklődéssel várnak. Ziehrer népszerű operettje azonfelül elsőrangú látványosságnak is ígérkezik, mert egy jelmezes mulatság keretében pompás színes egyenruhákban az összes nagyobb nemzetek hadserege — természetesen női hadseregek— fölvonul, s a HL fölvonást egy nagyszabású, mozgalmas és tarka ballabibe fejezi be. A női főszerepek Szoyer Ilonka, Ledofsky Gizella, Margó Zelma, Turchányi Olga és Dőry Margit kezében vannak, a férfiak közül Sziklai, Boross, Dalnoki és Szadai jutottak jó szerephez. A Svihákok premierejéig minden este a Vestaszüzeket játszszák, amelynek eddig minden előadását telt ház nézte végig. * (A városligeti színkörben) vasárnap két előadást tartanak fél helyárak mellett. Délután fél négy órakor Szigligeti történeti színműve, H. Rákóczi Ferenc fogsága kerül színre, este 7 órakor pedig a Molnár és gyermeke, Marie szerepében Feld Irénnel. * (Magyar zeneszerző sikere Berlinben.) A berlini filharmóniai társaság előadta Major 3. Gyula magyar symphoniáját és Niels finn című balladáját; mind a két zeneműnek nagy sikere volt. * (Vilmos császár Lortsingról.) Berlinből jelentik, hogy a Lortzingemlékbizottság a Lortzingemléktáblának a Hertzog-féle házon történt elhelyezése alkalmából a német császártól a következő táviratot kapta: „Nagyon örvendtem, hogy a nagy zeneköltőnek, akinek olyan sok szép és kedélyreható művet köszönhetünk és akinek művei a német nép szivében tisztelethelyet érdemeltek ki, emlékét születési helyén külső jelzéssel is megörökítették és szerencsekivánatomat fejezem ki a bizottságnak a köszönetreméltó vállalkozásnak méltó végrehajtásáért.“ * (Eredeti kritika.) A moszkvai Rosszija színházi rovatában a lap kritikusa, Dorosevicz, a minap a következő színházi bírálatot írta: Nafta-források. Velicskó úr új darabjának ma volt a bemutató előadása a Moszkvai Kis Színházban. »Nagy botrány készült, szólt elégedetten egy hölgy az előadás előtt, mikor benyitott a páholyába. »Igen, azt mondják«, szólt kellemes izgatottsággal a lovagja, aki követte