Pesti Hírlap, 1902. október (24. évfolyam, 269-299. szám)
1902-10-01 / 269. szám
1902. október 1., szerda. PESTI HÍRLAP ________________________ 37 terelnök a Burgban, a király elnöklete mellett, újra tanácskozásra ül össze, hogy ismételten megkíséreljék a kiegyezés és a vámtarifa ügyében a megegyezés létesítését. Még nem bizonyos, hogy a holnapi kísérlet lesz a legutolsó. A tárgyalásokat még csütörtökön is folytatni fogják, de e hét végén mindenesetre befejezik, mert a magyar minisztereknek vissza kell térniök Budapestre, hogy az új ülésszakban benyújtandó költségvetési javaslatok munkálatait teljesen befejezhessék, minthogy ezekben a kiegyezési tanácskozás miatt hátramaradtak. A király elnöklete mellett ma tartott tanácskozásokon nem sikerült az akadályokat a megegyezés elől elhárítani. Remélik, hogy holnap sikerülni fog, de nincs kizárva most sem, hogy a kiegyezés egész műve hajótörést fog szenvedni, bárha ezzel a lehetőséggel szemben áll az a tény, hogy a kiegyezésben érdekelt összes faktorok arra törekesznek, hogy a fenforgó nehézségeket elhárítsák. Az osztrák kormány jelentősebb befolyását jelenti az a hír, hogy Körber osztrák miniszterelnököt a holnapi tanácskozások előtt a király külön kihallgatáson fogja fogadni. Belpolitikai hírek. Bercsényiről szóló törvény eltörlését kéri 23 törvényhatóság. Az adóvégrehajtásnak a tavaszi és nyári évnegyedekben való szünetelését kéri 18 törvényhatóság. A 30 filléres tanítói nyugdíjjárulék törlését kéri 12 vármegye. A képviselőválasztási törvény módosítását kéri 11 törvényhatóság. Az elemi csapások által okozott károk miatt adótörlesztést kér 11 törvényhatóság. Az önálló vámterület felállítását kérik 10 kérvényben. A kóborcigányok megrendszabályozását 9 törvényhatóság kéri. Az árva- és gyámpénztárak kezeléséről szóló törvény módosítását 6, — a hivatalnokok vasárnapi munkaszünetét 6, — a nemzetiségi törvény módosítását 5, — a megyei tisztviselők fizetésjavítását 5, — a katonák nyári szabadságolását 4 törvényhatóság kéri. Ezeken kívül a pancsovai választókerület kettéosztását kéri Bács, Komárom-, Marostorda és Nógrád vármegye. A szászrégeni mandátum. Szászrégenből jelentik: Gróf Teleki Domokos, a szászrégeni kerület szabadelvűpárti választóinak jelöltje, ma nagyszámú választóközönség előtt elmondotta programmbeszédét. Kijelentette, hogy az önálló vámterületet csak az esetben óhajtja, ha Ausztriával nem sikerül a kiegyezés, továbbá, hogy híve a tisztviselői fizetések emelésének. Utóhangok az újvidéki népgyűlésről. Újvidékről írja tudósítónk szeptember 29-iki kelettel. Néhány budapesti magyar újság igen tévesen értelmezi az újvidéki népgyűlés határozatait. Ha ezek a lapok sejtenék, hogy a kulisszák mögött mi történt, és micsoda eszközöket használtak föl arra, hogy a határozatnak a bánra vonatkozó részét elhagyják, akkor más véleménynyel volnának! Dr Polith Mihály és társai igen jól tudják, hogy Brankovics György karlócai pátriárchát csak gróf Khnen-Héderváry horvát bán tartja még a pátriárchai székben. Az előértekezleten részt vettek olyanok, akik a magyar szabadelvűpárt, a szerb klerikális és radikális pártok tagjai. A liberális párt tagjai (dr Polith, dr Vucsetics és dr Malesevics) oly határozatot szövegeztek meg, melyben csak a pusztítást és fosztogatást ítélik el. A szerdai értekezletet megelőzőleg dr Polith Mihály Brankovics György pátriárchánál járt, hogy annak utasításait kérje. Brankovics a horvát bán ellen tervezett határozat és a három megyéről szóló indítvány ellen a legerélyesebben kelt ki. A terv szerint a népgyűlésen Levics Mitrofán, újvidéki püspök elnökölt volna. Azt hitték, minthogy több mint 60 idegen lelkész jött Újvidékre, hogy ezek segélyével a pátriárca tervét keresztül vihetik. Amikor a liberális párt határozati javaslatát a közös értekezlet elé terjesztette, Moncsevics Bazil és Medákovits lelkész fölállottak és a két indítvány fölött szavazást kértek. Mindkettő horvát területen megválasztott görkei, szerb kongresszusi képviselő. A szavazásnál a két urat leszavazták, mire ezek a népgyűlést tüntetőleg elhagyták. Amikor Sevics Mitrofán püspök a hangulatról értesült, egy lelkészszel a közös értekezletnek megszente, hogyha dr Polith és társai indítványát el nem fogadnák, akkor a gyűlés megoldásán kívül azon részt nem vehetne. Brankovics azt hitte, hogy püspöke által gyakorolt nyomás folytán a radikálisok indítványait elejtik. A közös értekezlet nem engedett a terrorizmusnak és tervezett indítványa mellett megmaradt. A 4. pont megfogalmazása, az államjogi viszonyra vonatkozó rész alatt Szerémség és Szlavónia elkülönítését Horvátországtól és Magyarországba való bekebeleztetését kell érteni. Eleinte tisztán és érthetően volt ez a rész megfogalmazva, de mivel az értekezlet egyik tagja megjegyezte, hogy azok a horvát állampolgárok, akik az értekezleten résztvettek és a határozati javaslatot aláírták, ki vannak téve, hogy a bán hazaárulás miatt üldöztetni fogja őket, és ezért „az államjogi viszony megváltoztatásával“ helyettesítették ezt a kifejezést Hogy az itt elmondottak a tényeknek megfelelnek, legjobban igazolja a „Branik“. A „Branik“ legutóbbi számában a népgyűlésen résztvevőket a szláv testvériség elleni merénylőknek nyilvánítja. Azzal vádolja őket, hogy a magyar kormány fizetett ágensei által tévútra vezettették magukat és félremagyarázhatlanul kiírja, hogy oly időben élünk, hogy egy dr Grujits János a szerb nép előtt hangadó lesz. A „Branik“ óva inti a szerb népet a népgyűlés rendezőitől, mert — úgymond — a szerbeket és horvátokat a magyaroknak akarjákszolgáltatni. Az olasz horvát-klauzula ellen, Tapolca község képviselőtestülete népgyűlést hívott össze, amelyen körülbelül 2000 ember vett részt. A népgyűlés elnöke Glazer Sándor városbíró volt. Handlery Gusztáv földbirtokos általános helyesléssel fogadott indokolással határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben kérik: 1. Vettessék az olasz borra 40 bor. vám. 2. A kiegyezési tárgyalásokkor a kormány hasson oda, hogy Ausztriában a mienkhez hasonló borhamisítási törvény hozassék. 3. A boritalmérési adó töröltessék. 4. A szeszitaladó fölemelését. 5. Az ipari szeszadó mentesítését. 6. A cognacgyártás megkönynyítését. Ezt a határozati javaslatot Vastagh János következő pótlásával fogadták el: A közgyűlés kimondja, hogy azon esetre, ha a magas kormány bármily okból olyan törvényjavaslatot terjesztene elő, mely az olasz borvámot 40 koronán aluli összegben állapítaná meg, hazafias kötelességévé teszi a gyűlés rendezőinek oly mozgalom megindítását, mely egy óriási országos tiltakozó népgyűlést hívjon össze a javaslat tárgyalására Budapestre s az ország minden részéből összesereglett nép nemzeti zászlókkal, egy gyászfátyollal bevont szőlőtőke körülhordozásával Budapest legnépesebb utcáin vonuljon végig s mondja ki, hogy azon képviselőket, kik a javaslatot megszavazzák, érdemetlennek tartják a nép bizalmára s a nép képviselőinek nem tekintik. A határozatot kérvény alakjában a kerület képviselője, Hertelendy Ferenc útján a képviselőházhoz terjesztik föl. A Ház munkarendje. Az őszi ülésszak alatt előreláthatólag elsősorban a be- és kivándorlási törvényjavaslat kerül sorra. Ezenkívül a perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg az igazságügyi bizottság, sorra fog kerülni valószínűleg a költségvetés tárgyalása és a kiegyezés. Ezek azok a főbb dolgok, amelyeknek tárgyalása küszöbön áll az egybegyűlt interpellációs anyagon kívül. Hír szerint a nyári szünet alatt a fölmerült incidensekből kifolyólag több interpellációt fognak az ellenzék részéről a Ház elé terjeszteni. A függetlenségi párt értekezlete. Az országos függetlenségi és 48-as Kossuth-párt Kossuth Ferenc pártelnök elnöklése alatt október hó 7-én, este 6 órakor tartja e ciklusban első értekezletét. Kérvények a képviselőházban. A szünet alatt a képviselőházba 145 kérvény érkezett. A kérvények a következőleg oszlanak meg: Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe igtatását és a Rákóczyról s tudott, nem irigyelt vára, mely az egyszerű békés családi életnek ezt a viruló hajtását oltalmazta. És betölthetlen nagy üresség támadt a nyomán, amit itt, ebben az árvaságra jutott, eldugott fészekben soká, nagyon soká megéreznek a szeretet melegét sóvárgó apró, kicsi lelkek. A sárga nagy épületből két csíkos-ruhás ember jön ki, az egyik a derekát, a másik a lábait fogja meg Vér Andrásnak és viszik a homályos folyosón végig, valamelyik lefüggönyözött szobába. Az asszony meg a tizenkét esztendős leány elfogódva lépkednek utána. Nézik, hogy miként cipelik az ő kincsüket, akihez a szivük, a lelkük oda van nőve. Az ajtót becsukják. Egy-egy sóhaj támad . . . Fájdalmas, néma sóhaj ... A szent kötelék megroppan s a két szívbe belenyilal a fájdalom, amint húzódik, szakad az apa után. — Rózám . . . Vasárnap . . . Érted?... Az asszony rábólintja : — Értem. Nem bír szólni. Nincs szava, nincs hangja . . . Menne már, de előbb a zsebébe nyúl, kivesz egy koronát és a csíkos-ruhás embernek adja : — Legyen rá gondja, az Isten áldja meg. Az ember megnézi a pénzt, egy szót se szól . . . Ezért ? ... Negyed óra múlva már kint kocog újra a kocsi a csinált úton. Olyan könnyű, olyan üres, csak a szive nehéz az asszonynak meg a kislánynak s amint sóhajt az őszelői szellő, egyre zsong, egyre esd a szó. Rózám . . . Vasárnap ?. . . Érted ?... Homok. Külpolitikai hírek Hicks Beach angol pénzügyminisztere hé 29-én Bristolban beszédet tartott. Minden lelkiismeretes pénzügyminiszter fél a kiadásoktól, főleg a hiábavalóktól, így Hicks Beach is, akit már csaknem beteggé tettek a délafrikai harmadfél éves háború több milliárdos költségei. Mert ez csakugyan hiábavaló pénzkidobás volt, minthogy Angliában a legtöbb politikus még kétségben van, vajon Anglia a búr köztársaságokkal nem-e hódított magának nagy veszedelmet. Talán ezen aggodalom indította a pénzügyminisztert, hogy beszédében a búrkérdést is megemlítse. Ugyanis azzal kecsegtette a búrokat, hogy sokkal hamarább kaphatnak önkormányzatot, mint remélik, ha a búr tábornokok a kontinensen rossz tanácsoktól nem engedik magukat félrevezettetni. Hicks-Beach e figyelmeztetéséből azt lehet következtetni, hogy Angliában még mindig tartanak a búr tábornokok európai körútjának hatásától, ami pedig csakugyan alaptalan aggodalom. Hicks-Beach természetesen már azért is óhajtja Délafrikában a nyugalmat, mert hadügyi, különösen haditengerészeti célokra újra hatalmas összegeket követelnek tőle. Csak a minap hangzott igen tekintélyes angol katonai mérnök ajkáról a kemény figyelmeztetés, hogy az angol tengeri haderő minden ágában nagyon megkívánná a fölfrissítést, a praktikus reformokat, mert meglehetősen elmaradt. Annál furcsábban hangzik Hicks-Beachtől, midőn beszédében azt mondja, hogy nem lát okot arra, hogy a haditengerészeti kiadásokat még jobban emeljék. Tekintettel a flotta erősségére, a hadsereg költségeit is mérsékelni lehetne. Hicks-Beach a hadügyi hivatal reformját kívánja, különösen ami a katonai elemet magát illeti és azt mondta, hogy a katonai hivatalnokoknak több figyelmet kellene fordítaniok hivatali kötelességeikre. A külügyi politikát illetőleg azt hangoztatta, hogy az lehetővé teszi az angoloknak annak az aranyszabálynak az alkalmazását: „úgy bánjunk másokkal, amint akarjuk, hogy mások bánjanak velünk.“ Nem szabad mindig fenyegetést látni abban, ha valamely idegen nemzet Anglia példáját követve, kedvező kereskedelmi állomást alapít, sőt esetleg valamely területet annekitál, amely eddig barbároké volt és az emberiség jólétét nem mozdította elő. Bármily nagy is Anglia jóléte és ereje, csak ez a politika tarthatja fönn a birodalom nagyságát. »Zártkörű« Sipka-ünnepélyek. Tudvalevőleg ki volt azokból zárva minden idegen, még a románok is, akiknek segítsége nélkül pedig alighanem török pasa kommendirozna még ma is Szófiában. Ki volt zárva, pár nagyobb orosz hírlap tudósítóján kívül, minden újságíró, így azután kifogástalan tájékozással nem rendelkezhetünk ama veszekedésről, talán verekedésről is, amely az orosz építkezések fölszentelési aktusa miatt orosz és bolgár orthodox papok között állítólag végbement. Verekedésről azért beszélünk, mert hogy ilyen is előfordulhat a kettős kereszt papjainál, azt láttuk a