Pesti Hírlap, 1904. január (26. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-01 / 1. szám
Budapest 904. XXVL évL 3. (9008.) szám Péntek, január 1. Előfizetési áorók s Szerkesztőség? s Félévre . . .... 14 . » ^ ||| ||| ^ hová a lap szellemi részéi ' ^ hová az előüzetések és a lap Megjelenik minden nap, ünnep faszív szétküldésére vonatkozó fekés vasárnap után is. xffi TV 'szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma szombaton — január 2-án — hajnalban jelenik meg. T. előfizetőinket az előfizetési összegek mielőbb való szíves megküldésére kérjük, hogy a postán az év körül rendesen bekövetkező torlódás mellett is lapunk folytatólagos megküldése minden megszakítás nélkül történhessék. A deficit felé. Meglepetésnek bizony kellemetlen, de igaznak igaz, hogy abban a nagy csomagban, melyet Tisza a képviselőház ez évi utolsó ülésén, mint a megelőző év zárszámadását benyújtott, a deficit ördöge rejtőzködött. Még kimutatnak ugyan 6.245.843 korona 04 fillér felesleget, de a teljes költségvetés, mely az 1902. évben az államháztartás vitelének alapjául szolgált, végeredményben hiányként 32.142.007 korona 05 filért tüntet föl. A számadásokban sikerült egy kis felesleget fölmutatni. De a pénzügyminiszter sem tagadja, hogy a deficit felé haladunk. Lukács László pénzügyminiszter már korábban is többször intette és figyelmeztette a törvényhozást, meg az országot, de külön-külön az egyes kormányzati ágak gondozóit is, hogy a deficit elkerülhetően. Az ex-lexes 1903. esztendőt illetőleg a számadás komplikáltabb és a zavaros helyzetet leginkább az illusztrálja, hogy az 1903. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot a képviselőház pénzügyi bizottsága épen csak a politikai év utolsó napján tárgyalhatta. Természetesen az ex-lex esztendő még kevésbbé lehetett kedvező az államháztartásra nézve. Ebben a tekintetben arról számolnak be, hogy az egyenes adóknál és illetékeknél a hátramaradás ez év végéig ötven millió koronára tehető s a pénzügyminiszter azt mondja, hogy ennek jelentékeny része az államra nézve el fog veszni. Ellenben több folyt be a rendesnél a fogyasztási adók- ból, melyek húsz millió koronával többet jöve-delmeztek. Mindezek az adatok úgy kormányzati, mint politikai, de társadalmi szempontból is tanulságosak. Kormányzati szempontból a számadatok igazolják, hogy Lukács László pénzügyminiszter takarékossági elméletére jobban kellett volna hallgatni akkor, amikor a miniszter társait figyelmeztette, hogy szűkebbre szorítsák kívánságaikat, mikor tárcáik részére az előirányzatot készítik. De viszont az állam fejlődése fokozottabb mérvű kiadásokat igényelt . Így különösen a közoktatásügyet, egészségügyet elhanyagolni egyenesen bűn lett volna. Ám hibásak a deficit előidézésében mindazok a miniszterek, akik ambíciójukat azzal igyekeztek kielégíteni, hogy új állásokat szerveztek és nevezetesen azok, akik a miniszteri helytől való búcsúzás közben is a képen igyekeztek jó emléket hagyni maguk után, hogy felesleges hivatalnokokat neveztek ki a barátok és rokonok protegáltjainak ellátására. Érteni kell azt is, hogy miért nem lehetett már régen a tisztviselők fizetésének a felemeléséről gondoskodni. Lukács miniszter tudniillik számot vetve az államháztartás helyzetével már az első fizetésrendezési terv alkalmával hangoztatta, hogy a fizetésemelés csak a képen vihető keresztül, hogy ha egy csomó felesleges állást megszüntetnek és általában a hivatalok számát redukálják. Kevesebb, de jobb tisztviselőnek jobb fizetés — ezt tekintette a miniszter okos célnak és az erre való kiadást produktív befektetésnek. Máskülönben a fizetés, emelés azzal a hátránynyal jár, hogy a hivatalnoki pályára még többen özönlenek és kevésbbé sikerül a közönséget rábírni arra, hogy ne túlnyomóan a lateiner osztályt növelje, aminek a túltengése különösen elnyomja a kedvet az ipari foglalkozások utáni törekvésre. Széll Kálmán gyöngesége az oka, hogy a fizetésrende- zési terv előtt nem létesülhettek az ennek előkészítésére fontos reformok és ime, most az egész ország állami tisztviselői kara méltán zúgolódhatik, hogy a már készpénznek vett fizetésfelemelésnek az ideje elodázódik, a fizetésjavítás mértéke pedig jelentékenyen megnyirbáltatik. Mily kegyetlen dolog továbbá, hogy Tisza István, mint belügyminiszter, a takarékosságot a gyermekvédelemre szánt kiadásokra is kiterjeszti és gyermekmenhelyek felállításától von meg összegeket! Bizony, a külföld előtt az ilyen intézkedés inkább rontja az ország hitelét, mint két ex-lex. Mindenekfelett meg kell szűnnie a kormányzatban annak a szabálylyá vált hitnek, hogy minden miniszternek az értéke attól számítódik, hogy mennyi új állást tud csinálni és mennyire elhelyezni a beprotogáltakat. Revideálni kell továbbá a nyugdíjtörvényt. Mert hogy milliomos excellenciásoknak és nagy vagyonú méltóságosoknak adjanak milliókat, amikor az államháztartásban a legszükségesebbekben is fukarkodni kell, ez mégsem lehet okos gazdálkodás. Politikailag a deficitekért felelősek lesznek, ha bekövetkezik, azok, akik nem tudnak kellő erélylyel ellentállani a nagyhatalmi hóbort követelőzéseinek. A közösügyi és katonai kiadások évről-évre növekszenek, tekintet nélkül az ország teherviselő képességére. Az ágyúkból és bak- kímélet. (Anyák.) — A Festi Hírlap eredeti tárcája. — Miért nevezik csalásnak, mikor a férj szeretőt tart ? Van-e asszony, akit meg lehet csalni ? Csalás az, mikor a megcsalatott nem tud róla?De asszony-e az az asszony, aki nem tudja, hogy annak más valakije van ? Van-e ember, aki oly ördögien ügyes volna, hogy igazán csalni tudná feleségét? Vagy olyan angyalian jó, hogy izgalmasan ámítaná a szegényt? Milyen átlátszók a férfiak, hogy olvas benne az asszony, akinek a szíve vérzik utána! Meg tudnám mondani a napot, az órát, a pillanatot, melyben — úgy mondják — megcsalt engem azaz: megszegte esküjét. Hazajött vidáman és gyöngéden és úgy ölelt meg és veregette orcámat dédelgető leereszkedéssel, mint eddig mindig akkor, ha egy kalandja sikerült. És én irtózattal fordultam el e megalázó gyöngédségtől s megvallom őszintén — meg szerettem volna gyilkolni. Ő pedig megütődött és azt kérdezte : mi lett ? S mikor hallgattam, két kezét a hajába mélyesztette és felsóhajtott: — És ezt nevezik családi tűzhelynek! Majd hevesen fel-alá járt, megállt előttem és kifakadt: — Így viseled magad, mikor gyöngéd vagyok. Nem mutatná meg, hogy viselte volna magát, ha durva lettem volna ? Nem feleltem. Hogy viseltem volna magamat ? Talán lógtam volna két gyerekemet és elrohantam volna velük a téli éjszakába, talán alázatosan lehajtottam volna fejemet és könyörögtem volna, hogy ne bántson. Talán boldog lettem volna, mert úgy bánt volna velem, mint a feleségével. De ez a gyöngédség nem a feleségének szólott, hanem az asszonynak, aki nincs útjában. A közömbös teremtésnek, aki egyensúlyt teremt az életébe, bátran mehet a dolga és a kedvtelése után, van otthon valaki, aki megőrzi házát és gondját viseli gyermekeinek. Nem képmutató, ó, ennyire nincs tekintettel reám, csak meg van elégedve, a koldusnak az úton bizonyára húsz fillért adott, a pincérnek egy koronát és nekem megveregette az arcomat, a boldog emberi S a boldog ember ime, legszentebb gyöngéd érzetében megbántva, becsapja az ajtót maga mögött s beül a dolgozószobájába — álmodozni. S amint utána nézek, szemem megtelik könynyel és szeretnék bocsánatot kérni tőle, hisz annyira szeretem. A felesége vagyok, tehát szenvednem kell érte. S nemsokára a harmadik gyermekének adok életet.— nem magasztos tudat ez? S akivel közben összeáll, hozzám mérhető-e ? Ad-e neki gyermeket ? Megcsalhatja-e azt, ahogy megcsal engemet? Azt csak fölcserélheti mással, de hitet nem szeg, érzelmet el nem árul. Igen, én a felesége vagyok, csak én veszthetem el őt s milyen dicső tudat ez akkor, amikor az a másik még liheg a csókjától, én pedig szinte megsemmisülök a mardosó féltékenység miatt. Nem tudom, mi történt velem, csak arra emlékszem, amit gondoltam. Aztán meglepetten veszem észre, hogy ágyban vagyok s mellettem az uram és az orvos. — Na jól van — mondja ez — ne féljen semmit, csak elaludt és most fölébredt. Majd ha egészen talpra állt, akkor össze fogom szidni. Most azonban kímélem és kímélje ön is magát. Hát illik ez? Olyan okos asszony, mint maga. Vagy tán nem is tudja, hogy azzal a kímélettel kinek tartozik? Mosolygok és boldogan igent intek. Ülj, hogyne tudnám! Ha behunyom a szememet, akkor világosan látom az arcocskáját is. Leány lesz, ezt is biztosan tudom és hogy kímélnem kell magamat ő miatta? Hogyne, a meghalásig szívesen kímélem magamat. — ügy van, kímélet — mondja komolyan az uram is — épen ilyen állapotban, amikor minden asszony idegesebb, annál inkább kell erre gondolnod. No, rendben vagyunk — teszi hozzá és újra megsimogatja arcomat, — csak ne vegye a szívére, nem haragszom magára. Maga — te kis csacsi. Most pedig — aludni! Aludni — most már nyugodtan alhatom. Hiszen ő megbocsátott! Milyen éles esze van ennek a rettentő okos embernek, hogy ismeri azt az asszonyt, akivel negyedik éve együtt él. Napnál világosabb ! Ebben az ideges állapotban barátságtalanul viseltem magamat irányában s mikor láttam, mennyire zokon veszi, hát bánatomban elájultam. De most tudom, hogy ő megbocsát, nem haragszik már rám, hát nyugodtan alhatok ! Istenem, nyugodt álom, mikor a kérdés gyötör, kicsoda az, aki ellopta tőlem. A Pesti Hírlap mai száma 40 oldal