Pesti Hírlap, 1905. szeptember (27. évfolyam, 242-256. szám)

1905-09-12 / 253. szám

^ Budapest, 1905._____________________XXVII. évf. 253. (9621.) szám._________________Kedd, szeptember 12. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre.... 28 k. — 1. Budapest, Váci körut 78. Félévre..............14 „ — m BIS *• emelet, Negyedévre^ hová hová az előfizetések" és a lap Megjelenik minden nap, ünnepi szétküldésére vonatkozó fel Ya ‘UaP Utá° szólalások intézendők. Hm Mikor a király dönt, úgy látszik, a király sem eszi meg a gesz- tényét olyan melegen, amint azt neki sütötték a Fejérváry-kabinet tagjai. Hűlni hagyja egy darabig. A régi, jó magyar szokáshoz visszatért s mielőtt döntene a kabinet javaslataifölött, előbb egyet alszik rá és csak holnap közli a határozatát) a miniszterelnökkel, akinek e célból ismét Bécsbe kell utaznia. A mi királyunk mostanában olyan messze van magyar nemzetétől, hogy csak a villamosdrót köt össze bennünket, azon keresztül pedig ő se tudta megérezni a nemzet szíve dobogását , s mi sem láthatunk bele a gondolatvilágába. Azért hát fölösleges munka volna találgatni, s hogy mit hoz a király döntése holnap: megbuk-tatja-e a kormányát rögtön, vagy pedig tartja még őket egy darabig? A külső jelekből azt le-het következtetni, hogy a kormány közelebb áll a bukásához, mint nagy önhittségében gondolta volna s az kétségtelen, hogy a Fejérvárykabinet távozása már közeledés a kibontakozás felé. Pozitív dolog gyanánt csak az a megfigyelés tűnik föl, hogy a király bölcsesége megütközött azon a nemcsak radikális, hanem az államrend fölforgatására is vezető agitáción, amit a Fejérváry-kabinet kifejtett s úgy látszik a Kristóffy úr nemzetközi szocialista javaslatát eredeti formájában nem fogadta el. Tehát bekövetkezett az, amit előre megjósoltunk, hogy a király nem fogja szentesíteni ezt a kormánytól jövő lázító akciót s a választói reform gondos és lelkiismeretes s minden irányban körültekintő létesítését hajlandó csak elfogadni. Látszik tehát, hogy ez a kalandor-kabinet .............................. 7~7~ 7''' 7"“ minden királyi fölhatalmazás nélkül ígérgetett az országnak mindent, csak hogy az általános izgalmat és zavart növelje s ebben ő maga tovább evickélhessen. S látszik az is, hogy a király is jól megfontolja, mielőtt rálépne arra a nyílt abszolutisztikus irányzatra, amelyre a Fejérváry-kormány vezetni akarja. Bármily nagy legyen is a királyi hatalom Magyarországon, mert hiszen a nemzettel egyenrangú törvényhozó tényező, azért a király is jól tudja, hogy a törvényparagrafusoknak egész erdeje zárja el útját, ha a törvény és országgyűlés mellőzésével s csupán rendeletekkel akarná az országot kormányozni. Már az 1790-ik évi XII-ik törvénycikkben „ő szent Felsége magától és önként kijelentette, hogy soha sem fogja az országot és a kapcsolt részeket rendeletekkel vagy úgynevezett pátensekkel kormányozni." Törvények, királyi hitlevelek s királyi eskü tartják vissza őfelségét attól az úttól, amelyre rossz tanácsosai most reá akarják vinni. Kívánjuk a magunk, de az ő érdekében is, hogy az az egy napi gondolkozás, amit ily fontos ügyben önmagának adott, azzal a bölcs elhatározással végződjék, hogy megmarad szigorúan a törvényes úton. Nagy gond és nagy felelősség hárul e percben öreg királyunkra. Növeli e gondot az a szomorú egyedi diség, amiben áll. Nincs mellette királyi koronájának elhúnyt részese, ki megosztotta vele uralkodói gondjait s ki hasonló körülmények között mindig a magyarok felé hajlította a király szivét. Nincs mellette az az igazi trónutód, ki szintén ép oly közel állott az ő szivéhez, mint a magyar nemzetéhez. Nem kérhet tanácsot a mai trónörököstől, mert ettől az ő szive ép oly távól áll, akár csak a magyar nemzeté. Egyedül kell töprengenie ország s trón sorsára döntő dolgokon s nincs körülte egy árva lélek, kitől igazi jó tanácsot kaphatna. Ez a szomorú és tragikus helyzet a királyra is és mireánk is. Mert azok az emberek, akik e nehéz napokban a király közelében voltak, nekünk törvény és szív szerint egyaránt idegenek. Goluchowski, Gautsch, Beck, Pitreich: ugyan milyen tanácsot adhatnak ilyen urak Magyarország dolgaiban? Először is nem ismerik a magyar viszonyokat és törvényeket, másodszor nem szeretik a magyar nemzetet, harmadszor pedig érdekeikkel ellenkezik a magyar érdekek szolgálata. Háromszoros okuk van tehát a királyt úgy befolyásolni, hogy Magyarország ellen döntsön. Már most tessék elképzelni, hogy milyen lehet az a döntés, mikor a nemzeti aspirációk ellensége, a Fejérváry-kabinet, teszi a javaslatot; vagyis már maga a javaslat a magyar érdek ellen szól; s aztán akik e javaslat fölött tanácsot adnak a királynak, azok hivatalból és hivatásból ellene vannak a magyar érdekek kielégítésének; a király tehát egyesegyedül van egy magyarellenes áramlat kellő közepében Magyarországtól távol Bécsben, ahova igazán csak valami isteni sugallat vihet a király agyvelejébe egy mentő gondolatot, mely megóvja őt s leghívebb országát a komolyabb válságtól. Hogy a holnapi királyi döntés milyen politikai szülött lesz, arra némi következtetést vonhatunk a bába-seregből, mely körülállja a vajúdó fejedelmet. Lehet, hogy egészséges gondolat fog megszületni, méltó a királyhoz, — de ~~~...............I.—.i. ám.mi aa Jókai utolsó betegsége. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. IV. Az öregség sok bajjal jár. Százféle szólása, mondása van erről minden népnek. Már a rómaiak azt mondták: senectus nosa est morbus. Az öregség maga is betegség. Ez azonban valósággal mégse igaz. Kétségtelen, hogy az öregség sokféle hanyatlással, a testi és lelki erők lassú és fokozatos fogyásával jár. Még se betegség. Ép úgy nem, mint a csecsemőkor vagy a kamaszkor. Csak egyik állapota az élet folyamatának. Mikor kezdődik az öregség, az aggság? Ki tudná azt biztosan napszámra, hétszámra, sőt gyakran évszámra is megmondani? Ennek nincs mértéke, mint a vér hőfokának vagy mint a hízásnak és soványodásnak. Az őszülés, kopaszodás, fogcsonkulás például lehet öregség jele, de azért egyáltalán nem jelenti mindig az öregedést. Kossuth is, Jókai is kopaszok voltak már negyven éves korukban, de azért bizonyos, hogy még hatvan éves korukban és sőt később is megvolt erőik teljessége. Kossuth korán őszült, Jókain, Deák Ferencen alig lehetett az őszülést észrevenni, íme, e jelek bizonytalansága. Száz tünete van a kétségtelenül beállott öregségnek, de azért minden öregségi tünet egyenként és elszórtan mégse kétségtelenül jelenti az öregség beálltát. Általában öregnek, aggnak, vénnek mondjuk azt az embert, aki aránylag magas korú, hatvan éves már elmúlt; akinek e mellett látó, ízlő, mozgó, emlékező ereje jelentékenyen meggyöngült; akinél az erély, az erős munkának, a gyors mozgásnak, az izomerő kifejtésének vágya már megszűnt vagy alig-alig pislog. Akinél ez az állapot már megkezdődött, csak az eshetik az én tapasztalásom szerint a dementia senilisnek nevezett különös betegségbe. Ezt a betegséget törvényszéki elmekórtanában részletesen tárgyalja Krafft-Ebing, a hírneves tudós. De ki merem mondani, nem a legszerencsésebben.A betegségnek különböző foka van, a legenyhébbtől a legsúlyosabb fokig. A legsúlyosabb szerinte a tökéletes elbutulás. Vannak szerinte oly aggkori elmezavarok is, melyek iszonyú erkölcsi tévedések okozói, melyek fajtalanságra, lopásra, gyilkosságra bírják a beteget. Leírásának gyengesége épen abban áll, hogy a legenyhébb esetek tüneteit a legsúlyosabb esetek tüneteivel összekeverve adja elő s ekként nem rajzolhat tiszta képed azok elé, akiknek maguknak nincs erős és tiszta tapasztalásuk. Több fokozat van e betegségben, más szóval többféle ez a betegség s mindegyik fajtának mások és mások a főtünetei. E tüneteket a fajták szerint kellene leírni és csoportosítani. Sokkal szerencsésebb a leírásban a jeles angol tudós, Taylor Alfred Swaine. Ez az aggkori elmegyöngülés enyhe alakját így írja le: „ Az előhaladt, vénkorban levő ember értelme egészen helyén és dolgaiban tiszta felfogású lehet, azokat jól intézheti s testi egészsége is jó, mégis azoktól, kik őt környezik, anyanyira félhet s annyira függővé válhatik, hogy azok teljesen uralkodnak rajta s azért környezői kezében gyermeknél és játékszernél nem egyéb, — oly annyira, hogy azok akarata ellenére semmit se merészel tenni s kívánságaiknak nem képes ellenállani. íme, ez a leírás illik tökéletesen az öreg Fischer Lipótra s özvegy Szalay Pálnéra is, akiket én megfigyeltem’. Minden felelet, melyet tőlük s közelvalóiktól gondos kérdéseimre kaptam, a Taylor által leírt agg alakot állította elém. Mind Fischer, mind Szalayné rendesen élt, szokott módon evett, ivott, kelt, feküdt, öltözött s lakása és háza rendjét pontosan megtartotta. Vagyoni dolgai vitelében is rendes felfogású volt, de közelállóinak szava, akarata, befolyása alatt okoskodás és ellenmondás nél A Festi Hírlap mai száma 28 oldal.