Pesti Hírlap, 1905. november (27. évfolyam, 316-331. szám)
1905-11-16 / 317. szám
Budapest, 1905. XXVII. évf. 317. (96S6.) szám. ^BBSBSSBB 1 ' "BBPesti Hírlap Heflsetéal árak: Egész évre.... 28 k. — f. Félévre..............14 . — , Negyedévre ... 7 „ — „ Egy bóra..... 2 „ 40 „ Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 f. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. «HM -om%e?r .$6. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal, Budapest, Váci körút 78„ hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel*szólalások intézendők. ' ---------------....................igin A magyarországi szabadkőművesek és az általános választói jog. CT.) Mióta a magyar nemzeti törekvéseket és a magyar állam gazdasági önállóságát megtörni akaró kormány a nemzetközi szocialista fegyverbarátság mellett az általános választói jog kérdését korteseszközül napirendre hozta, sok szó esett a magyar szabadkőművesek e kérdésben való szerepléséről is. Sok bizalmatlansággal, de sok tájékozatlansággal is tárgyalta ezt a sajtó és tárgyalja naponta a társadalom. Megvan ennek a maga természetes oka, ha nincsen is meg minden tekintetben a jogosultsága. A szabadkőműves-szövetségnek az egész világra kiterjedő szervezete van. Tehát nemzetközi természetű. A magyar szocialisták is nemzetközieknek nevezik magukat. A nemzetközi szocialisták jelszava: „Jogot a népnek.“ A szabadkőművesek működése az erkölcsiség, a szabadság, a béke és az igaz szeretet és társadalmi egység birodalmának megteremtésére irányul. Ez a törekvés sem lehet más, mint nemzetközi jellegű. Ezen törekvés folytán állandóan, szüntelenül igyekszik átformálni, átgyúrni a szép és nemes megértésére és követésére az embereket. Erejével, mely mindenkire hatást gyakorol, a az erkölcsök nemesedését segíti elő és a szeretettel, melyet kisugároz, rendre-rendre rombolja le azokat a válaszfalakat, melyeket a különböző társadalmi formák állítanak az emberek közé. Munkájában nem avatkozik vallási, állami, nemzeti meggyőződések magyarázatába; tudja, hogy az egyház, a nemzetiség, a haza oly társadalmi formák, melyek egyesítik az embereket, de elválasztva őket a többiektől, sok vonatkozásban épen az ellentéteket idézik elő. A szabadkőművesség az emberi jogok érvényesülése érdekében munkálkodik, mindig a békés, az irányító, a tanító, a megnyerni akaró munkával keresi az eszközöket arra, hogy szerezzen több „jogot a népnek.“ Nem lehet tagadni, hogy azon titokzatos formák, melyek között a szabadkőműves páholyok működnek, bizonyos bizalmatlanságot keltenek a tájékozatlan társadalomban. Habár nem is titkos társaságok, habár belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok mellett állanak fenn, mégis, van belső életükben sok olyan, mi nem csak nem nyilvános, sőt épen titkolódzó és burkolt. A felvétel formaságai, munkálkodásuknak a XX-ik században már csak mosolyt keltő mysteriumszerű sejtelmessége alkalmas arra, hogy bizalmatlanságot vagy legalább is kétkedést idézzen fel. E sorok írója nem tartzik a szabadkőművesek soraiba, dacára eare mindig meleg érdeklődéssel kísérte azon mutya kodást, mely hirdeti, hogy mindnyájan egy* Hők vagyunk és szeretve egymást, támogatva okulást, kell törekednünk az erkölcsi tökéletesed'* re, kiegyenlítve a különféle társadalmi fomnái ideidézte ellentéteket. Talán lehetne a sy.4v.aspista nemest minden titokzatosság nélkül is munkálni; talán a XX. században nem szükséges, nem tiltott és a hatalom által elfojtani nem akart célokat a titokzatosság gyakran gyanút keltő, célzatosan sűrített fátyola alá rejteni. De hát ez lehet emberi gyengeség és ha a jót, a nemest, az igaz jótékonyságot valaki nem egyszerűen, hanem esetleg nevetségessé is válható titokzatos formaságok mellett akarja gyakorolni, azért még nem elítélendő. A magyarországi symbolikus nagypáholy főhatósága alatt a magyar államban működő szabadkőműves páholyok sok szép és nagy eszmének, sok társadalmi jótékonysági intézménynek voltak előharcosai. Kezdeményezésüknek köszönhető egész sorozata az emberbaráti alkotásoknak. A politikát munkálkodásuk köréből kizárták és ennek volt köszönhető, hogy soraikba egyesíteni tudták a nemesen gondolkodók. S elég tekintélyes számát, tekintet nélkül pártpolitikai állásra, vallásra és nemzetiségre. Az általános választói jog kérdése, mint az emberi jogokat érintő és az egyenlőség egyik eszköze, mint a társadalmi és osztály-ellentétek megszüntetésének egyik előmozdítója, kellett, hogy a szabadkőműves páholyok munkálkodásába bevonassák. E kérdéssel foglalkozni a szabadkőműveseknek kitűzött nemes céljaikra tekintettel szinte parancsoló kötelességük volt. Habár e sorok írója nem is szabadkőműves, azért elég jól van tájékozva arra nézve, hogy mily keretben foglalkoztak ezen kérdéssel a páholyok és maga a magyar szövetségtanács is. A szabadkőművesek e kérdéssel az emberi jogok szempontjából foglalkoztak, mint céllal, mint egykoron létrehozandó oly megoldással, mely el nem maradhat itt a magyar államban sem, mint megalakult jogállamban. Az általános választói jog kérdése a több szabadság, az emberi jogok kérdése; az általános választói jognak az állami szervezetbe beillesztése azonban már a politika kérdése. A jogok, a szabadságok mint célok állanak előttünk, de a jogok érvényesítésének ideje és módja a politika keretébe tartozik és az ideáloknak bármily lelkes keresője legyen is valaki, arra még f Xjeányok:_ XI. Dráma. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Baba a vizsgájára készült s leszámítva Jankát, vele együtt mindenki a házban. Janka ismét a régi volt, sőt zárkózottabb és szomorabb, csak ép a gőgje volt bánatra fölváltva, ami gőgnek látszott ugyan most is, csakhogy a háziak, akik már látták másnak is, maguk között megegyeztek abban a föltevésben, hogy Jankát valami nagy veszteség érte és bizonyos tiszteletteljes tartózkodással vonultak félre előre, hogy minél kevésbbé legyenek terhére. Már csak három nap volt a vizsgáig s még Élesek mama is lázas igyekezettel segített a színpadi kosztümök elkészítésében. Három kis szerepet kapott Baba, egy apród, egy parasztleány, egy tündér szerepét és ezzel, a saját érthető izgatottságát bele szuggerálta a környezetébe is. Johanna egész nap a gép mellett ült, Juli iskolából haza jövet férceit. Élesek mama gyöngygyei csipkét varrt ki s Rebi dühös lázzal vasalt, agyonütéssel fenyegetve mindenkit, aki a ruhadarabokkal teleszórt konyhába beteszi a lábát. Ebbe a meglehetősen mocskos szentélybe, csak Babának volt ez idő szerint szabad bejárása. Ilyenkor mindig faggatta Babát, hogy hegyis lesz? — És igazán meg fogja csókolni a színpadi kedvesét, ott, az emberek előtt? — Persze! — kacagott Baba. — Szégyelje magát — mondta erre megvetéssel Bébi. — Az ilyesmit négyszem között végzi el az ember. Baba erre esze nélkül kacagott. — Az csak játék és nem igazság! — Én is voltam többször színházban — mondta Bébi — és úgy látszott mindig, hogy nem játék, hanem igazság. — Hát persze, hogy úgy látszik és mégsem az! Az ember sír, kacag, szeret és haragszik a színpadon és úgy látszik, hogy az mind igaz. De a közönség és színészek tudják, hogy nem igaz. — Én nem tudtam — mondta Rebi mogorván. —• Én Szilaj Katát, meg Göndör Sándort igazán mgesirattam. Akkor engem megcsaltak. — Maga, drágám, egy vén liba! •— kacagott Baba és arcon csókolta Bébit. Azután felugrott, a vasalódeszkára, és öklével a tenyerét ütögetve, jókedvvel, boldogan járt a szája. — Jövőre már nagy, elsőrangú primat donna-szerepet játszom a vizsgán. Ne bántsvirágot, Lilit és a többit. Maga is ott lesz, Bébi. Nebántsvirágban egy igazi lovat fog látni a szinpadon és a Liliben trombitálni fogok és egy tüzér lesz a kedvesem. Bebi egy felforditott, bádog rpofidótálon ült, a vasaló mellett*! volt a főidőn s állát tenyerébe fektetve nézett fel Babára. — Azután, ha egy kis szerencsém lesz, én is híres színésznő leszek és gazdag. Lesz automobilom, Holzertől szállíttatom a ruháimat és az Andrássy-úton fogok lakni. Magát megfogadom szakácsnénak, vagy még sem, házfelügyelőnőnek. Eőzni, bocsásson meg, drágám, nem tud. Bizonyos dolgokat igen. Kávét, sült krumplit, palacsintát. Azért ne haragudjon. A házfelügyelőség előkelőbb állás. Bizalmi állás. S ha nem is tud mindent főzni, de az bizonyos, hogy nagyon becsületes. Hát . . . — Most már menjen — mondta Robi sértődötten s óriási kezének egy legyintésével mint valami szemtelen kis legyet, egyszerűen lesöpörte a deszkáról a visító Babát. Egy nappal a vizsgája előtt, délelőtt, amint az iskolába sietett Baba, a kapuban egy időses férfi a nevén szólította: — Babuskám! Baba meglepetve nézett a férfira , majd elvisította magát ijedtében. Sápadtan, gyűrött ruhában, fésületlen és szinte züllött állapotban, az apja állt előtte. — Apuskám — szólt ijedten Baba — hogy jösz te ide? Azt hittem, a mama jön fel a vizsgámra. És hogy nézel ki, beteg vagy? " A negyvenöt év körüli, mogorva, de szimpatikus, becsületes arcú egyszerű falusi gazdatiszt, meghatottan ölelte magához a kis leánya fejét s kényes szemmel nézett reá. Baba még soha se látta ilyen ellágyult és elhagyott állapotban az apját és nyugtalanul ismételte:, — Beteg vagy? Mi történt? Az apja a fejét rázta. A Festi Hírlap mai száma 32 oldal. ”