Pesti Hírlap, 1906. február (28. évfolyam, 46-59. szám)
1906-02-16 / 46. szám
__ Budapest, 1906.____________________XXVIII. évf. 46 (6775.) szám._______________ Péntek, február 18. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre____28 k. — f. Budapest, Váci körut 78. Félévre...............143 — I8melet* ,, * " 7 * * 15| fij hová a lap szellemi részét Negyedévre * • • ^ minden közlemény in* Megjelenik minden nap, ünnep p ^ szétküldésére vonatkozó fel« és vasárnap után is. szólalások intézendők. A föloszlatás. fAz országgyűlés feloszlatása bevégzett lény. Számolnunk kell vele, mint az évszázados .osztrák uralom baklövései sorozatának egy újabb láncszemével. Leszámolhatunk vele annál könnyebben, mert a múltak tapasztalata szerint minden ilyen lépés, amely az összbirodalom fantomja felé irányult, a Habsburgmonarchia gyengítésére vezetett s igy önmagában hordta sikertelensége és visszaszívása magyát. Hogy ez a mag mikor csírázik ki, a körülményektől függ; egy bizonyos, hogy bármily hosszú ideig volt is a kedvezőtlen viszonyok következtében meddőségre kárhoztatva,veszendőbe nem ment soha, gyökeret vert előbbutóbb. Hetek óta suttogják és beszélik, hogy a kormány kegyelemdöfésre készül a „renitens“ parlament ellen. Sokan voltunk, akik kételkedtünk benne, nem a törvénybe és alkotmányba ütköző volta miatt — ezen már régen túl vagyunk, — hanem azért, mert nem hittük, hogy a kormányban legyen elég vakmerőség és hazafiatlanság, a bécsi körökben annyi rövidlátás és elfogultság, hogy olyan lépés megtételéthalják a felségnek, amely nemcsak az ő alkotmányos érzületeibe és koronázási esküjébe vetett hitünket, hanem az intéző körök politikai érettsége és rátermettsége iránt táplált különben is csekély véleményünket alapjában megingatja. Ezzel szemben igen sokan voltak, akik kezdettől fogva azt hangoztatták, hogy mentesképtelenebb és ostobább valamely terv, annál nagyobb a valószínűség, hogy megvalósítják. Éspedig nemcsak a korona mostani tanácsadóira való tekintettel, hanem a monarchiaegész múltját véve alapul. És ezeknek lett igazuk. Az osztrák körök s a király ismét elszalasztottak egy alkalmat, amely úgy lehet, sohase fog visszajönni. Módjukban állt, hogy igen csekély engedményekkel és előzékenységgel 67-es alapra hozzák a függetlenségi pártnak túlnyomó részét, s ők ahelyett, hogy felismerték volna ezt az óriási erkölcsi sikert, ellökik maguktól nemcsak ezt apártot, nemcsak a velük szövetkezetteket, hanem az egész nemzetet, minden tisztességes magyar embert, a csonkák lakóit kivéve. Ugyanazt a politikát látjuk megismételve, amely nem adja át Velencét az olaszoknak nagy pénzért, amikor kérik, hanem egy hóval később felajánlja ingyen, amikor már késő, amely nem fogadja el Poroszország békeajánlatát a schleswigholsteini viszály megoldására nézve, hanem támogat és pénzel egy kétes jogú jöttment trónkövetelőt, hogy aztán hercegestül együtt elveszítse ne csak Schleswig-Holsteint, hanem a hegemóniát, a felkínált déli államokat, egy sereg jó katonát, tekintélyét, fegyvereinek becsületét, szóval mindent, amit okosabb eljárással menthetett volna; ugyanaz a politika ez, amely visszavonulta a létszámfelemelő javaslatot, amikor késő volt, s konceszsziókat adott a 9-es bizottság programmjaiban, amelyek akkor már senkit ki nem elégítettek, de fél évvel azelőtt és önként adva alkalmatosak lettek volna, hogy egy évtizedre kiható békét szerezzenek a monarchiának. Ma már késő erről beszélni. A kocka el van vetve s az osztrák államférfiaknak és a dinasztiának lesz benne elég módjuk még törni a fejüket, hogy tulajdonképen hol is hibázták el a dolgot. Mert hogy elhibázták, az bizonyos. A politikában pedig büntetlenül nem lehet hibákat elkövetni. A föloszlatást két szempontból lehet birálni: jogi és politikai szempontból. Jogi szempontból két törvény jön figyelembe. Az 1867 : X. t. c. és az 1848 : IV. t. c. Az előbbi értelmében az országgyűlés csak akkor oszlatható fel, ha az még oly időben hívható egybe, hogy a zárszámadás s a jövő évi költségvetés az új országgyűlésen még az év végéig letárgyalhatók. Ezen törvény értelmében köztudatba ment és ő felsége is vallotta — amint az 1899-ben kitűnt, — hogy az országgyűlés csak november közepéig oszlatható fel, mert 42 nap kell az új országgyűlés összeillésére; ha a kormány ezt a terminust elmulasztja, s ex lexbe megy, a föloszlatás már nem történhetik meg, egyrészt mert a törvény tiltja, másrészt mert a kormány költségvetési felhatalmazás nélkül kezelvén a közpénzeket a rendesnél fokozottabb és állandóbb ellenőrzésre szorul. Ezen a felfogáson és köztudaton Tisza István államférfin genialitása az elmúlt évben rést ütött s a törvény betűjébe kapaszkodva (ugyanakkor, amikor a házszabályoknál épen a betűt sértette meg!) elhitette a királylyal, hogy ez a tilalom csak november közepétől december 31-ig terjed, ellenben január elsejénmár feloszlatható az országgyűlés, mert a törvény világosan „jövő évi“ költségvetésről szól. Nagyon hasonlatos ez a rabulisztika ahoz, mintha valaki egy háznak második emeletet akar építeni, holott még első sincs. A kakasok és a tudós. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Az öreg Mayer Kajetán Giprián Matheas mathematikai és énektanár volt negyven esztendeig, egyesítvén a mélységekbe hatót a magasba szárnyaiéval. Hegyven esztendő múlva az iskolából nyugalomba s a fővárosból egy sváb faluba vonult. Nőtlenül és tántoríthatatlanul küzdött nagy becsvágggal, hogy a Mayer nevet ismeretesssé tegye. Csakis azért jött el Sziriából, hol ifjú korában atyja hárrázni és citerázni kényszerítette. Nem, az ő életét ne hegedülje el szent Dávid. A régijó világban tanár lett Pesten, kéjtős tanár, mert szerette a mellékkeresetet. Tudós kedvvel ragasztotta nevéhez a jóhangzásu Pithágorász nevét, úgy hogy Mayer Kajetán Giprián Pithágorásznak irta magát, a nagy gonk tudós nevével igyekezvén fölhívni a figyelmet a Mayer-név nem közönséges voltára. — így van az, ha az ember olyan népszerűtlen tudománynak szenteli magát, mint a mathematika — bánatoskodott nyugdíjas magányában a professzor. Senki sem ért a mathematikához. Ami pedig az éneket illeti, rám fogták, hogy nincs hangom s rám disputálták, hogy trombitáljak. Ezért meg a szomszédok szidtak. De azért nem nyugszom mint nyugdíjas. Mayer! valamit okvetlen tenned kell. Gondolkozott, sokat gondolkozott. Elővette trombitáját is és harsogtatta. Bárcsak a ág mű Mayer név harsogna így. Hajnalban, mikor fölébredt, mindig dicsőségről és névről ábrándozott. Olyan kedvesen hangzott ilyenkor a kakasok kukorékolása, mintha őt üdvözölnék, amiért szintén ébren van már. Trombitájával válaszolt. Kísérni próbálta a kakasok énekét, de sehogy sem sikerült alkalmazkodni a rézhangszerrel a pompás hangú énekesekhez. — Mit is énekelhetnek a kakasok? — elmélkedett és töprenkedett a mathematikailag edzett fő és kedély. — Van-e határozott énekük, dallamuk? Ez nem közönséges kérdés. Egy kakas hatalmas énekes, orchestrális énekes. Sapristi! Nekem úgy tetszik, hogy a kakas hős énekes harsogó fortisszimókkal. A fülemile, a kanári, a csíz primadonna. Tegyünk megfigyeléseket! Jó eszméim támadtak, hogy azokkal önálló kutató és specialista lehessek. Korunkban úgyis a specialistáké a világ. Még mindig sokat gondolkozott bar, sör és szivarfüst mellett. Látni lehetett az asztalon kívül is, amint a nyaralóktól megszállt falu utcáin lehorgasztott fővel, hóna alatt a zöld zacskóba kötött trombitával végigvonult, semmire sem figyelve, csak az utcán kapargáló tyúkokra és kezderkedő kakasokra. Veszekedésig menő alkudozással összevásárolt hét darab kakast nem lukullusi, hanem búvárlati célokra. Naponkint órákat töltött velük mindaddig, amíg a kakasok pihenő órája el nem következik. A kakasok a magok pihenő idejét nagyon is megérdemelték, mert napközben páros harcokban ádázul küszködtek, irtózatosan kukorékoltak és agyarkodtak egymásra. Az önös és nagyon autokrata vörös r mii iiwi—-fT.iíii, julmiijil--------koronásfőket utoljára is a ketrecekben külön száműzetésbe kellett vinni. — Különös mérges állatok — mondta az öreg német az ő szilárd meggyőződésével s ezt föl is jegyezte, mint azon nap eredményét. — Hangjukat is próbára tettem. Bármennyit énekelnek, ki nem merülnek. Tojást itattam velük torkuk és gégéjük konzerválására. A tudós már virradatkor leste kakasait ceruzával és kottapapirossal ellátva. Firkálta a kakas-énekeket napközben is. A szomszédok kakasait hasonló vizsla figyelemmel kísérte. Estefelé, mikor az énekek elnémultak, tudós Kajetán elővette gyermekkori hű társát, magához ölelte és kakas-kukorékolást trombitált. — Professzor úr — szólt a szomszéd nyaraló — minek trombitál ön minden este olyan átkozott kakas áriákat. Egész nap Pesten vagyok s este nem hallhatom a kis leányomat, aki most kezd beszélni. Kajetán Giprián gúnyosan mosolygott, eszébe jutván a kutatók és korszakalkotó feltalálók rendes sorsa, a kicsinylés, félreismerés és az üldözés. — Szunyogcincogást csak nem trombitálhatok — válaszolt méltóságosan és a visszautasítást tökéletesen kifejező hangon. Jegyzetei, hangjegyei, átgondolt theóriáinak alfejezetekre osztott szakaszai naprólnapra nőttek. „Taktus-érzésük nincs a kakasoknak —– jegyezte föl egyszer az öreg német. — Tanulmányozandó, hogy a kakasoknak van-e érzékük és utánzó képességük környezetük zaja, hangja iránt, mint a szajkóknak. A Festi Hírlap mai száma 28 oldal.