Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)
1906-12-08 / 338. szám
4 PESTI HÍRLAP 1906. december 8., szombat, korlati élet céljainak is megfeleljen és absztrakt teóriáktól ment legyen. (Helyeslés.) E két szempont vezet. Már tartottam is erről szaktanácskozmányt, de mivel a kérdés a legalsóbb rétegekbe hat és mivel e kérdéssel az egész ország gazdaközvéleménye foglalkozik különös tekintettel a vidékre, hogy a különböző vidékek képviselői is hozzászólhassanak, még egy tanácskozmányt szándékozom tartani az átdolgozott törvényjavaslatról és erre az ország különböző vidékein levő összes gazdasági egyletek elnökeit meg szándékozom hívni. (Helyeslés.) Foglalkozom továbbá a munkásházak kérdésével. E részben törvényjavaslat fog előterjesztetni és az az évi annuitás, amely e célra fog szolgálni 800.000 koronát tesz ki. Amint már jeleztem, be fogjuk adni a telepítésről és a parcellázásról szóló törvényjavaslatot. Az öntözési törvény vagy novellánk kiegészítésre szorul, vagy adminisztratív intézkedésekkel lesz tovább fejlesztendő. Az öntözés ügye, fájdalom, még kevés rokonszenvre talál. Az a törvény, mely megadta a módot az öntözésekre, alig vétetik igénybe. Talán hibája a törvénynek, hogy csak a társulatokról, szövetkezetekről intézkedik és ezért óhajtanám, hogy a társulatoknak biztosított kedvezmények az egyéni birtokosokra is kiterjesztessenek. Ez az intézkedés, azt hiszem, a középbirtoknak is bizonyos segítséget nyújt. (Helyeslés.) Foglalkozunk a vízi beruházások kérdésével, mert az erre vonatkozó törvény lejáróban van. A földművelésügyi minisztérium vezetése alatt álló jólén vízépítészeti igazgatóság kimerítő, minden részletre kiterjedő nagy munkálatot készített. Folyamaink és mellékfolyamaink szabályozására 190 millió beruházási összeg van abban fölvéve. A folyamszabályozásoknál a fő szempont az, hogy a forgalmi utakat oly pontokkal hozzuk összeköttetésbe, ahol kő vagy kőszén termelhető. Ezzel az Alföld összeköttetésbe hozható a kő- és kőszéntelepekkel. (Helyeslés.) Foglalkozom az 1885 : XXIII. t. c., a vízjogi törvény módosításával. Ez a törvényjavaslat is készen van. Ennél különösen tekintettel leszünk az artézi kutakra és a vizierők felhasználására. E javaslat a mezőgazdasági iparfejlesztésnek is hatalmas lendületet fog adni. Készen van a halászati törvény. Megjegyzem, hogy a tóhalászat nagy fejlődést mutat, míg a folyamhalászat sok kívánni valót hagy hátra nálunk. Remélem azonban, hogy ezzel a törvényjavaslattal és különösen a vízirendőrség szabályozásával a folyamhalászatnak is nagyobb lendületet adhatunk. Foglalkozom a marokkói sáska elleni küzdelemmel. A sáska elleni küzdelmünket megnehezítette az a körülmény is, hogy egyes birtokosok akadályozták működésünket. Ezért törvényhozásilag kell biztosítani e csapás továbbterjedésének lehető megakadályozását. (Élénk helyeslés.) Az aktuális törvényjavaslatok legvégére hagytam a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló javaslatot. Mikor az érdekképviseletről szólok, nem hallgathatom el a középosztály mai helyzetét. Az bizományokitól csak Louise de Carignan képmását bírjuk. Az úttörő angol mesterek közül: Reynolds, Romney, Hoppner, Lawrence képmásait és Constable tájképét látjuk, Gainsborough és Turner képünk — sajnos — nincs. Az úttörő francia mesterek közül Greuze és Ledoux édes leányfejei, Courtois és Le Brun csataképei, Rigaud erőteljes portrait-jei, Gellée (Claude Lorrain) klasszikus tájképe, Voulet „Vénus“-a, Boilly „Nagyapa“ c. képe és Desportes remek galamb-csendélete az értékesebb. A múzeum modern képtárát állami megbízatásból Karlovszky Bertalan festőművész rendezte, akinek bizonyára sok keserves órát okozott a helyszűke. Ehez képest a rendezés itt rosszabb, különösen bántó a falak rikító színezése, mely versenyre kel a festmények színeivel. A modern képtár alapját a Nemzeti Múzeum képtáranyaga képezi, melyet a későbbi állami vásárlások gyarapítottak. A gyűjtemény két ismeretlen nevű magyar mesterrel kezdődik, akik közül a legrégibb mester a magyar születésű Orient. Ez még a 18-ik században élt és Bécsben, mint a művészeti akadémia igazgatója, halt meg. Schallhas Fülöp pozsonyi festő a másik mester, aki ugyancsak Bécsben halt meg 1797-ben. (Mindkét „magyar“ mester aligha tudott magyarul.) Az első termet különben a kitűnő nevű idb. Markó Károly és gyermekeinek művei töltik meg. Sorra következnek azután a XIX-ik század elején élt nevesebb mesterek, köztük Barabás Miklós, Szoldatics Ferenc, Gerhardt Alajos, Weber Henrik, Borsos József, Than (Apáti) Mór, Komlossy Ferenc, Danzi Ágost, Ligeti Antal, Brodszky Sándor, Adler Mór, Szemlér nyos — és nemcsak minálunk van ez igy, hanem egész Európában, Németországban is, — hogy a középbirtokkal csak az utóbbi időben kezdtek foglalkozni. Nálunk azt lehetne mondani, (Halljuk!) hogy a kassai gazdagyűlés adta e mozgalom kiindulási pontját és én a gazdagyűlésnek akkor adott válaszomban kifejtettem, hogy főleg a középbirtokos osztályt nyomó terhes adósságok konverziójával és az ingóhitel szervezésével kell foglalkozni. Megengedem, hogy a jelen pillanat a pénzpiac szempontjából erre nem kedvező, de az igaz, hogy igen könnyen előállhatnak kedvező pillanatok és ha akkor az előkészítés és, az előmunkálat nincs meg, a kedvező pillanatok kihasználhatók nem lesznek. (Úgy van balfelől.) A középbirtok jelen helyzetét pedig felfogásom szerint az nehezíti, hogy az a százalék, amelyet a földbirtok jövedelmez, mindinkább eltér és mindinkább távozik attól a százaléktól, amelyet a gazdának a kamatterhek fejében fizetni kell. Azzal kecsegtetni a gazdaközönséget, hogy mi a terheket eltöröljük, azt hiszem igen veszélyes és elhibázott dolog volna. (Halljuk!) Az azonban tény, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet és a kisbirtokosok Földhitelintézete közt máris megállapodás látható, amely a jelzálogterhek konverzióját célozza. A Magyar Földhitelintézet, amely a mi előszövetkezeti intézményünk és amelyet a magyar gazdaosztály épen a földbirtok-hitel szempontjából maga létesített, benyújtott a kormányhoz egy emlékiratot a kölcsönök konverziója, a kölcsönök felvételének könyebbítése és a kamatláb csökkentése szempontjából és az igen tisztelt miniszterelnök úr, mint pénzügyminiszter ezen emlékirat alapján tárgyalásokat folytat a Földhitelintézettel. Remélem, hogy azok sikerre is fognak vezetni." (Általános élénk helyeslés.) De nemcsak a jelzáloghitellel, hanem az ingó záloghitellel is kell foglalkozniunk. (Halljuk!) Azt hiszem azonban, hogy helyes lesz, ha az ingó záloghitel törvényhozási rendezését a szövetkezeti gabonaraktárak kérdésének rendezése meg fogja előzni. (Élénk helyeslés.) A kisebb szövetkezeti magtárakra máris van séma és amely raktár ezen sémának megfelel, az bizonyos segélyre feltétlenül számíthat. Ajánlom a t. képviselő uraknak, hogy ezen sémákat tekintse meg és kerületeikben iparkodjanak minél nagyobb számban létesíteni ilyen kisebb szövetkezeti magtárakat. De nem állapodhatunk meg a kisebb szövetkezeti magtáraknál, gondoskodnunk kell a nagyobb szövetkezeti magtárakról is. Ezekre a beruházási törvényjavaslatban annak idején egy bizonyos összeget javasoltam is fentartani. E kérdés megoldása érdekében pedig szükség lesz, hogy e nagyobb raktárak részére egy központot alakítsunk. (Helyeslés balfelől.) , hogy bármilyen jóakaratú a kormány törekvése, eredményre, sikerre csak akkor lehet számítani, ha a köz:zépbirtokos maga is talpra áll (Igaz! Úgy van! bal- s felől) és a kormánynyal karöltve dolgozik a viszonyok szanálására Épen mikor a középbirtokról szólottam, említettem, hogy a középbirtoknak nagyon nehéz a helyzete. Hogy a középbirtoknak ée hozzávehetem, a nagybirtoknak is ma olyan nehéz a helyzete, annak magyarázatát a mai minkásviszonyokban találjuk. Azzal az izgatással állunk szemben, hogy az aratási munkára a munkások ne szövetkezzenek és pedig a központból kiinduló rendszeres izgatással, amely isgatást én igen veszélyesnek tartom nemcsak a munkaadó, hanem még veszélyesebbnek a munkások szempontjából. (úgy van! Úgy van! balfelől.) Mert hiszen az aratás és az aratás eredménye mindnyájunknak a mindennapi kenyere. (Igaz! Úgy van! a baloldal.) Ha az aratás veszélyeztetve van, akkor nemcsak a mezőgazdaság, de az ipar és a kereskedelem is egyszerre agyonüthetik. (Úgy van a baloldalon.) Az én álláspontom az, (Halljuk! Halljuk!) én az én törekvésem oda irányul — megjegyzem, a kormánynak is ez a nézete, — hogy minden munkás lehetőleg szülőföldjén, ott, ahol tartózkodik, ahol lakik, családja közelében találja meg a maga munkáját. (Élénk helyeslés.) Nem tudom, helyeselni azt, hogyha helyben, ott, ahova való, bárki is aratómunkást kaphat, csak a szomszéd faluba is menjen. (Úgy van!) A kivándorlás kérdésére mindenekelőtt csak annyit mondhatok, hogy az elsősorban t. barátom, a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik és ott nagyon jó kézben is van. (Éljenzés.) Azt azonban én is kijelenthetem, hogy ezt a kérdést az egész kormány, a kabinet minden tagja a legélénkebb figyelemmel kíséri, amennyiben a kivándorlás ügye ma egyike Magyarországon a legaktuálisabb sebeknek. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) őszinte meggyőződésem, t. Ház, hogy nem lesz kikerülhető az, hogy ez a kérdés rövid idő alatt a törvényhozás elé ne kerüljön. (Helyeslés. Felkiáltások: Minél előbb!), miután olyan intézkedések lesznek megteendők, melyeknek foganatosítására a közigazgatás maga sem képes és nem elegendő. (Igaz! Úgy van!) Miután már a szocialista ügyekről szólok, méltóztassék megengedni most, hogy azokat a nagy dolgokat és barbárságokat néhány számadattal illusztrálhassam. Magyarországon, amint én approximative számítom, 563.000 aratópárra van szükség, tehát kerek számban egymillió lelket veszek fel .Már most az 1906. évi aratósztrájkban résztvett mindöszsze — Torontált kivéve, ahonnan adatokat nem kaphattam — 14.794 munkás, tehát 1 millió lélekből 14.791. Ezek közül, mielőtt a hatóságnak ítéletet kellett volna mondani, békésen felvette a munkát a 14791 munkás közül 10.632. El kellett ítélni szerződésszegésért az 1898. II. tc. alapján 5095 munkást. De nem került az ítélet végrehajtásra. Az 5094 munkás közül az ítélet kihirdetése után 4159 felvette a munkát. Eszerint a híres pogány eljárás abból állott. Meg kell említenem még azt is, hogy a középbirtokon úgy is lehet segíteni, ha a gazdasági iparokat felkaroljuk, (úgy van! ügy van! balfelől.) Azt hiszem, hogy a létesítendő mezőgazdasági érdekképviseletnek első teendője kell, hogy legyen, hogy a középbirtok kérdésével is foglalkozzék. (Helyeslés balfelől.) Mert azt őszintén meg kell mondanom, Mihály, Kovács Mihály, Kiss Bálint, Haan Antal, Szamossy Elek, Marastoni Jakab, Molnár József, Giergl Alajos, Orlai Petrics Soma. Utánuk következnek a hatvanas évek nevesebb festői, főleg a történelmi festők, de a rendezés erre néha volt tekintettel s igy megesik, hogy Tahi Antal tájképe és Ujházy Ferenc csendélete összekerül Madarász Viktor történelmi vásznaival, Feszty Golgothájával, Aggházy Gyula Tereferéjével, gróf Nemess Nándorné arcképeivel. A későbbi termekben vegyesen váltakoznak Székely Bertalan, Zichy Mihály, Benczúr Gyula, Wagner Sándor művei Borsos József „Leányok bál után“ c. festményével és a Londonban élt Brocky Károly nyolc pompás női képmásával és aktjaival. Élénk össze-visszaságban, inkább a színfoltok hatása szerint, váltakoznak azután sorra a magyar művek, minden nevesebb mesterünk alkotásai. Sajnos, sehol egy hatalmas nagy terem, melyben szemünk megpihenhetne. A tervező építészek jóakaratából fejetlenül össze-vissza járhatunk, az alaprajz kétségbeejtő, akárcsak egy sakkmezőn. Közbe mégis megakad a szemünk a nyolcadik terembe préselt, hatalmas méretű „Báthory Erzsébetben, Csók István ” borzalmas hatású nagy történelmi vásznán. Ez a kép kisér, mint egy rossz álom a három hosszú terembe, ahol modern külföldi mesterek műveit látjuk, köztük a legismertebb angol, francia, német, olasz, spanyol és belga mesterek művészetét, a kisebb oldalfülkékben pedig főleg osztrák mesterekét. Itt külön fülke jutott Mészöly Gézának, akitől 43 apró képet gyűjtöttek össze. L-J-' LL_................".Jl______ L" J"". ..■J.MLjj Külön, — de mégis közös — terme még csak Munkácsy Mihálynak és Paál Lászlónak van, akik együtt éltek Párizsban s művészetükben is sok a rokon vonás. 28 darab Munkácsykép és 10 Paál-féle tájkép fér meg itt igen harmonikusan. Az utolsó, a tizennyolcadik terem, főképen a nagybányai iskola művészeié. Azaz hogy Boruth Andor, Kacziány Ödön és báró Mednyánszky László talán mégsem nagybányai? Karlovszky Bertalan e képtár rendezésével mindenesetre megmutatta azt, hogy a magyar művészetben mégis összeférhet minden elem, ő ledöntötte a válaszfalakat, békét te-remitett és összeházasította László Fülöpöt Ferenczy Károlylyal, Bruck Miksát Fényes Adolffal. Köszönet érte. De ha kitelepítik a földszintre a modern külföldieket és átadják a magyaroknak az egész emeletrészt, akkor talán meg lehetne próbálni a magyar művészetet olyanformán csoportosítani, ahogy lassan kijegesedett. Kezdeni a mail század úttörőivel, folytatni a 60-as évek történelmi festőivel és csoportosítani a mai művészeti irányok szerint. Annyi bizonyos, hogy ilyen tanácsot adni könnyű, de így rendezni borzalmasan nehéz. És minthogy az új múzeum rendehozásánál Kammerer Ernő igazgató, dr Téréz Gábor osztályigazgató és Karlovszky Bertalan festőművész igazán nagy és nehéz munkát végeztek, a közönségünk nevében is ezennel kifejezzük nekik legfelsőbb elismerésünket. Kézdi-Kovács László.