Pesti Hírlap, 1907. március (29. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-12 / 61. szám

1907. március 12., kedd. PESTI HÍRLAP 11____ _ — (Roald Amundsen Budapesten.) Az ér­demes sarkutazó az Uránia zsúfolt padsorai előtt hétfőn tartotta meg sarki kutatásairól nagyérdekű felolvasását. Előkelő közönség volt a hallgatósága. Ott volt Auguszta főhercegnő s József főherceg is. A Földrajzi Társaság elnöke, dr Lóczy Lajos, nyi­totta meg az ülést s a társaság fővédnöke, Kóburg Fülöp herceg nevében, aki gyásza miatt nem je­lenhetett meg, üdvözölte Amundsent, mire ez meg­tartotta rendkívül érdekfeszítő, pompás képekkel kísért előadását, s vázolta az éjszaknyugati átjáró fölkutatására, nemkülönben a mágnes-sarkra vonat­kozó érdekes adatait. Megkapó színekben ecsetelte az eszkimók életét s a sarkvidék komorságában is megkapó panorámáját. Leírta a fárasztó út küzdel­meit, miként azokat a Pesti Hírlap pénteki számá­nak tárcarovata olvasóközönségünknek már elmondot­ta. A nagy tetszéssel fogadott előadó­ estét a Föld­rajzi Társaság elnöke, dr Lóczy Lajos, rekesztette be, köszönetet mondva a felolvasónak, aki nemes ideálokért küzd, azon eszmékért, melyek a haladó, művelődő emberiséget folyton-folyvást it meg új munkára sarkalják. A felolvasás után a Földrajzi Társaság az Or­szágos Kaszinóban bankettet rendezett a nagynevű felolvasó tiszteletére. Az első felköszöntőt dr Lóczy Lajos, a Társaság elnöke, mondotta Amundsenre. Visszapillantva az Éjszak és Dél táján végzett ku­tató utazásokra: Nansen, Borchgrewink és Vasco de Gama útjaira, a szabadságszerető norvég nemzetre és annak érdemes fiára, Amundsenre ürítette poha­rát. Amundsen nagy tetszéssel fogadott, angol nyel­ven tartott beszédben Magyarországnak ugyanazon sikert kívánja, mint saját hazájának, Norvégiának. Fü­lepp Kálmán, a székesfőváros főpolgármestere, a főváros nevében, francia nyelven üdvözölte Amund­sent, s további gazdag sikert kívánt poláris kutatá­sainak. Dessewffy Arisztid, a képviselőház elnöki tanácsosa, francia nyelven köszöntötte Amundsen­­nek, a sarkkutatónak, jelenlevő öcscsét; dr Havass Rezső, a társaság alelnöke, a székesfőváros polgár­­mestereit éltette, Bánó Jenő pedig a magyar sajtót. — Amundsen tőlünk Drezdába megy s onnan tér Bécsbe, hogy emlékezetes sarki kutatásáról ott is beszámolót tartson.­­ (A Tulipánszövetség-Magyar Védőegye­sület) igazgató­ tanácsa vasárnap délelőtt tizenegy órakor gróf Batthyány Lajos elnöklete alatt az egyesület Erzsébet-körut 6. sz. alatti helyiségében ülést tartott. Jelen voltak: gróf Apponyi Albertné, Bán Dezsőné, Benczúr Gyuláné, Geőcze Sarolta, Hajdos Sándorné, Rosenberg Auguszta, dr Szente Gyuláné, Dobieczki József, Dobieczki Sándor, dr Enlessey Pál, Fábri Samu, dr Hetecs Antal, Ligárt János,­ Lukács Lipót, Márkus Miksa, Palmer Kál­inak és Pálfy József. Dobieczki Sándor ügyvivő­­tanácsosa előadta, hogy a központi szervezkedés sö­rényen folyik, a vidéken pedig újabban­ Aradon, Déván, Szabadkán, Nagyszebenben, Nagykikindán, Erzsébetvároson és Temesvárit történt meg a végle­ges alakulás, illetőleg a meglevő fiókegyesületek ösz­­szeolvadása. Több újabb szervezkedésről beszámol­ván, számos a fiókegyesü­letek belszervezetére vonat­kozó ügyről tett jelentést. Ezután az igazgató­tanács a Szegedi Iparpártoló Szövetség javaslatára elhatá­rozta, hogy az azonos célú iparpártoló szervezetek egyöntetű eljárásának megállapítására legközelebb 1 értekezletet hív össze. A fiókegyesületek munkássá­gáról tett jelentése kapcsán az igazgató­tanács a marosújvári fiókegyesületnek szövőszékek kieszköz­lése és a segesvári fiókegyesületnek az iskolás gyer­mekek sásfonási tanfolyamához szükséges sás be­szerzésére vonatkozó előterjesztéseit magáévá tette. Hajnos Sándor pénztáros intézkedést kér a népipari Vásáron megmaradt kézimunkák értékesítésére. Az igazgató­tanács gróf Apponyi Albertné szives Aján­latára a Klotild-egyesületet kéri fel az áruk értéke­sítésére. Dobreczki József igazgató előterjesztésére az igazgató­tanács a „Vízcsepp-Társaság“ ama ja­vaslatát, hogy az egyesület társadalmi erejével has­son oda, hogy a kereskedők üzleti feliratain, továbbá az utcai hirdetéseken a magyar nyelv megillető he­lyét elfoglalja, magáévá teszi és ez irányban úgy a­­ fiókegyesületek, mint az „Iparvédelem“ útján moz­galmat indít. Lukács Lipót szerkesztő az „Iparvé­­delem“ sajtóperét ismertetvén, Pálfy József tb. tit­kár indítványára az igazgató­tanács felkéri az el­nökséget, hogy az idegen áruknak a vasútállomások területén való árusítása ellen tegyen lépéseket. Több belkezelési ügyre vonatkozó intézkedés után bemu­tatták a vimpáci selyemgyár fekete és színes blouse­­kelméit, a poroszlói gombgyár kődiógombjait és a Wajdics Nándor által gyártott örökmécs-belet. —­ (Égő hajó.) Hamburgból jelentik: A .,,Marion“ gőzös Charleston mellett­: kigyuladt. "Nyolc néger elpusztult a­ tűzvészben. — (József főherceg fiumei villája.) A Neue Freie Pressének jelentik Fiuméból: A magyar kor­mány állami célokra megvásárolta József főherceg fiumei villáját. A vételár 1.500.000 korona volt. A Villa Giuseppe a kormányzósági és tengerészeti hi­vatalok új helyiségei céljára fog szolgálni. A Villa Giuseppenek már sok fejedelmi vendége volt. Több­ször megfordult ott Ferenc József király és Erzsé­bet királyné, Vilmos császár, Rudolf trónörökös, a svéd király, Milán és Sándor szerb királyok és a román királyi pár szintén gyönyörködtek a mesés fekvésű, gyönyörű vegetációjú parkban, amely fel­­húzódik a hegy tetejéig és amelynek legfelső részét, ahonnan pompás kilátás nyílik a Quarnero öbölre, néhai József főherceg Erzsébet királyné emlékére Erzsébet pihenőnek nevezte el. József főhercegnek kedvenc tartózkodási helye volt a park és ott te­nyésztette az ő kedves magyar pálmáit.­­ (Az amerikai főkonzul jubileuma.) Hét­főn ünnepelte Dyer­ Chester, amerikai főkonzul, bu­dapesti működésének tizedik évfordulóját. A jubiláns főkonzult jubileuma alkalmából barátai és nagy­­­számú tisztelői keresték fel s szerencsekivánatukat fejezték ki. Az üdvözlések között legkorábban érke­zett gróf Apponyi Albert következő angolul irt levele: Tíz éve, hogy ön Budapestre jött, mint az Egyesült­ Államok képviselője és mindenképen gratulálhatunk magunknak, hogy önt küldötték ki országunkba. Engedje meg, hogy kiküldetésé­nek tizedik évfordulója alkalmából annak a mély tiszteletnek és meleg rokonszenvnek adjak kife­jezést, amelyet ön irányában nemcsak én ma­gam, hanem mindama honfitársaim is éreznek, akik önt és magyarországi működését ismerik. Reméljük, hogy ön még számos éven át közöt­tünk marad és minthogy ön jól ismeri nyelvün­ket, azzal zárom soraimat (magyarul) : Éljen a mi igaz barátunk, az igazi amerikai, a nagy köz­társaságnak méltó képviselője. Igaz hive Gróf Apponyi Albert. Ezenkívül üdvözölték még báró Lévay kiván­dorlási biztos, Gonda Béla miniszteri tanácsos, Zseni József, Golonya Jenő, a Hungary szerkesztője, s a fővárosi tekintélyes kereskedők és iparosok, az ivó-világ csaknem teljes számmal. Dr Dyer­ Chester, aki a diplomáciai pályára való lépése előtt a Her­­vard-egyetemnek volt nyelvész-tanára, Magyarország iránt itteni működése alatt meleg rokonérzéséről tett mindenkoron tanúságot. Amellett, hogy a magyar nyelvet tökéletesen elsajátította,­ fő törekvése arra ter­jed, hogy Magyarország és az Egyesült­ Államok kö­zött minél nagyobb és bensőségesebb kereskedelmi összeköttetést teremtsen. Ennek eredményeként le­het tekinteni a washingtoni, kormánynak azt az in­tézkedését, hogy a budapesti főkonzulátust kibőví­tette és mr Frank Mallett-ot, a fiumei konzulátusi ügynökség vezetőjét dr Dyer­ Chester helyetteseként Budapestre helyezte át.­­ (Revolveres rablók.) Özvegy Berkó Di­­mitriné magánzónő vasárnap az újpesti kapitánysá­gon panaszt emelt, hogy a Lőrinc­ utca 88. szám alatt levő lakásába vasárnap délben három uriasan öltözött, csinderes úr állított be s miután kérdésük­re az asszony elmondotta, hogy Elemér nevű fia Szegeden van, az egyik ismeretlen revolvert rántott elő s ezt az asszonyra fogva, igy szólt: „I­ Vén banya! Ne kiálts, hanem add elő a pénzedet. — Ezalatt már a másik kettő benn volt a belső szobában. Ott az asszonynak a kutyája heve­­részett. Ennek orra alá tettek valamit, amitől a kutya elszédült. A revolveres férfi egyre az asszony mellének szegezve tartotta a revolvert, úgy, hogy Berkóné moccanni sem mert, s tehetetlenül nézte, hogy kutatják át szobáját, szekrényeit. A rablók a lakásban mindössze 40 koronát találtak. Azt maguk­hoz vették. Ezután elővettek egy szekrényből egy üveg konyakot és azt kiitták. Amikor ilyen módon végeztek a lakásban, illedelmesen megköszönték a ,,szíves vendéglátást“, azután távoztak. Valószínű, hogy bérkocsin mentek el, mert Berkóné kocsizör­gést hallott. A rendőrség széleskörű nyomozást in­dított. Berkóné még mindig nagyon zavartan visel­kedik, a rablókról nem tud személyleírást adni. Elő­adása nagyon valószínűtlen. A Lőrinc-utca for­galmas tájék és senki sem látta a három cilinderes utat. Még bérkocsit sem láttak a Lőrinc-utcában abban az időben.­­ (Életuntak.) Lippmann Sámuel ügynök 40 éves felesége, született Altmann Irén, vasárnap este Angyal-utca 15. számú lakásán felakasztotta magát. Mikorra észrevették, meghalt. Férje elveszí­tette az állását, azóta anyagi gondokkal küzködtek. Ez keserítette el. — Petrovics János 37 éves kocsi­­tényező Baross-utca 119. számú lakásán szívén lőtte magát és nyomban meghalt. A két öngyilkos holttestét a boncoló intézetbe szállították.­­ (öngyilkos alü­gyész.) N­agyszebenből je­lenti tudósítónk: Molnár Endre brassói kir. al­­ügyész vasárnap pillanatnyi elmezavarában öngyil­kos lett. Egy másik verzió szerint tettét gyógyít­hatatlan betegsége miatt követte el.­­ (Cseh-ném­et testvériség.) Prágából jelen­tik: Vasárnap a cseh Sparta és a német Deutscher Fussball Club mérkőzésén a jelen volt cseh néző­­közönség óriási botrányt rendezett. A fölényben levő német csapat egymásután két go­lt rúgott, mire a publikum tombolni kezdett. A német nemzetiségű bíró kénytelen volt beszüntetni a­­ játékot, de a nézők most megtámadták őt és a német játékosokat és a rendőrségnek csak nagy nehezen sikerült őket a dühöngök karmai közül kiszabadítani.­­ (Eljegyzés.) Erdősi Baiersdorf Rikárd f­eljegyezte Erdősi Baiersdorf Károly magyar kir. ud­vari tanácsos leányát, Ernát. *­­— (Dowie próféta halála.) Dr Dowie, Zion Cit­y megalapítója, aki magát II. Illés prófétának nevezte,— mint Chicagóból jelentik — meghalt. Dr Dowie Sándor János, „a d­oni keresztény­­katholikus egyház“ főgondnoka, különcködéseitől eltekintve, nem volt mindennapi személyiség. Edin­­burgban, 1847-ben született s mint tizenhárom éves fiú Ausztráliába kisérte szüleit. Egy adelaidi keres­kedésben hét évig volt alkalmazva, azután szülő­városába tért vissza, hogy theologiai tanulmányo­kat folytasson. Néhány év múlva lelkész lett Sid­­neyben Az 1878-ik évben, „hosszas magába szállás, belső harcok és hő­fohászok után“ igazi hivatásának tudatára ébredt. Ausztráliai városokban mérséklő-­e­tességi mozgalmainak sokakat sikerült megnyernie és San­ Franciskó­ban . Északamerikának a Csendes óceán partján levő államaiban szintén eredményes térítői mozgalmat fejtett ki. Ch­icagóban 1893-ban, a világkiállítás alkalmával volt először. Pár év múltán a Michigan folyam partján, Chicagó kö­zelében, megalapította Zion városát. Ez a Zion City theokratikus jellegű község volt, rövidesen 10.000 lakossal. A zion-citybelieket a próféta szépen kioktatta a bölcs tanításaival s a kis telep csakha­mar virágzó várossá emelkedett, rendezett igazga­tással, iskolákkal, kollégiumokkal, bankkal és gyá­rakkal. II. Illés próféta korlátlan hatalmú úr volt az új Zionban. Imponáló megjelenés volt, hatalmas hanggal, éles átható tekintettel. Világszerte kör­mönfont ravasz embernek tartották, aki a vallást eszköznek tekintette a meggazdagodásra.­­ (Egy levélhordó negyvenesztendős szol­gálati jubileuma.) Paduczer Salamon a neve an­nak a derék levélhordónak, ki a múlt héten töltötte be a postánál teljesített szolgálatának huszonötödik évfordulóját, előbb a katonaságnál töltve tizenöt esztendőt, hol őrmesteri rangra vitte. Paduczer fá­radtan ugyan, de meg nem törve hordja még most is a negyedik emeletre a leveleket. Paduczer arról is híres, hogy feltűnően hasonlít néhai Milán szerb királyhoz és a IV. kerületben, ahol szolgálatát tel­jesíti, el is nevezték Milán király ikertestvérének. Negyven éves szolgálata alkalmából fölebbvalói üd­vözölték, kartársai pedig szép ünnepélyt rendeztek számára.­­ (Meghurcolt ügyvéd.) Dr Ladányi Ármin fővárosi ügyvédet a torontálmegyei Dolova község­ben súlyos kellemetlenség érte. Egy határrendezési ügyben Dolovára érkezett és még az érkezés napjá­nak délutánján elment Mosoriczky. Szvetozár ismert szocialista agitátor lakására, ahol már vagy 60—70 ember várt rá. Ezt a körülményt bejelentették a pan­­csovai szolgabiróságnak, ahonnan dr Tóth szolga­­biró nyomban kiment Dolovára. Megérkezése után azonnal maga elé idézte dr Ladányi Ármint és fel­világosítást kért tőle, hogy milyen ügyben tartóz­kodik Dolován. Ladányi nem tudta teljes határozott­sággal ottlétének célját megjelölni. Tóth szolgabíró, akinek tudomása volt arról, hogy Mosoriczky Szve­tozár Narodny Hlas szerkesztője ismert szocialista­­agitátor, aki tiltott népgyűlés tartása miatt már többször büntetve volt, — ekkor dr Ladányit, aki dolovai tartózkodása alatt folyton Mosoriczkyval érintkezett és Mosoriczky lakásán tárgyalt a szerbekkel, tiltott összejövetel rendezése miatt öt­napi elzárásra, átváltoztatható 100 korona pénzbün­tetésre ítélte és felhívta, hogy a községből azonnal távozzék. Ladványi kijelentette, hogy önként távo­zik. Tóth szolgabíró kijelenti, hogy a legnagyobb tárgyilagossággal járt el és intézkedésének alapjául az a belügyminiszteri rendelet szolgált, amely jogot ad a főszolgabíróságoknak ahoz, hogy a szocialista izgatókat eltávolítsák a községekből. Dolován egyéb­ként a szocialista izgatók legutóbb is népgyűlést akartak tartani, de a főszolgabíró a bejelentést nem vette tudomásul. Mosoriczky Szvetozár most olyan módon akarta kijátszani a hatóságot, hogy lakásán gyűjtötte össze a szerbeket, akik a hatósággal szem­ben dr Ladányi ügyfeleiként szerepeltek. Dr Ladányi Szivák Imrét, a budapesti ügyvédi kamara elnökét s dr Baracs Marcellt, a kamara ügyészét táviratban értesítette a Dolován történtekről, akik Günther igazságügyminiszternek tudomására adták az ügyvéd panaszát. Az igazságügyminiszter megígérte, hogy közölni fogja Andrássy Gyula belügyminiszterrel az ügyet. Ez meg is történt,­­ a belügyminiszter meg­bízta Szabó László belügyminiszteri osztálytanácsost, hogy szerezzen hivatalos tudomást a dologról. Az ügyvédi kamara választmánya ebben az ügyben csü­törtökön rendkívüli ülést tart, amelyen Baracs Mar­cell, a kamara ügyésze, fog előterjesztést tenni a választmánynak.

Next