Pesti Hírlap, 1909. március (31. évfolyam, 51-61. szám)
1909-03-02 / 51. szám
xokJV, ÍLUiXCiujd utóaiU «töt hb a* Au» - nek fel a következők: „Ha a bérjövedelem égésben vagy részben bevehetetlen, a tényleges birtokos vagy törvényes képviselője kellő igazolás mellett a pénzügyigazgatóságnál (kb. adófelügyelőnél) kérheti, hogy a bevehetetlenné vált házbérre eső adó töröltessék.“ (Helyeslés.) Wekerle Sándor a módosításhoz hozzájárul. A Ház a szakaszt Sümegi módosításával fogadja el. A 46. szakasznál Polónyi Géza kérdi, hogy osztott tulajdon esetén a háztulajdonos, vagy a telektulajdonos tartozik-e vallomást tenni. Wekerle Sándor miniszterelnök felszólalása után a szakaszt változatlanul fogadják el. A 47. szakasznál nincs felszólalás, a 48. szakasznál. Polónyi Géza a bevallástól való vonakodás esetén elegendőnek tartja a törvényben kontemplált büntetést, csak ha az újabb felszólítás is eredménytelen lenne, akkor emeltessék föl négy százalékra a büntetés címén fizetendő adópótlék. A szakaszt a Ház ezzel a módosítással fogadja el. A 49. szakasznál: Polónyi Géza a visszaélések meggátlására a következő módosítást ajánlja: A 3. pontba vetessék fel, hogy „ha az összehasonlítás — most jön a közbeszűrt mondat — vagy a közvetítő főbérlővel, illetve építkezési vállalkozóval fennálló szerződés alapján — jön a szöveg — bevallott bérjövedelem aggályosnak mutatkozik“, ilyen esetben mindig purifikációnak legyen helye. Wekerle Sándor miniszterelnök. Már a korábbi szakaszok során kijelentettem, hogy a főbérlők visszaéléseinek korlátozását célzó minden javaslathoz hozzájárulok, ennélfogva ehez is hozzájárulok. Őszintén szólva, az építővállalkozókra nézve képzelni sem tudok ilyen esetet, mert ott, mint haszonélvezők, direkt kötelesek az adó fizetésére és nem az ő vallomásuk, hanem a lakók vallomásai mérvadók. Itt tehát visszaélések nem igen fordulhatnak elő, de nem teszek ellene észrevételt, hogy ez a módosítás elfogadtassák. A Ház a szakaszt Polónyi módosításával fogadja el. Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. Szünet után az elnöki széket Justh Gyula elnök foglalja el. Az 50. szakasznál: Polónyi Géza módosítást ajánl, mely szerint a szakaszba az utolsó előtti bekezdésbe új mondat gyanánt vezessék be, hogy „Akik az adókötelessel szolgálati vagy alkalmazotti viszonyban állottak, vagy állanak, csak annak beleegyezésével hallgathatók ki tanúk vagy szakértők gyanánt.“ Wekerle Sándor miniszterelnök: Én a végrehajtási utasításban akarom ezt, a kereseti adóról szóló törvénynek megfelelőleg, szabályozni. (Helyeslés.) Egyéb észrevételem nincs. A Ház a szakaszt Polónyi módosításával fogadja el. Az 51—58. szakaszokat a Ház hozzászólás nélkül elfogadja. Az 59. szakasznál: Polónyi Géza kifogásolja, hogy adóeltitkolásoknál a följelentő, még abban az esetben is, ha része volt, az eltitkolásban, jutalmat kapjon. Nemcsak a házadónál, hanem a kereseti adónál is ünnepélyesen kell tiltakoznunk az ellen, hogy exisztenciák találkozhassanak, akik embertársaik elleni spekulációval tartják fenn, mondjuk, tengetik becstelen életüket. Ezért kérve kéri a pénzügyminisztert, hogy álljon el ezen rendelkezéstől. Ne fogja ezt fel bármilyen tekintetben is bizalmi kérdésnek. Kérve kéri a függetlenségi párt és a képviselőház tagjait is, hogy ejtsék el ezt az intézkedést .Javaslatának célja az, hogy az első bekezdésnek a „befizetett“ szavakkal kezdődő utolsó mondata hagyassák ki, vagyis hagyassák ki az, hogy a befizetett bírság a feljelentőt illeti. (Helyeslés balfelől.) Ezt immorális dolognak tartja, amely ellentétben áll a törvény etikai feladataival. Wekerle Sándor miniszterelnök: A följelentő jutalmazásának kérdése körül mindenütt erős vita folyik. Az etikai szempontokat a maga részéről is méltányolja, de a mi viszonyaink között a visszaéléseket másképen korlátozni nem lehet, mint a följelentő jutalmazásával. Ha olyan példákat látunk, hogy egész városok most a magasabb lakbérosztályba való sorozást azzal a megokolással kérik, mert az általános adóeltitkolás miatt kerültek alacsonyabb osztályba, nem lehet eltekinteni a megtorló intézkedésektől. (Helyeslés.) Ne az álmozás után induljanak. (Helyeslés.) Mindent elkövetek arra, hogy magasabb nívóra emeljem az adózók színvonalát, de nem az emeli magasabb színvonalra, aki tetszetős szavakkal indokolja azt, hogy a közmorállal mennyire ellenkezik, ha a feljelentőknek jutalmat adunk, hanem az emeli azt, aki olyan intézkedéseket tesz, melyek a visszaéléseket megakadályozzák. (Helyeslés és zaj.) Ezért ajánlja a mi viszonyaink között a javaslat változatlan elfogadását. (Helyeslés.) A Ház a szakaszt változatlanul fogadja el. A 60—66. szakaszokat felszólalás nélkül elfogadják. A 67. szakasznál Polónyi Géza azt indítványozza, hogy a törvényjavaslat 1911 helyett 1910-ben lépjen életbe. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul a módosításhoz. A Ház a szakaszt Polónyi módosításával fogadja el. A 68. és 69. szakaszt a Ház változatlanul elfogadta, s ezzel a házadójavaslatot részleteiben is letárgyalta. Harmadszori olvasását a keddi ülés napirendjére tűzik ki. A tőkekamat- és járadékadó. — Általános vita a címnél. — Elnök: Következik a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Vertán Endre jegyző olvassa a törvényjavaslat címét. Elnök: Az előadó nem kíván szólani. Van valaki feljegyezve? Jegyző: Éber Antal! Éber Antal ismétli a pénzügyi bizottságban elfoglalt álláspontját. A tőkekamatadónak 10 százalékban való megadóztatását nagyon súlyosnak tartja, mert ezzel a takarékosságot adóztatjuk meg. Hosszasan bizonyítja, hogy ezt az adót nem a takarékpénztár, hanem a betevő fizeti. Nem tartaná helyesnek, ha a miniszterelnök intenciója ellenére is ilyen magas százalékban állapítanák meg a tőkekamatadót. A legutóbbi négy esztendő alatt 500 millióval emelkedett a betétek összege, nem szabad most megakasztani ezt a szépen megindult takarékossági hajlamot. Polemizál Bozi Barnának azzal az állításával, hogy mindegy annak a betevőnek, ha egy-két százalékkal több vagy kevesebb kamatot kap. Statisztikával bizonyítja, hogy az a kisember igenis törődik azzal, hogy mennyi kamatot kap a pénzére. Majd azt bizonyítja, hogy a takarékpénztárak vagy az adósra, vagy a betevőre hárítják át az adót. Igaz, hogy nálunk a takarékpénztárak terén túltermelés van, de a tőkekamatadó felemelésével nem lehet a bajokon segíteni. A javaslat 12. szakaszánál indítványozni fogja, hogy a tőkekamatadó a miniszterelnök eredeti álláspontja szerint 10 százalékról 5 százalékra szállíttassék le, vagyis az eredeti szöveg állíttassék helyre. A függetlenségi párt tradícióinak is ez az álláspont felel meg. (Helyeslés.) Napirend. Elnök: A tanácskozást most félbeszakítjuk. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden délelőtt 10 órakor tartsa, s munkarendje legyen: elnöki előterjesztések és irományok bemutatása; a házadóról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, a tárgyalásra kész mentelmi ügyekről szóló jelentések, összesen negyven és végül a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényjavaslat, folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. Az ülés d. u. 2 órakor ért véget. III. A főrendiház ülése március 1-én. Elnök: gróf Dessewffy Aurél. Jegyzők: gróf Vigyázó Ferenc, gróf Almássy Imre és gróf Dégenfeld Pál. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gróf Andrássy Gyula, gróf Zichy Aladár, Günther Antal, Jekelfalussy Lajos és Josipovich Géza. Az ülés d. u. 4 órakor kezdődik. Gróf Dessewffy Aurél elnök megnyitja az ülést és jelenti, hogy március és április hónapokra naplóhitelesítőkül Balás Lajos püspökös id. gróf Festetich Pál küldettek ki. A délolaszországi földrengés alkalmából részvétiratot intézett az olasz miniszterelnökhöz. (A Ház részvétének most jegyzőkönyvileg is kifejezést ad ) Kegyeletes szavak kíséretében parentálja el a főrendiház újabban elhunyt tagjait: gróf Zichy Pál Ferencet, Latinovics Jánost és Gugler Pált egész országot s még a szomszéd osztrák örökös tartományokat is. El is tudta*. Hiencek vastag keréktalpú szekerei kullogtak örökké a folyó mind a két partján, gyűjtötték, szedegették össze a falvakon a rákot s vitték ki Ausztriába, Becsnek városába, s még onnan is tovább. A németnek is volt ugyan rákja a maga patakjaiban, de ez nyomába se ért se ízletességre, se nagyságra nézve Szala rákjának. Ha eleven volt, nem volt olyan sötét színe; ha megfőzték, nem volt olyan ragyogó piros; ollója korán se volt és farka olyan telt és tömött. Büszke is volt a bécsi vendéglős Szala rákjára. Mindig külön irta föl, külön tüntette ki étlapjain. Hanem minthogy a német a magyar betűt nem tudja igazán kimondani, a szájában az „a“ mindig o betűnek hangzik: étlapiró étekhordói „Szalarák“ helyett a maguk nyelvén mindig „Szoborák“-ot, s utóbb csak Solorákot írtak. Lassankint aztán mindenki elfeledte a Szala folyó rákjának eredetét s igaz nevét s azt hitték, azért hívják a nagy és gyönyörű rákot Solo-ráknak, mert azt csak egyenkint s nem csomóban, adagonkint adják föl étkül a közönségnek. És mert Solo latin szó s azt jelenti: egyedül vagy egyenkint, így vélekedik Budapesten is ma is a jó bécsi eszejárású közönség. Ezelőtt mintegy húsz évvel hoztuk meg a halászati , törvényt, , ha nemm csalódom, gróf Szécheny volt a földmivelésügyi miniszter, ő terjesztette elő a javaslatot. Ebben szó van a rákokról is. Elrendeli különösen, hogy bizonyos kiméleti idő alatt rákokra se szabad halászni s különösen a folyami rákot és a kecskerákot kímélni kell. Szala rákja is folyami rák. Jól beláttam, ezt érdemes kimélni, szaporasága ne csökkenjen. De mit akarnak a kecskerákkal, ezzel a haszontalan, kártékony, rabló fenevaddal? Hisz ez annyi halat, rákot, ikrát elemészt, képzelni se lehet. Utálja minden halász. Éles ollóival összevagdalja a viz alatt az értékes háló finom fonalát. Ha a balatoni halász kihúzza hálóját s látja, hogy benne sok a kecskerák, nem szedi ki őket a hálóból, hanem marokra fogja a hálót s úgy veri a rákot, káromkodva, kőhöz, sziklához, úgy pusztítja el őket. Enni sem érnek semmit. Ollójuk nyurga, farkuk sovány s félig üres s ha megfőzik, színük nem piros, hanem szennyes, sárgás, fehéres, amolyan halottszín. Mit kell és mit lehet ezeken kímélni? Kérdem a minisztert, mi indította őt arra, hogy kímélje a kecskerákot? — A szakértők véleménye. No hiszen, nekem hivatkozzék a miniszter szakértőre. De mégis tovább kérdeztem. — Hát azután mit mondtak a szakértők a kecskerákról? Miért tartják hasznos állatnak, akit kímélni kell? ■. — Azt mondták, érdekes állat. Ő egyébiránt kijelenti, hogy azt a rákot nem ismeri, sohase hallotta hírét a kecskeráknak. Elnevettem magam, így készül a törvény. Olyan dologról terjeszt elő a miniszter törvényjavaslatot, amelynek hírét se hallotta soha. — Hát, tisztelt miniszter úr, a lótetű, a gsyllatalpa százszor szebb és érdekesebb állat, mint a kecskerák. — hát most már azt is kíméljük a kertben, hadd pusztítsa szabadon zöldségeinket? Nevetett a képviselőház is. Mégis odafordultam a törvényjavaslat előadójához. Emich Gusztáv barátom ült az előadó katedrában. — Hát az előadó úr mivel indokolja, hogy a kecskerákot csakugyan kímélnünk kell? Egyenesen nem felelt, hanem kijelentette, hogy ő bizony csak kétféle rákot ismer, úgymint porciórákot és szólórákot. Tudni kell, hogy csak e kétféle rákot ismerik a vendéglősök. Törődik is ő egyéb mindenféle rákkal! Ezeknek ugyan csinálhatott verset és közpéldabeszédet a jó táblabiró, Pálóczi Horváth Ádám. Térjünk át azonban Szala menyecskére«,, re , a példabeszéd és költemÖnY harmadik, hires alakjára. — Ki volt ez? ''Folyt, köv.j t l *'»!•