Pesti Hírlap, 1909. szeptember (31. évfolyam, 206-218. szám)
1909-09-01 / 206. szám
1969. szeptember 9., szerda. PESTI HÍRLAP •volna. Az admonti vendéglősök be fogják csukni üzleteiket és a boltok is zárva maradnak a cseh turisták előtt. Külpolitikai hírek. A görög válság. Athénből érkező hírek szerint a forongó katonatisztek már lecsendesültek, miután kilátásuk van arra, hogy követeléseiket teljesíteni fogják. András herceg már lemondott a hadseregben viselt állásáról és pár évig külföldön fog tartózkodni. Athénból jelentik: A tisztek fő követelései a következők: A hadsereg reformjának keresztülvitele végett nincs szükség új adókra, hanem 25 millió adót meg lehet takarítani. A tisztek az eszközlendő megtakarításokról pontos jegyzéket készítettek. Három milliót a királyi civillistából a királyi palotákra fordított kiadásoknál, a királyi yachtoknál és a hercegek fizetésénél lehet megtakarítani. A tisztek ezután azt kívánják, hogy a hatóságoknál a hivatalnokok negyedrészét küldjék el és az egyházi vagyonok kezelését az államra bízzák. Athénból jelentik: Az összes lapok tiltakoznak a külföldi sajtó egy részének azon állítása ellen, hogy a katonai mozgalom a dinasztia ellen tekintendő. A lapok kiemelik a hadsereg és a lakosság legális érzelmeit. Athénből jelentik, hogy Lapathiotisz ezredest nevezték ki hadügyminiszterré. A berlini Lokalanzeiger jelenti Athénből. A tegnapi események következtében András herceg százados három évi szabadságot fog kérni, hogy katonai kiképzését Németországban befejezze. Krisztoforosz herceg hadnagy és Miklós herceg ezredes, a tüzérség parancsnoka is szabadságot akarnak kérni. A trónörökös lemondása a főparancsnoki állásról küszöbön van. A katonai szövetség tisztjei védelmi irodát szándékoznak alkotni, melynek vezetését a trónörökösnek fogják fölajánlani. Több ezredparancsnok beadta lemondását. A többieket valószínűleg a vidékre fogják áthelyezni. Holnap a rend föntartására a vidékről iderendelt összes csendőrök elhagyják Athént. A kamarát csak húsz nap múlva fogják összehívni, hogy a kormány időt nyerjen a megfelelő javaslatok előkészítésére. A Neon Asty értesülése szerint a trónörökös nem szándékozik a főparancsnoki állásról lemondani mindaddig, míg a kamara ez állás megszüntetését el nem határozza. A trónörökös valószínűleg szabadságot kér és a külföldre megy. A szerb kormányválság Belgrádból érkező jelentés szerint Péter király Pasics Nikolával, az aradikálisok fejével, és Jovanovics Ljubomir belügyminiszterrel tanácskozott, amiből azt következtetik, hogy a király az aradikálisokat fogja kormányalakítással megbízni. Azt is beszélik, hogy a haladópártnak és a nacionalistáknak állásfoglalása a koalíciós kormányzattal szemben, öszszefügg György volt trónörökös rehabilitálására vonatkozó mozgalommal, akinek lemondását alkotmányellenesnek tartják. Feltűnést kelt az a tény, hogy György herceg meglátogatta Novakovics miniszterelnököt topcsideri villájában. Ebből azt következtetik, hogy György herceg a kormányválságot akarja felhasználni, hogy ismét aktív részt vegyen a politikában. A szerb pártok néhány nap óta élénk tárgyalásokat folytatnak a kormányválság ügyében. A haladók és a nacionalisták hajlandók volnának kompromisszumba is belemenni. Törekvésükben támogatják őket a volt trónörökös személyes ellenségei, akik nagy számmal vannak a skupstinában. Azt követelik, hogy a kormány távolítsa el György herceget Szerbiából, mert a helyzet tisztulásának és különösen annak, hogy a jóviszony Ausztria-Magyarországgal minél előbb helyreálljon, főkép a volt trónörökös áll útjában. Hír szerint kísérletet fognak tenni, hogy a volt trónörököst az orosz hadseregben helyezzék el. Belgrádból jelentik: Hir szerint Ribarac igazságügyminiszter lemondásának főoka az, hogy a nemzeti párt bizottsága neheztel a radikális miniszterre, aki a nemzeti párt felé hajló hivatalnokokat előmenetelükben akadályozza. A mai minisztertanácson mindnyájan sürgősen kérték Ribarac minisztert, hogy vonja vissza lemondását és elégítse ki a nemzeti párt kívánságait. Ribarac kívánságára a mai minisztertanácsot holnap folytatják. Ribarac ma este közölni fogja pártjának bizottságával a mai konferencia eredményét és további magatartását illetőleg utasításokat fog kérni. Minthogy Bibarac a koalíció fentartásának eszméjétől nem idegenkedik és a haladó párt bizottsága is elhatározta a koalíció fentartását, továbbá, hogy a nemzeti párt bizottságára is ebben az irányban fog hatni, a koalíció fenmaradása biztosra vehető. Belgrádból jelenti tudósítónk: Minthogy a lakosság a jelenlegi kormány fenmaradását óhajtja, a pártvezetők is hajlandók megkísérelni az ellentétek kiegyenlítését. E célból megbízottakat választottak, kik a tárgyalásokat vezetik. A nacionalisták készek a koalícióban tovább is résztvenni és Bibarac igazságügyminiszter lemondását bizonyos föltételek alatt visszavonuatni. Bizonyos politikai állásról elbeszéltem. E nélkül talán eskükbe se jutott volna az uraknak! Ifjabb kérdésemre ekkor mondta el a Solymosinéval lefolyt beszélgetése történetét. Különös gonddal és komolysággal figyeltem a hullafölismerési eljárás folyamán Solymosiné arcára s lelkének ama mozgalmaira, melyeket a pillanatnyi és önkénytelen arcvonás-változások biztosan jeleznek. Nem a tiszaparti-csonkafüzesi hullafelismerési eljárásról szólok. Ott nem lehettem, pedig az ottani figyelés lett volna fontosabb és érdekesebb. Nem is a második felismerési bírói eljárásról szólok, mely már Tisza-Eszláron a csonkafüzesi után egy-két nap múlva folyt le. Ott se lehettem. Ez is felette fontos lehetett volna. Hanem arról a felismerési eljárásról beszélek, mely a sírból kiásott és már feloszlásnak indult holttest felboncolásánál folyt le ugyan Tisza-Eszláron az 1882-ik év vége felé. Ennél már ott voltam magam is és ott volt Solymosiné is. Itt találkoztam vele először. Tudtam már bírósági írásokból s mindenféle magánértesítés után, hogy az úgynevezett dadai holttestet nem vallja eltűnt leánya holttestének, nem ismerte föl benne saját leányát, sőt élénken tiltakozik az ellen, hogy ezt az eltűnt Eszter maradványaként reátukmálják. Bizonyos, hogy az anyai szeretet, a ter soknak párthíveikkel való betöltésén kívül garanciákat kívánnak a radikálisok önkénye ellen. Ha a radikálisok ezt elfogadják, a válságot most elsimíthatják vagy legalább is a skupsjina megnyitásáig elhalaszthatják. A külügyminiszter az osztrák kereskedelmi és iparkamarához, Bécsből jelentik: Gróf Aerenthal külügyminiszternek a grófi címmel történt kitüntetése alkalmából az osztrák kereskedelmi és iparkamara üdvözlő táviratot intézett a miniszterhez, melyre a gróf meleghangú köszönő iratban felelt s ennek végén azt mondja: Legyenek, kérem, meggyőződve, hogy mint eddig, úgy a jövőben is arra fogok törekedni, hogy amennyire tőlem telik, megteremtsem azon előföltételeket, melyek a külállamokkal való gazdasági viszony és különösen keleti szomszédainkhoz való viszonyunk kifejlesztéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Dánia és a hatalmak Kopenhágából jelentik. A honvédelmi törvényjavaslatok megvitatása folyamán gróf Holstein miniszterelnök a többi között kifejtette a következőket: Nemcsak általános semlegességi kötelezettségeink vannak. Az északtengeri és kelettengeri egyezmény köteleznek minket, hogy abban a pillanatban, amidőn a mi területünket vagy a szerződésekben érdekelt valamely hatalom területét veszély fenyegeti, e hatalmak követjeivel érintkezésbe lépünk és a követendő eljárásra nézve megegyezzünk. Kötelesek vagyunk tehát adott viszonyok között más hatalmakkal együttműködni és ez oly kötelezettség, amelynek teljesítésére kényszeríthetnek bennünket, ha lojálisan és becsületesen nem teljesítjük, amit jogosan és méltányosan kérhetnek tőlünk. A kötött megállapodások Dánia létére a legnagyobb mértékben fontosak és nem lehet azokat azzal a hihetetlen közönyösséggel tárgyalni, mint az sok részről itt történt. Az albán fölkelés. A török kormány, mintÜszkübből táviratoztak, nem fogadta el Dsavid Kasa kormányzónak azt a javaslatát, hogy Észak- Albánia felett az ostromállapotot hirdesse ki, mert elég katonaság áll rendelkezésére arra, hogy a lázadást anélkül is leverje. A csapatok szállítása Észak-Albánia felé szakadatlanul tart. Ellenben Mahmud Sefket basa főparancsnok a Sandanski elleni merénylet és a görög válság miatt Macedóniában ki fogja hirdettetni az ostromállapotot. A marokkói kegyetlenségek Párizsból jelentik . A Rambouilletben tartott mai minisztertanácson Briand belügyminiszter Pichon külügyminiszter jelenlétében jelentést tett azon lépésekről, amelyeket Franciaország Mulei Hafidnál tett a marokkói kegyetlenségek meggátlása végett. Mint a Standard Tangerből jelenti, Muley Hafid szultán a rogbi részére különös mmészeti ösztön s bizonyos hitszerű babonaság, mely a kisműveltség lelkekben igen gyakran otthonos, szinte kényszeritette, hogy a holttestet saját lányától eredetinek ismerje, sőt ezt egyenesen vallja is be. Rettenetes bűnnek, képzelhetlen romlottságnak tartja a köznép, ha az édesanya saját szülötte gyermekét az életben vagy a halálban megtagadja. Bizonyára magáénak vallja különösen akkor, ha némi tárgyi jelek és jelenségek is az azonosságot bizonyítják. Itt pedig voltak efféle jelek és jelenségek nem is csekély számmal s azonkívül igazán fontosak. A folyam felső részén tűnik el a lányka s a víz mentében, a folyam alsó részén vetődik föl a holttest. Maga ez a körülmény egészen természetes jelenség, melynek valóságában különös ok nélkül nem lehet, nem is szabad kételkedni. Ám e jelenséggel a vád könnyen elbánt. Idegen holttestet is ép úgy lefelé sodor a folyam s az a holttest lehet nemcsak idegen, hanem egyúttal csereholttest is, rossz emberek által s talán épen a vádlottak által készakarva, szándékosan megszerezve s úsztatva attól a helytől aláfelé, ahol a lányka eltűnt. S valósággal így fogták föl a vizsgálat és vád emberei, így híresztelte a sajtó s így hitte el a fölizgatott nagyközönség. Hát ebből kerekítették ki az írástudók Solymosi Eszter esetével összekapcsolva a vérvád anyagát és történetét. Jól tudta ezt az öreg Sari is. Ő maga mondta nekem. Amikor Móric fia kiszabadult s kezemre került, a kölyköt mindenkép rá akartam bírni, menjen haza apjához, a szülői házba, ne csavarogjon erre amarra. Híre járt, hogy a vérvádűző társaság megint hatalmába akarja a Móric gyereket keríteni és segítségével a vérvád perét meg akarja újítani. Ily kísérletnek akartam elejét venni. A gyerek azonban sehogy se akart apjához visszamenni. Állandóan vonakodott. Rábeszélésemnek semmi sikere nem mutatkozott. — Mitől félsz? — Attól félek, hogy apám megver, amiért a zsidók ellen tanúskodtam. — Verjen is meg, valahányszor rosszul viselkedek de arra nézve légy nyugodt, tanúskodásodért meg nem ver most már utólag. S oda fordultam apjához: — Emiatt ne is bántsa Sarf a gyereket, még szóval se, hiszen mások eszköze volt. Sarf nagyot legyintett óriási tenyerével a levegőben s azt felelte: — Dehogy bántom, dehogy bántom ezért, — hiszen én magam voltam az a szamár, aki ezt az egész bolond históriát buta észszel elő- ____________________3