Pesti Hírlap, 1909. december (31. évfolyam, 297-309. szám)
1909-12-16 / 297. szám
Lehet, hogy keddre, szerdára már ki is van nevezve az új kormány. De ha az új kormány addig nincs kinevezve, akkor a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot Justhék magatartása. A Kossuth-párt határozata folytán ugyanis nyilvánvaló, hogy az indemnitásnak nincs többsége a Házban. Az indemnitást — föltéve, hogy a jelenlegi kormány addig nem kapja meg fölmentését — csupán az alkotmánypárt, a néppárt és Apponyi meg néhány híve szavazza meg. Ennélfogva nincs értelme semmiféle obstrukciónak, sőt minden politikai érdek azt követeli, hogy olyan házhatározat hozassák, amilyet a Kossuth-párt tervez. Hogyha tehát Justhék ok nélküli obstrukcióval vagy huzavonával ilyen házhatározat hozatalát megakadályozzák, akkor ők maguk szolgáltatnak döntő bizonyságot arról, hogy kiment meg Lukácsot, vagy bárkit, aki jön (mégpedig bank nélkül jön!), meg akarják emélni az utalványozási tilalom házhatározatától. Justhéknak ilyen magatartása egyértelmű volna a legteljesebb önleleplezéssel. Regisztrálnunk kell végül egy igen komoly verziót. E verzió szerint Kimen meg Lukács meghivatása még korántsem jelenti, hogy ezt a kormányt január 1-je előtt fölmentik. Bécsben határozottan azt akarják, hogy ez a kormány kerüljön ex-lesbe. Bécsben gyönyörködni akarnak Kossuthban, Andrássyban, Apponyiban, mint ex-lexes miniszterekben. Előkelő helyről hallottuk a trónörökös egy állítólagos kijelentését, mely így szól: — Ha a fejük tetejére állanak, akkor is lesz gondunk rá, hogy ex-lex nélkül ne szabaduljanak! Hallottuk azt is, hogy a bécsi körök perverz kéjjel politikailag „pőrére akarják vetkőstetni“ Kossuthot, Andrássyt, Apponyit, hogy csak hadd álljanak ők is egy ideig az ex-lex szégyenoszlopábál, de ezen a megszégyenítésen túl kell esniük s csak azután jön a Khuen-, Lukács-, vagy másmilyen kormány. Szolgálhatunk egy alkalomszerű példázattal. Coventry angol város hercegéről följegyzi a krónika, hogy zsarnoka volt városának. Végtelen nyomor és szenvedés átkával fenyegette városát és ennek elkerülésére váltságdíjul azt követelte, hogy a város legszebb asszonya, lady Godiva, teljesen ruhátlanul üljön lóra és lovagoljon végig a város utcáin. Nos , lady Godiva meghozta ezt az áldozatot városáért, de Coventry zsarnokának még sem lett része perverz gyönyörében, mert a város egész lakossága a házak mélyébe vonult és lady Godiva néptelen utcákon lovagolt végig és nem akadt egyetlen szempár sem, mely a nemes lady szemérmetességét megbántotta volna. A krónika pedig nem lady Godiva szégyenét jegyzi föl, hanem Coventry zsarnokáét, JA ilyen perverz gyönyörre áhítozott, * A miniszteri értekezlet. A kormány tagjai szerdán délben tizenkét órakor miniszteri értekezletre gyűltek össze a pénzügyminisztériumban. A konferencia, amelyen Wekerle Sándor miniszterelnök elnöklése alatt a kormány minden tagja részt vett, délután két óráig tartott. A konferencia után gróf Apponyi Albert az újságíróknak ezt mondta:— Meg van minden, — jó kerékvágásban vannak az ügyek. Wekerle Sándor miniszterelnök így nyilatkozott : — Megvitattuk a tanácskozáson, hogy miként terjesszük elő az indemnitási javaslatot és azután mindenféléről tanácskoztunk. Arra a kérdésre, hogy lesz-e királyi kézirat Wekerlegy felett : — Dehogy lesz! Én nem tudom, honnan veszik ezeket a dolgokat. Szó se volt róla! A kormány szándékairól beíratott helyen ezeket mondták: — A kormány azt akarja, hogy a képviselőháztól megkapja az indemnitást. Megállapították, hogy a képviselőház pénzügyi bizottságában nincs többségben a Justh-párt; itt tehát meglepetésre nem kell számítani; a pénzügyi bizottság miatt tehát nem kell a képviselőház ülésszakát berekeszteni. Arról, hogy vajon megadja-e az indemnitást, a Kossuth-párt még nem tanácskozott, mivel pedig egyöntetű vélemény még nem alakult ki, a kormányra nézve kívánatos, hogy az indemnitás ügyében a legközelebbi napokban még ne szavazzon a képviselőház. A miniszteri értekezletről hivatalosan az alábbi jelentést adták ki: — A pénzügyminisztériumban Wekerle Sándor miniszterelnök elnöklésével szerdán délben negyed egy órakor miniszteri értekezlet kezdődött, amelyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. Az értekezlet vége felé részt vett a tanácskozáson Teleszky János pénzügyi államtitkár is. A miniszteri értekezlet, mely két óra után ért véget, az indemnitás benyújtásának módjával foglalkozott. * A Kossuth-párt értekezlete. A 48-as függetlenségi Kossuth-párt szerdán este 5 órakor Kossuth Ferenc elnöklésével értekezletet tartott. Az értekezleten részt vettek gróf Apponyi Albert miniszter, Gál Sándor, a képviselőház elnöke, Désy Zoltán, Mezőssy Béla és Tóth János államtitkárok, Hoitsy Pál, a párt ügyvezető alelnöke, Barabás Béla és Sághy Gyula alelnökök, Zlinszky István háznagy. A jegyzőkönyvet Halász Lajos vezette. — Jelölések. — Az értekezlet első tárgya volt a megüresedett bizottsági helyek betöltése. A kandidálást jelölő bizottság ejtette meg. Elhatározták, hogy azokat, akik bizottsági tagságaikról lemondottak, újra jelölik. Jelölték továbbá az üresedésben levő helyekre a bankbizottságba Barthal Györgyöt, Nadányi Károlyt, a bosznia-hercegovinai bizottságba Halász Lajost, Petrogally Oszkárt és Barabás Bélát, a Ház gazdasági bizottságába Múzsa Gyulát, a kivándorlási bizottságba Barcs Gusztávot és Thoroczkay Viktort, a könyvtári bizottságba Irsay Józsefet, a közgazdasági bizottságba Lengyel Zoltánt, a közlekedési bizottságba Ilódy Gyulát, a közoktatásügyi bizottságba Szabó Károlyt, Embery Árpádot és Horthy Bélát, a mentelmi bizottságba Papp Zoláját a munkásügyi bizottságba Csemez Istvánt és Hirtenstein Lajost, a napló bíráló bizottságba Molnár Ákost, az országos ipartanácsba Tolnay Lajost és Barabás Bélát, az országos közlekedési tanácsba Beök Ivánt és Okolicsányi Lászlót, az öszszeférhetetlenségi állandó bizottságba gróf Bethlen Istvánt és Szebeny Antalt, a pénzügyi bizottságba Ság Manót, gróf Batthyány Zsigmondot és Szatmári Mórt, a véderő bizottságba Bernáth Bélát és Hammersberg Lászlót, a zárszámadási bizottságba Ság Manót és az Erzsébet királyné szoborbizottságba gróf Bethlen Istvánt és Bettuik Istvánt. Ezenkívül jelölték a háznagyi tisztségre Zlinszky Istvánt, a jegyzői állásokra pedig a volt jegyzőket. Kossuth Ferenc elnök bejelentette, hogy az új párthelyiségbe szombaton költözhetnek át. Kérte a párt tagjait, hogy a képviselőház ülésein teljes számban legyenek jelen. Megjegyezte azt is, hogy a Házban való elhelyezkedés tekintetében a megválasztandó háznagy fog később intézkedni. — Az indemnitás. — A napirend következő tárgya volt a pártnál? állásfoglalása az indemnitásról szóló törvényjavaslattal szemben. Kossuth Ferenc: T. értekezlet! Köztudomású dolog, hogy a kormány hónapok előtt lemondott, lemondásának elfogadását és felmentését többszörösen szorgalmazta. Ugyancsak ismeretes az is, hogy a kormány lemondásának visszavonását ahoz kötötte, hogy a felség elfogadja azokat a feltételeket, amelyek nélkül ez a kormány a közügyeik vezetésére tovább vállalkozni nem akar. Minket tehát nem érhet az a vád, hogy késtünk a költségvetés beterjesztésével és késtünk az indemnitás kérdésével. (Igaz, úgy van.) A költségvetés hónapok óta kész és régóta be lett volna terjeszthető. Ennek a tárgyalása azonban csakis teljes felelősséggel bíró kormány parlamenti vezetése alatt lett volna lehetséges. Az a tény tehát, hogy a költségvetés beterjesztetik, arra a gyanúra adhatott volna alkalmat, hogy a kormány hivatalban kíván maradni. Ezzel, — mégpedig nagyon igazságtalanul— úgyis gyanúsítanak politikai ellenfeleink. Az indemnitást most a kormány azért terjeszti be, mert ez az 1897. évi XX. t.-c. 19-ik szakasza a leghatározottabban követeli és parancsolja: mi pedig törvénysértők nem akarunk lenni sem aktív, sem lemondott, állapotban. (Élénk helyeslés.) Szorosan a törvényhez alkalmazkodva és nehogy , törvénysértéssel bárki is joggal megvádolhasson, terjeszti be a kormány az indemnitást. (Igaz, ügy van! Élénk helyeslés.) Ennek elfogadása,vagy megtagadása természetesen a Háztól függ. A Ház tanácskozásait szerintem ez a kormány nem irányíthatja, nem vezetheti, mert lemondott kormány, amely lemondását hónapok óta fenntartja és sürgeti. Ezen rövid bevezető szavaimat azzal fejezem be, hogy az indemnitás elfogadása, vagy visszavetése ne tetessék pártkérdéssé. (Élénk helyeslés.) Gróf Bethlen István: Véleménye szerint az indemnitásnak akár megszavazása, akár megtagadása nagy hátrányokkal járna. Ha a párt megtagadná az indemnitást, akkor egy olyan helyzet állana elő, amely Magyarországon még nem volt. Mert ha beáll az exlex, akkor a kormány nem volna abban a helyzetben, hogy az adókat behajtsa és hogy fizetéseket teljesíthessen. Az indemnitás megszavazása épen úgy nagy politikai hátrányokat és veszélyeket rejt magában, mert azt egy esetleg később kinevezendő kisebbségi kormány fordíthatja a maga hasznára. Ily körülmények között leghelyeesbben úgy cselekszünk, ha azt mondjuk, hogy mi az indemnitást egyáltalában addig nem tárgyaljuk, amíg a korona viselőjéhez oly tartalmú felirattal nem fordulunk, amely a koronát figyelmezteti a mai helyzet súlyos voltára. Amennyihez azonban 1910 január elsején túl is a mai helyzet állana fenn mégis, akkor azt tartja helyesnek, ha kimondaná az országgyűlés már ma, hogy elvárja hogy a kormány újabb utalványozásokat nem fog teljesíteni. (Helyeslés.) Javaslata a következő: A képviselőház elismeri, hogy a kormánynak, bár lemondott állapotban, politika felelősség nélkül tényleg az ügyeket vinni é, így törvényjavaslatok benyújtására és parlamenti képviseletére nem lehet hivatva; de mivel felmentését nem tudta kellő időben elérni, az 1897 : XX. t.-c. 3. illetve 9. szakaszainak pozitív rendelkezése folytán mégis kötelessége volt a pénzügyi felhatalmazásról szólt javaslatot beterjeszteni; nem is okolja a kormányt ezért a helyzetért, sőt elismeri, hogy a kormány mindent, azai hatalmában állott megtett avégből, hogy ez a helyzet elő ne álljon. Mindezek mellett a Ház akkor, amikor politikai felelősséggel működő kormány nincs a pénzügyi felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot, mely a költségvetés apropriációját tartalmazza, nem tartja tárgyalhatónak és a benyújtott törvényjavaslatot mindaddig, ami parlamentáris kormány kinevezve nincs, érdemileg nem tárgyalja, hanem hódolattelje feliratban sürgősen kéri ő felségét, hogy a utolsó órában parlamenti kormány kinevezés által a Házat abba a helyzetbe hozza, misz a PESTI HÍRLAP 1909. december 16., csütörtök. 8 Kimert és Lukács megavatása. — A Nemzeti Társaskörből. — A Nemzeti Társaskörben szerdán este nagyon sokan jártak fenn. Lukács László úgy hat óra felé érkezett meg. Azzal fogadták, hogy a kegyelmes asszony telefonon kereste. Lukács László a feleségével való telefonbeszélgetés után kijelentette, hogy hivatalosan csak most értesült audienciájáról, mert egész délután nem volt otthon s a királyi meghivólevelet távolléte alatt hozták. Csütörtökön délután 3 órakor Bécsbe utazom és pénteken audiencián fogad ő felsége. Többet nem mondhatok ! — jelentette ki az érdeklődők előtt. Gróf Khuen-Hédervéry Károly Győr melletti birtokán, Héderviron van. Neki ott kézbesítették a meghívót Az ő utazásáról kétféle verziót hallottunk. Az egyik szerint előbb Budapestre jön, s innen megy Lukácscsal Bécsbe, a másik szerint egyenesen Győrből utazik fel csütörtökön a császárvárosba. — Lukács László azt hiszi, — beszélték intimusai — hogy az ő meghívása pusztán informatív jellegű,. Hogy Lukácséi? miként kapták meg meghívójukat, arra nézve különféle hírek terjedtek el. Az egyik szerint Wekerle magával hozta a meghívókat Bécsből s a szerdai miniszteri értekezlet után, amidőn telefonon jelentette a kabinetirodának, hogy Kossuth Ferenc nem biztosítja pártja hozzájárulását az indeamnitishoz, hanem távozni akar helyéről — kapta az utasítást, hogy kézbesittesse a meghívókat. Ezzel egyidejűleg távirati értesítés ment Bécsből a meghívottakhoz. Egy másik verzió szerint a meghívók direkt a kabinetirodától jöttek.*