Pesti Hírlap, 1909. december (31. évfolyam, 297-309. szám)

1909-12-16 / 297. szám

Lehet, hogy keddre, szerdára már ki is van nevezve az új kormány. De ha az új kormány addig nincs kinevezve, akkor a leg­nagyobb érdeklődésre tarthat számot Justhék magatartása. A Kossuth-párt határozata foly­tán ugyanis nyilvánvaló, hogy az indemnitás­­nak­ nincs többsége a Házban. Az indemnitást — föltéve, hogy a jelenlegi kormány addig nem kapja meg fölmentését — csupán az al­kotmánypárt, a néppárt és Appony­i meg né­hány híve szavazza meg. Ennélfogva nincs ér­telme semmiféle obstrukciónak, sőt minden politikai érdek azt követeli, hogy olyan házha­tározat hozassák, amilyet a Kossuth-párt ter­vez. Hogyha tehát Justhék ok nélküli ob­­strukcióval vagy huzavonával ilyen házhatá­­rozat hozatalát megakadályozzák, akkor ők maguk szolgáltatnak döntő bizonyságot arról, hogy kiment meg Lukácsot, vagy bárkit, aki jön (még­pedig bank nélkül jön!), meg akar­ják emélni az utalványozási tilalom házhatá­rozatától. Justhéknak ilyen magatartása egy­értelmű volna a legteljesebb önleleplezéssel. Regisztrálnunk kell végül egy igen ko­moly verziót. E verzió szerint Kimen meg Lu­kács meghivatása még korántsem jelenti, hogy ezt a kormányt január 1-je előtt fölmentik. Bécsben határozottan azt akarják, hogy ez a kormány kerüljön ex-lesbe. Bécsben gyönyör­ködni­ akarnak Kossuthban, Andrássyban, Apponyiban, mint ex-lexes miniszterekben. Előkelő helyről hallottuk a trónörökös egy ál­lítólagos kijelentését, mely így szól: — Ha a fejük tetejére állanak, akkor is lesz gondunk rá, hogy ex-lex nélkül ne szaba­duljanak! Hallottuk azt is, hogy a bécsi körök per­verz kéjjel politikailag „pőrére akarják vet­­kőstetni“ Kossuthot, Andrássyt, Apponyit, hogy csak hadd álljanak ők is egy ideig az ex-lex szégyenoszlopábál, de ezen a megszé­gyenítésen túl kell esniük s csak azután jön a Khuen-, Lukács-, vagy másmilyen kor­mány. Szolgálhatunk egy alkalomszerű példá­zattal. Coventry angol város hercegéről föl­­jegyzi a krónika, hogy zsarnoka volt városá­nak. Végtelen nyomor és szenvedés átkával fenyegette városát és ennek elkerülésére vált­ságdíjul azt követelte, hogy a város legszebb asszonya, lady Godiva, teljesen ruhátlanul üljön lóra és lovagoljon végig a város utcáin. Nos , lady Godiva meghozta ezt az áldoza­tot városáért, de Coventry zsarnokának még sem lett része perverz gyönyörében, mert a város egész lakossága a házak mélyébe vonult és lady Godiva néptelen utcákon lovagolt vé­gig és nem akadt egyetlen szempár sem, mely a nemes lady szemérmetességét megbántotta volna. A krónika pedig nem lady Godiva szé­gyenét jegyzi föl, hanem Coventry zsarnokáét, JA ilyen perverz gyönyörre áhítozott, * A miniszteri értekezlet. A kormány tagjai szerdán délben tizenkét órakor miniszteri értekezletre gyűltek össze a pénz­ügyminisztériumban. A konferencia, amelyen We­­k­erle Sándor miniszterelnök elnöklése alatt a kor­mány minden tagja részt vett, délután két óráig tartott. A konferencia után gróf Apponyi Albert az újságíróknak ezt mondta:­­— Meg van minden, — jó kerékvágásban vannak az ügyek. Wekerle Sándor miniszterelnök így nyilatko­zott : — Megvitattuk a tanácskozáson, hogy­ mi­ként terjesszük elő az indemnitási javaslatot és az­után mindenféléről tanácskoztunk. Arra a kérdésre, hogy lesz-e királyi kézirat Wekerle­­gy felett­ : — Dehogy lesz! Én nem tudom, honnan ve­szik ezeket a dolgokat. Szó se volt róla! A kormány szándékairól beíratott helyen ezeket mondták: — A kormány azt akarja, hogy a képviselő­­háztól megkapja az indemnitást. Megállapították, hogy a képviselőház pénzügyi bizottságában nincs többségben a Justh-párt; itt tehát meglepetésre nem kell számítani; a pénzügyi bizottság miatt tehát nem kell a képviselőház ülésszakát berekesz­teni. Arról, hogy vajon megadja-e az indemnitást, a Kossuth-párt még nem tanácskozott, mivel pedig egyöntetű vélemény még nem alakult ki, a kor­mányra nézve kívánatos, hogy az indemnitás ügyé­ben a legközelebbi napokban még ne szavazzon a képviselőház. A miniszteri értekezletről hivatalosan az alábbi jelentést adták ki: — A pénzügyminisztériumban Wekerle Sán­dor miniszterelnök elnöklésével szerdán délben ne­gyed egy órakor miniszteri értekezlet kezdődött, amelyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. Az értekezlet vége felé részt vett a tanácskozáson Te­­leszk­y János pénzügyi államtitkár is. A miniszteri értekezlet, mely két óra után ért véget, az indem­nitás benyújtásának módjával foglalkozott. * A Kossuth-párt értekezlete. A 48-as függetlenségi Kossuth-párt szerdán este 5 órakor Kossuth Ferenc elnöklésével értekez­letet tartott. Az értekezleten részt vettek gróf Ap­ponyi Albert miniszter, Gál Sándor, a képviselőház elnöke, Désy Zoltán, Mezőssy Béla és Tóth János államtitkárok, Hoitsy Pál, a párt ügyvezető alel­­nöke, Barabás Béla és Sághy Gyula alelnökök, Zlinszky István háznagy. A jegyzőkönyvet Halász Lajos vezette. — Jelölések. — Az értekezlet első tárgya volt a megüresedett bizottsági helyek betöltése. A kandidálást jelölő bizottság ejtette meg. Elhatározták, hogy azokat, akik bizottsági tagságaikról lemondottak, újra je­lölik. Jelölték továbbá az üresedésben levő helyek­re a bankbizottságba Barthal Györgyöt, Nadányi Károlyt, a bosznia-hercegovinai bizottságba Halász Lajost, Petrogally Oszkárt és Barabás Bélát, a Ház gazdasági bizottságába Múzsa Gyulát, a kivándor­lási bizottságba Barcs Gusztávot és Thoroczkay Viktort, a könyvtári bizottságba Irsay Józsefet, a közgazdasági bizottságba Lengyel Zoltánt, a köz­lekedési bizottságba Ilódy Gyulát, a közoktatás­­ügyi bizottságba Szabó Károlyt, Embery Árpádot és Horthy Bélát, a mentelmi bizottságba Papp Zol­áját a munkásügyi bizottságba Csemez Istvánt és Hirtenstein Lajost, a napló bíráló bizottságba Mol­nár Ákost, az országos ipartanácsba Tolnay La­jost és Barabás Bélát, az országos közlekedési ta­nácsba Beök Ivánt és Okolicsányi Lászlót, az ösz­­szeférhetetlenségi állandó bizottságba gróf Bethlen Istvánt és Szebeny Antalt, a pénzügyi bizottságba Ság Manót, gróf Batthyány Zsigmondot és Szat­mári Mórt, a véderő bizottságba Bernáth Bélát és Hammersberg Lászlót, a zárszámadási bizottságba Ság Manót és az Erzsébet királyné szobor­bizott­ságba gróf Bethlen Istvánt és Bettuik Istvánt. Ezenkívül jelölték a háznagyi tisztségre Zlinszky Istvánt, a jegyzői állásokra pedig a volt jegyzőket. Kossuth Ferenc elnök bejelentette, hogy az új párthelyiségbe szombaton költözhetnek át. Kérte a párt tagjait, hogy a képviselőház ülésein teljes számban legyenek jelen. Megjegyezte azt is, hogy a Házban való elhelyezkedés tekintetében a meg­választandó háznagy fog később intézkedni. — Az indemnitás. — A napirend következő tárgya volt a pártnál? állásfoglalása az indemnitásról szóló törvényjavas­lattal szemben. Kossuth Ferenc: T. értekezlet! Köztudomású dolog, hogy a kormány hónapok előtt lemondott, lemondásának elfogadását és felmentését többszö­rösen szorgalmazta. Ugyancsak ismeretes az is, hogy a kormány lemondásának visszavonását ahoz kötötte, hogy a felség elfogadja azokat a feltéte­leket, amelyek nélkül ez a kormány a közügyeik vezetésére tovább vállalkozni nem akar. Minket tehát nem érhet az a vád, hogy késtünk a költség­vetés beterjesztésével és késtünk az indemnitás kérdésével. (Igaz, úgy van.) A költségvetés hóna­pok óta kész és régóta be lett volna terjeszthető. Ennek a tárgyalása azonban csakis teljes felelős­séggel bíró kormány parlamenti vezetése alatt lett volna lehetséges. Az a tény tehát, hogy a költség­­vetés beterjesztetik, arra a gyanúra adhatott vol­na alkalmat, hogy a kormány hivatalban kíván maradni. Ezzel, — még­pedig nagyon igazságtala­nul­­— úgyis gyanúsítanak politikai ellenfeleink. Az indemnitást most a kormány azért terjeszti be, mert ez az 1897. évi XX. t.-c. 19-ik szakasza a leg­határozottabban követeli és parancsolja: mi pedig törvénysértők nem akarunk lenni sem aktív, sem lemondott, állapotban. (Élénk helyeslés.) Szorosan a törvényhez alkalmazkodva és nehogy , törvény­sértéssel bárki is joggal megvádolhasson, terjeszti be a kormány az indemnitást. (Igaz­, ügy van! Élénk helyeslés.) Ennek elfogadása,­­­vagy megta­gadása természetesen a Háztól függ. A Ház ta­nácskozásait szerintem ez a kormány nem irányít­hatja, nem vezetheti, mert lemondott kormány, amely lemondását hónapok óta fenntartja és sür­geti. Ezen rövid bevezető szavaimat azzal fejezem be, hogy az indemnitás elfogadása, vagy visszave­tése ne tetessék pártkérdéssé. (Élénk helyeslés.) Gróf Bethlen István: Véleménye szerint az indemnitásnak akár megszavazása, akár megtaga­dása nagy hátrányokkal járna. Ha a párt megta­gadná az indemnitást, akkor egy olyan helyzet ál­lana elő, amely Magyarországon még nem volt. Mert ha beáll az exlex, akkor a kormány nem vol­na abban a helyzetben, hogy az adókat behajtsa és hogy fizetéseket teljesíthessen. Az indemnitás meg­­szavazása épen úgy nagy politikai hátrányokat és veszélyeket rejt magában, mert azt egy esetleg ké­sőbb kinevezendő kisebbségi kormány fordíthatja a maga hasznára. Ily körülmények között leghelye­­esbben úgy cselekszünk, ha azt mondjuk, hogy mi az indemnitást egyáltalában addig nem tárgyal­juk, amíg a korona viselőjéhez oly tartalmú fel­irattal nem fordulunk, amely a koronát figyelmez­teti a mai helyzet súlyos voltára. Amennyihez azonban 1910 január elsején túl is a mai helyzet állana fenn mégis, akkor azt tartja helyesnek, ha kimondaná az országgyűlés már ma, hogy elvárja hogy a kormány újabb utalványozásokat nem fog teljesíteni. (Helyeslés.) Javaslata a következő: A képviselőház elismeri, hogy a kor­mánynak, bár lemondott állapotban, politika felelősség nélkül tényleg az ügyeket vinni é, így törvényjavaslatok benyújtására és parla­menti képviseletére nem lehet hivatva; de mi­vel felmentését nem tudta kellő időben elér­ni, az 1897 : XX. t.-c. 3. illetve 9. szakaszai­nak pozitív rendelkezése folytán mégis köte­lessége volt a pénzügyi felhatalmazásról szólt javaslatot beterjeszteni; nem is okolja a kor­mányt ezért a helyzetért, sőt elismeri, hogy a kormány mindent, azai hatalmában állott megtett avégből, hogy ez a helyzet elő ne áll­jon. Mindezek mellett a Ház akkor, amikor politikai felelősséggel működő kormány nincs a pénzügyi felhatalmazásról szóló törvényja­vaslatot, mely a költségvetés apropriációját­­ tartalmazza, nem tartja tárgy­alhatónak és a benyújtott törvényjavaslatot mindaddig, ami­ parlamentáris kormány kinevezve nincs, ér­dem­ileg nem tárgyalja, hanem hódolattelje feliratban sürgősen kéri ő felségét, hogy a utolsó órában parlamenti kormány kinevezés által a Házat abba a helyzetbe hozza, misz a PESTI HÍRLAP 1909. december 16., csütörtök. 8 Kimert és Lukács megavatása. — A Nemzeti Társaskörből. — A Nemzeti Társaskörben szerdán este na­gyon sokan jártak fenn. Lukács László úgy hat óra felé érkezett meg. Azzal fogadták, hogy a ke­gyelmes asszony telefonon kereste. Lukács László a feleségével való telefonbeszélgetés után kijelen­tette, hogy hivatalosan csak most értesült audien­ciájáról, mert egész délután nem volt otthon s a királyi meghivólevelet távolléte alatt hozták.­­ Csütörtökön délután 3 órakor Bécsbe uta­zom és pénteken audiencián fogad ő felsége. Töb­bet nem mondhatok ! — jelentette ki az érdeklő­dők előtt. Gróf Khuen-Hédervéry Károly Győr mellet­ti birtokán, Héderviron van. Neki ott kézbesítet­ték a meghívót Az ő utazásáról kétféle verziót hal­lottunk. Az egyik szerint előbb Budapestre jön, s innen megy Lukácscsal Bécsbe, a másik szerint egyenesen Győrből utazik fel csütörtökön a csá­szárvárosba. — Lukács László azt hiszi, — beszélték inti­­musai — hogy az ő meghívása pusztán informa­tív jellegű,. Hogy Lukácséi? miként kapták meg meghívó­jukat, arra nézve különféle hírek terjedtek el. Az egyik szerint Wekerle magával hozta a meghívókat Bécsből s a szerdai miniszteri értekez­let után, amidőn telefonon jelentette a kabinet­­irodának, hogy Kossuth Ferenc nem biztosítja pártja hozzájárulását az indeamnitishoz, hanem távozni akar helyéről — kapta az utasítást, hogy kézbesittesse a meghívókat. Ezzel egyidejűleg táv­irati értesítés ment Bécsből a meghívottakhoz. Egy másik verzió szerint a meghívók direkt a kabinetirodától jöttek.*

Next