Pesti Hírlap, 1910. június (32. évfolyam, 129-155. szám)

1910-06-07 / 135. szám

1910. június 7., kedv. PESTI HÍRLAP kísérletével. Persze Ju­sztf Gyuláról és szűkebb embereiről már nem lehet a végletekre való hajlandóságot elvitatni, de ha ezt a hajlandó­ságukat meg is akarnák valósítani, alighanem kicsiny táborukban is szakadás következnék be. Sőt! Hallottunk olyat is, hogy Justhék kö­rében Justh Gyula pártvezér izolálásának gondolatával foglalkoznak. — Hadd menjen — mondják — Justh Gyula neki a falnak s kövesse őt, ha akad, aki követi, mi csatlakozunk majd Kossuthék­­hoz, ami Justh Gyulával egyetemben úgy sem lehetséges. Ha nem is lehet szó szerint venni az fefele nyilatkozatokat, annyi azonban bizo­nyos, hogy Justhék és Kossuthék újabb egye­sülési mozgalmának egyetlen lehetősége e fön­­tebbi kiszólásban van megállapítva. Fölmerült ugyanis újra a szóbeszéd, hogy Kossuthék és Justhék egyesülni készülnek. Az egyesülésnek ismét Polónyi Géza az apostola, de a kísérlet egyelőre alaposan meddő. Kossuthék azt hangoztatják, hogy aki jönni akar, jöjjön hoz­zájuk, Justhék estilapja pedig ridegen meg­állapítja, hogy semmiféle egyesülési tárgyalá­sok nincsenek. “ „Mindenki természetesnek tartja — mondja Justhék estilapja — hogy a parla­mentben az ellenzéki pártok egyöntetűen és egymással karöltve járjanak el. De ehez egye­sülésre nincs szükség, ez elérhető azon meg­állapodások által is, amelyek a képviselőházi tanácskozások folyamán az ellenzéki pártok között önként létrejönnek.“ Hát ebből a kommentárból nem igen le­het a közeli egyesülésre következtetni. Justhot egyébként szerda estére Budapestre várják s csak azután fog eldőlni pártjának magatartá­sa, valamint az is, hogy ebbe a megállapított magatartásba kicsiny pártja egységesen bele­­megy-e, vagy pedig egy része csakugyan elsza­kad-e tőle. Igen harcias hangulatban van a néppárt, melynek tagjai szerencsétlen számot képvisel­nek, mivelhogy pont tizenhárman vannak. Kibukott az elnökük, gróf Zichy Aladár is, akit bukása nagyon elkedvetlenített, úgy érte­­m Inn Ir nnirrr rrr»/-\T I «ir» no l-nirnorr w-i -r -r rr tér (aki ellen pedig a néppárt ugyancsak sokat gáncsoskodott máris), hallgatólagosan át fogja neki engedni a szabadbárándi kerületet. A néppártiak veszteségeikért azzal vigasztalják magukat, hogy legkombattánsabb embereik: Rakovszky István, Zboray Miklós és Szmrecsá­­nyi György benn vannak a Házban s azok majd pótolják agitációval a hiányzókat is. Sajnálják Beniczky Ödön kimaradását, ami azért következett be, mert Beniczky kimaradt a választók idei névjegyzékéből és így föl sem léphetett. Helyette azonban bejött Huszár Ká­roly, akit szintén erősen kombattáns elemnek tartanak. A néppártiak egyébként most gyűj­tik panaszos adataikat a választásokról, ame­lyeket aztán a Ház elé fognak vinni, ahol szél­sőséges ellenzéki szerepet szándékoznak betöl­teni. Egy hír azt újságolta, hogy Rakovszky István Tornyán meglátogatta­­ Justh Gyulát. A hírt nyomon követte a cáfolat úgy Justhék, mint a néppárt részéről és ezzel megdőlt az a különben is furcsa kombináció, hogy Justhék és Rakovszkyék együtt fognak haladni az el­lenzék útján. Sőt, azt is emlegették, hogy a néppárt a két függetlenségi párttal koalícióra törekedik. Ez a hír azonban szintén nem igaz. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy egyelőre, dacára az ellenzéki pártok jo­gos elkeseredésének, komoly és egyöntetű ob­­strukciós készülődések nincsenek. A kormány­párt reméli is, hogy a sürgős elintézendőket, az indemnitást, az újoncokat és a kereskedelmi szerződéseket, bár kemény és heves vita után, de júliusban el lehet majd intézni, úgy, hogy a Ház augusztusban nyári vakációra mehet. Dehát pozitív formában ilyet azért jósolni még sem merünk, hiszen a mi parlamenti életünk­ben mindig áprilisi az időjárás: soha sem lehet tudni ma, hogy milyen idő lesz holnap, sőt óráról-órára lehet szép időből vihar és vihar­ból megint szélcsönd. Mint említettük, Khuen kedden audien­ciára járul a király elé s jelentést tesz a befe­jezett választásokról, valamint a parlament munkaképességébe vetett reményeiről. Valószí­­nűleg az országgyűlést megnyitó trónbeszéd ügyében is most teszi meg már előterjesztéseit. Iihuennak hétfőn délben tanácskozása volt gr. Tisza Istvánnal, aki megérkezvén Budapestre, fölkereste a miniszterelnököt palotájában. Hír szerint megegyezés történt közöttük az új ház­­elnökre nézve, még­pedig Kabos Ferenc sze­mélyében, akit tudvalévően Khuen kabinetala­­kító kísérletei közben a földmivelési tárcával is megkínált, amit Kabos akkor nem fogadott el. Az elnökség,­­illetőleg alelnökség jelöltjei kö­zött szerepelnek még Láng Lajos, Berzeviczy Albert és Návay Lajos, míg háznagy-jelöltnek Mártonffy Mártont mondják. A nap hírei közt megemlítjük, hogy Ti­szát az este ünnepelték a munkapártban, Hie­­ronymi kereskedelmi miniszter pedig egy be­szédben, melyet az iglói küldöttség előtt mon­dott, a mostani választások tapasztalatait re­gisztrálta és azt hangoztatta, hogy a választások sikere megadja a kormánynak a talajt, hogy dolgozhassak. Jelentéseinket az alábbiakban részl­etez­­i Khuen újabb nyilatkozata. A „Temps“ című párizsi lap gróf Khuen- Héderváry Károly miniszterelnök következő nyilat­kozatát közli : — A kormány győzelme nagy jelentőséggel bír úgy Magyarország belügyi, mint az osztrák­­magyar­ monarchia általános politikája tekinteté­ben. A belügyi politikában a habozás és kapko­dás végét jelenti és kezdetét egy jól­­ meghatáro­zott kormányakciónak, mely nem fog mindunta­lan változni. Szóval egységes és egynemű politika korszaka fog következni. — Az előző kabinet képtelen volt cselekedni, mert heterogén pártokra támaszkodott, melyek egyikének se volt abszolút többsége. Mindig pak­tumokkal, kompromisszumokkal kellett dolgoznia egyik vagy másik irányban, de mindig a saját presz­tízse és az állam érdekei rovására. Ezzel szemben az a kormány, melynek én vagyok a feje, az élén áll egy parlamenti pártnak, a nemzeti munkapártnak, mely oly számos és erőteljes, hogy nincs szükségünk arra, hogy paktáljunk. Abban a helyzetben vagyunk, hogy előre mehetünk, ahogy mi akarjuk, gyorsan és határozottan, az ország érdekében. Ami Ausztria- Magyarország általános politikáját illeti, a kabinet győzelme megértését jelenti az 1867-iki dualizmus­nak, amely alapját képezi nemzetközi helyzetünk­nek és monarchiánk szövetségeinek. A magyar kormánynak ezentúl nincs semmi szüksége arra, hogy bármily ürügy alatt is eltérjen a dualizmustól. Ezen a téren nem bocsátkozik alkuba, se kompro­misszumokba, bármit is tegyenek az ellenzéki pártoké­t szánva. Ki volt az a barátja, biztosan nem tudható. A levél borítékja eltűnt. A levél maga az Akadémia ereklyegyűjteményében van gon­dos őrizet alatt. Eredeti és egyetlen példány, egészben Wesselényi kétségtelen kézirata. Amint a szöveg egyik szavából bizonyos: ba­rátjának keresztneve Gábor, egyik föltevés szerint Bernáthfalvi Földváry Gábor, Pest vár­megye egykori híres, erélyes alispánja, a Nem­zeti színház lelkes alapitóinak egyike. A levélnek ide vonatkozó pontja igy szól: „Pozsony, nov. 4. 1825. — Most írnom kell neked. Mert ki szeretném az egész Világ­ra kiáltani örömömet. — — Tegnap nemze­tünknek egy dicső napja volt; hiszem, száza­dokra el fog hatni világitó sugarainak élesztő ereje------------Nagy Pál felséges tűzzel s el­ragadó ékesen szólással hordozta elé azon oko­kat, melyek nemzetiségünknek lassanként való elhalását okozták; — egy igen fontos oknak mutatta meg a mágnások elkorcsosodását s a nyelv és nationalitás iránt való tunya hideg­ségüket. — Erre az én Széchenyim felállott s deklarálta, hogy ámbár ezen fontos szavaknak szomorú igaz voltát elismeri, de mindenekre nem gondolja, hogy ki lehessen terjeszkedni; — magában is azon van, hogy a nemzetiségért akármit is tenni kész; — azért a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése s pallérozása szent céljára ezennel ajánlja s adja egy esz­tendei minden jószágainak egész jövedelmét!“ „Kibeszélhetetlen lesz — igy végzi leve­lét Wesselényi — a közelérzékenyedés s lelkes felbuzdulás, — minden percben örömkönyek lobogtak, — elfogódott szavakkal történt a szi­ves köszönet s azon határozás, hogy neve s ajánlata a Nunciumba bele menjen; — csak az első elérzékenyedés csillapodásával tudtak szólni többen.“ így ír Wesselényi báró a november 3-iki kerületi ülésbeli nagy jelenetről. A „Nuncium“, amelyről a levél szól, ma­gyarul: „izenet.“ Ez volt hivatalos neve az or­szággyűlés két táblája közt az egyes kérdések­ben váltott levélnek vagy iratnak. Hogy Szé­chenyi neve izenetbe tétessék, annak egyik je­lentősége abban is állott, hogy ha az Akadé­miáról törvényt alkotnak s azt a törvénytárba beiktatják, abban a törvényben is meg legyen örökítve Széchenyi neve és hazaas áldozata. Széchenyi után kis idő múlva, amint az első meglepetés és izgalom megszűnt, Vay Áb­rahám kelt föl székéről s jelzé, hogy szólni akar. De szemei kényeztek és zsebkendőjét ar­cán tartá. Azt jelenti szavaival — így írja név­telen krónikásom, — hogy ő eddig nem szól­hatott, mert a nagy tettre, a hallott és látott dolgokra szíve elkeseredett, de most hát ő is ajánl a Magyar Tudós Társaságra 20 ezer váltó, forintot. „Vivát“ kiáltások jutalmazták őt is. De a hagyomány szerint az egyik divaskodó kö­vet egészen önfeledten oda­kiáltott Vayhoz: — Mit csinálsz, Ábris? Tíz gyereked van, hát azok miből élnek? Vay Ábrahám talpra esetten felelt a köz­beszólónak: — Lesz még, úgy fordul, tizenöt is! Jó az isten! És csakugyan lett boldog házasélete foly­tán tizenkét gyermeke, aki felnőtt korra ju­tott. Hét fiú és öt leány. Szép, vidám, mivelt s tiszta érzésű erős magyar valamennyi. Mikor édes­apjuk az ajánlatot tette, harminchat éves fiatal férfi volt s már hét fia és három lánya volt életben. Valamennyi csak apróság még. isFolyt kor.). Khuen bécsi útja. Gróf Khuen-Héderváry Károly minisz­terelnök kedden reggel 7 óra 55 perckor tit­kára, dr Bárczy István, kíséretében Bécsbe utazik. A miniszterelnök a keddi nap folya­mán kihallgatáson jelenik meg a király előtt, hogy jelentést tegyen a választások eredmé­nyéről. 3 # ■ Tisza Khuennál. Gróf Tisza István, aki hétfőn reggel több napi távollét után Gesztről Budapestre érkezett, déltájban meglátogatta gróf Khuen-Héderváry Károly miniszter­­elnököt és vele hosszabban tanácskozott. * Tisza és a munkapárt. A nemzeti munkapárt országos körében hét­főn este már korán számosan fenn jártak annak hirére, hogy gróf Tisza István Budapestre érke­zett és este ellátogat a körbe. Tisza két óra után érkezett meg s a nagy számban együtt levők lel­kes éljenzéssel fogadták, Kende Péter országgyű­lési képviselő pedig a párttagok­ nevében lelkes be­széddel üdvözölte, a párt választási diadalát nagy­részben az ő érdeméül tudván be. Gróf Tisza István az üdvözlésre igy felelt: — A jó eredményt nem egy ember és nem egy tényező hozta létre, hanem a tényezők és okok egész sorozata s létrehozta mindenekelőtt az, hogy mindnyájan igyekeztünk megtenni kötelességünket. A közelmúlt tapasztalataiból két tanulságot kell , különösen elménkbe vésnünk: az embernek soha­

Next