Pesti Hírlap, 1912. március (34. évfolyam, 52-64. szám)
1912-03-01 / 52. szám
2 ____________ Pesti Hírlap 1912. március 1., péntek, egymásután a miniszterelnököket a parlamentnek. De a mostani többség? Hiszen ezzel épen forditva történt; ez későbben lett, mint Khuen; ezt épen Khuen hozta a világra s mégis, mily hálátlannak mutatkozik iránta, — még mielőtt megbukott volna! Mert nem tudjuk másnak látni, mint visszataszító, ravasz körültekintésnek, hogy ugyanakkor, mikor Bécsben váratlan nehézségek támadtak az ismert országos határozat miatt, hogy ugyanakkor a többségnek nem azon jár az esze, hogy mint erősítse meg Bécscsel szemben vezérét, mint tüntessen mellette s az országos határozat mellett, hanem ehelyett gyermekes ravaszkodásokkal száll szembe a Házban az obstrukcióval. Mi ama országos határozat dolgában nem vagyunk egy véleményen Kossuthékkal. Mi úgy gondoljuk, hogy a bécsi nehézségeket könnyen el is hárítja majd az útból Khuen. Mi nem fogunk ebben nemzeti vívmányt látni. Mi csak a törvénybeli rendezést tartjuk olyannak, melynek fejében a parlamenti rend helyreállítása Justhékra is kötelességként hárul. Akár komolyak, akár felfújtak azonban a bécsi nehézségek, egy bizonyos: hogy Khuennak, ha le nem küzdi őket, haladéktalanul le kell vonnia a konzekvenciákat; abban, pedig, hogy leküzdhesse őket, elsősorban saját pártjának talpraállása segíthetné. Csakhogy itt boszulja meg magát a munkapárt szörnyű elvtelensége! Mert mialatt Bécsben Khuennak joggal vetheti majd a király a szemére, hogy Kossuthéknak az országos határozattal való megbékítése után Justhék technikai obstrukciója ép úgy folyik tovább, mintha ez országos határozatba Khuen bele nem ugrott volna, ép úgy élhetne a király a miniszterelnök mellett demonstráló munkapárttal szemben azzal a gyilkos kérdéssel, hogy ugyan mi jogon mer újabban gondolkozni?! Így történik, hogy a munkapárt csak némán és csak szurkolva nézhet Khuen audienciája elé s ahelyett, hogy keményen a talpára állna, csak Justhéknak tud keserű szemrehányásokat tenni azért, amiért Bécsben bajba jutott a vezére, ő nem segíthet rajta, csak azt ígérheti, hogy ha ebbe belebukik, az utódját tovább fogja majd szolgálni — ugyanily néma hűséggel. Unan szivaroztak, Tribler bort hozatott, melyből a pincér sűrűn ivott s mintha egyedül ült volna az asztalnál, rá se nézett, oda se hallgatott a másik kettőre. Lapos, vizszinti halszemével üresen bámult a levegőbe s egy jó idegorvos kis figyelés után rájött volna, hogy ez az ember valamikor egy végzetes agytifuszon esett keresztül. — Te is megnősültél? — kérdezte Tribler. — Meg, — intett Ederik. — Emlékszem, hogy milyen gyönyörűen indultál hat-hét esztendővel ezelőtt. Ederik egy olyan mozdulatot tett, amely azt mondta: — Az semmi! A másik elértette. — Semmi, — hagyta rá, — pedig az életben csak két fontos dolog van. Az elindulás és a megérkezés. Ami közbe esik, az a várakozás keserves ideje. Ederik vállat vont. — És ki érkezik meg? Senki. — Na, — csettintett a másik a nyelvével, — vannak, vannak! Az olyanok például, mint te. Jól emlékszem. Kemény fejű, halálosan komoly, eszes és erős karakterű fiú voltál. Tizennyolc esztendős korodban már kész férfi. — És huszonhat esztendős koromra kész aggastyán, — fejezte be Ederik és csöngetett a fizető pincérért. — De a jövő még a tied! — sóhajtott a másik. Ederik ránézett. — Micsoda jövő? — kérdezte olyan hangon, hogy a másik egy szót sem szólt többet. Ederik fizetett, felöltözött és némán kezet szorítottak. Az utcán a hold mindent beszőtt átlátszó fátyoléval s a füstös, kormos keleti pályaudvar, mint egy romantikus várkastély, merengő szomorúsággal nézegette a pesti lámpákat és az utcák kifestett arcú feketeliliomait. Minden megszépült, átszellemült a csöndes, hűvös őszi éjszakában. Minden elvesztette nyers színét, éles formáját, bűnét, piszkát és minden egyenlően szép, tiszta, nyugodt és csöndes volt, mint a halál maga. Ederik úgy ment az utcán, a holdsütötte járdán, mintha egy halott körül járt volna s mintha ez a halott ő, vagy a kávéházban hagyott Tribler lett volna. Vagy talán a tébolyodott szemű, buta, szótalan pincér. És amig ment, mintha ez a két ember, akit a kávéházban hagyott, mintha itt jött volna két oldalról mellette, a holdsütötte járdán s mintha ő és Tribler most is beszélgetett volna. Olyanformán, hogy Tribler nem kérdezett tőle semmit szavakkal, csak ránézett a mélyen bennállő, zavaros kék szemével és ő válaszolt ezekre a pillantásokra. A sovány, kiélt, beteg, bűnös és elkeseredett arcból ránézett a mélyen ülő kék szem és kérdezett valamit, melyre ő válaszolt. Értelmetlen, töredezett szavakkal, titkos keserűséggel és leplezett fájdalommal. Két óra felé ért haza a Dandár utcába, valahol benn a Ferencvárosban. Két esztendeje lakott itt, de valahányszor az elé a ház elé ért, amelyben lakott, mielőtt bement a kapun, mindig eszébe jutott, hogy ebben a házban, a péknél, rágta le az inge hátulját a patkány egy tíz esztendős kis sváb cselédnek, amig aludt. És a hideg végigfutott rajta a undorodva köpött maga elé. Azután fölment a lakásába. Hogy a feleségét föl ne költse, csöndesen nyitotta ki az előszoba-ajtót és lábujjhegyen ment be a bába. Gyertyát gyújtott, de az asszony mégse ébredt föl. Mélyen aludt A tarkához® párnán, melyet ritkábban kellett mosni, min a fehér huzatot s a paplanén egy darab papiros hevert, tele írva számokkal s a kezében még benne volt a plajbász, így:érte utol az álom. Ederik egy pillantást vetett reá s levetkőzött és lefeküdt. A gyertyát eloltotta s a hold a vászon rollettán kérészi® is bevilágított a szobába. És Ederik lehunyta a szemét, hogy ne lássa az otromba vásári szekrényeket, a Teleki-téren vásárolt mosdót, a piros zseniliafüggönyöket, az ágy előtt az ötven krajcáros szőnyeget. És az öklét szorította rá a szemére, hogy ne lássa az asszonyt, aki egy év alatt eladta a józsefvárosi szép kis lakásnak minden bútorát, kifizette belőle a mesterembereket , két esztendő óta csak ezer forintot költ a asszony és minden esztendőben a takarékba tesz kétezerötszázat. S már ötezer forintja van az asszonynak a takarékban. És már kiszámította, hogy tíz esztendő múlva pont húszezer forintja lesz. Csak húszezer... S a fiatalember két könyet morzsolt szét a szemében. Ixergasot. A bécsi nehézségek. Végtelen házszabályvita a Házban. A t. Házban megint vígan folyik a technikai obstrukció, mégpedig a kevésbbé kényelmes módja, mert egyelőre a házelnökség egyes munkapárti képviselők támogatásával trükkök útján kontrakarírozza vagy legalább csökkenti a név szerinti szavazásokat, úgy, hogy az obstruálók kisded tábora hosszadalmas és sokszor szenvedélyes házszabályvitákra van kárhoztatva. Ilyen házszabályvitával telt el a képviselőház egész csütörtöki ülése is, úgyhogy még arra az egyetlen név szerinti szavazásra sem került rá a sor, amely az adott viszonyok között is lehetséges lett volna. Az ellenzék tehát egyelőre beszédes technikázásra van kárhoztatva és erre nézve valósággal támogatásban részesül a munkapárt és Návay házelnök részéről, mert a munkapárt folytonos piszkálásokkal mindig újabb anyagot ad az obstruálok felszólalása számára, másrészt a házelnök oly sűrűn és oly hosszadalmasan magyarázza a maga álláspontját, hogy az ülés jó részét valósággal egymaga beszéli ki. De ha fáradságosabb is ily körülmények között az obstruálok technikázása, végeredményben mégis eléri a célját, tudniillik azt, hogy a véderőjavaslatok terén egy tapodtat sem jut előre a kormány. Márpedig ezen fordul a helyzet kérdése, hogy sikeresen le tudja-e szorítani a napirendről a Justh-párt a véderőjavaslatokat vagy sem. Ha le bírja szorítani, akkor a kormány zsákutcában van, amelyből csak lemondásával vagy a Ház föloszlatásával szabadulhat. A képviselőházban folyó technikázás mellett komolyan súlyosbítja a kormány helyzetét a bécsi aknamunka, mely Khuennak a Kossuthpárttal létesített megegyezése, jobban mondva a póttartalékosok ügyében hozandó házhatározat ellen irányul. Az osztrák politikai körök mind komolyabban helyezkednek arra az álláspontra, hogy a miniszterelnöknek nem volt joga a póttartalékosok ügyében semmiféle országos házhatározat hozatalához hozzájárulni, lényegében pedig egy ilyen országos határozat a király felségjogait csorbítaná. Ebben az ügyben szerdán Stürgkh osztrák miniszterelnök volt a királynál, Berchtold külügyminiszter pedig, aki csütörtökön Budapestre érkezett, szerdán ugyancsak ez ügyben szintér.n tanácskozott az osztrák miniszterelnökkel. A bécsi Reichspost meglehetős arroganciával hangoztatja, hogy a közeli fejlemények során ki fog tűnni, hogy Khuen miniszterelnöknek nem volt szabad semmiféle országos határozat hozatalához beleegyezését adni és a higgadtabb bécsi hírek is megállapítják, hogy a bécsi tárgyalások során csak arról volt szó, hogy Khuen miniszterelnök a maga személyében tehet olyan nyilatkozatot, mely szerint a véderőtörvénynek a póttartalék behívásáról szóló rendelkezései nem érintik a parlament újoncmegajánlási jogát. A higgadtabb bécsi hírek szerint is a deklarációnak országos határozattá való átváltoztatása a miniszterelnöknek olyan újabb ténye, mely túllépte a Bécsiben létrejött megállapodás határait. Politikai körökben nem tartják lehetetlennek, hogy ebből a kérdésből súlyosabb következményű konfliktus támadhat. Azt a hírt, hogy Auffenberg hadügyminiszter és Schemua vezérkari főnök ez ügy miatt lemondásukat jelentették volna be a királynak, megcáfolják ugyan, de változatlan erővel tartja magát az a hír, hogy ezek a tényezők igen komolyan vetik latba tekintélyüket a póttartalékosok ügyében hozandó országos határozat ellen. Hiszen lehet, sőt valószínű, hogy Khuen miniszterelnök Bécsbe utazván, kellőképen felvilágosítja a felséget, úgy, hogy a készülő konfliktus elsimul, de vannak jelenségek, melyek amellett szólanak, hogy ez az ügy még el is mérgesedhetik. Nevezetesen erős törekvés mutatkozik oly irányban, hogy a képviselőházban újra kitört technikázást Bécsben szintén Khuen ellen élezzék ki és bizonyára tetszetős a beállítás, hogy Khuen, ime, ,a póttartalékosok ügyében országos határozatot akar hozatni, mely a király felségjogai rovására is magyarázható és amely országos határozat mégsem elegendő, hogy Magyarországon a parlamenti rendet helyreállítsa, mert a Justh-párt változatlan hatékonysággal akadályozza meg a véderőjavaslatok parlamenti elintézését. A kormánypárt szócsövei máris célzásokat tesznek arra, hogy az a kérdés, vajon