Pesti Hírlap, 1912. május (34. évfolyam, 104-129. szám)
1912-05-01 / 104. szám
rlirlap következő száma — a skásünnep miatt — pénteken, aik meg. i delegáció, delegáció keddi, első napja meg a várt pikantériát. Auffen-i a munkapárt csak szerdán ímetlen helyzetbe kerülni, hogy Imatlansági indítványát — leoberg ugyan nagylelkűen már a munkapárt helyzetét némileg már azzal a felszólalásával, szű kérdés rendezésével kapcsolatos, elvi kijelentést tett aterjesztéseire és javaslataira s kijelentés szerint őt mindig és csak katonai tárgyi és hadpontok vezérelték. Ez volna terv, melyet a munkapárt a rezduffenbergtől kapott. Ellenben a miniszter szerdára meghívta azt a hadsereg aviatikai berendentésére. A bécsújhelyi repülőmajd elmélázhatnak az urak, Ha Istvánnal, arról, hogy milyen jog is volt a kemény fogadkoanbergnek a hadügyminiszteri kzepítését a közös indemnitás sine qua non-jaként állította fel. rgmai felszólalásánál jóval érlentősebb volt az a beszéd, meg Unski közös pénzügyminiszter beszéde az Auffenberge mellett néha a közös pénzügyminiszter billenteni a maga állásával azt a fogyatkozást, melyet a mindenkori közös hadügyminiszterben kénytelen elszenvedni a parlamentarizmus. Auffenberg ma a delegációban ugyanazt tette, amit az ő helyén bárki más tett volna: előtérbe tolta a maga személyének azt az oldalát, melylyel a közös hadügyminiszterek politikai cselekedeteiket mindenha fedni szokták, hogy t. i. katonák, s így minden előterjesztésük és javaslatuk megtételében szigorúan „katonai tárgyi és hadtechnikai szempontok“ által vezéreltetnek, márpedig „e szempontok érvényre juttatása a hadszervezet minden főnökének egyenes kötelessége“. Auffenberg mai felszólalása újra csak azt bizonyította, hogy a közös hadügyminiszterség menynyire nem parlamentáris intézmény, menynyire nem fedheti a felelőtlen uralkodót egy olyan miniszter, aki neki katona létére föltétlen engedelmességgel tartozik. Ellenben Bilinski felszólalásából az tűnt ki, hogy ő a közös pénzügyminiszterséget, mely tisztára adminisztratív jellegű intézmény volt az okkupációig, sőt az annexióig is, — ugyannyira, hogy fölösleges voltának és így megszüntetésének terve is unos-untalan felbukkant, — hogy tehát a közös pénzügyminiszterséget puszta adminisztratív jellegéből ő teljes erejével kivetkőztetni és politikai súlyúvá tenni igyekszik. Az annexió szükségszerűleg emelte a közös pénzügyminiszterségnek, mint az annektált tartományok legfőbb kormányzatával is megbízott intézménynek súlyát, de Bosznia-Hercegovina eddigi alkotmánya, nagyon helyesen, elsősorban a két állam kormányának kezébe tette le az új tartományok sorsát, mikor minden bosnyák ügy elintézését a két állam kormányának beleegyezésétől tette függővé. Bilinski, alighogy beleült Burián örökébe, a bosnyák statútum olyan reformjával állt elő, mely Bosznia-Hercegovina autonómiájának nagymérvű kiszélesítését s így a közös pénzügyminisztériumnak is a két állam kormányától való nagyobb függetlenségét célozza. Az osztrákok jól tudták, miért ér többet nekik jelenleg egy közös pénzügyminiszter, aki osztrák, mint egy közös külügyminiszter, aki félig-meddig magyar; mert az osztrákok jól látják azt a gazdasági átalakulást, melyen az annektált tartományok jelenleg keresztülmennek s mely közjogi hovacsatolásuk kérdését is eleve eldönti. Osztrák ember kellett tehát ide közös pénzügyminiszternek, hogy az osztrák gazdasági érdekeket most, a döntő korszakban, érvényre juttassa Magyarország érdekeivel szemben. Bilinski mai beszéde mutatja, hogy jól gondolkoztak az osztrákok s hogy benne valóban meg is bízhatnak. Mert a közös pénzügyminiszter váltig hangoztatta ugyan, hogy ő a dualizmus és a paritás rendületlen híve, de mi úgy véljük, hogy gondolkozásmódja teljes leplezetlenségben épen abban az egy kifejezésben mutatkozott meg, — amit Apponyi később mint hibás közjogi terminológiát a szemére is vetett, hogy t. i. a bosnyák vasutak kiépítését stratégiai szempontból az „összbirodalmi érdeknek“ kell irányítania. Bilinski bemutatkozását nem is kisérte olyan osztatlan tetszés, mint a harmadik közös miniszterét, aki ugyancsak ma állt először a delegáció előtt. Gróf Berchtold, a közös külügyminiszter, általános tetszéssel fogadott expozéja nem hozott ugyan semmi újat, de — A doktor. ta: ERDŐS RENÉE. .aka felébredtem arra, hogy all az ágyon és hallgatóztam, nem a macska, figyeltem a sötétben. Az az enyém mellett volt, de neki jóra nyílt az ajtaja, minthogy a különített lakásból állt. r agya valószínűleg a mellett a fal ahol az enyém, innen hogy a siet hall átszőtt, a vastag fal dacára, a Berlinből jött és szemészetett abécsi klinikán. Nagyon kellemes darab porosz volt, akinek a népig rosszul értettem, hogy a légiem is szóltam hozzá a tableten szólt bele a mi beszélgetésünk-int csendesen ült és evett és ebéd visszavonult a szobájába, vagy el- 51. mondtam rá: ez egy miszteriózus nem volt semmi okom, hogy ezt tán csak az, hogy mikor valamely désben mindenki elmondta a maga , vagy makacsul hallgatott, vagy őszinte feleletet, nagy családi botrány került ki akkortájt és mindenki arról heigy megcsalt férjről volt szó, aki eleségét ölte meg, hanem a kis hármekét is. Sztófát érdemel, — jelentette ki nyugodtan egy komoly, nyugalmazott tábornok. Az ilyen vadállatot akaszszák fel, aki egy ártatlan gyermeket meg tud ölni. Az asszonyt — ám legyen— ha vétkes volt. De a gyermek, mit vétett a kisgyermek? — Valószínűleg neki is volt valami titkos bűne — mondta az egyik, ezzel akarván kifejezni és egyúttal elleplezni gondolatát. — Mindegy — mondta a tábornok — gyermeket nem ölünk. Én, részemről az aszszonyt sem bántottam volna. Hanem azt a gazembert, a csábítót, azt százszor megöltem volna. — Az ember ne öljön meg senkit. Akit a felesége megcsalt, az vonja le ebből a józan konzequenciát és váljon el békével. — És ha szereti az asszonyt? — kérdezte a doktor, oly hévvel, hogy mindenki meglepve nézett rá. Én leginkább. — Ha szereti? — mondta megfontoltan a tábornok — ha ezután is szereti, akkor bocsásson meg neki és maradjon meg mellette. — És ha nem tud mellette maradni? — kérdezte a doktor — ha szereti és mégsem tud mellette maradni? — Ez nagyon furcsa — mondta a tábornok. — Vagy úgy szeretek valakit, hogy nem tudok nélküle élni és mindent megbocsátok neki, és mellette maradok, vagy úgy szeretek valakit, hogy el tudok tőle menni, akkor pedig nem is szeretem olyan nagyon. De szeretni egy aszszonyt, megbocsátani neki és aztán nem tudni mellette élni. Ez furcsa. A doktor összehajtotta a szalvétáját és beledugta a tízes számú gyűrűbe, minthogy ő lakott a tizes szobában. — Vannak esetek — mondta bizonytalanul nézve maga elé, — vannak esetek, mi] , férfi megbocsát a feleségének és aztán nem tud ránézni többé. — És nem szereti? — kérdezte egy aszszony. — És szereti — mondta a doktor és fölkelt az asztal mellől. Mikor kiment az ebédlőből, még egy kis ideig csönd volt. —• Vannak mindenféle furcsa esetek —— mondta a tábornok és aztán másról beszéltünk. Aztán jött az az éjszaka, amikor fölébredtem arra, hogy a doktor sír. Olyan borzalmas volt ez! Egy idegen városban, egy idegen sötét szobában, egy ismeretlen helyen hallgatózni a falon keresztül, hogy odaát egy felnőtt ember hangos sírással zokog. Olyan borzasztó volt hallani azokat a csukló, fuldokló hangokat, amik megtörtek, mintha a lélekzete elállt volna a nagy fájdalomban. Olyan szörnyű volt tudni, hogy ott, egy lépésnyi távolságban fekszik egy ember és vergődik valami mondhatatlan, nagy, emberi fájdalomban, amire nincs gyógyszer, nincs vigasztalás. És ez a sírás akkor ismétlődött több éjszakán át és én már nem mertem elaludni és ha elaludtam, arról álmodtam, hogy a doktor felugrik az ágyból, átlép a falon és engem megfojt. És a sírás minden éjszaka pontosan fölkeltett álmomból. Már nem ültem föl és nem hallgatóztam. Óh, a takaró alá bújtam és a vánkosokat a fulladásig a fejemre szorítottam, hogy ne halljam azt a borzalmas sírást. És a hideg verejték ütötte ki a testem és gondolkodtam. Mi baja lehet? Jó ég, mi baja lehet ennek XXXIV. évfolyam, 104. (11725) szám. Szerda, május L RAK: 28 K-f ^ n“. 10 t—1» 2 „40* 10 f. s szerint vonatkozó a 32-ik hajó.Pesti Hírlap SZERKESZTŐSEG : Budapest, Váci-körút 78. I. emelet. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. A Pesti Hirlap mai száma 48 o