Pesti Hírlap, 1912. június (34. évfolyam, 130-154. szám)
1912-06-01 / 130. szám
1912. június 1., szombat. % Pesti Hírlap______ Az ellenzéki pártok igyekvése a választójog terén leplezetlenül arra irányul, hogy abban az esetben, ha a választójogi tervezetük visszautasításra találna, a kormányt és a munkapártot azzal kompromitálják: ime, Lukács és amunkapárt reakciósabb, mint Apponyi meg Károlyi Mihály, mert Apponyi és Károlyi Mihály közösséget vállalt az ellenzék választójogi tervezetével, Lukács és a munkapárt ellenben ezt túl radikálisnak tartja. A dolgok ilyetén beállítása mellett a munkapártiak viszont leplezetlenül adnak kifejezést ama gyanújuknak, hogy az ellenzék egyöntetű választójogi tervezete nincs is arra szánva, hogy elfogadásra találjon, hanem épen ellenkezőleg, a célja e tervezetnek az, hogy ne fogadtassák el. Sőt — rossz nyelvek szerint — az ellenzéki pártközi konferencián egyes aggályoskodó nagyurakat bizalmasan azzal nyugtattak meg, hogy bátran belemehetnek ebbe a tervezetbe, hiszen ezt a kormány úgy sem fogadja el és az a tény, hogy ők is jegyzik a tervezetet, csak arra jó, hogy a kormány és a munkapárt annál reakciósabb színben tűnjék fel. A választójogi tervezet némely aláírója — rossz nyelvek szerint — nagyon kellemetlenül lepődnék meg, ha a kormány mégis magáévá tenné a tervezetet, egészben vagy lényegében. Ezeknek az uraknak minden bizalma gróf Tisza Istvánban összpontosul, hogy az ő felfogása eleven akadályul fog szolgálni az ellenzéki választójogi tervezet elfogadásával szemben. Gróf Tisza István, hír szerint, már a pénteki képviselőházi ülés folyamán folyosói nyilatkozat keretében eleget is tett várakozásuknak, kijelentvén, hogy az ellenzék békepropozícióit még csak tárgyalási alapul sem lehet elfogadni. Ahogy mi tudjuk, ez a kijelentés főképen a véderőprovizóriumra vonatkozott. Mert a választójog kapcsán Tiszának egy másik nyilatkozatát ismerjük, amely szerint igen lényeges közeledés válnék lehetségessé közte és az ellenzékiek között, ha a választói jogosultság harminc éves korhatárát fogadnák el. Tehát egyelőre még nem gróf Tisza István a miniszterelnök és így az ő véleményénél bizonyára fontosabb Lukács László miniszterelnök vélekedése. Márpedig, ahogy mi tudjuk, Lukács László aligha fogja teljesíteni azt a jámbor óhajtást, hogy az ellenzék békepropozícióit a limine visszautasítsa. A miniszterelnök teljes konditánssággal bele fog menni a béketárgyalásokba és mindent el fog követni, hogy a tárgyalások békés megegyezésre vezessenek. A békés megegyezés lehetőségének mindenesetre két fő feltétele van. Az egyik, hogy az ellenzék adjon módot a végleges véderőreform elintézésére, mert ez a régóta vajúdó kérdés épen elég ideje áll útjában a törvényhozás egyéb sürgős és szociális munkásságának. A véderőprovizóriumról csak egy formában lehet szó. Abban a formában, amelylyel Lukács László már egyszer előhozakodott, hogy tudnillik a végleges véderőreform életbelépése csak a jövő évre állapíttatnék meg, a most folyó esztendőre pedig fölemelt létszámú provizórikus javaslat kerülne az országgyűlés elé. Ily módon ez az egyéves provizórium csak azt a célt szolgálná, hogy a végleges véderőreform egyidőben lépjen életbe az időközben elintézhető választójogi reformmal. A kormány felfogása szerin nem is lehet komoly követelése az ellenzéknek a véderőprovizórium és a kormány bízik is abban, hogy ehez a követeléshez a tárgyalások során az ellenzék nem is fog ragaszkodni. Bízik továbbá a kormány abban, hogy a közismert előzmények után a 43. paragrafus ügyét sem fogja feszegetni az ellenzék, mert hiszen senki sem felejthette el, hogy a királynak mily érzelmi emóciója idézte elő azt, hogy a munkapárt is elállott e kérdés feszegetésétől. Ami már most a választójogi reform ügyében való megegyezést illeti, — és a kormánynyal való megegyezés lehetőségének ez a másik fő feltétele, — ez elsősorban attól függ, vajon az ellenzék a maga tervezetét — ultimátumnak tekinti-e vagy pediglen csak tárgyalási alapnak. Egyes Kossuth-párti vezérférfiak azt hangoztatják, hogy ez a tervezet csak tárgyalási alapnak van szánva. Mint ilyennek, mint tárgyalási alapnak komoly megvitatásába a kormány kétségkívül szívesen megy bele. Justh Gyula azonban máris nyomatékosan hangoztatta, hogy ez az ellenzéki tervezet a minimuma annak, amit ő elfogadhat és abból semmit többé lealkudni nem enged. Ez a kétféle kijelentés, egymással szembeállítva, máris előrevetíti annak a valószínűségét, hogy a nagy szívóssággal keresztülvitt ellenzéki egyesülésnek föl kell bomlania, ha egyáltalán valamilyen békés eredményt akar elérni. Mert ha Justh Gyula ultimátumnak tekinti ezt a tervezetet, Kossuthék pedig nem tekintik annak, abból az következik, hogy Kossuthékkal talán megegyezhetik a kormány e tervezet módosítása alapján, de már Justh Gyulával nem, mert neki ez a tervezet a minimum. — Igen ám, de az ilyen részleges megegyezést viszont lehetetlenné teszi az ellenzéknek az a taktikai megállapodása, mely szerint ők csak együttesen egyezhetnek meg a kormánynyal, különben együttesen mennek a harcba a kormány ellen, mégpedig a technikázás eszközeivel is! Ily körülmények között nagyon nehéz lesz az ellenzéknek azt a célját elérnie, hogy a béketárgyalások esetleges meghiúsulásáért a kormányra hárítsa az ódiumot. Annál nehezebb lesz ez, mert a kormánynak értesülésünk szerint az a szándéka, hogy az ellenzék választójogi tervezetét komoly tárgyalások alapjául vegye és a kormány szívesen fogad el ebből a tervezetből mindent, amit lelkiismerete szerint jónak talál, amit pedig elfogadhatatlannak talál, arról komoly argumentumokkal akarja bebizonyítani, hogy az csakugyan elfogadhatatlan Márpedig az ellenzéki választójogi tervezet semmi esetre sem vindikálhatja magánál azt, hogy kritikán felül állónak tekintessék Vannak ellene aggályok nemzeti szempontból az intelligencia kellő érvényesülése szempontjából és a városi kispolgárság kijátszása szenpontjából. Egy hevenyészett reform-terveznem is számíthat arra, hogy változatlan megvalósulásra találjon. És ha a kormány csakugyan megteszi azt, amire késznek nyilatkozik ha a kormány teljes tárgyilagossággal belemegy e tervezet megvitatásába, akkor a kövélemény is bizonyára azt várja az ellenzéki, hogy az argumentumok és adatok ellenér ne villogtassa már előre a technikázással van fenyegetőzés fegyvereit. Ez a taktika igen könynyen visszafelé sülhet el. Mert abban a reményben állítani föl választójogi követeléseket hogy ezeket a kormány így semmi esetre sem fogadja el: — ez a taktika lehet jó a további harc kierőszakolására, de semmi esetre sem arra, hogy ezért a harcért a kormányra hárítsa az ódiumot. ** Az ellenzék megegyezett. —Az utolsó tanácskozás. [A képviselőházban pénteken délelőtt tizenegy órakor értekezletre gyűltek össze az ellenzéki pártok vezérférfiai, hogy aközös programm függőben hagyott kérdéseit elintézzék s a kibontakozási elaborátum végleges szövegét megállapítsék. Az értekezleten, amely az I. számú bizottsági teremben volt, megjelentek a Kossuth-pártból: Kossuth Ferenc, gróf Apponyi Albert, Disy Zoltán, Mezőssy Béla és Sághy Gyula. A Justhpárt részéről: Justh Gyula, Holló Lajos, Földes Béla és Bakonyi Samu. A pártonkivül 48-asok részéről: Polónyi Géza és Egry Béla. A néppárt részéről gróf Zichy Aladár, Szmrecsányi György és Huszli Károly. Kivülök még gróf Károlyi Mihály is résztvett a konferencián, amely elsősorban a véderőreform kérdését tárgyalta. Félegy órára elkészültek ebben a kérdésben a megegyezéssel, amelyet gróf Apponyi Albert nyomban írásba foglalt, s aztán a jelenvoltak előtt felolvasta. Azután a választójogi reform életbeléptetésének garanciája, majd a taktika került szóba. Az értekezletet megelőzőleg gróf Apponyi Albert és Kossuth Ferenc hosszabb ideig tanácskozott Hazai Samu honvédelmi miniszterrel. E tanácskozás során a honvédelmi miniszter fölvilágosította az ellenzéki vezéreket, hogy a kormány semmiképen sem nyúlhat a véderőjavaslat 43. paragrafusához s ennek kihagyása teljesen lehetetlen dolog, mert minden idevágó törekvés felújítaná a rezoluciós kérdést, amiről a bécsi irányadó körök többé hallani se akarnak , ami így eleve lehetetlenné tenné a békét. Úgy látszik, e tanácskozás eredménye volt aztán az, hogy a pártközi konferencián a végleges védeltreformmal szemben provizóriumban állapodtak meg, hogy így szükségtelenné váljék a 43. szakaszszal szemben való állásfoglalás is. Ezt a határozatot a munkapárti folyosón nagyon kedvetlenül fogadták. Gróf Tisza István kijelentette, hogy a provizórium alapján a kormány még csak tárgyalásba se bocsátkozhatik az ellenzéki pártokkal. Elsőnek Holló Lajos és Szmrecsányi György hagyták el a konferenciát és az érdeklődőknek azt mondották, hogy a véderő dolgában kész a megegyezés. Fél kettőkor Mezőssy Béla jelent meg a folyosón és igy nyilatkozott munkatársunk előtt: — Megegyeztünk a véderő dolgában teljesen és megállapodás jött létre a garanciák dolgában is. Most folyik a szövegezés munkája. Kossuth Ferenc szombaton a képviselőházi ülés elején fölszólal és elmondja az ellenzék közös követeléseit, majd azt a kérést intézi Lukács Lászlóhoz, hogy mielőtt válaszol, napolja el a képviselőház üléseit két-három napra. Gróf Apponyi Albert azt mondta: — Az alkohol gyengíti a tüdőt, kimeríti a szivet, tönkreteszi a vesét. Máskor megint orvosi munkákat küldött át Palinak, amikben az alkohol romboló hatását tárgyazó fejezetek gondosan ki voltak jelölve s egy-egy markánsabb eset piros ceruzával volt bekerítve. S mikor mindez sem használt, hosszú levelet irt a Pali feleségének, melyben a hitvesi kötelmekről oktatta ki, különösen hangsúlyozván, hogy iszákos embernek nem lehetnek életrevaló utódai, tehát az asszonynak legelső kötelessége, hogy férjét a szesztől óvja. Egyszer meg épen rapportra rendelte magához Palit, aki azonban határozottan vonakodott megjelenni s követelte, hogy az öreg úr tudassa vele, milyen címen idézi magához kihallgatásra. Almásy István először egykor viselt katonai rangfokozatára, majd titkos tanácsosi méltóságára hivatkozott. Hanem ezzel azután megjárta, mert Pali azzal vágott viszsza, hogy ha a titkos tanácsosság kellő jogcím volna, akkor a kalocsai érsek bármikor maga elé citálhatná. Márpedig arról nem bír tudomással, hogy egy szolgálaton kívüli huszárkapitányt érseki parancsszóval lehessen idézni. Az öreg úr, végre is, kénytelen volt beadni a derekát. De felülkerekedett benne a dinaszta, az ellenmondást nem tűrő nagyúr s most már családfői minőségében rendelte magához az unokaöccsét. Ennél erősebb jogcímre csakugyan nem hivatkozhatott. Almásy Pali másnap parádéban jelentkezett nála s oly feszes tartással állott meg előtte, mely különben csak a katonai hatalmasoknak jár ki. És a korlátlan tekintélyű családfőnek. Diplomata: _______________________