Pesti Hírlap, 1913. november (35. évfolyam, 271-283. szám)
1913-11-16 / 271. szám
Budapest, 1913. XXXV. évfolyam, 271.12.200 szám Vasárnap, november 16. ........................................................ ....... ................................... un-mm......... jj.ww ....gr. ---szzim-ummiHu SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Váci-korú 78. I. emelet. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci körút 78. Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivitelével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..........28 K — 1 Félévre............... 14„—„ Negyedévre.......... 7 „— „ Egy hóra............ 240 „ Egyes szám ára tO L Hirdetések díjszabás szerint. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik oldalon olvasható. XjrforA$y WiniM ■—Irii'—CTZ—— A Pesti Hírlap következő száma kedden — november 18-án — reggel jelenik meg. Lapunk a magyar királyi állami vasutak pályaudvarain nem kapható, mert árusítását a Lukács-kormány törvény és jog ellenére megtiltotta. A delegációk. Azt meg kell adni, hogy a csapásokban, mik a nemzetet érik, van elég változatosság, úgy vagyunk, mint a haldokló öregember, akit egyszerre több betegség támad meg s az orvosok nem is tudják az egyes bajokat gyógykezelni, csak abban reménykednek, hogy talán a beteg ellentálló képessége megküzd a betegségekkel. Csakhogy a nemzet ellentálló képessége csökken. Mert ezt forrásánál támadta meg a kormány. Minden ellentálló képességünk az ellenzékbe és a független sajtóba szorult. Az utóbbinak elnémítására ma már kimondották az egész napi parlamenti ülésezést s egy kis szünetet a sajtó fojtogatásában csak a delegációk bécsi ülésezése miatt tart a kormány. Az ellenzék tehát most a delegációkba vonult kevés számú, de jól leválogatott küldöttjeivel, hogy ott is verje a kormányt, ahol ennek legjobban fáj, az udvar közelében. Nagyjelentőségű ténynek tartjuk hogy az ellenzék fölmegy a delegációk bécsi tárgyalására, mégpedig ezúttal nem csupán karzati tüntetés, hanem érdemleges verekedés céljából is. Hosszú időn át uralkodott a közjogi ellenzéken az a mindenesetre megokolt és következetes álláspont, hogy nem szabad bemenni abba az intézménybe, amelynek szervezetét sem helyeslik. De midőn látták, hogy a kormánypárton helyet foglaló 67-es közjogi orthodoxia a közjogi ellenzék távolmaradásából csak magának csinált hasznot s ártott az országnak, akkor bevonult a delegációba a teljes ellenzék és a közös ügyek intézésébe egészséges ellenőrzést vitt be. Erre az egészséges ellenőrzésre most kétszeres szükség van, amidőn a balkáni háborúk következményeit súlyosan érzi az ország, amikor egy ügyetlenül vezetett szerencsétlen külpolitika kudarcával egyesül a katonai követelések horribilis terhe s a Bécsből rángatott közös miniszterek gárdája mellett ott áll egy fölfelé szolgalelkü s lefelé erőszakos magyar kormány és amidőn egy politikai jogaitól és szabadságától megfosztott nemzetet elviselhetetlen vér- és pénzadóval kergetnek a végső kétségbeesésbe. Ily viszonyok között kötelessége az ellenzék küldötteinek a delegációba bemenni. S ezzel a lépéssel az ellenzék nem tért le arról az elvi álláspontjáról, hogy ennek a kormánynak és ennek a parlamentnek semmiféle ténykedését sem tartja törvényesnek. Teljes mértékben helyeseljük az ellenzék eljárását s nincs kétségünk az iránt, hogy bár kevesen vannak az ellenzéki delegátusok s a kormány talán még ezeknek ezeknek számát is igyekszik csökkenteni mesterséges és erőszakos után a Ház üléseiből való kizárásra hivatkozással, azért nagy súlya és erős nemzetközi visszhangja is lesz az ellenzéki fölszólalásoknak. S az kétségtelen, hogy az idei delegáció meg fogja gyöngíteni a kormány állását mozdulatát, a betegek szemében pedig hirtelen kigyulladt a bizodalom lángja, melyet az éjszaka rémei oly kegyetlenül kioltottak. A komoly, feketeszakállas, nyugodt arcú professzor szolid mosolylyal járt ágyról-ágyra, itt-ott részvéttel megtapogatta egy-egy sápadt ember pulzusát, keze jóságosan megpihent egy pillanatra a verejtékes homlokokon, majd aggódva hajtotta fülét egy-egy ziháló mellkasra, mely kínosan kapkodott levegő után. Itt, a szenvedők birodalmában, csakugyan olyannak látszott, mint az apostol, akit áldott, mennybéli hatalmak küldtek a sötét halál zarándokcsapata közé. A szeme jóságtól és szánalomtól csillogott, keze érintésére elhalt a sóhajtás, mely szinte láthatólag emelkedett a mennyezet felé s a napsugár egyszerre behatolt a világos ablakokon, mikor néha gyöngéd mosolylyal így szólott: — Nincs semmi baj, a farsangban már akár az összes bálokat végitáncolhatja . . . Karolina nővér, a maga gondja legyen, hogy ez a rossz fiú két liter tejecskét megigyék . . . A tanár egy-egy ágynál hosszú előadást tartott hallgatóinak, akik kitágult szemmel, a lélegzetüket is visszafojtva hallgatták, majd a beteg arcát megsimogatva, tovább ment a következő ágy felé, ahol egy sápadt arc vágyakozva feléje meredt . . . És Gärtner kisasszony, szivére szorítva kezét, így szólott magában: — Micsoda asszony lehet, aki ezt a félistent megcsalja, ahelyett, hogy büszke lenne rá és az életét megédesítené . . . Felkapta a fejét és az arca kipirult örömében: most, egyszerre az a gondolata támadt, hogy megtalálta a helyes utat. Hátha a Villányiné hiúságához szólna? Hátha meg tudná éreztetni vele e kivételes férfi nagyság El lehetünk rá készülve, hogy Tisza megkísérli az ellenzéknek bécsi letörését is. Erre vall, hogy a hírhedt parlamenti palotaőrség egy részét már Bécsbe szállították s a műveit külföld előtt isbe akarják mutatni a magyar kormányhatalom brutalitását, amelylyel csak a párturalom erkölcsi szennyesét akarják elfödni. Jól tudjuk hogy egy maroknyi ellenzék mit sem tehet egy brutális többséggel szemben. Azt is tudjuk, hogy ez az erős, de kis csapat nem tudja feltartóztatni azoknak a milliárdos terheinek ránk zúdulását, amelyek a közös miniszterek előterjesztéseiből áradatként fognak kiömleni. De annak következményei lesznek, hogy a nemzet igazát az ellenzék delegátusai Bécsben mondják el, ahol a magyar szó erősebben hangzik és ahonnan messzebbre hallatszik el. "Valljuk meg őszintén önmagunknak, hogy a korona nem sokat törődik a budapesti országgyűlés dolgaival mindaddig, míg a közös hadsereg intézményére hiány nélkül literálják a miniszterek az előírt vér- és pénzadót. De a delegációk és azokkal az ügyekkel foglalkoznak, amik iránt a korona egyedül érdeklődik, tehát a bécsi tárgyalások minden árnyalata s igy minden ellenzéki fölszólalás iránt is érdeklődni fog az egész udvar. Ezenfelül az osztrák és a külföldi sajtóba is bejut minden ellenzéki fölszólalás s ennek szárnyán a magyar nemzet panasza. A kormánynak nemcsak a korona és az osztrák politikusok, hanem Európa közvéleménye előtt is viselnie kell a szégyennek azt a bélyegét, amit az ellenzék Bécsben is reá nyom. Mert az minden valószínűség szerint be fog következni hogy az ellenzék kénytelen lesz a korlát? A fiatal leány boldogan felsóhajtott, mert ez a mód jobbnak tetszett előtte mindazoknál, amiket a hosszú virrasztás alatt elgondolt. — El fogom mesélni neki a klinikai jeleneteket, — szólott magában ujjongva, miközben a tanárt a második betegszobába követte .— Mesélek neki hallgatói rajongásáról, a betegek lángoló szeméről, a Jézus szolgálóiról, akik egy felsőbb lényt látnak benne. Vajon elképzelhető-e, hogy ezek után is meg tudna maradni a könnyelműség és aljasság útján? Mikor Gärtner kisasszony dél felé hazatért, a levelek között egy elefántcsont színű, angol borítékot látott az előcsarnok asztalán Nem tudta, kitől jön, de esküt mert volna tenni rá, hogy Harzburg-Waldeck gróf irta. Óvatosan körülnézett, mert valami kimondhatatlan vágy fogta el, hogy a levelet ellopja és végigolvassa. De a kisértés nem tartott soká: az emeletre vezető lépésen most megjelent a Villányiné karcsú alakja s a levél pár pillanat múlva, már ott volt úrnője kezében, aki sietve félrevonult vele a kandalló elé. Gärtner kisasszony megvárta, míg a fiatal asszony elolvassa a titokzatos üzenetet, aztán szerényen odasompolygott a tűz mellé. — A méltóságos asszony ma büszke lett volna a méltóságos úrra, — mondta boldog mosolylyal, míg a szive ismét dohogni kezdett, izgalmában. — Mi történt? — Semmi különös, vagyis helyesebben semmi egyéb, mint ami naponként megtörténik. Ha látná egyszer a méltóságos asszony a szegény betegeket, akiknek ágya mellett reggelenkint a tanár úr megjelenik. Még a haldoklóknak is felragyog a szemük, ha őt lát- Prof. Villányi. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. A végső dt. Gärtner kisasszony álmatlanul töltött el egy hosszú éjszakát, százféle módot eszelt ki arra, hogy Villányinéval őszintén beszélhessen, de mikor a hajnali világosság végre átderengett a szobája függönyén, belátta, hogy minden terve a lehetetlenséggel határos. Hogyan mondhatná meg a méltóságos asszonynak, hogy a titkát kileste? Honnan venné a jogot ahhoz, hogy úrnőjének morált prédikáljon? Micsoda arccal kérhetné számon Villányinétól, hogy az urát megcsalja? A szegény leány, aki olyanformán festett, mintha egész éjjel utazott volna, lesütött szemmel, a szívében sötét reménytelenséggel ült le a reggeliző asztalhoz, mert most már hallatlan vakmerőségnek tetszett előtte, hogy a titokzatos látogatásokat szóvá tegye. Kedvetlenül sietett el az egyetemre, dideregve tűzte föl a kabátja gallérját a sötét és hideg novemberi ködben s szótalanul, mint egy fázós kis veréb, ődöngött egy darabig a belgyógyászati klinika folyosóin. Később benézett az egyik betegszobába s ekkor egy pillanatig szinte elállt a szívverése. Villányi szokott reggeli vizitjét tartotta a vaságyak között s a fanatikus és csillogó szemű diákok serege az apostolokat megillető rajongással tódult utána az orvosságszagu teremben. A látvány nem volt mindennapi: az orvostanhallgatók fekete gyűrűvel vették körül hírneves tanárukat, az apácák glódába állva ügyelték minden egyes A Festi Hírlap mai száma 92 oldal.