Pesti Hírlap, 1914. május 1-15. (36. évfolyam, 103-114. szám)
1914-05-01 / 103. szám
1914. május 1., péntek. _____Pesti Hírlap______ Vetés kell a vasútnál, amit kevésbbé lehet elérni az üzletvezetőségek szaporításával, ellenben több, a központival összefüggő vezető-igazgatóságra van szükség. A költségvetést elfogadja. Az elnök az ülést két órakor felfüggeszti. A délutáni ülés: Szász Károly alelnök fél ötkor megnyitja a folytatólagos ülést és miután több szónok nincs felírva, az általános vitát berekeszti. Báró Harkányi János kereskedelmi miniszter: A lefolyt válság gyenge iparunkat nagy mértékben megtámadta. A kereskedelmi kormány mindent megtesz, hogy a gyógyulást előmozdítsa, de a társadalomnak is sokat kell tennie. Rátér az államvasutak viszonyaira. Midőn a tárcát vállalta, tisztában volt a feladat nehézségeivel, mindenesetre össze kell egyeztetni az üzleti szempontokat a lehetőségekkel. Az adminisztrációt befolyásolta azon körülmény, hogy kivitelünk nem állott arányban a behozatallal. Agrárállam lévén, bevételeink főleg a terményekből állanak elő, ezért is fő törekvése arra irányul, hogy a kiadások mérséklése révén érjen el eredményt. A forgalmi szolgálat redukálása, a kocsikezelés újjászervezése mind a takarékosság eszközei. A beruházásoknál a vasutak teljesítőképességére helyezi a fősúlyt. Az egyes állomások berendezése ma sok helyen nagyon hiányos; erre a célra húsz milliót fog a kereskedelmi kormány beruházni s remélhető, hogy az összeggel nagyban segítenek a kérdésen. A budapesti személypályaudvarok kihelyezésének híve, de minden nehézségek ellenére reformálni kívánja a rendező pályaudvarokat is. Erre nézve legközelebb történik intézkedés. Az egyéni felelősség elvét hangsúlyozza. Az üzletvezetőségek számának további szaporítása nem szükséges, mert a mostani viszonyok között is eleget tettek már a decentralizáció követelményeinek. A külszolgálatban alkalmazott egyéneknél is a protekció mellőzésével csak az érdemet tekinti s az illetőkre nézve lehetővé kívánja tenni a magasabb fokozatba való előlépést. A jobb pénzügyi eredmény elérhetése végett a kiadások apasztására kell törekedni. A teheráruforgalom jelentékeny emelkedést mutat. A vasúti kocsik kihasználásának kérdésével szándékozik elsősorban foglalkozni. A helyiérdekű vasutak engedélyezésénél tekintettel van arra, hogy ezek a vonalak az államvasutaktól ne vonják el a forgalmat. A pályafentartás költségei nálunk kisebbek, mint más államokban. Komoly törekvése, hogy az államvasutak egész ügykezelésében az üzleti szempontok érvényesüljenek. Az idegenforgalom emelésére is nagy gondot fordít. A nagy pénzügyi nehézségek ellenére tervbe vette a vizi utak fokozottabb kifejlesztését. Azt azonban nem fogadhatja el, hogy a vizi utak jobb felhasználása szükségessé teszi a második csapárakat. A vízi út az olcsó tömegáru legjobb szállító eszköze. A Duna-Tisza és a Dráva-Száva csatorna megépítésére előtanulmányokat végez a minisztérium. A Maros hajózhatóvá tételének nagy akadályai vannak. A budapesti kereskedelmi kikötődani a világ, ha megtudja, hogy ebben a barlangban együtt kerestünk oltalmat a vihar ellen? — Hogy mit fog mondani a világ ... az az ő dolga. De megnyugtathatom, — semmit sem fog mondani, mert senki sem fogja megtudni, hogy itt voltunk. Én nem fecsegek. — Megteheti. — Arra céloz, hogy nem volna mit kifecsegnem. — Arra. — Hm ... ez helyesnek látszik, pedig nem az. — A pletykára gondol ? — Úgy van. — Nem félek a pletykától. — Ez a baja az éjjeli lepkének is ... Az is bátran neki megy a gyertyának és persze összeég. Az asszony halavány arca egy pillanatra mintha most átmelegedett volna. Könnyű vérhullám suhant végig finom vonásain s a hangja sem volt oly gúnyosan száraz, mint eddig. — Nem mondom, hogy nincs igaza — válaszolta halkan, meggondolva, bizonytalanul — de nekem még sincs okom a félelemre, mert azzal a bizonyos ismeretlen ,,világgal nem törődöm, aki pedig minket ismer, az úgysem gondol arra, amire talán maga gondol .. . Mert én igazán nem gondolok. *— Nem arra gondolok, amire ön céloz . . . édes Giza . . . hanem arra gondolok, hogy mit adtam volna érte, ha húsz évvel ezelőtt ilyen helyzetbe kerültem volna önnel, mint most . . . Szent isten ! Bizonyos, hogy megbolondultam volna a boldogságtól... És az is bizonyos, hogy akkor nem lehetett volna a más felesége, csak az enyém . . .— Ejha . . . • Megengedte, hogy őszintén beszéljek... hoz való területeket a kormány már biztosította magának. A közigazgatás államosításával kapcsolatban felállítjuk a községi és járási utak kategóriáját, amelyről külön törvény fog intézkedni. A posta- és távirda országos fejlesztésére öt milliós tétel van felvéve a költségvetésbe. A telefondíjszabás megváltoztatására törvényjavaslat készül, amelyet legközelebb ankét elé terjeszt. Az átalányrendszer megszűnik és az igénybevitel arányához mérten fogják megszabni a díjakat. Nagyban és egészben lényegesen mérsékelni fogják a díjszabást azok számára, akik kevéssé használják azt. A nagyobb igényű előfizetők díját méltányos alapon általánosítani fogják, a vidéki és interurbán díjazásban pedig a zónarendszert hozzuk be, úgy, hogy a közelebbi relációkban lényegesen olcsóbb lesz a díjszabás, de még a legutóbbi zónában sem fogják a mai díjszabást megtartani. A postatakarékpénztár a csekkezelést fokozottabb mértékben fogja kultiválni, úgyszintén az állami és a községi pénzek kezelését is. Bevonják az összeköttetésbe a balkáni államokat is. A Déli Vasút államosítását illetőleg az az álláspontja, hogy a vasút ügyének rendezése a magyar kormány hozzájárulása nélkül lehetetlen. A kiegyezési tárgyalások előkészítésén nemcsak a minisztériumban dolgoznak, hanem az érdekeltségek körében is. Ha kellő anyag áll rendelkezésére, az érdekelt körökkel beható tanácskozást fog tartani. A kereskedelmi levelezői kar fokozottabb figyelemmel lesz a jövőben a balkáni összeköttetésünkre is. Törvénytervezet készül a múlt évben hozott vasárnapi munkaszüneti törvény megváltoztatásáról. A munkásbiztosítási reform érdekében naponta kap magánosoktól és testületektől felhívásokat. A reformot nem akarja elodázni és még ez év folyamán javaslatot szándékozik előterjeszteni. A komoly, céltudatos munka a jelszaval, ennek reményében elfogadásra ajánlja a költségvetést. (Éljenzés.) A miniszter beszéde után a kereskedelmi tárca költségvetését általánosságban és részleteiben elfogadták. Este fél nyolckor áttértek a Polónyi Dezső sürgős interpellációjára. Ezt megelőzőleg javasolta az elnök, hogy a Ház legközelebbi ülését pénteken délelőtt tíz órakor tartsa és napirendjére a költségvetés tárgyalásának folytatását tűzze ki, így határoztak. Polónyi Dezső interpellációja. Polónyi Dezső kijelenti, nem akart precedenst szolgáltatni arra, hogy Ausztria belügyibe beleavatkozzanak. A függetlenségi párt a 48-as törvény és a pragmatika szankció alapján áll s ha a 67-es törvény alapján terjeszti elő interpellációját, azzal nem érinti a függetlenségi párt elveit. A pragmetica sanctióból folyó kölcsönös védelem folyományaként rendeli az 1867. évi XII. t.-c. 13. §-a, hogy a védelmi rendszer megállapítása vagy átalakítása csak úgy eszközölhető, hogy a két minisztérium előleges megállapodása után egyenlő elvekből kiinduló javaslat terjesztendő mindkét törvényhozás elé. Ha pedig a törvényhozások nézeteiben különbségek merülnek fel, úgy ezek kiegyenlítésé regnikoláris deputációk által történik. Az 1867. évi XII. t.-c. 25. §-a a közös ügyek együttérzéssel való kezelhetésének egyik alapfeltételéül jelöli meg azt, hogy az osztrák örökös tartományokban is teljes alkotmányosság lépjen életbe. A magyar képviselőházban azonban parlamenti csínynyel mondatott ki a javaslat elfogadottnak és e törvényellenes eljárása dacára a javaslat szentesítve az 1912. évi XXX. t.-c. gyanánt kihirdettetett. Az osztrák törvényhozás, noha a fent idézett alkotmányjogi alapfeltételek fenforgását vizsgálni nemcsak jogosítva, de köteles lett volna, az elkövetett törvénytelenségek negligálásával és anélkül, hogy azok ellen tiltakozott volna, sietve meghozta a majdnem teljesen azonos szövegű 1912. évi július 5-iki törvényt. Az 1912. évi XXX. t.-c. 13. §-a megállapítja, hogy maga az újonclétszám fölemelése a törvény életbeléptetésétől számított 12 év lejárta előtt csak ő felsége kezdeményezésére és csak törvényhozási megállapítás útján eszközölhető. A 7-ik bekezdés pedig külön is rendeli, hogy az ujoncjutalékok tényleges kiállítása csak akkor történhet meg, ha a törvényhozás azokat arra az évre már megszavazta. Az osztrák 1912. évi julius hó 5-iki Wehrgesetz 13 §-a szószerint azonos rendelkezéseket tartalmaz Ezek szerint mindkét törvényhozás meghozta az 1867. évi XII. t.-c. és az osztrák Staatsgrundgesetz szellemének megfelelő reciprok törvényt. Mindkettőnek az volt az egyezményes alapelve, hogy az ujonclétszám úgy az 1912-ben 12 évre megállapított mennyiségében, valamint később bekövetkezhető fölemelésében az utóbbi 1910-iki népszámlálás eredményei arányában fog törvényhozásilag megállapíttatni. Az egyezményes megállapodásnak megfelelőleg a magyar törvényhozás 10 évre előre megállapította — és pedig fokozatosan emelt arányban — a magyar szent korona országaiban kiállítandó újonclétszámot. Az osztrák törvényhozásnak kötelessége lett volna ugyanilyen elvek alapján hasonló törvényt hozni. Ez azonban nem történt, meg. Az elnök kéri, kerülje még a látszatát is annak, mintha Ausztria belügyeibe akarna beleavatkozni. Polónyi Géza: A hadsereg közös ügy. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások: Orosz!) Polónyi Dezső: Az egyezményes törvény meghozatala helyett az osztrák örökös tartományok részére az 1867. évi december 21-iki 3. Staatsprundgesetz 14. §-ára való hivatkozással 1914. évi március 20-iki kerettel merőben alkotmányellenesen szükségrendelet adatott ki, amelyben a fölemelt ujonclétszám dispositive csak az 1914. évre állapíttatott meg és a további évekre csupán egy elvi deklaráció létetett, úgy az 1867. évi XII. t.-c. és az osztrák Staatsgrundgesetz idézett alapvető határozmányai, mint az 1912. évi magyar és osztrák véderőtörvény külön kiemelt rendelkezései merőben kizárják, hogy a közös egyetértéssel elintézendő ügyek s ezek között különösen a védelmi rend— Meg. — Hát én őszintén mondom, amit mondok. — Elrabolt volna erőszakkal ! — Nemcsak ... — Hanem ? —• Mondom, hogy nem lehetett volna a más felesége ... — válaszolta nagy melegséggel az osztályfőnök úr. Az asszony ártatlan arccal, naivul kérdező szemekkel tekintett rá, mintha semmit sem értene abból, amit hallott. — Miért nem lehettem volna a más felesége ? — Nem érti ? — Nem. — Nem érti, hogy miért nem lehetett volna a más felesége, ha akkor is egy ilyen robinzoni barlangba kerültünk volna össze, mint most ? — Nem értem . . . — Nem érti... Hát ez elég szomorú reám nézve, mert azt bizonyítja, hogy nem szeretett.. . — De igen ... — válaszolta hevesen, szinte durván, az asszony — szerettem ! Ebben nem szabad kételkednie . . . ebben nem szabad kételkedned mert akkor olyan csúnyán hazudnál, amit sohasem bocsátanék meg neked . . . Évekig tartott amig nyomorult sorsomba bele tudtam törődni ... de sohasem annyira, hogy a fájdalmat többé ne éreztem volna . . . — Giza ... — mormogta felindultan a férfi, — miközben megragadta az asszony derekát és magához szorította — hiszel a fátumban ? — Nem. — Én sem . . . pedig van fátum, különben nem szakadt volna most reánk ez azorkán, mely igy egymás mellé kényszeritett. . . egészet közel. .. hogy érezzelek . . . E pillanatban ismét oly hatalmas menydörgés rázta meg a sziklákat, hogy az asszony egész testében összerázkódott és ösztönszerűei a mellette levő férfiba kapaszkodott. — Borzasztó ... — rebegte megrémülve — Ne félj ... — bátorította az osztályfőnök úr — s miközben még szorosabban karolta magához az asszony karcsú alakját, izgatottan a fülébe súgta : istenem ... ha húsz év előtt is igy tarthattalak volna a karjaimba! mint most . . . esküszöm, hogy nem lehettél volna a másé . . . — Visszaéltél volna egy fiatal leány szerelmével, — válaszolta remegő szájjal az aszszony — és ez nem lett volna szép . . . De nem is merted volna . . . — Mertem volna . .. — Nem, nem ... nem merted volna. — De igen, mertem volna . .. — Nem lett volna elég bátorságod . .. — Lett volna. — Nem lett volna ... tudom, hogy nem lett volna . . . — Olyan gyávának tartasz ? — Igen , olyannak ... de ez csak szép ... — A gyávaság szép ? — Az . . . — válaszolta az asszony inkább a szemeivel. — Nem akarom, hogy gyávának tarts . . — mormogta ingerülten a férfi és magához kényszerítve az asszony fejét, lezárta ajkait egy heves, szinte indulatos csókkal. . . azt akarom . . . — Legyen eszed — suttogta védekezve az asszony — s félig lehunyt szemeiben megvillant alattomos tüze a győzelemnek ... legyen eszed, Gyurka ... legyen eszed ... Ne ___________________3