Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-08 / 219. szám
srans A világháború véres valósága mellett a 2 mai nap a történelem számára egy ördögi színjátékról is gondoskodott. A szin helye a londoni Foreign Office volt, szereplői az entente diplomatái, élükön sir Edvaus Grey-jel, az angol külügyek államtitkárával. A másik két szereplő Franciaország és Oroszország londoni nagykövete volt. A három férfiú először is megállapította, hogy a bekövetkező aktushoz kormányaiktól kellően igazolt felhatalmazásuk van. Aztán megtörtént a történelmi aktus: mind a hárman aláírtak egy nyilatkozatot, amely úgy szól, hogy Nagybritannia, Franciaország és Oroszország kormányai kölcsönösen megígérik egymásnak, hogy a jelen háború folyamán nem kötnek külön békét; a leendő béketárgyalásoknál pedig egyik szövetséges hatalom sem állíthat föl békefeltételeket anélkül, hogy erre nézve előzetes megállapodást ne kötött volna a két másik szövetségessel . . . Aláírták mind a hárman a nyilatkozatot s aztán sir Edward Grey elrohanhatott a királyhoz s jelenthette neki, hogy sikerült a zsarolás ördögi műve. Mert hogy az entente e legújabb megállapodása egyedül angol nyomásra jött létre, az kétséget nem tűrhet. Sir Edward Orew a háború megindulásának pillanatában már megmondta, hogy Anglia ha nem vesz részt a háborúban, csak veszíthet. Most érzi, hogy akkor is csak veszíthet, ha részt vesz benne. S ha már veszíteni kell, úgy gondolja, hadd veszítsenek mennél többet ellenségei és szövetségesei egyaránt. Ha sikerül megkötnie két szövetségese kezét, hogy a háborút addig folytassák, amíg az ő üzleti értéke, az egész kontinens végkimerülése kiváltja, akkor ő maga még mint nyertes kelhet föl utolsónak a játékasztaltól. Ki kell tehát zsarolnia a két szövetséges ígéretét, hogy nélküle békét kötni nem fognak. Amióta diplomácia, nemzetközi jog és humanitárius érzés van a világon, aljasabb okmányt még alá nem írtak, mint ma a londoni külügyi hivatalban. Mert szövetségi szerződések voltak már, melyekben a szerződő felek előre lekötötték magukat védelemre, dacra és együttes békekötésre. A balkáni szövetségesek is együttes békekötésre kötelezték magukat. Csakhogy nem a háború folyamán tették ezt, hanem még a béke idején alkotott eredeti szerződésben. Amikor tehát még hihették és joggal is hitték, hogy a békét, mint győzők, ők fogják diktálni. De nem akkor, amikor az egyik szövetséges társ bukása már meg van pecsételve. Megkötni egymás kezét a háború kitörése előtt, annyit jelent, mint bízni a győzelemben; annyit jelent, mint biztosítani a győzelem gyümölcsének igazságos fölosztását egyik vagy másik győző mértéktelen zsákmányszomja ellenében. Annyit jelent, mint szordinóról gondoskodni, ha a közös győzelemben az egyik társ túlságos harsányan követelné a maga számára a diadal dicsőségét. I)o az egyik társ biztos veresége tudatában,, már magának a háborúnak a folyamán, zsarolni ki a szorongatottól a közös békekötés ígéretét: annyi, mint láncra fűzni a szövetséges kezét, nehogy fehér zászlót ragadhasson föl vele; annyi, mint kivágni a nyelvét, nehogy kegyelemért könyöröghessen valaha. És annyi, mint följogosítani a győztes ellenséget, hogy ő is elfojtson magában minden humanitárius érzést, minden nemzetközi jogot, a hadviselés minden emberséges szabályát, nincs kegyelem még annak sem, aki megadta magát és csak egy szabály van: mindent, amit a kultúra teremtett, a földdel egyenlővé tenni. Gondolt-e vajon erre is a három diplomata, aki ma Londonban aláírt egy nyilatkozatot kormánya felhatalmazásából? S gondolt-e vajon arra, hogy a kormányok felhatalmazása mögött a nemzetek felhatalmazása, csak béke vagy győzelem esetén áll, de nem egy vesztett háború után is? Gondolt-e sir Edward Grey arra, hogy százmillió mohamedán alattvalója a gyarmatokon, — az orosz nagykövet arra, hogy a finnek és ukrajnaiak s Oroszország forradalmár népe; — s a francia nagykövet arra, hogy egész nemzete rémülete hogyan keresztül repesztheti egy pillanat alatt azt a papirost, amit ők a londoni Foreign Officeban szép kacskaringósan aláírtak?! A francia kormány Bordeauxban székel, ő bizonyára meg fogja tartani azt az ígéretet, melyet a nemzet nevében, a nemzet megkérdezése nélkül tett, hiszen Bordeaux közel van a tengerparthoz s onnan könnyű a szökés Londonba. De a francia nemzet egészséges életösztöne számára a szeptember hetediki londoni okmány csak papiros és semmi más, csak papiros— és Anglia hamar úgy járhat, mint Shylock, aki csak úgy vághatta volna ki a A szerb harctérről fölemelő eseményről érkezik hír. Ami ott történt, fegyvereink bravúrját, csapataink páratlan ügyességét és éberségét ünnepli. Mitrovicánál egy nagyobb szerb Csapat betörést kísérelt meg a Száván keresztül a mi területünkre. Csapataink nagyszerű haditényt vittek véghez: ötezer szerbet elfogtak és sok lőszert zsákmányoltak. Csapatainknak ez a haditénye olyan jelentős, hogy frigyes főherceg, az egész fegyveres erő parancsnoka, hadparancsba foglalta délvidéki katonáink e vitéz bravúrját és elrendelte, hogy a hadparancsot az összes csapatokkal közöljék. Hadd legyen büszke minden egyes katonánk a bajtársai sikerére. Éjszakára tágabb perspektíváját ismertük meg ennek a szerb betörésnek Frank Liborius gyalogsági tábornok jelentéséből, amely már arról számol be, hogy szeptember 6-án Mitrovicánál egy egész szerb hadosztály, az elszántságáról hírhedt Tárnok-hadosztály, kísérelte meg a Száván át való betörési Csapataink nyomban szétszórták az ellenséget; aki nem esett el a szerbek közül, azt elfogták. Az eddigi megállapítások szerint a szerb hadifoglyok száma ötezer. ... Ezek a jelentések nemcsak azért hatnak fölemelően, nemcsak azért keltenek lelkesedést, mert egy jelentős diadalunkról számolnak be, hanem főleg azért, mert tényekkel demondást áldozatából, ha vele ki nem buggyan a vére is. A francia nemzet életösztöne aligha fogja engedni, hogy utolsó csepp vére is kiömöljön inkább, semmint békét kérhessen legyőzőjétől, mikor erre az utolsó pillanat is elérkezett És Poincaré magával vihette a francia állampecsétet Bordeauxba, átlophatja akár Londonba is: abban a pillanatban, mikor a németek békét fognak diktálni, Franciaországnak meglesz az új felhatalmazottja, aki nemzete nevében fogja aláírni a békeokmányt és pedig Anglia és Oroszország beleegyezése nélkül, ha kell. 1871-ben Jules Favre kötötte meg a békét Bismarckkal. S mikor nem volt kezénél a respublika pecsétje, Bismarck azt mondta neki, nyomja rá csak nyugodtan a viaszra azt a pecsétgyűrűt, ami épen az ujján volt. Azt a pecsétgyűrűt pedig a sors idegrázó véletlenéből az utolsó Bourbon- király, a lefejezett XVI-ik Lajos fia adta emlékül Jules Favrenak. sírálják, hogy hadvezetőségünk milyen helyesen járt el, amikor a Szerbiával való defenzívát rendelte el, mindaddig, amíg főseregünket az orosz harctér eseményei kötik le. Megnyugvással olvashatjuk ki ezekből a jelentésekből, hogy a mi hadvezetőségünk úgy járt el Szerbiával szemben, ahogyan az a leghelyesebb: ágyúink, fegyvereink hatalmas vasrácsával zárta körül a fenevadak ketrecét. A fenevadak pedig megtanulhatták most, hogy amikor ragadozó bestiafejüket ki merik dugni a rácsból, véresen és a fájdalom dühétől ordítva kell visszariadniok... - Hosszú bárdok után az óriás fronton még nyugszanak a fegyverek, de rövid idő múltán ennek a csöndnek a méhéből meg fognak születni az új, izgalmas események: ezt konstatálják hadvezetőségünk jelentései. A sajtóhadiszállásról érkező jelentések pedig fürgén hozzáfűzik a prognózist: a hangulat bizakodó és az úi események demonstrálni fogják, menynyire helyes volt hadvezetőségünk taktikája, hogy aizen a ponton, ahol az oroszok túlerőben voltak, elrendelte hadseregünknek biztosabb bázisra való elhelyezését. A csöndet, amely most az orosz harctéren honol, megtört egy győzelmi hír: Hofer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének a helyettese, jelentést tesz közzé, amelyben tudatja, hogo Dankl tábornok győzelmes hadserege ellen az MSzrevjcánál a szerb Timok-Szadosztánk betörést kísérelt Csapataink aysra&ars szétverték az gflensfgiet. — ssett @§, szfc elfogták. — É$zak@s$ verésén &adóm@t. — Ssmánia sefeg^weraite a terüreSéf© lépett ©r©sz©kat0 — Az entente kötelezi© magát, keimen két békét. — A német kancellár az amerikai it Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 219. (12,459.) szám. Kedd, szeptember 8. ELŐFIZETÉS! ÁJUK: Estez évre ...... 82 K — f Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ ügyes szím ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24 ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci körút 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1 Telefon: József 52-96. A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal.