Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-01 / 60. szám
2 PESTI HÍRLAP 1915. március 1., íj öt fő: HHHhHHHHIHHI _ Prasznysztól értek el sikert a németek, mert — mint ezt már pár nap előtt itt kifejtettük — Narev— Bohr—Nyemen vonal ellen irányuló egész német front a varsó— pétervári vasúti vonalat fenyegeti elvágással. A mai németjelentés egyéb adata pedig a Prasznysztól északnyugati irányban húzódó front egyéb szakaszairól ismét csak jókat jelent. Osztrolenkától északnyugatra, az Omulev mentén a németek visszaszavertek egy ellenséges támadást. A keletporoszországi tavaknál eredő Omulev folyó Osztrolenkánál torkollik a Narevba, maga Osztrolenka Prasznysztól légvonalban mintegy 45 kilométerre van. A front további részéről még jobb hírt hoz a mai német jelentés: Grodnótól északnyugatra tegnap új orosz erők nyomultak elő, a német ellentámadás azonban visszavetette az oroszokat a vár előtti állásaikba és ezenfelül 1800 oroszt német kézre is juttatott. A grodnói vár az osztrolenkaitól légvonalban mintegy 165 kilométerre van északnyugatra, a pétervári vasút pedig Vilna, Grodno és Bialisztok érintésével visz Varsóba. Ez a vázlatos földrajzi magyarázatis mutatja, hogy Varsó és Novogyorgyevszk szempontjából a prasznyszi arcvonalnál háromszorta távolabb fekvő grodnói arcvonal állása nem kevésbbé elhatározó jelentőségű. Egyébként sem tudhatjuk és nem tudhatják maguk az oroszok sem, hogy Hindenburg haditerve a Nyemen—Bohr—Narey vonalnak melyik erőssége ellen irányul elsősorban és bizonyos az, hogy Grottun olyan kulcs, amelylyel az összes Narev-menti, sőt esetleg a Visztula-menti várak "kapuit is könnyebben lehetne megnyitni. * "A francia harctér eseményeiről beszámoló német hivatalos jelentés hosszabb idő múltán ma ismét jelentősebb sikerekről ad hírt. Tegnap azt közölte a német nagy főhadiszállás, hogy a Champagneban a franciák újra nagy erőkkel támadtak; a harc egyes helyeken még folyik, egyebütt az ellenség támadását visszaverték. A további közlés szerint a németek Verdimtől északra megtámadták a francia hadállások egy részét; a harc itt is folyik még. Mára ezek a harcok a németek javára dőltek el. A Champagneban intézett francia támadásokat egész terjedelmükben visszaverték a németek. A champagnei harcokról és azok jelentőségéről részletesen megemlékeztünk néhány nappal ezelőtt. Február közepe táján kezdődtek a franciáknak a Champagneban való heves támadásai, amelyek nap-nap után megismétlődtek. Február végén már azt közölheti a német hivatalos jelentés, hogy a támadásokat egész terjedelmükben visszaverték. Ezzel körülbelül befejezettnek is tekinthető a francia hadvezetőségnek az a vállalkozása, hogy a harcvonal e részén offenzívát folytasson. A terv, hogy a német frontot áttörjék, meghiúsult és rengeteg véráldozatot követelt, hiszen a német hivatalos jelentések nap-nap után utaltak az ellenség „súlyos, igen súlyos, véres és igen nagy" veszteségeire. A német hadvezetés céltudatosságára végtelenül jellemző, hogy míg a front egyik részén teljes eredménynyel hajtja végre a defenzívát, addig a harcvonal más részén, ahol arra az időt elérkezettnek látja, támadást rendel el, amelyet a csapatok sikeresen végre is hajtanak. A champagnei francia offenzíva idejére esik a németeknek a Vogézekben való előnyomulási törekvése. A német csapatok mind a két feladatot bravúrosan megoldották; ott, ahol az ellenség feltartóztatása volt a cél, megakadályozták minden előretörekvési kísérletét, bármilyen nagy erőket is vetettek harcba a franciák; ott pedig, ahol a legfőbb hadvezetőség az előnyomulást rendelte el, visszavetették az ellenséget. A Vogézekben ma olyan hatalmas sikert értek el a németek, amilyenre a hónapok óta folyó lövészárok-háborúban még nem volt példa: a Vogézek nyugati szélén kiverték a franciákat hadállásaikból húsz kilométernyi szélességben és hat kilométernyire szorították vissza az ellenséget. A franciáknak az elhódított terep visszafoglalására, irányuló kísérletei súlyos veszteségeik mellett kudarcot vallottak. Épen így visszaverték az ellenségnek a déli Vogézekben megkísérelt előretöréseit is. A Vogézekben tehát csaknem a front egész terjedelmében nagy csata folyt. Az a körülmény, hogy a franciákat hat kilométermire szorították vissza, arra enged következtetni, hogy a németek nemcsak kiemelték állásaiból az ellenséget, hanem azt eredményesen üldözték is. Mindez arra mutat, hogy a német csapatok a támadást páratlan bravúrral hajtották végre és a franciáknak minden bizonynyal súlyos veszteségeket okoztak. Fokozta az ellenség veszteségeit az a meghiúsult törekvése, hogy az elhódított területet visszafoglalja. E harcok eredményeként a német front, amely félkört alkotott, középpontjában a Donon-hegytől nyugatra eső területtel és Blamont-tól St.-Dié-ig volt megrajzolható, kiegyenesedett és elérte azokat a hadállásokat, amelyeket a németek szeptemberben foglaltak el. Azzal a lényeges különbséggel, hogy szeptemberben a francia front délebbre eső része mélyen benyomult Elzászba, míg most a francia harcvonal Elzászból, a sóvárgott tartományból, csak jelentéktelen részt hasít le. Ez a mai német siker újra erősen fokozhatja a francia közvélemény elkedvetlenedését, nemcsak azért, mert a hadsereget kudarc érte, hanem politikai okokból is. Az Elzászba való bevonulás reménységei szertefoszlottak; Joffre álma, amely az ígéret földjét varázsolta a francia fantáziák elé, a ködbe veszett. Emlékezzünk vissza: Joffre előbb a Vogézekben tervezett nagyszabású előrenyomulást, később Reimsnél, még később a Champagneban akarta áttörni a német frontot. Mindegyik kísérlete meghiúsult,mindenütt a németek nyomultak előre. A mai nap másik kiemelkedő sikere az, amit a németek Verduntől északnyugatra értek el. Malancourttól délre az ellenségnek több, egymás mögött levő hadállását rohammal elfoglalták. Az a körülmény, hogy a németek több, egymás mögött fekvő ellenséges hadállást foglaltak el, újra a bravúrosan, rendkívüli hévvel keresztülvitt támadás bizonysága. Igen nagyjelentőségűnek kell elismerni ezt a sikert azért, mert Malancourt Verdunn külső erődgyűrűjétől mintegy tíz kilométernyire fekszik. Egybevéve a francia harctér mai eseményeit, meg kell állapítani, hogy a német hadviselés csak részben defenzív természetű. Rengeteg időt igénylő előkészítés után a németek szisztematikusan támadnak a front egymástól legtávolabbra eső részein, állandóan gyöngítve a francia állásokat, úgy, hogy a nyomás egyre inkább érezhetővé válik. A háború legmodernebb formája, ami a francia harctéren folyik, rendkívüli feladatok elé állítja a hadvezetőséget és épen ez az oka, hogy az események csak lassan következnek egymásra. A gondos előkészítés azonban állandóan megtermi a maga részletsikereit, amelyeknek egymásra hatása végül is a döntő győzelmet érleli meg. A török főhadiszállás jelentése szerint az angol-francia flotta a Dardanellák bejáratánál levő Szeddil Bahr erőd bombázását tegnap is folytatta. Az egyesült hajóhad tehát láthatólag szünet nélkül a legkomolyabban teljesíti feladatát és a Dardanellák déli bejárata előtt olyan bombázást visz véghez, amihez képest Port Arthur rettenetes tenger felőli ágyúzása is eltörpül. Négy napja folytatja egy tucat dreadnoughtból és négyszer annyi más hadihajóból álló kombinált angol-francia flotta a tengerszoros záróerődjeinek bombázását. A Dardanella-kérdés politikai oldalát máreléggé kifejtettük, ma Andrássy Gyula idevágó cikkét is ismertetjük — idejénvalónak tartjuk tehát, ha ezúttal katonai és tengerészeti szempontból vázoljuk a Dardanellákért folyó harc eshetőségeit. Az egyesült angol-francia flotta 30.1. és 34.3 cm.-es nehézágyukkal lövi a Dardanellák záróerődjeit, amelyek, a török jelentések szerint, legmodernebb nehéz ágyúikból oly eredményesen válaszolnak, hogy már eddig is hét ellenséges páncélosnak okoztak kisebb-nagyobb sérülést. Az ellenség itt azonban határozottan tüzérségi fölényben van, mert tíz kilométernél nagyobb távolságban mozgó hajókról lövi aparti ütegeket, amelyek ezért csak akkor válaszolhatnak, amikor az ellenség kisebb távolságra közelíti meg a szárazföldet. Tudjuk, hogy a Dardanellák hossza mintegy 71 kilométer, szélessége pedig 1300 —7400 méter között váltakozik, de 4000 méternél csak egynéhány helyen szélesebb, úgy hogy a tüzérségi harc a legtöbb helyen 2000 méternél rövidebb távolságú. A szoros déli bejáratától délre Tenedos, délnyugatra Limnos, nyugatra pedig Imbros szigeten fekszik. A szoros déli bejáratánál két hatalmas, több erőművel ellátott erőd áll és pedig az európai oldalon Szeddil-Bahr, az ázsiai oldalon pedig Kum-Kali. Kmvilek még több régibb erőd, Orehanie, Erthogrul és Kepolie védik a szoros bejáratát. A két előbbi erőd teljesen modern berendezésű és a legnagyobb kaliberű nehéz ágyukkal van felszerelve. Az egyesült angol-francia flottának tehát elsősorban is az a feladata, hogy ezeknek az erődöknek ágyúit elhallgattassa és az erődöket összerombolja. Mivel azonban ezt tisztán csak nepáli harcban elérni nem lehet, az angolok , franciák csak akkor érhetnek el itt lényeges sikereket, ha kellő mennyiségű csapatokat képesek partraszállítani, hogy ezek azután az erődöket rohammal bevegyék. Ez pedig újból rendkívül nehéz feladat, mert a törökök a félszigeten és a kis-ázsiai partokon nagyszámú csapatok felett rendelkeznek.Ha pedig, mindennek ellenére, mégis sikerülne az ellenségnek a nevezett zárerődöket elpusztítani, akkor még előtte áll a Dardanellák legnehezebb része, ahol a kitűnő erődöktől csak egy pár száz méternyi távolságra vezet el a viziut, ahol méga legrégibb típusú nehéz ágyuk is teljesen érvényesülhetnek és ahol sűrű tengeralatti aknasorok zárják el az amúgy is keskeny és sziklazátonyos viziutat. A szoros legszűkebb Kilid Bahr és Kn-Ic-Sultanie (Csanak Kalesszi) között, ahol a Dardanellák szélessége mindössze 1300 méter és ahol a hajózható viziút száz méter távolságra vezet el Kilid Bahr óriási méretű és rengeteg nehéz ágyúval felszerelt erődje alatt. Még a kereskedelmi gőzösök is a zátonyok miatt oly közel haladnak el itt a hatalmas esőóriások alatt, hogy a mellettük álló fezes török katonák arcvonásai is tisztán kivehetők. Ezek az erődök számos redoute-el és erőművel vannak körülvéve, fönn a hegyláncokon pedig 215 méter magasságban, újabb erődök őrködnek víz melletti társaik fölött. Jóformán kődobásra kell a hajóknak a zátonyok és az áramlat miatt a Kilid Bahr és