Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-01 / 91. szám

1915. április 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP műveletik hóolvadás következtében megakadtak. Augusztáv, Mlava és Ciechanov környékén a folyók kiáradtak és az egész vidék egy hét lefor­gásán belül, mocsárrá alakul át. Minden átvo­nulási kísérlet lehetetlennek bizonyult. Miszyni­ec és Kolno között a vidék tóvá alakult át. És ezen okból a Visztula partokon is nyugalom van. A Rjecs igy ír: Nem kell hinni, hogy a né­metek nem cselekszenek, sőt készen kell lenni, hogy erősebb tevékenységüknek újra való meg­kezdésekor erőteljesen szállhassunk velük szembe. A Tauroggen körül harcok. Bécs, márc. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Reichspost haditudósítója a következőket írja: A Tilsit—Heidekrugstarssetől északkeletre folyó harcok rendkívül kedvezően folynak. Szá­raz, hideg időjárás kedvez operációinknak. A Tauroggen körüli harcokban a németek több száz foglyot ejtettek. A második fogolyszállítmány­nyal közvetlenül Tilsit előtt találkoztam. A hadi­foglyok állapota rossz volt. Számos öreg embert találtam köztük és amit az oroszoknál mindez­ideig nem vettem észre, a katonák között számos lábbeteg is volt. A Tauroggenben és a környékén lefolyt harcok hevesek voltak. A tiszta időjárás rendkívül kedvezett a tüzérségnek. Tauroggen körül számos falu sokat szenvedett a tüzérség lövéseitől. A határ mentén égő falvak magasra felcsapó lángoszlopait lehet látni. Ez a körülmény a határ innenső felén a lakosság körében nagy nyugtalanságot keltett. Annál nagyobb örömmel fogadták azután azt a hírt, hogy a harcok ked­vező fordulatot vettek. Memel körül az erődít­vényeken és sáncokon gyorsan és szorgalmasan dolgoznak, hogy minden esetre biztosítsák ma­gukat, ha újabb rabló csapatok találnának be­törni. Nikolajevics nagyherceg visszaküldte Pau tábornokot. Bukarest, márc. 31. Pau tábornoknak az a missziója, hogy Nikolajevics Miklós nagyherceg oldalán tanács­adóként működjék, meghniusult. A nagyherceg a Oroszország és a háború. Az alkalmatlanok sorozása Oroszországban. Kopenhága, márc. 31. A „Politiken" pétervári híradása szerint Oroszországban április 1-én újra katonai bemu­tató eze­ejére vonulnak be mindazok a 18—45 éves v­védkötelesek, akiket eddig alkalmat­lanoké váltak. Kémkedő orosz csendőrtisztek elfogatása. Stockholm, márc. 31. Hivatalosan megerősítik azt a hírt, hogy Pétervárott több magasabbrangú csendőrtisztet fogtak el, akik a németeknek kémkedtek. Az el­fogottak számát még nem ismerni. Az elfogottak közt van egy nagyon ismert magasrangú tiszt. Az affér orosz katonai körökben kínos feltűnést kelt. Német hivatalos Jelentés, Berlin, márc. 31. "A nagy főhadiszállás közli március 31-én: Pont-à-Moussontól nyugatra a franciák Regnievillenél és ettől ke­letre, valamint a Bois de Pierreben támadtak, de sú­lyos veszteségeik mellett visszavertük őket. Csak egy helyen, a Bois de Pierretől nyugat­ra, folyik még a harc. Tegnap ellenséges repülők bombákat dobtak Brugge, Ghistelles és Courtrai belga helységekre, anél­ — '— rry-i n-aM-i-r-n-rT mn—. írnarrM rr rm TriranmwrTT kiil, hogy katonai kárt okoztak vol­na. Courtru­ibn a bomba egy kór­ház közelében egy belgát megölt és egyet megsebesített. A legfőbb hadvezetőség. Az Yser hídjának szétrombolása Nieuportnál Genf, márc. 31. A nieuporti Yser-híd szétrombolása alkalmából a lapok azt jelentik, hogy a szét­rombolást a német nehéz ütegek az ellensé­ges hajóütegek heves tüzelése közben vé­gezték. A francia hadvezetőség a lassú me­net­ek­i harcokat főképen azzal mentegeti, hogy csak árkásztámadások történnek, ame­lyek során eddig 7000 kilogrammnyi rob­bantóanyagot használtak el. A flandriai harcok: Rotterdam, márc. 31. Londonból táviratozzák. A Daily Mail már­cius 25-iki kelettel az észak-belgiumi harctérről a következő jelentést kapta haditudósítójától: Borzasztó ágyúzás kezdődött és még most is­ nagy hevességgel tart esztendőtől délre. A né­metek sok nagy kaliberű ágyút állítottak fel. Egész raj repülőgép kering az operációs terület fölött. A küzdelem nagyméretű lett és az egész Yser mentén dúl. A csata rendkívül heves. A tá­madás váratlanul jött, mert a jelekből a szövet­séges hadvezetőség azt következtette, hogy csak a jövő hét elején fognak támadni a németek. Harc a levegőben. Levelek. ( Megfigyelések.) Írta: LUX TERRA. I. . . . Sokáig gondolkoztam rajta, de mégis csak eladom a gyöngyöket. Sajnálom, hisz tudod milyen szépek és hogy mennyire szerette szegény anyánk, de minek tartsam? Már nem viselem. Tavaly még feltettem az operába, de már akkor elhatároztam,, hogy decpstage ruhát nem veszek többé magamra. Már nem szép a nyakam. Észre se vettem, elhervadt. Pedig te tudod, milyen szép nya­kam volt. Zalzer, az ékszerész, négyezer ko­ronát ígért a gyöngyökért. Ha legalább ne­ked lenne leányod, h­­gy annak adnám! El­fogom adni és két elesett katona özvegyének ajándékozom az árát. Két-kétezer korona már existencia egy szegény asszonynak. Va­lami kis boltot rendezek be nekik. Haris­nyakötő-boltot, vagy virág, tejesboltot, eset­leg kis kávémérést. Legalább lesz egy kis dolgom és az életem üressége néhány hó­napra ki lesz töltve. Amióta özvegy lettél, te is tudod mi az, mikor egy nő egyedül él és nincs senkije. Neked legalább van egy halottad, akit szerethetsz. Nekem, az elvált asszonynak, senki sem. Az egész háború alatt szerettem volna valamivel hasznossá tenni magamat, de én mindig azt hiszem és hittem, hogy sehol sincs reám szükség. Ta­lán a gyöngyök árával segíthetek. Azt azon­ban mondhatom neked, hogy nehezen válok meg a gyöngyöktől. Te tudod, milyen szép nyakam volt és Gyuri valaha úgy szerette látni ezeket a gyöngyöket a nyakamon. Ta­lán el se adom. Mit segít az én pár ezer ko­ronám ebben a nagy szerencsétlenségben? Mindig olyan hosszúak a leveleim, ho­gy két este írom neked Ma egész nap erős szívdobogásom volt és folytonosan sí­rok. Valami rettenetesen megzavart.­­Jyu­rinak a fia elesett. Valahol Galíciában. Húsz esztendős volt. Az egyetlen gyerekük. Lá­tod Mária, az embert nem javítja meg a szenvedés. Az első percben, mikor olvastam a lapból a gyászjelentést, olyan pokoli öröm fogott el, hogy azt hittem, egyszerre én let­tem a világ legboldogabb teremtése , hogy érdemes volt huszonegy esztendeig szen­vedni, mert a sors fényesen kárpótolt. Az­után egyszerre sírógörcsöket kaptam, mint­ha nem annak az asszonynak az egyetlen fia halt volna meg, akit eddig legjobban gyűlöltem a világon, hanem az enyém. És akár hiszed, akár nem, most folytonosan si­ratom azt a fiút A lelkem majd megszakad érte és ha az ember meg­tehetné azt, amit nem teh­et meg, most elmennék a szülőkhöz. Nem sok értelme lenne és kérdés, megértené­nek-e ők engemet? De látod Mária, most nemcsak neked van egy halottad, akit sze­rethetsz, hanem nekem is van. Holnap el­megyek Zalzerhez és eladom a gyöngyö­ket . . . II. . . . Elhatároztam. Hogy más városba költözöm és a házat eladom, vagy bérbe adom. Talán Pestre megyek, talán máshová. Azt hiszem, ezen a házon átok ül. Tegnap fenn voltam a padláson. Mikor a drágja mramék elmentek a háborúba, két tisztje hozzámküldte a holmiját. Legényemberek voltak, a Hóna­pos szobájukat felmondták és egyiknek a holmiját egy savanyúvizes ládában hozta el a legénye, a másikét egy lepedőbe kötve. Ott vannak a padláson. A gazdájuk mind a kettő elesett. Tegnap mi­kor felmentem a padlásra, a lepedő úgy nézett reám, mint egy fehér kisértet s a "láda tetején két nagy kerek lyuk, mint két vádoló szem. Azt hiszem, az én, vagy ennek a hárnak a Re/venció+lpnséare okozta, hogy ők is elestek. A lepedőben a Latzkó had-Páris, márc. 30. A Temps jelentése szerint egy Taube-re­pülőgép március 29-én megjelent Cassel felett (Dünkirchentől délkeletre) és hat bombát dobott le, amelyek csak anyagi kárt okoztak. A Tauba azután Hazebrouck és Bailleul felett röpült el. Hevesen tüzeltek reá, azonban sikerült sértetle­nül visszaröpülnie. Nancy vidékén a német repülők élénk tevé­kenységet fejtenek ki, amióta az idő megjavult Nancy környékén számos bombát dobtak le, ame­lyek nagyrészt a puha talajban robbantak fel és kárt nem okoztak. Pont-A-Moussont ismét bombázták a leve­gőből. Az anyagi kár tetemes, de emberek nem sebesültek meg, nagy holmija van, a ládában az Ullmann főhadnagyé. A hadnagynak öreg édesanyja van és azon töröm a fejemet, hogy adjam értésére, hogy itt van a fia holmija. Till­mannak ugy tudtam, nincs senkije. Felnyi­tottam a padláson a ládáját s egy szivaros­dobozban sok levelet találtam. A levelekből megtudtam, hogy Ullmannak is van vala­kije. Egy törvénytelen fia, valami kis fran­cia nevelőnőtől. Isten tudja miért, de most szeretném, ha az a fia lenne már vagy tíz esztendős és valamikor elvenné az én Man­cikámat. De csak ketten, együtt, hat esz­tendősök. Mancika minden este sír, hogy mikor jön már haza a menyországból, apuci? . . . III. . . . Mégse tehetek egyebet, mint elvá­­­lok Bertától. Hadd legyen szabad és bol­dog Az üzlet rosszul megy. Az eső mindig esik, esernyőt még­se vesznek az emberek. Vagy a szerencse is elh­­agy­ott és csak tőlem nem vesznek? Végkiárulást rendezek és nyitok egy kis csemegeüzletet. Ennivaló és koporsó mindig kell. Ha több pénzem lenne, koporsóraktárt rendeznék be. Igaz, hogy a csemegeüzlethez asszony is kell. Hisz tudod, hogy engem csak az keserített el, hogy Berta annak a gazembernek a tányérjáról evett és a libacombot a szájába dugta. Azután azt gondoltam, mit tehet arról az a szegény asszony, hogy jobban szereti azt a másikat, mint engem? Na! Egye meg a fene! Na­gyobb baj a h­áború. A Gelb is elesett, a Fi­scher is és Elkánnak a bátyja ide menekült Galíciából nyolc gyerekkel. A kilencedik menekülés közben leesett a szekérről és csak későn vették észre. Visszamenni nem lehetett. Az asszony meg akarta magát ölni, de a pap, aki velük volt, azzal vigasztalta őket: a Jehova nemzetségéi­g­ valaó gyerek ott ver gyökeret, ahova esik és tovább sza­ francia tábornokot, akinek hivatalos megbízása­­ úgy szólt, hogy a francia katonai érmet nyújtsa át neki, rendkívül hűvösen fogadta és megkö­szönte ugyan a jóindulatú tanácsokat, amikkel a francia tábornok szolgált, de egyúttal meg­érttette vele, hogy helyesebb volna, ha Joffre és French tábornokokat oktatná ki arról, hogyan kell a németeket Franciaországból és Belgiumból kikergetni, ő majd csak elbánik maga a néme­tekkel Oroszországban és semmiesetre sem akar­ja az olyan értékes erőtől, amilyen Pau, a szö­vetséges seregeket a nyugati harctéren, ahol bi­zonyára nincs túl sok jó vezér, megfosztani. 3

Next