Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)
1915-08-01 / 212. szám
Budapest, 1015. XXXVII. évfolyam, 212. (12,784.) szám. Vasárnap, augusztus ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 h — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Vilmos császár-út 78. Telefon 20—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár-út 78. Telefon 26—40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút . Telefon : József 02—96. Vissza. Ne essék gúnyos szó az orosz hadvezetőség természetes törekvéséről, hogy a nagy összeomlást és visszavonulást, legalább szavakkal, szépíteni akarja. Megteszi ezt minden hadvezetőség, ha rászorul. És valljuk meg őszintén, az orosz hadvezetőség szépítési kísérlete még szinte rideg igazmondás Cadorna gróf nevezetes jelentéseihez képest, melyek még a két hónapig egyhelyben való veszteglést, az olasz hadsereg véres dervistáncát is úgy írják körül, mintha az olasz katonák hetyke tánclépésekben már Bécs felé muzsikáltatnák magukat. Az orosz hadvezetőség a viszavonulást nem tagadja le. A hadvezetőség hivatalos lapja Varsó, Ivangorod és Novogyorgyevszk kiürítéséről egész nyíltan beszél. A veszedelmek torlódását sem hallgatja el. Meg szabad tehát neki bocsátani, hogy ennyi keserű igazság köré egy kis cukrot önt, mielőtt az orosz népnek beadja. A keserű pirula megcukrozása, ha az orosz hadvezetőség úgy állítja be katasztrófáját, mintha a monarchia és Németország körülbelül egész haderejével Oroszországra feküdt volna, ami mindenesetre furcsa bók az entente egyéb államainak, mert akkor Anglia, Franciaország, Belgium és Olaszország miért nem tud egyetlen lépéssel sem előbbre jutni? Az orosz hadvezetőség ismeri az okokat, de odahaza a tömegek hadd higyjék mégis, hogy a „kimeríthetetlen Oroszország" hadserege valami borzalmas túlerő elől vonul vissza. És ugyancsak a keserű pirula megcukrozása, ha a hadvezetőség a nagy visszavonulást úgy szeretné beállítani, mint a Napóleon ellen szenzációs sikerrel alkalmazott moszkvai minta új kiadását. Hallottunk mi már ilyen célzást a katasztrófát előreérző franciáktól is, akiknek pedig fájhatott kissé a Napóleon megalázó emlegetése. Az orosz hadvezetőség erről a moszkvai mintáról is jól tudja, hogy száz év után bajos volna megismételni, mert a haditechnika mai állásában régi sakkhúzásokra könnyű a megfelelő ellenhúzást megtalálni. Tehát a moszkvai minta emlegetése is csak hazafelé szól. De valamivel csak illik szépíteni egész országrészek gyors feláldozását s az oroszok a szépítésben még bizonyos tekintetben mértéktartók. Az olasz „miles gloriosus" mellett még inások is alig lehetnének. Nem is ez a fontos az oroszok általános visszavonulásában, melyet különben nem is tagadnak. Fontosabb az, hogy tudnak-e majd viszavonulni? A nagy orosz hadsereg ma aránylag szűk területre torlódott s a visszavonulás technikai lehetősége a szakadatlan erős üldözés közben akkor is nehéz probléma volna, ha a lebonyolításra az orosz hadseregnek még az összes vasúti vonalak rendelkezésére állanának. Pedig már csak két vonal áll rendelkezésére, a többi már a szövetséges hatalmak ágyutüzének gyűrűjébe esik. A megmaradt két vonalon az orosz visszavonulás rendezősége, hogy az ő szavait használjuk, még „maga után csalhatja" Oroszország belsejébe a mieinket, de a vétlen, melynek irányításában a németek olyan mestereknek bizonyultak, megzavarhatja ezen a két vonalon is a visszavonulást. A stratégiai „maga után csalás"-ból kelepcébe jutás is válhatik. S ha az ember jól odafigyel az angol és francia sajtó sűrű feladásaira, akkor lehetetlen észre nem vennie, hogy amonnan gyorsaságra nógatják az orosz hadvezetőséget. Nem sokat okoskodni, hanem menekülni, mielőtt a hely, ahol vagytok, Sedánná válik. A távolban szűkölő szövetségesek kevesebb művészetet és több gyorsaságot várnak az orosz rendezőségtől. Az angol parlamentben a legközelebbi hetekre katasztrófális események bekövetkezésének lehetőségét emlegették. Lloyd George az angol bányamunkásoknak nagy veszedelmek szürke felhőit mutogatta. Mert az entente attól fél, hogy Oroszország lekésik a saját vonatáról s mig Varsótól véres könynyekkel búcsúzik, egész hadseregét bekerítik. A végzet most hétmértföldes csizmákkal jár, s a viszavonuló orosz hadseregnek, ha nem akarja magát itt. Kéremi, nem elég a visszavonulás gondolatával megbarátkoznia, hanem sietnie is kell, így látják szövetségesei, barátai és hitelezői, akik érdekelt szemmel figyelik. S mi ebben látjuk a helyzet fontosságát. Tud-e az orosz hadsereg visszavonulni? Mert a visszavonuláshoz a szándékon és a kényszeren kívül utak és vasutak is kellenek. Sok útja és sok vasútja pedig már nincs az orosz hadseregnek. A ránk következő hét a világtörténelem egyik legszenzációsabb eseményének titkait rejti méhében . . . Az oroszok a Novo-Alexandria-Choim vonalon uj ellenállást kísérelnek meg. — Mindenütt megtámadtuk őket. — Novo-Alexandria irányában átkeltünk a Bisztrán. A németek Gholm felé közelednek. Woyrschnak a Visztulán átkelt csapatai tovább nyomulnak kelet felé. Hozantól keletre is tovább folyik az előnyomulás. — A király flotta- és hadseregparancsa az Olaszország ellen küzdő haderőkhöz. — Német siker Ypem alatt. Május óta, valahányszor Mackansen rajtaütött az oroszokon és megverte s viszszavonulásra kényszerítette őket, Miklós nagyherceg rövid hátrálás után mindig megkísérelte az ellenállást. Ha Hindenburg, Mackensen és Nikolajevics Nikolaj stratégiáját persze csak durva, nagy vonásokban nézzük, akkor Hindenburgban a bekerítés, Mackensenben az áttörés alkotó művészét kell látnunk, Miklós nagyhercegben viszont a passzív, hamleti főt, aki olykor brilliánsan tudta keresztülvinni azt a gondolatát, hogy csak lépésről-lépésre hátráljon az ellenség elől, de épen ez a tétovázása került már eddig is rengeteg vérbe s boszulhatja meg magát végül helyrehozhatatlanul. Megboszulta magát ez a stratégia már akkor, amikor a gorlicei áttörés után Radko Dimitriev mindjárt a Szánig akart visszavonulni, Miklós nagyherceg parancsára azonban kénytelen volt a Visztokánál megállni, szembefordulni velünk, rengeteg foglyot veszteni és a legvéresebb kudarccal folytatni a visszavonulást mégis csak a Szan vonaláig. Viszont el kell ismerni, hogy Przemyslnél és ettől keletre, aztán Lembergtől keletre bevált az orosz generalisszimusz lépésről-lépésre hátráló stratégiája, de természetesen itt is csak súlyos áldozatok árán. A dán királyfinál a gondolat a tettet halványra betegítette, az orosz nagyhercegnél a gondolattól vérpatakok töltik le az utat a tettig, amit elodázni óhajtott s hiába. Miklós nagyherceg mindig megpróbálja, hátha sikerül a megállás és május óta sehol sem tud megállni. A mai hivatalos jelentések ismét azt bizonyítják, hogy a Visztula és a Bug közötti frontáttörés után az oroszok nem vonultak vissza mélyebben, mint 20—25 kilométerre. De ha valahol elkerülhetetlen volt a részletekben való visszavonulás stratégiájának alkalmazása, akkor ez a vonal az. Mert mennél tovább tudnak ellenállni az oroszok annak a nyomásnak, amely itt délről északnak nehezül rájuk, annál rendszeresebben vonulhatnak vissza a nyomás elől, amely a Visztula mentéről kelet felé, a Narer mentéről pedig dél felé szorongatja őket. Ha csak a teljes összezsúfolás hálójából a lehető legkevesebb áldozattal akarnak menekülni, meg kell kísérelniök a Bug és a Visztula között az újabb és újabb ellenállást, míg a Visztulától nyugatra és a Narevtől délre elhordhatják magukat. Persze nagy kérdés, hogy épen a Miklós nagyherceg tétovázó stratégiája nem tett-e most már minden olyan entente-reményt illuzóriussá, hogy az orosz visszavonulás a Visztula és a Narev vonalakról még rendszeres lehessen. Hiszen Parisból és Londonból már régóta fújják a visszavonulás kikerü lt post3 Hírlap mai STpima 52 oldal A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, a V ZIUS 2-án a rendes időben jelenik meg.