Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)
1915-08-11 / 222. szám
14 1 PESTI HÍRLAP 1 1915. augusztus 11., szerda. — (Az Édekes Újság háborús albuma.) Az Érdekes Újság, a legelső magyar képeslap, mely már sok szenzációval lepte meg a közönséget, most olyan ötletet valósított meg, mellyel a világ összes képeslapjait túlszárnyalta. Az Érdekes Újság albumba gyűjti össze a világháború legérdekesebb eseményeinek legszebb fényképeit. Az Érdekes Újság háborús albuma különbözik minden eddigi hazai és külföldi vállalkozástól, mert nem ad bővebb magyarázó szöveget, az albumban a képek önmagukért beszélnek, a remek kivitelű, dupla mélynyomással, a szokszorosító iparnak ezzel a legtökéletesebb fajtájával nyomott fényképek reflex formaszerűen rávilágítanak a nagy háború minden feljegyzésre érdemes eseményére. Aki a háborús albumot végiglapozza, az előtt a világháború legtökéletesebb története fog kialakulni. Az Érdekes Újság háborús albumának most jelent meg első sorozata, mely a lap 3000 koronás harctéri pályázatának első, mamásodik és harmadik díjával kitüntetett felvételek legszenzációsabb képeit tartalmazza. Kiállításban, művészi szépségben, a nyomdai technika páratlan tökéletes eljárásával előállítva ehhez hasonlóak lesznek a következő sorozatok is, melyek felölelik a világháborúnak minket magyarokat érdeklő minden kimagasló és képben megörökíthető eseményét. Az első sorozat tizenhét önálló képet tartalmaz, melyek külön-külön bekeretezve, — a képek erre szépségüknél és alakjuknál fogva kiválóan alkalmasak, —díszei lehetnek a szalonnak, ízléses tokba illesztve pedig odaillenek minden magyar család asztalára. A művészi keretek ára 3 korona, melyhez helyben 42 fillér, vidékre 72 fillér portó és 80 fillér láda- és csomagolás költség járul, magát az album első sorozatát pedig Az Érdekes Újság előfizetői és példányonkénti vásárlói, kivételes és igazán páratlan kedvezmény gyanánt 1 korona 50 fillér beküldése ellenében portómentesen kapják meg. Az Érdekes Újság annyira biztos abban, hogy a legszebbet, a legtökéletesebbet és a legérdekesebbet adja ezekben a képekben mindabból, amit ma a nyomdai technika az egész világon produkálhat, hogy azoknak, akik a kedvezményesen szállított képsorozattal nem volnának megelégedve, a portóköltség levonásával visszafizeti az Albumért beküldött összeget. (Az állami alkalmazású legénység kicserélése.) Mint, a Külügy-Hadügy című heti szemle legújabb száma jelenti, szó van róla, hogy a polgári életben állami alkalmazásban levő legénységi egyének közül azokat, akik hadi szolgálatra nem teljesen alkalmasak, de a mögöttes országrészekben ténylegesen szolgálnak, ki fogják cserélni olyan állami alkalmazottakkal, akik eddig „nélkülözhetetlenség" címén fel voltak mentve, de hadi szolgálatra alkalmasak. Ennek az igazságos és méltányos tervnek keresztülvitele céljából a hadiszolgálatra nem teljesen alkalmas, ténylegesen szolgáló állami alkalmazottak összeírása már folyik s intézkedés már a legközelebbi napokban várható. Az intézkedés nem terjed ki a posta- és távirda-tisztviselőkre. (Szoknyás útonállók.) A Szabadkával szomszédos Palicson Takács Istvánné, akinek férje egy esztendő óta a harctéren van, gyümölcsöt és egyéb árukat akart vinni a piacra. Alig hagyta el lakását podgyászával megrakva, a szomszéd házból előugrottak Takácsné ellenségei. Bartus Illésné és Ivanits Etel, még három nő társaságában. Az öt támadó nő közül az egyik nagykendővel letakarta Takácsné arcát, valószínűleg azért, hogy a tettesek kilétét Takácsné észre ne vegye. Azután elkezdték az aszszonyt kézzel verni, lábbal rugdosni és egyéb ütőeszközökkel irgalmatlanul ütlegelni. Amikor a támadók már úgy látták, Kofty Takácsné többé nem tud védekezni, a nála levő száztíz korona pénzét elvették, majd kötelet fűztek a kezére s becipelték az egyik udvarba, ahol tovább folytatták az ütlegelést. Mikor mindezt elvégezték, a véresre vert Takácsnét kilódították ismét az utcára. A palicsi csendőrség hamarosan a helyszínen termett s letartóztatta Bartus Illésnét és Ivanits Etelt, majd kihallgatásuk után, mivel a pénzt visszaadták, szabadon bocsátották őket. Takácsné súlyos sérüléseivel ágyban fekszik, a tettesek ellen pedig folytatják a büntető eljárást. (Vörös Kereszt.) A király a Vörös Kereszt körüli érdemek 1. oszt. tiszteletjelvényét a hadiékitménynyel, díjmentesen adományozta: Kis-Demeteri Gaudernak József gyalogs. tábornoknak, ő felsége magyar darabont testőrségebeli gárdakapitánynak. (Gorlice és Lemberg a francia harangon.) A Lille közelében fekvő Marquillies városkának templomtornyában van egy nevezetes harang, amely 1897 július 18-án szólalt meg először, s amelynek oldalán a többek közt ez a felírás is olvasható: „Je loue le vrai Dieu, j'appelle les fidéles aux offices divins et j'espére sonner un jour la victoire et le retour a la France de l'Alsace et de la Lorraine. (Dicsérem az igaz Istent, hivom a hívőket istentiszteletre s remélem, hogy valaha hirdethetem a győzelmet és Elzász-Lotharingiának visszakapcsolását Franciaországhoz.)" Ezt a harangot 1915 május 3-án a gorlicei diadalmas áttörés örömére a német katonák szólaltatták meg és a nap emlékét bele is vésték a harang oldalába. De megkondították a harangot június 22-én is, Lemberg visszafoglalása alkalmából is. Ez a nevezetes dátum is odakerült az előbbi diadalmas fegyvertényünk emléksorai mellé. (Hősök halála.) Nagyváradon az északi harctéren szerzett sebesülése és súlyos betegsége következtében, hosszú szenvedés után meghalt Padits Ferenc honvédszázados, zászlóaljparancsnok. Felesége, fia és két leánya gyászolja. Kedden temették el a hadapródiskolai hadikórházból katonai dísszel. Kézdiszentkatonai Elekes Antal honvédhuszárszázados június 25-én Bukovinában, midőn századát az ellenség ellen rohamra vezette, kötelessége bátor teljesítése közben, szivében két ellenséges golyótól találva, életének harmincadik, házasságának második évében hősi halált halt. Földi maradványait Bojanczuk község temetőjében helyezték ideiglenes nyugalomra. Ifjabb danczkai Pattantyús-Ábrahám Márton, az 1-ső huszárezred főhadnagya, a Signum Laudis tulajdonosa, miután csaknem egy teljes éven át páratlan kitartással és önfeláldozással küzdött hazájáért az északi harctéren, július 19-én hajnalban, a duninowi ütközetben, egy már visszavonuló más ezredbeli csapatunkat újra előre vezetvén, öt ellenséges golyótól találva, huszonnyolc éves korában hősi halált halt. Hűlt tetemeit hű bajtársai Wassileuben a templom udvarán helyezték ideiglenes nyugalomra. Tasnádi Kardos Géza, mérnök, 1-ső népfölkelő honvédhuszárezredbeli főhadnagy julius 25-én Zalonie község ellen rohamra vezette huszárszázadát s eközben orosz golyótól találva százada élén hősi halált halt. Magoss Olga, dr Magoss György Debrecen város főügyészének leánya férjét, Kardos László debreceni nagykereskedő fiát gyászolja benne. Az északi harctéren elesett báró Fiáth Béla 10. huszárezredbeli és báró Fiáth László 7. huszárezredben századosok holttestét a család hazaszállíthatta és a fehérmegyei Akán temették el katonai pompával. A temetésen mindkét huszárezred tisztjeinek küldöttsége jelent meg Bartha Imre és Kenessey István alezredesek vezetésével, továbbá egy század huszár, akik a sírnál dísztüzet adtak. A családon kívül nagyszámú előkelő közönség jelent meg, melynek soraiban ott volt gróf Széchényi Viktor főispán, szolgálaton kívüli 7. huszárezredbeli százados is. Vecsey Jenő hírlapíró, tartalékos honvédhadnagy, aki tavaly decemberben szerb hadifogságba jutott, néhány nap előtt Nisben tífusz következtében meghalt. Több napilapba és hetilapba dolgozott és tárcái, melyek közül többet közölt a Pesti Hírlap is, könyvalakban is megjelentek. Haláláról Ipsilanti Vera hercegnő értesítette a szüleit. Kapnikbánya nagyközség elöljárósága és képviselőtestülete gyászlapon jelenti, hogy a község aljegyzője, Oros Ferenc, a 101. gyalogezred egyéves önkéntes tizedese, ellenséges golyótól találva, hősi halált halt. Petrik Győző százados, a 82. gyalogezred századosa, az olasz harctéren hősi halált halt. Sebesülése után másodszor ment a harctérre. A budapesti 17. számú helyőrségi kórházból kedden temették Skrobru Károly főfegyvermestert a 4. utászzászlóaljból, Teisinger Henrik bajorországi gyalogost a 22. porosz gyalogezredből és Csurgó Lajos tiszakörtvélyesi honvédet a 29. honvédgyalogezredből. A 16. számú helyőrségi kórházból szerdán délután temetik Willingshofer János 2. gyalogezredbeli közkatonát, Neukirchner Mátyás 17. honvédgyalogezredbeli közkatonát, Anikevic Ilija 3. boszniahercegovinai közkatonát, Maric Milán önálló dalmát hegyitüzérségi tüzért és Lajko Ferenc 28. tábori vadászzászlóaljbeli vadászt. (Életunt úriasszony.) A Krisztina-körút 91. számú házban kedden délben megmérgezte magát Frott Sándorné főszámtanácsos neje. A mentők gyomormosást alkalmaztak és a lakásán hagyták. (Az orosz színésznők és a németek.) A Novoje Vremja julius huszonhatodiki száma közli a pétervári opera- és operetténekesnőknek arra a körkérdésre beérkezett válaszait, hogy tudnának-e szerelmesek lenni német emberbe. A feleletek közül mutatóba hadd álljon itt a két legjellemzőbb. T. énekesnő ekként vélekedik: — Meg vagyok róla győződve, hogy minden orosz nő azt fogja mondani, amit én: soha. Az én regényem hőse, — most éppenséggel nem gondolok a háborúra, — sohasem lehetne német férfi. Már magában ebben a szóban nyemec (német) is van valami prózai, goromba, unalmas. Még érdekesebb S. művésznő nyilatkozata, ő erélyesebb, de más tekintetben viszont óvatosabb. Így nyilatkozott: — A németek iránt azok után, amiket a háborúban műveltek,, olyan mély gyűlöletet táplálok, hogy egy csöpp rokonérzés is alig marad meg bennem a számukra. Persze nem lehet mindenről kezeskedni, de én mégis azt hiszem, hogy Apollóba se lennék szerelmes, ha megtudnám, hogy német útlevele van neki. Mindezekhez ezt a megyjegyzést fűzi a bajor főváros egyik újságja: „önagyságáék, föltéve, hogy szépek, csak jöjjenek a békekötés után Münchenbe. Majd akkor fogjuk látni . . ." . (A volt belgrádi követ nyugalomba vonulása.) A hivatalos bécsi Wiener Zeitung jelenti, hogy báró giesslingeni Giessl Vladimír lovassági tábornok, rendkívüli követ és meghatalmazott minsztert saját kérelmére nyugdíjazták. Ebből az alkalomból a király kitüntette a titkos tanácsosi méltósággal és megengedte, hogy dicsérő elismerését fejezzék ki neki azokért a tevékenységekért, amelyeket mint az uralkodóház és a külügyek minsztériumának képviselője fejtett ki a hadseregfőparancsnokságnál. (A boszniai mészárlás évfordulója.) Augusztus 13-án lesz harminchét esztendeje annak az emlékzetes szomorú napnak, amelyen a 32-ik gyalogezred 8-ik századának három szakaszát a boszniai okkupácionális hadjáratban lemészárolták. Ennek a gyászos napnak az emlékére az ezredben szolgált és az okkupácionális hadjáratot végig küzdött bajtársak augusztus 13-án délelőtt kilenc órakor a budavári helyőrségi templomban gyászistentiszteletet rendeznek, délután négy órakor pedig a bajtársak a „Veronika" vendéglőben (Hidegkuti-út 20) összejönnek. (A lengyelek jövője.) Bécsi tudósítónk jelenti, hogy a legfelsőbb lengyel nemzeti bizottság elnöke, Jaworski, felhívást bocsátott ki, mely a következő szavakkal végződik: Ha a fiktív nemzeti egység elérését, mely törekvés egyedül idézte elő összes nemzeti vereségünket, programmunkból kihagyjuk, ezzel olyan erős szervezet alkotását tanácsoljuk, mely a győztes hatalmak kormányainak megadja a lehetőséget arra, hogy ezzel a szervezettel, mint a nemzet képviselőjével megegyezhessenek. Az oroszok uralmától megszabadított lengyel tartományoknak egymás között olyan szervezetekbe kell csoportosulnak, amelyeknek egy külön e célra választott bizottság útján meg kell egyezniök a legfelsőbb lengyel nemzeti tanácscsal avégből, hogy az egész nemzet részére egyetlen szervezetet alkossanak. A királyságnak ebben a legfontosabb szerep jut. Feszülten várjuk azt a pillanatot, amikor a királyság elhatározza, hogy az akciót kezébe veszi és Varsóval Lengyelország szivével a nemzet élére áll. Meglevén győződve, hogy a lengyel kérdést, csak Oroszország legyőzésével s egy lengyel állam alkotásával lehet megoldani, rendíthetetlenül ragaszkodunk 1914 augusztus 16-án megállapított programmunkhoz. (Az áruló elzászi kereskedő.) A berlini Wolff-ügynökség jelenti, hogy Meyer Alfrédet, az elzászi Mühlhausenben levő Meyer & Scheaunberg tekintélyes szállító cég beltagját, augusztus 3-án két napi tárgyalás után árulás miatt életfogytiglani fegyházra és polgári jogainak elvesztésére ítélték. Hogy a bűnös elkerülte a halálbüntetést, ezt csak annak a körülménynek köszönheti, hogy a tárgyalás végén töredelmes vallomást tett, amely szerint a francia hírszolgálattal hosszabb időn keresztül híreket közölt német csapatmozdulatokról. Egyéként egy fogházőre ellen gyilkossági kísérletet is követett el. (Rálőtt a munkavezetőre.) Bende Béla hatvanöt éves szobafestősegéd az Új Szent János-kórház egyik pincehelyiségében kétszer rálőtt Fleisz Antal munkavezetőre, aki ott a feszetési munkálatokat vezette. Fleisz jobb alsókarján jelentéktelen sérülést szenvedett. Bende Bélát letartóztatták.