Pesti Hírlap, 1917. szeptember (39. évfolyam, 218-243. szám)
1917-09-30 / 243. szám
1917. szeptember 30., vasárnap. Pesti Hírlap főleg a Kálvin Szövetség tartott illést dr Boér Elek egyházkerületi főgondnok, egyetemi tanár elnökletével. A szövetségi közgyűlésen dr Boér mondott tartalmas megnyitó beszédet, majd utána dr Ravasz László teológiai tanár az ifjúsági egyesületek fontosságát fejtegette. A közgyűlésen a betegeskedő Kenessey Béla püspök, lelkészi elnök helyett Nagy Károly püspökhelyettes, egyházkerületi főjegyző és Zeyk Dániel főgondnok elnökölt. A közgyűlést Nagy Károly szép imája nyitotta meg. A közgyűlés elhatározta, hogy a reformáció négyszázadik évfordulóját, valamint Arany János és Tompa Mihály emlékét a jegyzőkönyvében örökíti meg. Áttértek ezután a harminchárom pontból álló napirend tárgyalására, melynek letárgyalta után a közgyűlés Nagy Károly püspökhelyettes imájával az esti órákban véget ért. Uj pápai prelátus. XV. Benedek pápa dr Ernst Sándor pápai kamarást, a Szabolikus Népszövetség vezérigazgatóját, a bibornok-hercegprimás előterjesztésére pápai prelátussá nevezte ki. Esti levél. ■ — Az újságíró. — Aki mindenkinek háborús kenyerét szaporítani igyekszik, az újságíró, végre időt szakított magának, hogy megjavítsa a maga kenyerét is. Kik annyi tintát és epét áldoztunk a szociális reformokért, végre a magunk szociális reformjaihoz is hozzá kezdtünk. Létminimum, beszerzési pótlék, fizetésemelés, állásbiztosítás, kollektív szerződés, békéltető bíróság: mennyit lovagolhtunk e szociális jelszavakon a mások javára! És íme, elértük mi is. A magunk javára nem akartuk igénybe venni a sajtó fegyverét, ezért hallgattunk eddig a szellemi munkások e szakmájának „bérmozgalmáról“, de mikor már a kitűzött programm kilenctizedrésze végre van hajtva, írhatok róla abban a hiszemben, hogy a többi munkástársat is érdekli tán a sorsunk , aztán, hogy az újságíró a biztos megélhetés nyugalmával dolgozhassak, ez kicsit közérdek is. !Az újságírónak állandó harcot kell a közönség érdekelten vívnia mindenfélehatalommal, kormánynyal, hatósággal, minisztekkel, bankigazgatókkal, vállalatokkal a tőke és hivatalos hatalom embereivel, akik mindent adhatnak s minden megtagadhatnak. A kutató rendőr s a statáriálisan ítélő bíró szerepét játszsza. Tehát anyagi függetlenségre van szüksége. Éreznie kell az újságírónak azt a biztonságot, hogy a maga állása biztos. Éreznie kell a nyugalmat, hogy családjának kenyere elég. Mert az olvasóközönség csak így érezheti azt a biztonságot, hogy újságja csak az ő érdekeit szolgálja s hogy e szolgálatban az nem ismer félelmet a hatalmasokkal és vagyonosokkal szemben. Talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy a Pesti Hírlap olvasói eddig is kiérezhették minden sorunkból a szókimondásnak ezt a bátorságát. Nem volt szükség minden kiadónál kollektív követelésre. Volt úri gavallérság, mely a háború alatt a maga jószántából is megosztotta azt a pénzt, melyet munkatársai segítettek szerezni. Aztán volt a magyar újságírónak évtizedek óta egy nagy vagyona: a szegénység függetlensége. Az a legnagyobb vagyoni függetlenség ugyanis, mely nem törekszik vagyonra. Ez adta meg mindig a rosszul fizetett újságírónak is a függetlenséget és bátorságot. De hogy most, a budapesti újságírók egyletének mozgalmára egyszerre megindult e jogilag és anyagilag rendezetlen életpálya alapos szervezése és konszolidálása s az egyéni bátorsághoz megjött támasztékul a kiadók anyagi biztosítéka is, ez olyan esemény, melynek örvendetes kihatása lesz a közélet minden területére, ahova csak a sajtó keze elér. Nem a sajtó primadonnáiról, a neves dísz-ujságírókról van szó, akik politikai, közgazdasági vagy szépirodalmi karrierjük támasztékául használják égyük vagy másik újságot, hanem a névtelen hírlapírókról, akiknek a közönség kiszolgálása egyedüli foglalkozásuk. Ezekről gondoskodott a fiatal újságírók friss, önérzetes, forradalmi szelleme. Bár a munkában a legfiatalabbak közé számítom magamat, mégis azok neveiten adok kifejezést elismerésemnek, akik körülbelül harminc esztendővel ezelőtt az összes újságírói szervezeteket az újságíró egylettől a képviselőházi szindikátuson keresztül az Otthonig megszerveztük s hol sajtókamarát, hol újságírói szakszervezetet terveztünk, de nagy eredményt sohase tudtunk elérni. Az olvasóközönség impozáns megnövekedése, a lapvállalatok megerősödése, egy erős újságírói gárda keletkezése s a háborús szükségletek érlelték meg e bohém pálya anyagi rendezését. De igazságtalanság volna elhallgatni a legtöbb munkaadónak nemes szociális együttérzését a szellemi munkásokkal. Óriási terhet vettek vállukra, hogy könnyítsék az újságírók terhét. Most már a harc jegyében megindult mozgalmat a kölcsönös szeretet jegyében kell betetőzni. Meg kell szervezni a sajtó részére mindazt a szociális és kulturális intézményt, ami az újságírás anyagi és szellemi színvonalát emeli s ezáltal növeli a közönség szeretetét és bizalmát. Közel állunk már a sajtókamarának, vagy az országos újságíró egyletnek oly szervezetéhez, mely kormányhatósági vagy törvényhozási szankcióval megkapja a biztosítékot, hogy más nem lehet hivatásszerű újságíró, mint aki tagja e testületnek, aminthogy az országos szintezegyesület rég bírja e jogosultságot s ezzel rendezte a színészet ügyét. Csak egy ily hivatalos tömörülés hozhatja meg minden időkre e pálya anyagi és erkölcsi szabályozását. A közönség is bizalommal fogadhatná ezt, mert az ügyvédi kamarák mintájára ez orvoslást nyújthatna bírósági tárgyalás nélkül is minden újságírói esetleges visszaélés ellen. Csak ez biztosítaná a szolidaritást. S ez maga után vonná azt is, hogy kvalifikálatlan elemek nem lepnék el e pályát, mert ahol irodalmi munkásságot és tehetséget nem lehet kimutatni, legalább iskolavégzettséget követelne az új jelentkezőktől. Ez a rendszer kiölné az álmilapírókat !Újságíró iskolának vagy szemináriumnak létesítése az egyetemen a továbbilépcsőfok, amelyre emelkednünk kell. A hírlapírónak oly dolgokat is kell ugyanis tudnia, amiket egy iskolában nem tanítanak. Egy speciális újságírói könyvtár létesítése, a hirlapírás szaklapjának megindítása, a kőnyomatos újságok újjászervezése s még több régi reform tervünk bizonyára mind életre fognak kelni és haszna lesz az olvasó közönségnek is az újságírás rendezettségéből. Ahhoz az idegroncsoló munkához, amit az ujságíró végez nappal és éjjel, anyagi gondtalanság kell. Magán a nyomtatott íráson megérezni a hírlapíró lelki állapotát,a gondolatok logikus rendjéhez hozzájárul a magánélet rendje s az írás derűjében, szellemességében a bánásmód sugárzikvissza, amiben az újságírónak része van. Az újság hasonlít a villamos lámpához, mely éjjel-nappal világít. A névtelen újságíró ebben a lámpában az az alig látható szénszálacska, mely izzik, mely a fényt adja. Kedves olvasóm, ha érzed,hogy újságod világosságot terjeszt, akkor gondolj rá, hogy egy újságíró idegszála izzik, egy ujságiró lelke ég el . .. Zsolt. IRODALOM. • "(II. Lajos.) A Magy. Tud. Akadémiától Gorove-dijjal jutalmazva most jelent meg dr Fógel Józseftől 11. Lajos udvartartása. Természetes folytatása ez a mű a szerzőnek, hat évvel ezelőtt az Akadémia kiadásában megjelent II. Ulászló udvartartása c. tanulmányának. Széleskörű történelmi kutatásokon épül fel. Elevenen tárja elénk a mohácsi csatapiacon szerencsétlenül járt gyermek-király udvarát. Részletesen jellemzi az udvar személyzetét, apraját s nagyját egyaránt. Megismertet a vezető államférfiakkal, akik a pártharcokban elvakulva Mohács alá sodorták az országot, a koronás gyermeket. Nagy szeretettel beszél az udvar tudományos életéről, annak Erasmusért bevitte vezetőiről. Megdöbbentően állítja elénk a diplomáciai élet súlytalanságát s bemutatja, hogyan lett a magyar udvar a császárváros vstályhordozójává, önálló fejezetekben rajzolja az udvari élet szórakozásait, ruházatát ... Mindmegannyi egy-egy érdekes kép e sivár korból, amelyben ép úgy „maximált“ életkörülmények közt tülekedtek, akárcsak most A 11 könyv végén név- 63 tárgymutató van, benne nem egy, most is jelentős szerepet játszó névre bukkanunk. A mű Hornyánszky Viktor kiadásában jelent meg. Kapható minden könyvkereskedésben. Ára 5 kor. A befolyó jövedelmet a szerző a rokkant katonák részére szánta.. Napi hírek. Adakozzunk az elesett hősök özvegyei és árvái javára! Hadsegélyző Hivatal főpénztára, Képviselőház. Szeretetadományokat a frontra szállít a Hadsegélyző Hivatal Átvételi különítménye, IV., Váci utca 38. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (Vilmos császár és Károly király találkozása.) A német császár — mint Oderbergből jelentik — a román, az erdélyi, a bukovinai és a keletgaliciai fronton tett látogatásáról visszatérve, szombaton Dzieditzbe érkezett. Károly császár és király attól a kívánságtól áthatva, hogy felkölt szövetségesét és barátját osztrák földön üdvözölje, pénteken este Reichenauból Dzieditzbe ment, ahová néhány perccel a német udvari vonat megérkezése előtt érkezett meg. Károly császár és király, aki porosz vezértábornagyi egyenruhában volt, kíséretével a pályaudvar perronján várakozott a német császárra. A német udvari vonat reggel fél 9 órakor állott meg Dzieditzben. A német császár, aki osztrák-magyar tábornagyi tábori egyenruhát viselt, azonnal kiszállott a vonatból. A két uralkodó megcsókolta egymást és kezet szorított. A rendkívül szívélyes üdvözlés és rövid eszmecsere után a kíséretek bemutatása következett. Károly császár és király szűkebb kíséretével beszállott a német udvari vonatba, hogy Vilmos császárral Oderbergig utazzék, ahova a vonat kilenc óra negyvennégy perckor érkezett. Károly császár és király itt is a vonatban maradt, a császár etalonkocsijában, egészen közvetlenül a német udvari vonat elindulásáig. A német császár uralkodónkat ezután a perronra kísérte, ahol rendkívül szívélyesen elbúcsúztak egymástól.Vilmos császár ezután kocsijába szállott, mire a német vonat rögtön elindult a pályaudvar csarnokából. Időközben Oderbergbe érkezett az osztrák-magyar udvari vonat is, amellyel Károly császár és király Reichenauba utazott vissza, ahová este érkezett meg. (A király ajándéka.) Nagyselmecszey László nyugalmazott puhói járásbiró az olasz hadüzenet idején ötvennyolc éves létére katonai szolgálatra jelentkezett, megszerezte régi főhadnagyi rangját és elment a harctérre. Négy fia katonáskodik, mind a négy méltó apjához. Nemrég az apa lefényképeztette magát négy fiával és a képet beküldte a király katonai irodájába, felettül értékes aranyórát kapott a királytól. (Lipót rendes honvédszázados.) A király nagyiváni Fekete Pál 28. honvédgyalogezredben századosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeréséül a Lipót-rend hadidiszitményes lovagkeresztjét adományozta a kardokkal. (Háborús szolgálatok jutalma.) A király báró Bothmer Béla nyugállományú vezérőrnagynak, egy megszálló csoport parancsnokának, különleges alkalmazásban teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül a Ferenc József-rend hadidiszitményes középkeresztjét s Aba Illés nyugállományú ezredesnek, egy népfelkelő-hadtápzászlóalj volt parancsnokának a Ferenc Józsefrend hadidiszitményes tisztikeresztjét adományozta. (Postáskisasszonyok mozgalma.) A posta- és távirókezelőnök a postás kaszinóban értekezletet tartottak, amelyen elkeseredett hangon tárgyalták elviselhetetlen helyzetüket Elhatározták, hogy vasárnap, e hónap 30-án tartandó közgyűlésükön fölvetik a kart érdeklő függő kérdéseket és tisztviselői jellegük biztosítása tárgyában, amelyet az 1911. évi fizetésrendezés tőlük megvont, a király elé felségfolyamodványnyal járulnak. Lebecsültetésüknek, hogy a posta- és távirdakezelőnöket az altiszti státusba sorozzák, — mint mondják, — egyedüli oka, a tisztviselői jellegtől való megfosztatásuk. — (A német cenzúra.) Mint Berlinből jelentik, a birodalmi gyűlés nagybizottságának a cenzúráról hozott határozata azt mondja: Lapok és folyóiratok betiltását csakis katonai vállalkozások veszélyeztetése miatt szabad elrendelni és akkor is csak a kancellár hozzájárulásával.