Pesti Hírlap, 1918. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
Tanácskozások a ^tárgyalással összefüggo Anglia és Franciaország járata Ukrajnának, ha máknak és a mai Orr^"^"3^ elismerik függe /oklamálták a moldvai köztár Francia részletsiker a Stfonte Tombán. Bresztlitovszk^ ^uaryel folytatják a főtárgy azokat, addigra el keH dőlatoré^esznek-e rajta az entente dplecálHni is ?mden ^ arra mutat' i S | I; marad; számol ezzel Trocki £ S; $lenÜ. Oroszország ezzel nemTörS/tanf? fol^a tárgyakat a kaznontiatalmakkal. a ^intente valószínű távolmaradásának mt'z sereg tünete vetődik föl. Az orosz korm^y elfogott egy sifrkozott szikrafoontot, amelyet a francia kormány intéz a román frontra beosztott francia katon Tai misszióhoz. A francia kormány e távlatban a missziót fölszólítja, lépjen szoros isszköttetésbe az ukrajnai radával, támogassa azt minden eszközzel, mert a rada as entente mellett és az entente-tal való béke megkötése mellett foglalt állást. Az entente Ukrajnára azt a szerepet szeretné kiosztani, hogy katonái a román frontot és a Don vidékét tartsák és megakadályozzák a román front összeomlását, amelyet legalább tavaszig kellene tartani, mert ha így a német csapatoknak a nyugati fronton való összpontosítása megnehezülnék, tavaszszal kedvezőbb alkalom nyílnék a békekötésre. Hogy az entente Ukrajnát minden lehető eszközzel háborúra akarja biztatni, maga az ukrajnai rada is bevallja azzal a hivatalos közleményével, amelyben bejelenti, hogy a francia és angol kormányok meghatalmazott képviselői ígéretet tettek: elismerik az ukrajnai állam függetlenségét, egyúttal fegyverrel és lőszerrel is támogatják, ha az ukrajnai köztársaság hadat üzen a központi hatalmaknak és a mai Oroszországnak. A rada válasza azonban az volt, hogy mindkét hatalmi csoporttal szemben teljesen semleges álláspontot kíván elfoglalni Az orosz kormánynak erről a semlegességről való fölfogása ismeretes abból az ultimátumból, amelyet az ukrajnai radához intézett. Hogyan fejlődik tovább az ukrajnai bonyodalom, még kérdéses, de valószínű, hogy az orosz kormánynak, amely a békét hozza, úrrá tud válni ezen a zavaron is. Az elfogott szikratávíróhoz fűzött megjegyzésében egyébként az orosz kormány az ukrajnai radat a béke ellen Angliával és Franciaországgal együttműködő cselszövőnek nevezi, Franciaország számára pedig azt üzeni: a francia misszió meg fogja tudni, hogy Oroszországban nem járhat el úgy, mint Afrikában. Nyilvánvaló: az entente mindenképpen azon mesterkedik, hogy a békét megakadályozza. Nem kell vérmes optimizmus megjósolására, hogy erőfeszítése kit fog vallani; a külügyminisztérium fellpása megállapítja, hogy a béketárgy, eddigi lefolyása jogossá teszi azt a réséget, hogy a központi hatalmak és ország között teljes megállapodás fog jönni. Ennek jele, hogy a központi rumak bizottságai a bresztatovszki béketárgyalásokkal összefüggő kérdések elintézésére Pétervárra érkeztek; mint egy konstantinápolyi távirat jelzi, e kérdések megoldása a békeprelimináre után válik aktuálissá. Az olasz fronton francia gyalogság heves tüzérségi és aknavető-előkészítés után támadásra indult a Monte Tombán levő állásaink ellen s nehéz küzdelem után sikerült árkaink egy részébe benyomulnia. Arz jelentése szerint ellenrendszabályaink folyamatban vannak. Az olasz frontra küldött entente-csapatok ezúttal első ízben léptek nagyobb akcióba. Az entente-csapatok parancsnoka tudvalevően a francia Fayoteábornok, a francia csapatokat Duchesne, az ingóinkat Plumer tábornok vezeti. A franciák, a Brenta és Piave közt vonultak föl, az angolok a Montello-szakasz védelmét vették át a Piavenál. A Monté Tombát Krausz hadseregcsoportjának jobbszárnya kerítette hatalmiba még november folyamán. A Monte Grappi ellen folyó ostromháborúban a" Tombartom" alkotja támadási frontunk legkeletibb .,7.árnyát. Elfoglalásával tüzérségi megfigyelőink rendkívül becses kilátást nyertek róla a síkságra; érthető tehát, hogy a franciák mindenáron arra törekedtek, hogy ezt a magaslati pozíciót visszavegyék. A tüzérségi akciót, melylyel rohamukat előkészítették, nyilván a Monte Pallone-ról végezték, oldalozó hatással. Remélhető azonban, hogy a Monté Tombát rövidesen megtisztíthatjuk a franciáktól. A Monté Spinccián levő hegyi ütegeink és a Piave mentén fölállított nehéz ágyúink a franciák helyzetét amúgy is igen megnehezítik kérdésekre, a központi haza!— Jesszavárdában A makrancos hölgy. Irta: PAKOTS JÓZSEF. Árvái az első emeleti zártszékből figyelte az előadást. A makrancos hölgyet jétszták s Árvái a jámbor, félénk emberek kegyetlen örömével gyönyörködött a kalandor lovagnak, Petruchionak kíméletlen durvaságában, amelylyel fokozatosan törte meg a makrancos Minola Katát. Árvai úgy érezte, mintha az ő esetét játszanák a színpadon és Sekszorr valami csodálatos jövőbelátással sejtette volna meg, hogy miket mondana ő, — Árvai Álmos óradíjas polgári iskolai tanár — ha egyszer szembe kerülne Sársiásy Violával. Ah, Sármány Viola, Maga volt, a nagy művésznő, Mivola Kata személyeestője, aki most ott vergődött a vakmerő páduai kalandor hálájában. Artúr Álmos fülig szerelmes volt a szép művésznő.. Évek óta, amikor még csak karzati állóhelyről élvezhette diáktársaival egyetemben Viola isteni játékát, róla szőtte szerelmi ábrándjait s abban az arányban nőtt rajongása, amily mértékben javult anyagi helyzete és közelebb válthatta meg töhelyét a színpadhoz. El kell írnuk, hogy Álmosnak fantáziája volt. Ez abban nyivánailt meg, hogy lelke leggyakran a fej a titkos és makacs . Ha én egyszer proscenium-páholyban írái fantáziája a proscenium-páholy foÖsszekötötte a mÚNSsznőkkel való intim barátkozással, hiszen évek hosszú során gyakran figyelhette, hogy a sampadi hősnők bájos mosolya legnagyobb előszeretettel a prosceniumpáholyok felé villan. Azonban a rideg valóság kevés reményt nyújtott arra, hogy Árvai valaha ilyen helyzetbe jutot E helyett hát csak a fantáziája működött. A makrancos hölgyet már valami húszszor megnézte. Hétfői diákelőadásokon, más estéken, délutáni félhelyáras előadásokon és mindig boldogan lélegzett fel, adikor Petruchio asszonyidomitó mesterműve befejezést nyert s az angyali szelidségűvé vált Katalin a színpadon levő többi női hiszterika előtt lelkesen szavalta: „Lássátok önfejű és gyönge férgek, Lelkem kemény volt mint bármelyitek , Szivem merész s képességem talán több Dacot daccal, szót szóval visszavágni: De látom im', hogy lándzsánk szalmaszál, Erőnk oly gyönge mint önönmagunk, Hogy annak látszunk, amik nem vagyunk. El a daccal, mely mit sem ér." E tirádánál Árvai diadalmasan emelte föl a fejét, lelkében a világ minden férfiának fölénye ágaskodott: Petruchionak érezte magát. És ezután az előadás után Álmos nagy dologra határozta el magát. A sekszpiri koncepció magával ragadta és eltökélte, hogy másnap fölkeresi Sármásy Violát. Fölmegy hozzá a lakására és Petruchio szavával igy köszönt rá: — Akarod, avagy íte, nőül veszlek én. Neked való férj épen én vagyok. És igy is cselekedett. Másnap délután becsöngetett az isteni Viola lakására. Egy bóbitás fejű kis szobaleány nyitott ajtót és kíváncsian nézett végig rajta. — Minola Katalin úrhölgygyel óhajtok beszélni! — jelentette ki Álmos határozottan. — Ilyen nevezetű itt nem lakik! — felelte a kis szobaleány ostobán és már be akarta csukni orra előtt az előszoba-ajtót. Álmos elnézően mosolygott: — Jól van, hát akkor Sármásy Viola urhölgygyel. A kis oktondi bóbitás feja erre bebocsátotta. — Kit jelentsek be? — kérdezte bizalmatlanul. — Csak annyit mondjon, hogy Petruchio van itt! A szobaleány eltűnt egy nehéz szőnyegajtó mögött Nemsokára maga az isteni művésznő feje tűnt fel a szőnyegajtó függönyei közt Kiváncsian kérdezte: — Ön jelentette be magát Petruci^aa&P Azt hittem, hogy a színházi kollégám! Álmos udvariasan meghajolt és belépett a szőnyegajtón. Itt állott hát az évek óta imádo sóhajai tömjénével körülfüstölt bálvány pött. A szentélyben. A szentély a művésznő ötözője volt, tele puha selyemfüggönyökkel, szép pamlaggal, soksok illatos vánkossal, tükrösel, arcképekkel és koszorúk szalagjaival. Ál'05* egyszerre gyáva elfogultság lepte meg. Te^'W estétől e pillanatig csakugyan Petrudhiona* á n ezte magát, a vakmerőnek, ravasznak, cinikusnak, e pillanatban azonban úgy állt ott, nom a rossz színész, aki elfelejtette szerepét. A szegény, jámbor, óradíjas polgári iskolai tucor volt ismét-Sármásy Violi várakozás teljesen függesztette rá mélyen előzött, áttét szemét. HÍRLAD 1918. január 1., kedd. A béketárgyalások. A közpnti hatalmak bizottságai Pétervárott. Pétervár, dec. 30. — (P. T. I.) A béketar-lással összefüggő technikai kérdések megollva kiküldött német bizottság ideérkezett hiszik, hogy a küldöttség a polgári foglyok ügyét fogja elintézni. Bécs, dec. 31. — Hempel konzul a vezetése alatt lévő misszióval 29-én Pétervárra érkezett. Konstantinápoly, dec. 31. — A breszt-litovszki tárgyalásokra kiküldött katonai meghatalmazott, Isset pasa, a szultán szárnysegédje, első hadosztálytábornok, ma reggel a Balkánvonattal elutazott. A Galib Kemal bej volt ashévi követ vezetése alatt álló bizottság Berlinen át Pétervárra utazott, hogy ott megállapítsa, a békeprelimináré aláásása után közvetlenül helyreállítandó általános viszonyok alapelveit és feltételeit. „A központi hatalmak és Oroszország között teljes megállapodás fog létrejönni." Bécs, dec. 31. — A Fremdenblatt írja: Gróf Czernin kíséretének egy részével tegnapelőtt este visszaérkezett Breszt-Litovszkból. Mint kíséretének egyik tagjától értesülünk, a