Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-03 / 169. szám
azt mondtam volna Kérinek, hogy Hüttner megbízható ember, rá lehet bízni az ügyet. Kéri Pál később elküldött öt — Hüttert — valami dr Ernst nevű ügyvédhez, a Tisza-gyilkosság , ügyére vonatkozó kérdésben. A vallomás további során kijelenti aztán Hüttner, hogy nem tudja, várjon én sejthettem-e azt, hogy Kéri milyen ügyben küldötte őt el. (A gyilkosság napján.) — Én a Károlyi-pártban október folyamán talán három izben jártam. Én csak kültagja voltam a pártnak és igy ott tulajdonképpen sok keresnivalóm nem is volt. A lánchídi kavarodás után október 28-án este hazamentem Mátyásföldre és csak a forradalom utáni napon, késő délután, már az esti órákban jöttem be Pestre két barátommal együtt. A párthelyiségben afféle beszélgetéseket nem is folytattam, amikről Hüttner beszél, ezt az állandóan mellettem levő barátaim igazolhatják. Pesten voltam október 25-én, 26-án, 27-én és 28-án, ekkor elutaztam és csak 81-én délután tértem vissza, mert telefonáltak nekem Mátyásföldre, hogy jöjjek be Pestre és vállaljam el a hadügyminiszteri tárcát. Bejöttem és a minisztériumba® Szurmay fogadott, aki szörnyen aggódott Lukaehich sorsáért. Arra kért engem, hogy mentsem meg Lukachichot. Én felkértem Furó Géza bácskai földbirtokos barátomat, hogy szerezzen valahonnan civilruhát és ennek segélyével szöktesse meg Lukachichot. Egy órával későbben rohannak hozzám a hadügyminisztériumba azzal a, szörtatgy hirrel, hogy Tisza Istvánt meggyilkolták. Emlékszem pontosan, hogy a hir hallatára így fakadtam ki: Jaj, szegény ember! Ha én ezt sejtettem volna, megmenthettem volna őt is! Kár, hogy nem hallottam erről az ügyről! Ezt a kijelentésemet Bökény Zoltán miniszteri tanácsosok a még jelenlevő számos úr hallotta. (A szembesítés.) — "A mai szembesítés igy folyt le: Amikor behozták Hüttnert a vizsgálóbíró szobájába, kijelentette, hogy nem ismeri Friedrich Istvánt. Elmondotta, hogy a detektívek biztatták, legyen bátor, változtassa meg az eddigi hazug vallomását,mondja meg az igazat. Kijelentette Hüttner, hogy nekoi nagyon rossz az emlékezőtehetsége. Sokáig volt elmegyógyintézetben, a háborúban idegsokkot kapott és a legjobb akarat mellett sem tud visszaemlékezni az eseményekre. Én felszólítottam a vizsgálóbíró és a többi urak jelenlétében Hüttnert, hogy mondjon meg egész bátran mindent, habozás és kímélet, nélkül, amit velem kapcsolatban a Tisza-féle ügyben tud. Erre Hüttner így felelt: Sohasem állítottam azt, hogy Friedrich Istvánnak tudomása volt a Tisza-féle gyilkosságról, csak annyit mondottam, hogy Friedrich látván is ott volt a pártban, amikor Kéri kijelentéseket tett ölésről vagy gyilkosságról sohasa hallottam a pártban beszélni (Hüttner írtia ismeri fel Friedrichet) . Ezután háromszor vagy talán négyszer ki is az ablak elé hívtam Hüttnert, mert ott világosabb volt és felszólítottam, nézzen meg jól. Hütttner állhatatosan azt mondotta: Nem ismer. Erreaztán rárivastam, hát a múltkor ismert?! Rám nézett és azt mondta, tényleg ismerem, most már megint ismerem és ez az igazság. Ezen jelenet után az államügyész indítványt tett a vizsgálóbíró előtt, hogy szerezze be Hüttner elmeállapotára vonatkozó kórházi okmányokat. Ekkor érkezett a vizsgálóbíróhoz dr Ulain Ferenc, a Tisza-család képviseőja Kérésemre a vizsgáló-5 bíró elrendelte, hogy ismételjük meg az eddig tör- tént egész eljárást. Újra faggatni kezdtük Hüttinert, hogy mondjon el mindent Hüttnermegissmételte korábbi nyilatkozatait, amelynek során erősen hangsúlyozta, hogy azt a kijelentést sehol senki előtt nem tette és jegyzőkönyvre sem adta, hogy Friedrich István tudott volna a Tisza-féle gyilkosságról. Azt sean állította, hogy a katonatanács ülésein és megbeszélésein részt vett volna. Egyszer látott egy dohányzószobában a Károlyipártkör helyiségeiben és ebben a szobában, úgy rémlik előtte, hogy valamikor a katonatanács tagjai is megfordultak. Végül Hüttner erélyesen tiltakozni kezdett az ellen, hogy az én személyemet be akarják vonni ennek az áldatlan ügynek a keretébe. Kijelentette, hogy párszor látott engem a pártkörban, így keletkezett az a hiedelme, hogynekem tudomásom lehet arról, hogy a katonatanácsban elhatározták a gyilkosságot Megbeszéléseken vagy tanácskozásokon, a Royalszállóban vagy a Lovas-féle vívóteremben Friedrich — vallotta Hüttner — sohasem volt jelen.. Én a jegyzőkönyvre adtam azt is, hogy egyszer járt nálam ez a Hüttner főhadnagy. Azt kérte tőlem, hogy az édesapját, aki ugy tudom nyugalmazott ezredes, reaktiváljam. PESTI HÍRLAP 1919. december 3., szerda. („Nem tűrök eltussolást!") — A kihallgatás végén kértem és követeltem a vizsgálóbírótól, hogy személyemet ebben az ügyben a legkíméletlenebb szigorúsággal kezeljék. Ezen ügy számára a legnagyobb nyilvánosságot követelem. Nem tűrök semmiféle eltussolást. És megkértem dr Ulain Ferencet is, hogy ő is intézzen újra kérdéseket Hüttnerhez, mert végre is tisztázni kell, mik azok a vádak, amikre napok óta burkoltan célozgatnak. A vizsgálóbíró engedélyével Ulain átnézte a fölvett jegyzőkönyvet, azt felolvasták, sőt egyes részeit ismételten felolvasták és annyi bizonyos, hogy Hüttner vallomásában semmiféle komoly momentum nem található. (A vallomás a miniszteri atnácstani.) A minisztertanácson szóba kerültek azok a híresztelések is, amelyek Friedrich István hadügyminiszternek a Tisza-ügyben való szerepére vonatkoznak. A minisztertanács tagjai, akik a nyomozás részleteit ismerik, kijelentették, hogy a hadügyminiszter elleni vádak teljességgel alaptalanok. Friedrich István bemutatta azt a jegyzőkönyvet amelyet a bűnügyben nyomossó hatóságok a vizsgálat során felvettek. Bárczy István igazságügyminiszter is felszólalt és megállapította, hogy a vizsgálat adatai szerint a hadügyminiszter személye teljesen távol áll a bűnügytől és az ellene intézett támadásoknak semmi konkrét alapjuk nincs. • Buza Barna tanúnak jelentkezett. Buza Barna, a Károlyi-kormány volt földmivelésügyi minisztere, a napokban hosszabb távollét után visszatért a fővárosba és hazaérkeztét azonnal tudatta levélben az államrendőrséggel, közölvén, hogy amennyiben kihallgatni kívánják, bánnákor kész mindarról,tőiről tudomása van, vallomást tenni. Az olasz trónbeszéd — A szocialisták tüntetőleg kivonultak a teremből. — Az olasz kannarát ima trónbeszéddel nyikírlta meg a király. Hangsúlyozta Olaszországnak kötelességét hogy megvédelmezze az egész világ latinságát, amelynek szülőanyja volt elégikus hangon emlékezett meg azokról a nemzeti kívánságokról, amelyekről Olaszország nem mondhat le és amelyeket most megvalósítani még sem lehet hirdette, hogy Olaszország nem akarja megzavarni a világ "békéjét. A megnyitó filés érdencessélgét az adta, hogy a szocialista képviselők abban a percben, amikor a király belépett a terembe, tüntetőleg kivonultak onnan. Róma, dec. 2. Az olasz kamara megnyitására a terem zsúfoltságig megtelt Az általános érdeklődés a szocialisták felé fordult akik három teljes padsort töltöttek meg. Valamennyi szocialista vörös szegfűt viselt a gomblyukában. Amikor a király kíséretével együtt a polgári pártok éljenzésétől kisérve a terembe lépett, a szocialista képviselők eltávoztak. „Éljen a szocializmus" kiáltották a polgári pártok tiltakozása közben. A király mozdulatlanul nézett utánuk. A képviselők eskütétele uán a király ülve felolvasta a trónboenédét. Először a háború halottairól emlékezett meg, majd kijelentette, hogy Olaszország nem akarta a háborút Kiemelte, hogy nem szabad tartósan különbséget tenni győzők és legyőzötek között. A háborúval Olaszország megszerezte természetes határait, de nem minden olasz igényit néztek mindenütt igazságos szemmel. Olaszország adriai igényei egyáltalán nem palástolnak katonai szándékokat, hanem legnagyobb részt gazdasági jellegűek. Az olasz nyelvű és fajú lakosság védelme elévülhetetlen kötelessége és elévülhetetlen joga Olaszországnak, az ország azonban sem imperialista szándékkal, ám bármely más okból nem szánakozik zavarni Európa békéjét. Olaszország a legélénkebb együttérzéssel szeretné a dolgozó osztályok emelkedését látni. E mozgalomnak az országban intenzív termelésre, kifelé pedig az egyes népek mind demokratikusabb együttműködésére kell vezetnie. Ezzel volna biztosítva a népek békéje. A külpolitikai viszonyok tisztaságát a legkisebb felhő sem homályosítja el. Olaszország mindinkább kötelességének tekinti, hogy védje a latinságot, amelynek szülőanyja volt. Olaszország nemcsak európai testvérnépeivel, hanem Amerika minden latin népével is a legbensőbb egységben, és a legszorosabb közösségben akar együtt dolgozni. A trórtvaszéd további során hangoztatta annak szükségét, hogy a termelést és a szociális fejlődést előmozdítsák. Ami a külső helyzetet illeti, sajnos, még nem lehet teljesítlni egyes nemzeti kívánságokat, amelyekről az ország nem mondható. Az igazságosság fölötte áll minden szerződésnek. A király trónbeszédét azzal a felhívással végezte, hogy mindenki, aki a munkát kedveli, tartson össze, majd élénk tetszéstől leisérve, elhagyta a termet. A republikánusok állásfoglalása- Berlin, dec. 2. A Localanzeiger jelenti Milánóból . A Secolo szerint a republikánusok azért nem vettek részt a kamara ülésén, mert nem akartak programmjukhoz hűtlenné válni, amelynek alapelve, hogy a parlament csak alkotmányozó gyűlés lehet (MTI.) Tüntetések összeütközésekkel Basel, dec. 2. Rómából jelentik. A kamara megnyitása után verekedés volt a szociáldemokraták és nacionalisták között. Aznap délelőtt Murari szociáldemokrata, képviselőt egy nacionalista csoport körülvette és tettlegbántalmazta. Szorult helyzetéből a rendőrségszabadította ki a képviselőt. A szociáldemokraták emiatt tiltakoztak a kamarában és a sajtóban. Este tüntetéseket rendeznek Róma utcáin, amire a polgári pártok ellen tüntetéssel válaszoltak. Súlyos összeütközésre került a dolog, úgy, hogy a csapatoknak kellett a rendet helyreálítaniok. Este a szociáldemokrata párt és a munkáskamarák gyűlést tartottak. A gyűlés után a nacionalisták gyalázó szavakkal fogadták a szociáldemokratákat, ami Mi ismét verekedés lett. A rendőrségnek megint be kellett avatkoznia, miközben súlyos dulakodás támadt a szociáldemokraták és a rendőrség között A dulakodás közbeni Della Barberi és Rsmita képviselők súlyosan megsebesültek. Seratit, az Avanti főszerkesztőjét, a rendőrség szidalmazása miatt több órára letartóztatták. A szociáldemokrata unió és a munkáskamara eme incidensek miatt még az év folyamán bizonytalan időre általános sztrájkot határozott el Rovtában. (M. T. I.) Francia hiradás forradalmi mozgalmakról. Berlin, dec. 2. — (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Egy párisi lap arról ad hírt, hogy Olaszországban forradalom tört ki. A távíró-összeköttetés Olaszország felé két nap óta szünetel. A lap jelentése szerint Olaszország legnagyobb városaiban olyan méreteket öltött a zavargás, hogy már nyugodtan lehet rá a forradalom szót használni. A hírrel szemben 01as®z ország bécsi képviselője, Torrella márki, kijelentette a Neue Freie Presse munkatársa előtt, hogy Olaszországban teljes rend és nyugalom uralkodik. A rohamkés haramiái* Madarász orvosnövendék tragédiájának szemtanúi. — A dégi kereskedő meggyilkolása. — A levágott fülcimpa . Szerdán tárgyalják a Ferygyilkosságot A nagy perben kedden folytatták Madarász Béla orvosnövendék meggyilkolásának az ügyét Annyi gazság között is egyike a legbestiálisabbaknak ennek a szerencsétlen fiatalembernek a lemészárlása. Vallomások hangzottak el, amelyekre az utálattól és a borzalomtól remegett meg az ember szíve; bilincsekbe verve láttuk az istentelen kezeket, amelyek a vértől csurgó rohamkést döfték újra és újra bele az ártatlan és szelíd ember testébe, ok nélkül, vadállati dühve. Kétszer? Háromszor? Mindegy, a kis Madarász fiú a Duna mélyében sodródik át az öröklétbe és Löbl Mór és Küvér meg a többiek talán már kezdik ertani láthatatlan, halott kezének szorítását. A keddi tárgyalás Bánky László politikai nyomozó kihallgatásával kezdődött. A tanú elmondja vallomásában, hogy az Eskü út 6. számú ház második emeleti ablakából világosság szűrődött ki, ide Kövér Lajos felment és visszatért egy tiszttel. A kapuban rákiabált hogy: Tiszt voltál? Felpofozta, botjával fejbeverte, amire a szerencsétlen ember összeesett, erre Löbl eltkapta rohamkését, kétszer beleszúrt, majd szifonját is beledöfte. Löbl ezután kiadta a parancsot, hogy dobják a holttestet a Dunába. Hlavacsek Márton házfelügyelő előadja, hogy amikor bementek Madarász szobájába, Madarász az ágyban feküdt és mellette voltak könyvei és jegyzetei. Kövér azonnal rátámadt hogy: Te gazember, fényjeleket adtál! Madarász védekezett, hogy azért ég a lámpa a szobájában, mert tanul. Küvér a védekezést nem fogadta el, durván nekitámadt és felpofozta. Azután felöltöztették a fiatalembert beültették a liftbe, itt Küvér újra elverte. Madarász összeesett. Hogy Löbl beleszúrt-e, azt nem láthatta, de azt hallotta, hogy előhoztak valami taligát, arra a holttestet feldobták és elvitték. A vádlottakat szembesítették a tanúval. Amikor a tanú Küvér szeemébe mondja, hogy a tett elkövetéskor teljesem