Pesti Hírlap, 1920. március (42. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-26 / 74. szám
1920. március 18., csütörtök. PESTI HÍRLAP fogyatékosságát, hogy január 31-én jár le az indítványok benyújtásának határideje és követeltük, hogy minden évben idejekorán figyelmeztessék legalább a tőzsde közönségét — falragasz útján — erre a határidőre. Néhány napra vagy hétre azonban nem lehet a benyújtási időt leszorítani, mert a tagok esetleg nagyobb számú fontos javaslattal is vonulhatnak föl, amelyek előkészítésére megfelelő időt kell engedni. Egy másik beadvány olyan tőzsdetagtól ered, akinek a Babadság téri házban elveszett az esernyője és azt indítványozza, hogy a tanács ezért felelőssé tétessék. Ha ilyen és hasonló éretlenségek szerepelnek a közgyűlés napirendjén, inkább azt kellene fontolóra venni, vajon van-e egyáltalán értelme az alapszabályszerű indítványozási jognak. Az utolsó ötven esztendőben egyetlen épkézláb közgyűlési javaslat sem került ki a tagok sorából. * A felülbélyegzések határidejének magfecsosabbitása. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az osztrák-magyar bank által kibocsátott bankjegyek feülbélyegzése tárgyában 1700/1920. M. E. sz. alatt kiadott kormányrendelet második paragrafusa szerint a bankjegyek felülbélyegzés céljából való beszolgáltatásának határideje március 27-én járna le. Tekintettel arra, hogy egyrészt a közlekedési nehézségek miatt, másrészt annak folytán, hogy a Tiszántúl egyes részeinek a románok által való kiürítése még folyamatban van, a felülbélyegzési műveletnek a jelzett határidőig való lefolytatása nem fog megtörténhetni, a minisztériumi a felülbélyegzésre kitűzött határidőt április nyolcadikáig bezárólag meghosszabbította. * A bútorkereskedelemben valóságos felfordulást vitt véghez az úgynevezett tanácsköztársaság, amely a Budapesten és a főváros körzetéhez tartozó 28 község területén fekvő bútorgyárakban és műhelyekben, továbbá bútorüzletekben és raktárakban levő bútorokat és lakásberendezési tárgyakat tartozékaikkal együtt lefoglalta és a bútort igénylő magánfelek közöttlétosztotta, egyúttal a részletfizetésre kiutalt búorok vételárának törlesztésére nézve szabályokat állapított meg. A magyar kormány az említett a törvényeink értelmében érvénytelen rendelkezésekből keletkezett tényleges állapot rendezése tágott terjedelmes rendeletet tett közzé — 2273 szám alatt — a csütörtöki hivatalos lapban. A lebonyolítást felszámoló bizottság végzi. Ez a bizottság minden bútorügyletet hivatalból vizsgálat tárgyává tesz és szükség esetében a felek meghallgatása, valamint az esetleg szükségesnek mutatkozó más bizonyító eljárás lefolytatása után az ügyletet hivatalból rendezi. * A nemzeti faipar rt. második rendes közgyűlésén elhatározta, hogy a 818.646 koronányi tiszta nyereségből 10 százalék osztalék kerüljön kifizetésre, míg 150.000 korona tartalékolások és az alapszzabályszerű levonások után fenmaradjó 82.977 korona aj számlára elővezettessék. A szelvények április elsejétől a nemzeti takarékpénztár és bank rt. pénztárainál válthatók be. * A Mgyar Közgazdasági Társaságban vasárnap délelőtt 10 órakor fogja ismertetni dr Hantos Elemér államtitkár a bankjegylebélyegzés és kényszerkölcsön közgazdasági hatásait. * A vetőmagvak ára 100 kilogrammon, kint a következő: lóheremag 5500 -6500, lucernamag 6200—7200, fehérheremag 9500—11.000, bíborheremag 1250—1450, lóbab 1400—1500,kézi borsó 1250-1100, szöszösbükköny 1300—1400, tavaszi bükköny 1100—1200, baltacím 1200—1300 korona. * A tenyérez- és haszonállatok hiánya folytán a földmivelésügyi minisztérium külön bizottságot küldött ki a vágómarhavásárokra, amely az igázásra vagy tenyésztésre még alkalmas anyagot a vásár megnyitása előtt megveszi. Ezeket az állatokat azoknak a duna—tiszaközi és tiszántúli gazdáknak fogják eladni, kik igazoltan jelentékenyebb károsodást szenvedtek állatállományukban a vörös hadseregtől, vagy a románoktól. * A dohány beváltási árakat a pénzügyi máttiszter mindei egyes nemnél és osztálynál újabb 50 százalékkal emelte. Így a szivarbori téli levelek ára métermázsánként 2220 korona lett, közönséges levelek tiszai, debreceni, szuloki, válogatott 1850, I. a. oszt. 1380, I. b. 1160, I. oszt. 780, III. oszt 490 korona. Finom kerti levelek I. oszt 2590, II. 1770, III. 1220, középfinom 1770—780 K, debrei kerti levelek 2590—1220 K, szentandrási muskotálylevelek 1850—810 K, kapadohánylevelek 1110—440 korona. » Zürichben a devizák megnyitása tegnap ez volt: Berlin 8.10, Prága 7.55, Bres 2.80, osztrák lebélyegzett korona bankjegy 2.80, bélyega»d«a a.—, Ameddig a kémény füstöl. Irta: PÁSZTOR JÓZSEF. (5) — Kalácsot sütöttél? — szimatolt bel© a levegőbe Gallyas István, amint a nyitott pitvarajtó felé fordult s az asszony felé billent a feje, mintha érezte volna a testét maga mellett Az asszony szeme megcsillant. — Sütöttem. Magának. Telepöggyenek te iffet az asztalnál. S a tornádni álló, piros kendővel leterített asztal felé mutatott, majd a kislányra pillantva mondta: — Vezesd az asztalhoz édesapád, Julika. Leültek az asztalhoz. A menyecske hozta a meleg tejet s a felszelt kalácsot Gallyas István hörpintett a tejből, harapott a kel rácsból. Mikor a falatot lenyelte, a felesége felé fordult, aki maga elé meredve ült az asztalnál. — Hány liter tejet ad a Virág? — Négyet. Tavaly ilyenkor adott többet se. — Ügyél még a kaláceból, édes fiam. —•nógatta az embert az anyja. — Majd ... Most a szó jobb nékem... Jobban esik a szó ... Hát mongyátok... Mán elvesztettetek, ugye? Pedig írattam én levelet, de egy se érkezett ide. Vagy nem fakotték el. Mit tudom én! Tehetetlen vótam én, különösen az első időbe. Félesztendeig a fejem se vót tiszta. — Hogy történt? — lopózott ki a szó a menyecske száján. Gallyas István feje lekókkadt.. — Hát gránát... Gránát csapott le előttünk. Engem csak a szele ért, de elég vót.Még egész életemre. Úgy kerültem muszka fogságba. Ne beszéljünk róla. Az öreg ember megszólalt: — Az ám. Ne is beszéljünk róla. A Gallyas István keze az asztal terítőjén babrált — Szeretném, ha elvezetnének... ha édesapám ... Ha bejárnánk a fődet —Tán én is mék? — jussant ki a menyecske száján. — Hát gyere. Megindultak— No. — Ért hozzá az asszony karja az ura vállához. — Talán én vezetném? Itt a kezem, István. Az ember lágyan megfogta a kezét. Éppen hogy csak érintette. Mentek, lépegettek. Az öreg beszélt: — Ez itt búzával van bevetve, emez árpával. Ez fát ugat. — Ugye varjú röpült föl? — kérdezte megtorpanva a vak ember. — Az, az, — hagyta helybe az öreg. — Milyen jól megérezte, — pillantott rá félénken az asszony. — Hallani hallok mindent, nagyon. Tovább lépkedtek a földek között elhúzódó dűlőn. — Erre jobbra. — kezdte újra az öreg — öt fertályt hozzá árendáltunk, Tar Andráséktul. Tudod, a tanyáig. — Még mindig üres a tanya? — Üres a. Az asszony szeme megrebbent. — A tanyán tul Csáki Lajos árendálta a fődét. — Hát nem katona? — Nem a. Hiszen lehetett vóna az erejitül, mégis itthon maradt Benne van a gazdasági egyletbe, miegymásba. Osztán hogy olyan nagy gazdaságot vezet, hát kiszabadítják. Gallyas István bólogatott. — Az ám. Hát az ilyennek meg kell maradni? A kicsiknek el kell pusztulni? Hirtelen megállt, határozott mozdulattal mutatott az üres tanya felé: — Erre van a Tar András tanyája. Az öreg megremegő hangon kérdezte: — Hát honnan tudod, fiam? Ez vállat vonz. — Tudom. Érzem. Megérzem. Nem is tudom hogy. Megérzem. A vak ember nem látja a napot, a fődet, a vetést, vagy a másik ember orcáját de sok minden olyat lát a szeme fekete mélységibe, amit az ép szemü ember nem lát. — Tán a lelkivel lát? — sírdogált az öreg szava. — Hát avval. Az asszony elbágyadva, meghajolt testtel halait mellettük. Az ura keze rég kiszaladt a kezéből. Magától is ment bátorságosan. — A minap Pernyéséknél vótam. — kezdte az öreg ember. — A koronát akartam köcsönkérni. Hát eccerre csak füstt látok felszállani a Tar Andrásék kéményéből. Megálltam. Nézem. Hát e mi? De nem sokáig szállt a füst. Átballagtam ide a tanyába, de senkit se tanultaak itthon. A bőrösgyerek bent vót a városba. — Én a szomszédba vótam, — szólt hirtelen a menyecske felrebbent tekintete az öreg szeme elöl. Az öreg komolyan ránézett a menyecskére s lassan folytatta: — Julika akkor benn vót egy hétig mín állunk — Ki rakhatott ott tüzet? — kérdezte egy kis csend után Gallyas István. Nem felelt rá egyikre. Az asszony agy göröngyöt rugdosott szét a cipője orrával, az öreg szeme szemrehányással meredt felé. Gallyas István arcát egyszerre elöntötte a mosolygás. — Pacsirta! Pacsirta! — kiáltotta. — Placsirta száll föl a fejünk fölött Az öreg felnézett az ég felé. — Az ám. — Ugye nincs felleg as égen? Üldezte. — Egy csöpp se. Tovább ballagtak. Az öreg megállt. — Ez itt kukorica. De még hitvány. Esé kölene. !• Bal felé mutatott. — Ide gyüvőre majd árpát vessetek, fin*. Ebbe a részbe. A vak ember a fejét lehajtva lelett: — Majd, édes apám . . . — Nyul! — kiáltott az öreg. — Az a* zott fel előttünk igényesen Tar Andrásét feli szaladt. — Valami vadász ember is löhetett aki tüzelt a tanyába, — szólt hirtelen a menyecske. Az öreg rápillantott. — Az ám, Csáki Lajos le szokott vadászgatni. — De igy tavasszal? — kérdezte Gallyas István kérdő hangon. — No, — szólt az öreg. — Akadt CM olyan vad is. — Milyen? — Akit tavaszon vadásznak. Gallyas István az asszony felé ferdült: — Te sose látod a füstöt? — Nem. — felelt elvörösödve az asszonyi — Forduljunk vissza. — mondta egy ka* hallgatás után az öreg, aztán egy párat szippantott a pipájából s ugy mondta: — Hanem ami igaz, az igaz, fiam. Esati jól eligazított mindent. Kinyitotta a szemit. (Folyt köv.) IRODALOM. (Minden kdn^^megrendelhető a Pesti Eblog kiadóhivatalaibanT^Hmos császár-ut 78. is Erzsébet-körűt !) * (Hat regény.) Andorffy Mária, * néhai kedves emlékezetű irónő finomszövett regénye, a Tavasz után, ez a meleg, vonzó olvasmány második kiadásban jelent meg. Az ára harmincöt korona. — Csermely Gyula regénye A kölcsön kapott fény, méltó alkotása a Topivil nász nagy sikert aratott kitűnő szerzőjének. Csupa lüktető elevenség, látható élet ég részigtező finomság ez a regény. Az ára huszonnyolc korona. — Igazi amerikai stílü, izgalmas érdekességű bűnügyi regény Hawthorne I. F. műve, a Betörés a Manhattan-bankba, amelynek kapós voltát ékesen bizonyítja, hogy már az ötödik kiadást éri meg magyar fordításban. Az ára tizenöt korona. — Reuter G. regénye. Egy úri leány története, a nemes romantika fényét csillogtatja meg. Az ára huszonnégy korona. — Rosny regénye, Az aranygyapjú és Lincoln regénye A talány, egyformán mintaszerű termékei a gazdag, egészséges képzelő erőnek. Az előbbinek huszonnégy, az utóbbinak huss korona az ára. * (Zála: Plassomus meghódítása) című regénye mint a Rougon-Maquart-család ciklus negyedik kötete, most jelent meg Kovács Zsltán művészi fordításában. * (A kereskedősegédek és magántisztviselők szolgálati viszonya) címmel dr Foltényi Róbert 6* Hallóssy István kamarai tisztviselők traerkesatéesá- ben kézikönyv jelent meg- Ara 18 korona. * (A turistaság) minden igát felöleli a Magyar Turisták Évkönyve, amelyet egy kiváló turista Csermendy László szerkesztett. A könyv telve van a turistaságot érdeklő cikkekkel, foglalkozik a szikla* mászással, térképolvasással, meteorológiával, hangu*latos túrautakat és kirándulási terveket közöl, küUönösen a régi Buda szép emlékei között. Ara husz róna. * (A méhtenyésztés vezérfonalát) adta idős Országos Magyar Gazdasági Egyesület A jeles munkát Valló Árpád méhészeti főfelügyelő irta nagy szakértelemmel és világos közérthető modorban- • munkát száz kép d'szt. Ára 40 korona. Főszerkesztő : DR. LÉGRÁDY OTT0. Feetv* szerkesztő : LEHKEY GUSZTÁV, Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK 7