Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-12 / 34. szám
/ Irr® alá Baráturából Vérebak a városházán. Pécs, febr. 8. (A Pesti Hírlap külön futárjának tudósítása.) Az utóbbi időben mind sűrűbben szivárgott ki a hír az elzárt Pécsről, hogy az ottani magyarságot a megszálló szerb hatalom üldözi, vezéreit összefogdossa, börtönbe veti és ebben a sintér munkában a város vezetősége nagyban segédkezik neki. A Pesti Hírlap tudósítója az úgynevezett csempészutakon Pécsre gyalogolt, a demarkációs vonal sok veszélyén túltette magát, hogy az olvasónak az ellentétes hírekkel szemben tiszta, elfogulatlan képet adhasson a baranyai állapotokról. Reggel érkeztem Pécsre. A szomszédos falvak egyikében lábbelimet, ruházatomat rendbehoztam, nehogy a város határain leselkedő spiclik előtt gyanússá tegyem magam. Pécs reggel a nyugodt város képét mutatja. A Royal-kávéház , az emigránsok tanyája, Magyarország szemétlerakódó helye lett Pécs. Körülméve az „ezüst-tükrös kávéházban", a csendes látogató akaratlanul is zsebához nyúl, hogy holmijai helyén vannak-e, s szinte fázósan húzza be nyakát az újságolvasásba, amint a sok, kiborotvált nyakú, tányérsapkásd, sonkanadrágos „elvtárs"-at látja maga mellé letelepedni. Pécsett most kétféle „elvtárs" van. Azok, akik ideemigráltak, kávéházakban, bárokban, kocsmákban dőzsölnek és a városházán hivatalt viselnek. Ezeknek érdemük van. Ezek otthon akasztottak, loptak, raboltak, vagy pénzt hamisítanak. És mert Pécsett a jövő „boldog államát" akarják berendezni, gyakorlott embereket, a vezéreket kellett a torony alá betenni, a zöld asztalok mellé ültetni. Ezek jólétben dúskálódtak, ezek tehát elérték céljukat és érdekük, hogy a szerb fenhatóság alatt tovább is űzhessék rakópolitikájukra. Az „elvtársak" másik része csak tűr, szenved és nélkülöz. Az emigránsoknak ez a szánalmas csapata az Attila utcai csapatkórházbam nyert elhelyezést, ahol Pécs város közönségétől kényszerrel behajtott adófillérekkel fentartott népkonyháról kosztolnak. A város telve van ilyen emigránssal. Rongyosaik, piszkosak, az amúgy is túlzsúfolt kórházat töltik meg velük. Ruhájuk nincs, ha egy-egy emigránst a kórházból „gyógyultan" kiküldenek, a városi tanácsi újságok révén kér részükre egy-egy nadrágot, vagy fehérneműdarabot. Egy darabig, tűrtek ezek a bolygó elvtársak, akiket azok a hamis ígéretek csábítgattak ide az ország különböző vidékeiről, hogy Pécsett vörös hadsereget szerveznek, a szerbek adnak fegyvert muníciót és teljes hadifelszerelést. Százával szökdösnek még ide a dologtalanok, akik politikai menekülteknek adják ki magukat. A város vezetőségének is azonban kezd már kellemetlen lnni a sok elbolondított „elvtárs", akik most közelről láthatják és tapasztalhatják, hogy a szerbek csak zavarcsinálásra használják fel őket. A kommunisták ugyanis nekik sem kellenek, mert különben a régi fis az „ni" Szerbiában nem tenné ki őket a hivatalokból és a kommunista szerveket nem oszlatta volna fel. Pécsett még kacérkodnak a szerbek a kommunistákkal. A város vezetőségének öt millió jugoszláv koronát bocsátottak rendelkezésére, amely összeg az ismert kommün elvek alapján egy-két kolompos között oszlik meg. Az ententenak is tudomására jutott a segítségnek, támogatásnak ez a utódja, miért !* Az ellentétes hírek. — Kétféle • • • elvtárs. — A kidobált kommunisták. Jobb a szabb, mint a pécsi emigráns. Foch tábornagy sürgetésére most megindul Belgrádban a vizsgálat. Linder Béla és társainak persze anyagi érdeke is, hogy tiltakozzanak a kommunizmus eme vádja ellen. Ha a kerülő utott idetévedt magyar lapok kommün vádjával illetik a városi vezetőséget, a pártsajtó egy-két sorban ledorongolni iparkodik az igazságot, de ugyanakkor, ugyanabban a lapszámban vezércikkben dicsőíti a szovjetet, szidja a fennálló társadalmi rendszert és szitja az osztálygyűlöletet. A pécsi munkásság józanabb, értelmesebb része már régebben öntudatra kelt és szakszervezeteiben hangot is ad elégedetlenségének. De a pártterror elfojtja az igazság szavát. A városházán ütik-verik a kihallgatásra felidézetteket. Csak a szervezett, de jó magaviseletű ,,elvtárs" kaphat munkát, az emigránsok után" állóknak csaptak fel. Munkát a pécsi „Lükék" sem kapnak, az idegenek, még kevéssébé. Pénzük nincs, ellátásuk silány, a város nem tudja foglalkoztatni mindet, , * a szürkületben hazatérő békés polgárokat támadják meg és fosszák ki. A demarkációs vontat közelében helyezkednek el a Lombrozószerű gyanús alakok, szerb detektíveknek adják ki magukat, a fáradt, otthonába siető magyart kirabolják. Ha pedig ellentáll, leütik, mint tették Szalay Elekné, már felügyelő özvegyével, akit öt nappal ezelőtt vérbefagyva találtak meg a Jakabhegy környékén. Ez a véres, rablószellem vonult be a városházára is általában. Spollár, Anton és Csapó detektívek a rendszer vérebei. A három közül Spollár és Anton borbély és pincér volt. A kommün alatt véres lett a kezük. Pécsett is bevérezték Dózsa Lajos önkéntes vérével. Az itteni ügyészség emiatt letartóztatta Antont. Vizsgálatot indított mind a kettő ellen, mert a pécsi rendőrfőkapitányság a®. iránt megkeresést intézett hozzá. Midőn apárt látta, hogy a két „elvtársa" emberölésben vétkes és a magyar ügyészség ezen a címen akarja vád alá helyezni őket, a szerbekhez jutottak segélyért. Ezek azután azzal az üz ügygyel, nehogy a „fehérek" a két igazembert Magyarországba szökttessék, a vizsgálati fogságban levő Antont szabadon bocsátották. A", két "véreb visszákerült" a városházára nyomozó detektivük helvre Linder Héja tehetlen velük szemben, ő csak egy *,,ex-ezredes", ezek pedig érdemeket szerzett elvtársak. Pécs város vezetésébe bevonult a pártpolitika. Itt mindenki „kém", „fehér", „irredenta összeesküvő", aki a pártnak nem tagja. Üldözök, molesztálják, lakásán folyton házkutatást tartanak, csakhogy vagy megzsarolják, vagy személyi boszujukat kielégítsék az illetőn. Ezért van bae, hogy Pécs város magyarságát ma már nemcsak a szerbek, hanem a kommunista spiclik is figyelik, ütik-verik. A szerbek lassan kint kiadják kezükből a hatalmat, a szerb határrendőrség ügykörébe a városi rendőrség belekontárkodik. És mindebben végezetül az a legszomorúbb, hogy az üldözött magyarnak még örülnie kell, hogy nem a pécsi elvtársak, hanem csak a szerbek kezére került eltűrni az igazságtalanságot, elszenvedni a kint, a fájdalmat és a magyarsága miatt a megaláztatást. A magyarbarát bécsi újságíró pere. Bécs, febr. 11. Ma volt annak a becsületsértési perneke » tárgyalása, amelyet Mandel Lipót szerkeszt, dr Schiller-Marmorek, a, Neues Wiener Jourrisef szerkesztője, ellen indított. Dr Schiller, a Neues Wiener szerkesztőségében Mandel lipótot magyarbarát cikkei miatt tettlegességgel fenyegette meg és szidalmazta. Dr Schiller az Arbeiter-Zeitungban kifűzetett hamisított okmányok alapján felajánlotta a bizonyítást. Mandel Lipót elleni bizonyíték gyanánt kijelentette, hogy dr Grata magyar külügyminiszter és Reich miniszteri tanácsos ebben az ügyben fel vannak mentve hivatali esküjük alól és készek bebizonyítani, hogy az Arbeiter Zeitungban közölt okmányok hamisak. Dr Grün bíró elvetette azt az indítványt, hogy az Arbeiter Zeitung hamisításairól tárgyaljanak, ellenben elrendelte a valódiság bizonyítása kérdésében a tanuk kihallgatását. Több bécsi szerkesztő tanúságot tett Mandel Lipót magyarbarát zsurnalisztikai működéséről a bécsi liberális sajtóban, különösen a bojkott-kérdésben és a nyugatmagyarországi ügyben. Negyedfélórai tárgyalás után a bíró dr Schilfer-Marinereket becsületsértés miatt nyolc, ezer korona pénzbírságra, esetleg tíz napi elzárásra és a költségek viselésére ítélte. A bíró kijelentette, hogy A VALÓDISÁG BIZONYÍTÁSA teljesen csődöt mondott. A panaszost dr Gruber ismert bácsi ügyvéd képviselte, aki a vádlottnak arra a kérdésére, hogy miért nem perelte Mandel Az Abendet és az Arbeiter-Zeitungot is, amelyek őt szintén támadták, a hallgatóság derültsége közben ezt felelte: " Az Abendet tisztességes ember egyáltalán nem perli, az Arbeiter-Zeitung pedig a hamisított okmányok miatt indított perekben már háromszor kipuil a telesóella alóL irtsn HIHLAP 1921. február 12., szombat Affér a Royal éttermében. Péntekíre este az Erzsébet-körúti Iroyal szálló éttermében feltűnést keltő affér játszódott le. Az egyik asztalnál Léderer Ernő magánzó ült Becker Báby és Csermei Bella színésznők társaságában. Léderer testvérbátyjának, amint ismeretes, Bécsben kártyaafférja volt Szemző Gyulával s a kártyabotrányban annak idején abécsi rendőrség is szerepet játszott. Este tiz óra taljban egyszerre megjelent az étteremben Szemző Gyula, aki azóta Budapestre érkezett Miután minden asztal foglalva volt, véletlenül épen annál az asztalnál kért helyet, amelynél bécsi ellenfelének testvéröcsése ült a két színésznő társaságában. Időközben felismerhette Léderer Ernőt, szóváltás támadt s a szóvita hevében Szemző Gyula inzultálta a magánzót. Az affér természetesen nem játszódott le a legnagyobb csendben, összefutottak a pincérek, általános kavarodás támadt az étteremben. Az afférnek lovagias uton lesz folytatása/ ^''MVMffiBMMMIBMBMMMBgMMMMHMM Lenin szerint beteg a kommunista párt. Páris, febr. 8. (A Pesti Hírlap tudósítójánaktávirata.) Helsingforsi távirat jelenti: Leninnek ez a véleménye, hogy a munkás szakszervezetek szerepe tárgyában folyt tárgyalások a kommunista pártra nézve valóságos válságot zúdítottak. Egyik részről úgy, mint a másikról nem akarják elismerni, sem jóvátenni a múlt hibáit. „A párt, mondja Lenin, beteg és láz gyötri." Föllázadt az orosz kelet-tengeri flotta. Páris, febr. 11. Kopenhágán át Kronstadtból az orosz keleti tengeri flottában kitört nagyarányú lázadásokról érkezik hír. A lázadók állítólag Péter* -vár miat vonulnak. -• › •.*‡.-'• Napi hírek. — (Hanyatló árak.) A múlt héten említést tettünk arról, hogy a nagykereskedelemben a fűszer* és gyarmatáruk egy részének esett az ára, de meg*jegyeztük azt is, hogy a kiseladás terén még a régi drágaság az ár, mert a fűszeresek ugyancsak tartják az árakat, amiket a fogyasztók rendületlenül megfizetnek. Múltkori hírünkhöz most azt fűzhetjük, hogy az olcsóbbodás következetesen tart és hogy ma már a kicsiben árulók is mindinkább leszállnak paripáikról és olcsójánosok igyekeznek lenni, ha nem is valamennyiem. Az egyik élelmicikik, ami nagyban és kicsinyben egyaránt kisebb pénzen megszerezhető, a rizskása, amelynek kilóját nagyiban ötvenkét- hatvannyolc koronáért adják, de amely kicsiben is megszerezhető hatvan-hatvanöt koronás árban. Ennek a cikknek különben közel két hét óta esik az Ars és semmi kilátás sincs arra, hogy egyelőre drágább legyen. Ami a kávét illeti, az is osztozik a rizs sorsában, ha mindjárt nem olyan arányban is. Ezzel együtt a kakaót sem keresik már úgy, mint eddig, tették és miután a kínálat jóival nagyobb, az árakban némi enyhülés konstatálható. A csokoládé azonban még tartja magát. Ami a borsot, szegfűborsot és a fahéjat illeti, az is olcsóbb lett a cáfránnnal és a köménymaggal együtt. Nem nagyon keresett cikk a gyertya sem, amely ily körülmények között hihetőleg olcsóbb lesz. Mindezzel szemben a szeszesitalokárai magasak maradtak s nagy árt fizetnek a konyakért és a valódi gyümölcspálinkáért, alapján annak, hogy ezeknek kivitele haszonható. A pamutos a gyapjuárafobam az üzlettelenség tovább tart, ami különben természetes, mert a külföldöm nagy áresések voltak, amik azonban a kereskedők ügyessége folytán itt még nem nagyon érezhetők. A gyapjúból készült puha férfikalapoikat sem igen kapkodják el, aminek folytán a kétezer koromára is fölrúgott kalapok hihetőleg olcsóbbodnak, amit az is bizonyít, hogy nagyban egy-egy puha férfigyapjúkalapot kéteszázkiloméven-háromszázötven koronáért lehet kapni. Nem lesz érdektelen fölemlítetni, hogy amíg a szövetkezetek és a fűszeresek a szilvalekvár kilóját nyolcvan koronáért vesztegetik, addig ez nagyban már ötven koronáért is könnyen megszerezhető, öt községi üzem pedig kicsinyben negyvennyolc koronáért méri. .k. (A kormányzó) kihallgatáson fogadta bar® Fláth Iffil titkos tanácsost, Hanauer váci püspököt, Kötényi Károly tábornok hadbiztost, Szaponyi Lajosba Görgey Miklós őrnagyokat, továbbá Spolarits Lajost, Spolarits Károlyt, Spolarits Lászlónét, Spolarits Vilámont és Spolarits Józsefet együttesen. (A Magyar Külügyi Társaság ülése.) A Magyar Külügyi Társaság népszövetségi osztály® gróf Apponyi Albert elnökletével az országházban ülést tartott, melyen Miklós Ödön a milanói értekezletről, Apponyi Albert pedig a párisi konferenciáról számolt be. Gróf Andrássy Gyula magasan szárnyaló szavakkal emelte ki Apponyi nagy érdemeit és a társaság nevében mély köszönetét fejezte ki az elnök érdemdús szerepléséért. (Est a francia főmegbizottnál.) Maurice Fouché francia főmegbízott a Ritz-szállóban nagy estélyt adott. Jelen voltak: gróf Teleki Pál miniszterelnök és neje, dr Grata Gusztáv külügyminiszter és neje, sró£ Bethlen István és neje, vicomte de Garzia Real spanyol követ. Castagnetta herceg olasz főmegbizott és nejű, aucanbelli tábornok, az olasz katonai misszió vezetője, nejével és leányával, marquis de Suni, Comte de Vincy, Mr. Lerougetai, Mr. Boncompagnie, Mr. Leon Daudet. Vicomte de Robién ds Comte Benoit D'Azy. Az estély folyamán Péchy Erzsi néhány dalt adott elő. (A külföldiek kiutasítása Csehországból.) Prágából jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. A kormány rendeletet adott ki, amelynek értelmében Csehországból minden külföldi kiutasítandó, főként azok, akik ellen alapos a gyanú, hogy a népszámlálás eredményét a németek javára befolyásolhatják. rá (A diktatúra idejére köztulajdonba vett házak lakbéreiről) szóló kormányrendelet oly értelemben módosult, hogy az igénybejelentések határidejét meghoszabíztották és a követeléseket legkésőbb az idei már- elus Il-ig kell bejelenteni, illetve a már tett bejelentéseket megismételni a felszámoló bizottságnál (v„ Sasutea ^70 — (A Lakók Szövetsége) elhalasztott tisztújító és alapszabálymódosító közgyűlését február 13-án (vasárnap) délelőtt tizenegy órakor tartja meg az Ügyvédi Kamara helyiségében (V., Szemere utca 10.) Ugyanakkor az évi jelentés kapcsán a főtitkár beszámol a legutóbbi eseményekről, a lakásügy mai állásáról és a rendelet intézkedéseiről. — (A Tószegi Freund-ügy.) A kommunizmus bukás utáa Tószegi Frieund Albertet népittélet alapján kivéjezték. Ady kor Biermaim Istvánt Letartóztataták, iranez" találtam esre levelet találak, amelyben az volt, hogy „fontos üzenetet hozo önnek." Ennek a levélnek kapcsán a Budapesti Hirkpiót cikk jelent meg, amely azt mondta, hogy Tószesi Freund volt az, aki a Mackensen-hadseregtől megvásárolt hadianyagokat a vörösök terére játszotta. A cikkért dr Rákosy Endre vállatta a sajtójogi fabloncokat. Tószegi Freund családja a fulotó emléikének gyalázása és rágalmazás miatt Zboray Mirciea utján pert indított a Budapesti Hírlap ellen. A bíróság a valódiság bizonyítása: elrendülte és a tárgyalást elnapolta. (A magyar jogászegylet) bítasjogi szakosztálya 12-ére hirdetett Ülése elmarad és e helyett a közjogi és közigazgatásjogi szakosztály tart szombaton este hat órakor a Magyar Takarékpénztárak Központi jelzálogbankja Tükör u. 4. számú helyiségébett vitát a gyámügyi közigazgatás reformjáról.