Pesti Hírlap, 1921. június (43. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-10 / 125. szám

Budapest, 1921. ELŐFIZETÉSI ÁRAKI Egész évre . .é . 4 . . 440 K Félévre ...«*«».. 220 * Negyedévre 110 M Egy hóra ........ 40 „ Egyes szám ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 3 K Hirdetés és apróhirdetés diji­­zabás szerint XLIII. évfolyam, 125. (14,545.) szám.­­­.i/I/ I Pétitek, junius 10. SZERKISRTCSEG, KIADÓ, L ÉS NYOMDA: Pest, Vilmos császári­ út 78. OKKIADÓHIVATAL B­udapest, Erzsébet­ körút 1. sz. A jövő nemzedék. Magyarország életképessége­­iől függ, hogy mennyire tud alkalmazkodjál megválto­zott viszonyokhoz! Az állami újtervezetre is ér­vényes az a törvény, amely az a természettudo­mány a fajok és az egyiMUBT létért folytatott küzdelmére állított sorm­a a külső életkörülmé­nyek lényegesen átalakultak, a gyors és töké­letes alkalmazkodás képessége jelenti az életet, ennek a képességnek hiánya a halált, Magyar­ország állami életének nincsen olyan ágazata, amelyikben ne lenne szükség erre a gyökeres szervi átváltozásra. " A magyar közoktatásügy sem kivétel ez alól a szabály alól. Nagymagyarország ifjúsá­gát egészen máskép lehetett és másképen kel­lett nevelni, mint Csonkamagyarország gyerek­seregét."A jövő nemzedék szerepe más volt a régi boldogabb időkben és más ma, amikor nemzeti szerencsétlenségünk tragikus súlyú kötelességekkel terheli meg az életre készülő zsenge vállakat. A kultusztárca mai vitájának során több szónok érezte ezt a változást. Az iskolában ezer új dolgot kell tanítani, ami mind összefügg a ma rettentő problémáival és a jövő reménységeivel. Az új nemzedéknek abban a tudatban kell felnőnie, hogy Csonka­magyarország csak ideiglenes államalakulat, aminek a határai nem esnek össze a magyar haza határaival. A magyar haza igazi határait nem a középeurópai viszonyokban tudatlan Clemenceau és Lloyd-George rajzolták be Euró­pa mappájára, hanem az ezeréves történelem, a földrajzi, gazdasági, néprajzi és nyelvi szük­ségességek egymás munkáját erősítő és kiegé­szítő lebírhatatlan ereje. Ez az erő tovább dol­gozik azon, hogy ne legyen különbség a magyar haza határai és a nemzetközi jogban hivatalo­san becikkelyezett magyar határok között. A­ román, a szerb irredentát már a háború előtt azzal élesztették, hogy a román és a szerb is­kolák térképein Szegednél végződött Szerbia és a román térképeken a Tiszáig tolták ki Romá­nia határát. Nekünk nem kell hazugsággal­­ és hamisítással dolgoznunk, elég ha nem felejtjük el a magyar haza igazi, ezeréves határait, elég, ha ismerjük a történelmi szükségesség kény­szerítő erejét. És még egy nagy különbség van a mai és régi idők iskolája között. Régen a magyar iskolák nagyobb veszedelem nélkül elbírták azt a hiányosságot — ami különben már azelőtt is sok panasznak és jogos kifogásnak volt az alapja, — hogy az iskola nem az élet számára nevelte az ifjúságot, megelégedett azzal, hogy megszereztesse velük a diplomát. Régi Magyar­országon a legtöbb ember azért tanult,­­hogy, hivatalba jusson. Csonkamagyarországon en­nek a rendszernek vége van, hosszú ideig nem lesz pálya semmiféle hivatalnoki pálya. Az új nemzedéknek nem azért kell tanulnia, hogy diplomát kapjon, hogy kvalifikációt nyerjen, hanem azért, hogy tudjon és tudásával fölfegy­verkezzék az élet gyakorlati feladatainak a meg­oldására. Csonkamagyarországon nem lehet becsülete csak annak a tudásnak, ami gyakor­lati célokat szolgál, ami produktív munkára, új javak teremtésére és a nemzeti gazdagság fokozására képesít. A társadalomban megvan a hajlandóság arra, hogy ezt megértse, hiszen a hivatalnok­ osztály reménytelen nyomorúsá­gát ma már mindenki láthatja és minden lelki­ismeretes szülő célja és akarata, hogy a gyermekét gyakorlati pályára nevelje. Az iskola legyen eszköze a szülőknek ebben a törekvésükben, a törvényhozás pedig ébredjen tudatára annak, hogy a közoktatás ugye mi­lyen fontos kihatással van Magyarország jö­vőjére. Hiba arra a­ következtetésre kellett jut­nunk, hogy a magyar nemzetgyűlés még mesz­sze van ettől a fölismeréstől, hiszen a közokta­tásügyi tárca vitáján annyi képviselő sem volt jelen, amennyi nem a határozatképességhez, hanem a tanácskozóképesség megállapításához ,lett volna szükséges. Cseh-román szövetség Magyarország ellen. Prága, jun. 9. (Cseh sajtóidra.) A román és cseh kormány megegyeztek abban, hogy a cseh köz­társaság és a román kisártúság közt megkötött vé­delmi szövetség­ egyes cégnek a következő szöveget adják: •Jir Abban a szilárd elhatározásban, hogy fen­tartsák a súlyos áldozatok árán megszerzett és a tervezett népszövetségi paktumban kijelölt béke, va­lamint az 1920 június 4-én Trianonban egyrészről a szövetséges és társult hatalmak, másrészről Ma­gyarország között megkötött szerződés folytán ke­letkezett állapotot, a cseh köztársaság elnöke és őfelsége, Románia királya, védelmi egyezmény meg­kötésében egyeztek meg. E célra teljhatalmú kép­viselője gyanánt a cseh köztársaság elnöke Veverka Ferdinándot, a cseh köztársaság bukaresti követét, és meghatalmazott miniszterét, őfelsége, Románia királya, pedig Take Ionescu külügyminisztert ne­vezte ki, akik meghatalmazásaik kölcsönös bemuta­tja után a következő cikkelyekben egyeztek meg: 1. cikkely. Ha Magyarország anélkül, hogy provokálták volna, a magas szerződő felek valame­lyike ellen támadást kísérelne meg, a másik fél kö­telezi magát, hogy a megtámadott félnek védelmére kel azokkal az intézkedésekkel, amelyek e szerződés 2. cikkelyében szerepelnek. 2. cikkelyi A cseh köztársaság és a román ki­rályság illetékes szakközegei kölcsönös megegyezés­sel a később megkötendő katonai egyezségben ha­tározzák meg a jelen egyezség végrehajtására fel­tétlenül szükséges intézkedéseket. 3. cikkely. A magas szerződő felek egyike sem köthet valamely harmadik hatalommal szövetséget anélkül, hogy erről a másik felet értesítette volna. 4. cikkely. A két kormány, hogy béketörekvé­seikben megegyezőleg járhassanak el, kötelezi ma­gát, hogy egyezséget köt külügyi politikájuknak a Magyarországhoz való viszonyuk kérdésében való szabályozásáról. 5. cikkely: Ez az egyezség két évig marad ér­vényben, a ratifikálási okmányok kicserélésének napjától számítva. Ennek az időtartamnak elteltével ezt az egyezséget bármely szerződő fél felmondhat­ja, de a felmondás után is még hat hónapig érvény­ben marad. 6. cikkely. Ezt az egyezséget közölni formják a népszövetséggel. (Népszövetségi paktum, hetedik rész.) 7. cikkely. Ennek hiteléül a meghatalmazottak az egyezséget aláírásukkal és pecséteikkel ellátták. Kiállították két példányban Bukarestben, 1921 április 23-án. Hegedűs Lóránt a költségvetésről és pénzügyi terveiről, Népgyűléseken fogja ismertetni a­ föld vagyonváltságát. — Windischgraetzet látták a burgonyadara-milliók elszámolására. Alkalmunk volt ma beszélni Hegedűs Loránt pénzügyminiszterrel, aki a törvényhozás munka­rendjéről és pénzügyi terveiről a következőket mon­dotta: — Holnap teljesen elkészül az 1921—22. évre szóló költségvetés. Az egyik fejezetnél be fogom nyiljtani a közélelmezési minisztérium megszün­tetésére vonatkozó rendelkezést. Egy t-aMésztTTész­-nél Irenater István alkatm 1»8Hytfjtöni egy szakaszt, amely kimnnk­turér'Ttfogy a kisbérlők adóját nem a kisbérlő, hanem a tulajdonos* fizeti, ha erre néz­ve kölcsönösen megegyeznek. Ezt az indítványt kész­­vagyok elfogadni, ez a kisgazdapárt kíván­sága.­­ Ami a nemzetgyűlés munkarendjét illeti, a kormánynak az a terve, hogy szombaton csak harmadszori olvasás lesz ., én fogok válaszolni Paczek Géza képviselőnek a pénzkicserélésre vo­natkozó interpellációjára. Hétfőn nem lesz ülés. Keddre négy tárgyat tűznek ki: az egyetemek áthelyezéséről, a szabadalmi bíróság státusrende­léséről,, az államadósságok rendezéséről szóló törvényjavaslatokat és a szeszadóra vonatkozó jelentéseket. Ezek tárgyalása céljából hétfőn este mindkét pártban külön-külön értekezlet lesz. — A további munkarend és a nyári szünet dolga még nincs végleg megállapítva. Június 20-án benyújtom az új költségvetést és az ingó és ingat­lan vagyonváltságára vonatkozó javaslatokat, vé­gül pedig egy öthónapos indemnitást kérek, a fo­lyó év végéig, s ezzel az én nyári programmom ki is merült. _ — Az a tervem, hogy mihelyt beadtam a va­gyonváltságnak földbirtokra vonatkozó részét, lemegyek az Alföldre, Szentesre, Hódmezővásár­helyre, esetleg másfelé is, hogy népgyűlésen meg­ismertessem a javaslat alapelveit. Remélem, hogy megnyerem vele a kisgazda-közönség tetszését. A költségvetést még benyújtás előtt ismertetni fogom a sajtó képviselői előtt és megmagyarázom annak belső szerkezetét. Arra a kérdésre, hogy a fővárosi tisztviselők megkapják-e a 100%-os fizetési pótlékot, a miniszter ezt felelte: — Még nem döntöttem. Még nem volt nálam az akta, mert a fizetési főosztály vezetője Kerntler államtitkár Prágában van a csehekkel folyó tár­gyalásokon. Megkérdeztük ezután, hogy a kormány tény­leg felszólította-e Windischgraetz Lajos herceget, hogy a­­burgonyadara-ügyből kifolyólag még nála levő 2 millió 900.000 korona állami pénzt fizesse vissza az államkincstárba. A miniszter ezeket mondta­: — Miután az államkasszából ez az összeg hiányzott, a pénzügyminisztérium felszólította az állami számvevőszéket, hogy hol van ez az ösz­szeg? Az állami számvevőszék viszont felszólítot­ta Windischgraetzet, hogy fizesse vissza. A herceg jelentkezett és­ azt mondta, hogy számadást fog adni.­­ — Az én munkám programmszenten megy: március 20-re megállítottam a bankóprést. Ez magában is nehéz dolog volt. Tegnap egy ame­rikai újságíró jött hozzám. Azzal állított be­. „Ön az, aki megállította a bankóprést?" — „Igen", feleltem. — „Kérem, mondja el, hogy csinálta? Di­rekt azért küldtek a kontinensre, hogy ezt meg­tudjam magától." Hát elmondtam neki. — Most június 20-án lesz féléve minisz­terségemnek, benyújtom az én költségvetésemet. Október 20-án a szociális javaslatok kerülnek a parlament elé, december huszadikára — befejez­tem munkámat. Elmegyek . . . Sokan fognak örülni . . . Ezután az iránt érdeklődött, hogy milyen az iő új cigarettája, a „Szimfónia." Megnyugtattuk, hogy el lehet szívni. — No, ugy­e, — felelte — és mégis azt hal­lom, hogy ha kérdezik, ki szerezte a Szimfóniát, az a válasz, hogy: „Rossini." Ennél már csak azoknak rosszabb a nyelve — fejezte be Hegedűs — akik azt­­regélik, hogy a nagy Beethoven a túl­világon trabukkót szív, hogy megírja tizedik szim­fóniáját­­ . Interpellációk IV. Károly miatt a svájci parlamentben. Bern, jun. 9. A svájci nemzeti tanácsban ma két interpellációt terjesztettek elő Károly királyra vonatkozóan. Grimm szocialista képviselő arró­l kért felvilágosítást, milyen körülmények között hagyta el Károly király Svájcot és azt kérdezte, nem kelle­ne-e megtagadni a királynak a Svájcban való tartóz­kodás jogát. A nacionalista Bossi interpellációjában­­ a menedékjog megsértésének nevezi azt a követe­lést, hogy Károly király augusztusban távozzék el Svájcból. Interpellációjában a szövetségtanácstól felvilágosítást, kér a helyzetről. Motta szövetségtaná­csos, a politikai ügyosztály főnöke, a két interpel­lációra adott válaszában megállapítja, hogy a szö­vetségtanácsnak nem volt oka panaszra amiatt, hogy Károly király a pranginsi kastélyban monar­chista üzelmeket folytatott, tehát nem avatkozha­tott be, amíg nem voltak bizonyítékai. Svájcba való visszatérését az európai béke érdekében engedték meg. A magyar kormány erre vonatkozó kérelmét nem lehetett elutasítani. Svájcból való távozásakor Károly király hivatalos útlevélellenőrző helyen nem haladt keresztül s azt is kijelentette, hogy nem hasz­nált hamis útlevelet és svájci tisztviselők segítségét sem vette igénybe. Politikai bonyodalmak elkerülé­se céljából részletesebb felvilágosítás nem adható. Károly király önszántából bejelentette a szövetség­tanácsnak, hogy augusztusban elhagyja Svájcot. Amikor Dimich­et miniszter közölte a visszatérés fel­tételeit, a király kijelentette, hogy miután a helyzet tisztázódott, kötelességének tartja, hogy elhagyja az országot, nehogy jelenlétével a szövetségtanács­nak kellemetlenségeket okozzon. A nemzeti tanács szavazattöbbséggel elhatározta, hogy az interpellá­ciókat nem teszi vita tárgyává. felszóli-

Next